El Flaco 2010.11.25 00:28:36

Nos, a címre reagálva. NEM.
Nem, kedves Dobray, ez egy ostoba, korlátolt, protestánsok által szervezett politikai(?) mozgalom.

El Flaco 2010.11.13 14:57:11

Nos, a kedves szerző közgazdász pongyolasága helyenként igencsak komoly tévedéseket eredményezett...

1. Mint már többen is utaltak rá, az állam fogalmába sajátos módon nem érti bele sem a bíróságokat sem jónéhány állami szervet (GVH, PSZÁF).
2. Az extraprofit és válságadó esetében ezek csak politikai hívószavak - nyilvánvalóan NEM "tényleg magas profit csökkentésére, az esetleg tényleg túlzottan erőfölényes helyzetek kezelésére" vezették be, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy ezek a szektorok jórészt részben vagy egészben, kedvezmények legális útján vagy kevésbé jogkövető módon, de kibújhattak eddig az adófizetés alól.
3. A "polgári jog működésének akadályozása" és a az az állítás, miszerint "az állami ellenőrzés alá vett cég és annak állam által kinevezett vezetője kérdőjelezte meg a cég tulajdonosai és a károsultak közötti megállapodást – vagyis a hasonló szörnyű balesetek esetén láthatóan létező mechanizmus működését." - nos ezek már a szerző köztudottan lóésekonomix mantrájának eredményei. Ahhoz nem kell behatóan ismerni a magyar valóságot, hogy arra az álláspontra helyezkedjünk, hogy ilyen esetekben különösen kevés sansz van arra, hogy akár rendes kártérítés akár egyezség útján álljon helyt a károkozó az általa okozott kárért. Mindenki ismeri azokat a gyakori történteket, melyek során a kárt okozó vagy szerződést szegő cégek rendszerint kimenekítik azt a vagyontömeget, amely fedezetül szolgálhatna és évek pereskedése után ott
állnak a károsultak megtérítetlen kárukkal és a kezét széttáró igazságszolgáltatással. Azzal, hogy némi állami beavatkozás nyomán térülnek meg esetlegesen a károk ( ha így is megtérülnek teljes egészében), elképzelhető, hogy formálisan a létező polgári jogi utat változtatja meg a jogalkotó, de ennek konkrét igazolható célja a károk mielőbbi és lehető legteljesebb megtérülése. Az említett állami vezető pedig nem egy, a cég és a károsultak között megkötött megállapodást kérdőjelezett meg, hanem a cég által tett ajánlatot minősítette illegitimnek - lévén, hogy ekkorra az eredeti menedzsmentnek ilyen jogosultsága már nem is volt.
4. A jó erkölcsbe ütköző szerződések esetén vitás lehet, hogy helyes-e ezt a fogalmat rávetíteni bizonyos jövedelmek megadóztatására, ugyanakkor felhívnám a szerző figyelmét, hogy az alaposan kiérlelt jóerkölcsbe ütközés jogi fogalmát hiába is keresné...Azaz amikor megint a bírói út elvonásának rémét festi eme blog falára, akkor bizony nem feltétlenül van igaza...Lehet, hogy nem elegáns ilyen módon visszavenni a kilopott állami (!) tízmilliókat az elvtársaktól - de az sem volt elegáns, hogy köztisztviselőként alkalmazott/alkalmazandó személyekkel az ominózus megállapodások megköttettek...Megjegyzem, lévén hogy ugyanaz a törvényhozó hatalom alkotja meg a 98%-os különadóról szóló jogszabályt, mint amelyik a jó erkölcsbe ütközést a Polgári törvénykönyvben elhelyezte (és bármikor módosíthatja, definiálhatja etc.), így a "ne a kormányzók dönthessék el" kezdetű kifakadás némiképp érthetetlen...
5. A magánnyugdíjpénztárak kapcsán halkan kérdezném meg a szerzőtől, hogy hol voltak tiszta piaci viszonyok, amikor a pályakezdőket jogszabályi kényszerrel tették taggá?

El Flaco 2010.11.16 02:00:47

@HaKohen: sajnos szó sem lett volna arról, hogy ezt az 1.5 milliárdot a kártérítésen felül, bónuszként kapták volna meg a károsultak. A károkozó MAL jogi képviselője útján pontosan azt akarta elérni, hogy ne kelljen sem polgári sem büntető felelősségüket megállapítani. Ezt akadályozta meg Bakondi közbelépése illetve az egyéb kormányzati akciók.

