Regisztráció Blogot indítok
Adatok
BLGMarti

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Facebook vagy a wikipedia által fémjelezhető Web 2.0 megoldások vállalati alkalmazásai miért és milyen területeken lehetnek előremutatóak a hazai vállalatok tudásmenedzsmentjében? Milyen hátrányai lehetnek e megoldásoknak az alkalmazottakra? Inspirációként:…..
BLGMarti 2010.11.25 00:53:20
Sziasztok!

A kérdés nem az alkalmazottak facebook oldalára vonatkozott, hogy milyen adatokat osztanak meg magukról, hanem hogy a web 2.0-es megoldások hol és miért tudnak újszerűen hatni a vállalatok tudásmenedzsmentjében.

Egy vállalat célja többek között az, hogy költségeit minimálisra redukálja. A web 2.0-es alkalmazások - gondolok itt a telekonferenciára - költségmegtakarítást jelentenek a pl. a világ több pontján működő multik számára. Nem csak anyagi megfontolásból hasznos a fent említett kommunikáció: közösségformáló szerepe is van egyben.

Érdemesnek tartom a továbbiakban két szempontból vizsgálni, bemutatni a webkettes megoldásokat: egyrészt a vállalaton belüli "tudásáramlásként" (1.) ill. az ügyféllel való kommunikációt elősegítő megoldásként (2.).

(1.) A "csoportmunka" szó immár egy új jelentést hordoz magában: egy, a helytől és időtől független kooperációt is érthetünk alatta, hiszen a web 2.0-es eszközökkel pl. egy-egy projektfeladatot bármikor megoszthat, javíthat egy, a projektért felelős érintett.
Fontosnak tartom megemlíteni a tartalommegosztás (a vállalaton belül) - ami jelenthet bármilyen dokumentumot, tudástárat, naptárat -, ami megkönnyíti a vállalat munkáját, hiszen egy-két kattintással fellelhetők a feltöltött állományok, a határidők, elérhetőségek, stb.

(2.) A potenciális fogyasztó sokkal inkább elhiszi, hogy az adott termék/szolgáltatás megéri az árát, ha egy, a vállalattól független személy ajánlja azt. Ezen eszmecserék, vélemények hangoztatásának helye a blog, a fórum. Az ilyen felületeket azonban folyamatosan ellenőrizni kell (kik és milyen véleménnyel vannak a termékről/szolgáltatásról). A fogyasztói visszajelzések nemcsak ösztönzőleg hathatnak, hanem akár új ötleteket is adhatnak a vállalatnak (pl. mit érdemes fejleszteni). Ha jól ki tudja használni egy vállalat a közösségi oldalak adta lehetőségeket, rengeteg új vevőt tud szerezni, hiszen óriási látogatottsága van ezen szociális hálóknak. Egy jól megszerkesztett oldal aktualitásokról értesíti az ügyfelet, megismerteti a cég tevékenységét a látogatóval.
A termékek/szolgáltatások értékesítésének fellendítését szolgálja a podcast, az RSS is.
A személyre szabott marketing a siker kulcsa, de ehhez azonban meg kell érteni a látogatót, hogy milyen igényei vannak, és hogy a vállalat ezt hogyan tudja kielégíteni egy egyedi ajánlattal.

Mire a dolgozók és a fogyasztók kiismernék a webkettőt, addigra egy modernebb, ismételten új tudást igénylő rendszert találnak ki. Tehát a web 2.0 csak a kezdet...
Mit gondol, hogyan lehet értékes és kapós munkavállalóvá válni az egyetemi évek során? A tanulmányokra vagy a vállatoknál megszerezhető gyakorlati tapasztalatok megszerzésére kell-e koncentrálni? Hazai vagy külföldi elhelyezkedési lehetőséget érdemes-e szem előtt…..
BLGMarti 2010.11.18 13:31:41
Sziasztok!

Végigolvasva az előző hozzászólásokat, elhangzottak, hogy a könnyebb elhelyezkedés érdekében a nyelv- és szakmai tudás, képességek (alkalmazkodás, motiváció, egyediség, céltudatosság) plusz tevékenységek (diákszervezet, szakkollégium) szükségesek. Ez mind szép és jó, csak elsiklik az ember azon nem elhanyagolható dolog felett, hogy ezen "kapós munkavállalóvá válás" feltételeivel nemcsak mi vagyunk tisztában. Minden munkát keresőnek az a célja, hogy az adott állásra őt vegyék fel, és ezért mindent meg is tesz. Ki lehet építeni kapcsolatokat egy-egy diákszervezetben, beszélhetünk x nyelvet, lehet magabiztos, megnyerő fellépésünk, de sokszor ezek mind kevésnek bizonyulnak. Ha nincs egy szülő, egy barát, egy távoli rokon, egy ismerős, aki nem indít el a pályán, s ráadásul nem egy neves egyetemen szereztünk diplomát (arról nem is beszélve, hogy telített az adott piac), nem biztos, hogy friss diplomával a kezünkben találunk egykönnyen állást. Ilyenkor pedig nemcsoda, ha egyfajta "amerikai álom" reményében külföldön próbálnak szerencsét a fiatalok.

De hát mi mást tudnának tenni? A mindenkori állam feladata lenne, hogy - ha már egyszer sok esetben ő finanszírozza a képzést - megfelelő körülményeket teremtsen annak érdekében, hogy minél kevesebb diplomás hagyja el az országot, s így kvázi ingyen exportálja külföldre a szakembereket.
De a magasabb fizetés, a karrierépítés, a szakmai fejlődés reménye és igénye sokszor felülkerekedik a "hazafiságon".