El Flaco 2010.11.17 01:11:50

@HaKohen: Hol itt a városi legenda? Teljesen nyilvánvaló volt a MAL-os ügyvédi nyilatkozatokból, hogy az 1.5 milliárdot alapvetően a további polgári jogi felelősség kizárásának/minimalizálásának fejében ajánlották fel.
Nem írja felül. Ugyanakkor ha egyáltalán megállapítják majd a büntetőjogi felelősséget, az a tény, hogy saját felajánlásukkal enyhítették az okozott károkat, jelentős enyhítő körülményként lehet értékelendő...
Szerinted az "előzetes támogatás" mit jelent definitíve? A kármegállapítási folyamatos megjegyzésed nem is értem. A cél éppen az a károkozói oldalon, hogy mivel nem kérdéses az objektív felelősségük megállapítása a kártérítési perek végén, szeretnék a bírói út helyett a megegyezést választani - ami önmagában nem lenne baj, csak nagyon úgy tűnik, hogy arra megy ki a játék, hogy a tényleges károknak csak egy részét térítsék meg a végén...

El Flaco 2010.11.16 20:25:55

@bádogos:
@Vidéki: "A 13. havi nyugdíj és közalkalmazotti ilyen típusú juttatások nem tartoztak-e a magántulajdon fogalomkörébe?"

Az a magántulajdon, amit már megkaptál. Tudtommal senki sem vett el ilyen típusú pénzeket visszamenőleg a kedvezményezettektől."

A manapság oly nagyon szeretett AB meg erről kissé máshogy vélekedik:

"A tulajdonszerzésnek a 13. § alkalmazási köréből való kizárása ter-
mészetesen nem jelenti azt, hogy a tágabb tulajdoni koncepcióban a
polgári jogi értelemben vett tulajdonjog megszerzésére irányuló kötel-
mi vagy adott esetben dologi jogosultságok ne élvezhetnének tulajdoni
védelmet, hiszen ilyen esetben van a jog által elismert vagyoni érté-
kű jog. Ennek megfelelően a várományok védelme ugyanígy lehetséges
a tulajdonhoz való jog alapján, mint a létrejött igényeké, feltéve, hogy
a szóban forgó váromány szubjektív jogként, meghatározott tartalom-
mal a jogosulthoz tartozik. Ezért dönthetett úgy az Alkotmánybíróság
bizonyos társadalombiztosítási jogosultságokra vonatkozó várományok
– mint például a már megfogant magzat szüleinek várományai a majda-
ni társadalombiztosítási anyasági ellátásokra – az Alkotmány 13. §-ának
védelmét élvezik." lásd 43/1995. (VI. 30.) AB határozat

El Flaco 2010.10.18 22:37:33

Nos, akkor haladjunk sorjában...

1. Az első bekezdés (germánok etc.) azon túl, hogy csöppet meghaladott tézisek laposan előadott változata, meglehetősen szervetlenül illeszkedik a poszt további mondandójához.

2. "A magyar törvénykezés, egészen a késő tizenkilencedik századig megőrizte sajátosan magyar jellegét. Kétszintű volt, abban az értelemben, hogy a tételes jog elsősorban a „nagy” ügyeket érintette, a korona és a földbirtoklás ügyeit, míg a mindennapi ügyekben a szokásjog volt a mértékadó. "
A poszt szerzője sajnálatos módon több alkalommal használja a törvénykezés szót a jogalkotás szinonímájaként - ez egy elterjedt, ámde téves szóhasználat, lévén a törvénykezés értelme és jelentése a magyar (klasszikus) jogi műnyelvben az igazságszolgáltatás/bíráskodás.
Ezen túlmenően a tételes jog - szokásjog kettős jelenléte nem tipikusan magyar jelenség, egész Európára jellemző az adott korban, sőt ez a szokásjog is többszörösen tagolt volt társadalmi réteghez tartozástól függően illetve regionális, területei alapon...
Sajátosan magyar jelleg valóban volt, ez azonban alapvetően egyes speciális jogintézmények jelenlétét jelentette.

3. "a kiegyezés után, úgy szakadt a magyar társadalomra a római jog, mint a mennyezet."
Hm....azon hosszasan lamentálhatnánk, mit is ért szerzőnk római jog alatt ezügyben. Az tény, hogy a neoabszolutizmus alatt gyakorlatilag kiherélték a korábbi magyar jogrendszer szabályait (ezek jórészének megszüntetése ugyanakkor a reformkor programja is volt egyben, sőt 1848-ban deklaratíve fel is számoltak jónéhány korábbi, évszázados jogintézményt!) és helyettük hatalmi oktrojjal az osztrák törvénykönyveket tették kötelezően alkalmazandóvá. Ezen az 1861-es Országbírói értekezlet igyekezett némiképp finomítani, majd a következő évtizedekben heves viták kereszttüzében állt a német mintára bevezetett vagy bevezetni kívánt szabályok tekintélyes része (ld. különösen Grosschmid eszmefuttatásait, melyekben szembeállítja az angol típusú, "önfényű" jogfejlődést a "rumuny" típusú, utánzó, másoló, szatelit jogrendszerek megoldásaival).
Mindenesetre ne essünk túlzásokba, a 19. század közepéig fennálló kötöttségek jelentős része valóban életidegennek bizonyult, nem pusztán valamiféle önérdekek mozgatta jogászkaszt és "idegen" befektetők hátsó szándékai vezette gonosz összeesküvés okán kerültek ki a magyar jogrendszer szabályai közül. Ugyanakkor azt is jó lenne hangsúlyozni, hogy a polgárok hétköznapi életviszonyait szabályozó magánjog jelentős része a Monarchia időszakában is kodifikálatlan volt, ennélfogva a tudományos dogmatikán, az egyes tervezetek bizonyos megoldásain alapuló bírói szokásjog normarendszere jelentette szabályait - csak hogy a kedves szerző is lássa, ez is szokásjog volt a javából, egészen 1960. május 1-ig.

4. "Nem is érthették őket, hiszen mire számukra kötelezővé váltak, nyelvezetük miatt egyes paragrafusaik már régen különböző értelmezési iskolák martalékává váltak, olyannyira, hogy külön tudományág, a jogi hermeneutika foglalkozott pusztán azzal, hogy megértse - de legalábbis értelmezési konszenzust hozzon létre - az írott jog egyes mondatai tekintetében. A jogalkalmazás, a pereskedés úri sport volt, melynek elengedhetetlen kelléke a költséges nevelés és az egyetemi kiképzés, fő mozgatója pedig az ügyvédi honorárium. "
Ezeket a megállapításokat, bár meglehetősen leegyszerűsítőek, bármely 19. századi európai jogrendszer kapcsán el lehetne mondani. A közhatalom azon igénye, hogy egyre kiterjedtebb területeket szabályozzon, valóban a 19. században válik a korábbiakhoz képest is nagyon látványossá. Az érthetőség részben jogos elvárás lehetne a jogszabályokkal kapcsolatban (ahogyan ma is), ugyanakkor ez nagyjából hasonló problémakör, mint hogy a szerelő miért nem tudja nekem elmagyarázni, mit miért csinált és mi és hogyan működik/romlott el, az orvos-beteg találkozások sajátos hermeneutikai bájáról illetve a közgazdász-befektetői-bróker-etc.-tolvajnyelvekről nem is beszélve...

5. "Létrejött a ki nem mondott egyezségek egyik leglátványosabbja, mely úgy szólt, hogy „mi nem kérjük számon a szabályok betartását, cserébe ti csukva tartjátok a szátokat"
Noha ezt sem nevezném specifikusan magyar jelenségnek, az tény, hogy a kádárizmus alatt következett be a társadalom egy részének mély erkölcsi prostituálódása, erősödött meg a szabályszegés bizonyos élethelyzetekben való nagymértékű elfogadottsága.

6. "Justitia istennő bekötött szeme azt mutatja, hogy nem is akarja látni, milyen ítéletek születnek. A jog az igazság elfátyolozásának eszköze lett, és bár a fátyol mögül előtűnik olykor az igazság, teljes valójában sohasem látható. "
Ezt a kritika, panasz száz, kétszáz éve és még régebben is számtalanszor elhangzott, azaz ez sem magyar és nem is "jogállami" jelenség. Persze tény, hogy ideális helyzetben az igazságszolgáltatásnak figyelemmel kell lennie az igazság szempontjaira és tény, hogy ez gyakran nem vagy csak igen hiányosan, töredezetten történik meg. Ugyanakkor azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az elbírálandó esetek egy (jelentős?) részében az igazság nem valamely pereskedő fél oldalán áll kizárólag, azaz a perek egy része nem írható le a becsületes, jogtisztelő áldozat illetve a szemét csaló stb. jogvitájaként. Ilyen esetekben az, hogy milyen döntés szolgálja az igazság eszméjének megvalósulását, meglehetősen kérdéses lehet.

7. "A bírói pulpituson többnyire középkorú családanyák ülnek, akik a tegnapi tökfőzelék minőségén merengve, arcukon tökéletes értetlenséggel hallgatják a bonyolultnál bonyolultabb ügyeket, ami még csak hagyján, de döntenek is. "
Igen, ebben sok igazság van. Ez azonban nem a jogrendszer, mint szabályrendszer problémája, hanem az elmúlt évtizedek kiválasztási módszereinek következménye. Minőségi képzés, a bírák munkájának időről időre visszatérő minősítése, esetleges konzekvenciák érvényesítése - ezek a vágyálomszerű követelmények, melyek talán változást hozhatnának.

8. "Maguk az ügyek egyébként többnyire egyáltalán nem bonyolultak, a józan ész ítélőszéke előtt, egy morzsányi igazságérzettel megáldva, perceken belül megoldhatóak lennének, csak a folyondárként kígyózó szabályok és törvények fojtják meg az igazságot. "
Ez azért barokkos túlzás. Az ügyek többsége ha másért nem is, de azért is bonyolult, mert egymással szembenálló, bizonyítottnak tűnő állítások tömkelegéből kéne egy (vagy több), a múltbéli eseményeket csak az eljárás során történő rekonstrukcióból ismerő ítélkező személynek összevetnie, ezek alapján mérlegelni stb. Számos ügyben pedig valóban olyan jelenségeket kéne értelmezni és ennek következményeit alkalmazni, melyek valamilyne egyéb szaktudást igényelnének. Ez természetesen nem menti fel azokat a bírákat, akik valóban egyszerű(nek tűnő) ügyekben sem képesek megfelelő döntést hozni belátható időn belül.

9. "Jogsértések és önkényeskedések ezrei maradnak büntetlenül, mert a bíróságra menni olyan, mint mezítláb indulni a tajgába. Az évekig nyúló perek eredményeként születő ítéletek pedig a közben megőszült peres felek számára többnyire végrehajthatatlanok. Az egyenlőség kivívásának eszközeként tekintett jog a legsúlyosabb egyenlőtlenségek forrása lett, csak annak szolgál a maga áttekintethetetlen módján, akinek van pénze megfizetni Justitia papjait. Az egyenlő jogok valójában azt jelentik, hogy a milliomosnak is joga van a híd alatt aludni - ahogyan Marx találóan megjegyezte."
Ezt a problémát már a 19. század végének vitáiban is felvetették - elvileg ezekre adott válaszként születtek meg olyan intézmények, mint a bíró aktívabb szerepe a polgári perekben, a kirendelt védő intézménye a bünteteljárásokban stb. Az igaz, hogy ezek nyilvánvalóan elégtelennek bizonyultak a legtöbb esetben. Ámde kérdés, mi a megoldás? Hogyan lehet meglévő, tényleges társadalmi, gazdasági, szociális, kulturális különbségeket nemlétezővé tenni az igazságszolgáltatás során?!

El Flaco 2010.10.18 23:03:28

@a művésznő:
1. Ez így van.
2. Szakma abban az értelemben, hogy képeznek kodifikátorkat. Értelme, eredménye nulla, persze ha megnézzük, hogy kik és milyen (tév)eszméket hirdetnek ezen képzéseken, akkor ezen nem is csodálkozhatunk - vö. a tévészékház ostromát papucsban végigtévéző Petrétei és csapata tevékenységét ezügyben...
3. Azért amikor egy nagydarab fukszos közli, esetleg naponta, hogy mit tenne veled, akkor talán némi értelmet nyer ez a tényállás...