Adatok
Haome
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ahogy tegnap ígértem ma egy újabb elmélkedős bejegyzéssel jelentkezem, amit az egyik youtubera is feltöltött videónk kapcsán kialakult harcművészeti stílusok közti párharc inspirált. A fő kérdés: melyik harcművészet a jobb, illetve éles helyzetekben melyik effektívebb. Sokan…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Először is: bár nem egészen ide vág, de engedd meg, hogy megköszönjem azokat az inspiráló gondolatokat, melyeket ezen az oldalon osztasz meg másokkal!
Személy szerint nagy hasznomra voltak lelkileg és technikailag egyaránt.
De a témához visszatérve.
Amit most leírok, azt nem "emberkedésnek", hősködésnek vagy ilyesminek szánom - ezek egyszerűen megtörténtek velem.
Szóval először tizennégy évesen verekedtem az utcán - amit jópár évig jópár verekedés, utcai szituáció és "nehéz helyzet" követett. S bár ezekből általában győztesen kerültem ki, de utamat betört fejek, törött végtagok és fájdalom kísérte - az enyém és másé is.
Később rendőr lettem, és fokozottan előkerült a jogi felelősségvállalás az elkövetett tettekért.
A kiképzésem során megismertem a kick-boxot, karatét és a judo egyes fogásait is, valamint később a Wing Tsun edzésekre is jártam egy ideig. Igaz, hogy ismereteim nem túl mélyek - viszont az egyszerűbb technikákat sikerrel illesztettem bele saját "repertoáromba".
Csak azért írtam le mindezt, mert szeretném leszögezni, hogy van tapasztalatom az utcai szitukban.
Ezek szerint pedig kijelenthetem, hogy:
1. Ahhoz, hogy leverd azokat akiket valamilyen okból le akarsz verni, nem kell harcművésznek lenni; csak jó erős parasztlengő, állóképesség és agresszivitás kell. Ekkor azonban - saját tapasztalatból beszélek - szembe kell nézned a tetteid lelki, erkölcsi és jogi következményeivel.
2. Ha elég sokáig gyakorolsz egy ütős-rugós stílust, akkor persze hatékonyabb is leszel, feltéve, hogy nem csak ring körülmények között és szabályok szerint megy a gyakorlás. Viszont ebben az esetben is számolnod kell a fenti természetű problémákkal - plusz még azzal is, hogy ha megtudják, hogy űzöl valamilyen küzdősportot/harcművészetet, akkor fokozott a felelősségrevonás.
3. A küzdősporttá avanzsált művészetek (muay thai-thai box; ju jutsu - judo stb.) ahol verseny és eredményorientáltak az edzők, a szellemi nevelés nem, vagy csak nagyon kis mértékben kap helyet. A harcművészek esetében már más a helyzet, itt az erkölcsi nevelés kifejezettebb.
Ez persze meghatározza, hogy ki milyen jellegű mozgást, mestert, stílust választ - és ez rendben is van így.
De hogy jön ide az aiki?
Néhány éve egy szellemi útkeresés végén "találtam rá" az Útra. S bár én az Obata-féle aikijutsu-t gyakorlom, ez és a "hagyományos" aikido rokonsága vitathatatlan.
Csak néhány hónapja edzettem, mikoris ismételten egy "kényes szituációba" keveredtem.
Akkor épp biztonsági őrként dolgoztam, és egy este a kerítésen belül egy fiatal férfira lettem figyelmes. Odamentem hozzá, megszólítottam - és hamar kiderült, hogy "illetéktelen behatoló". Megkértem hogy jöjjön velem, kikísérem a kapuhoz. Erre ő furcsán kezdett viselkedni, majd nekem támadt: a bal kezével megragadta a pólóm nyakát, míg a jobb már emelkedett is, hogy az arcomba vágjon.
És akkor olyan nyugalom szállt meg, amit addig nem éreztem soha, egyetlen alkalommal sem.
És annak ellenére, hogy a vicsorgó arcon láttam, hogy valamiért nagyon szeretne bántani engem - most először megsajnáltam az ellenfelem.
S bár akkoriban még a nevét sem tudtam a technikának - azóta persze "kiderült", hogy leginkább kata dori ikkyo-ként lehetne leírni - végre bírtam hajtani rajta. És a következő pillanatban már a földön hasalt, én leszorítottam - és mikor a teljesen nyugodt hangú kérdésemre azt válaszolta, hogy most már ő is megnyugodott, felengedtem, és kikísértem.
Nincs ütés, se látványos körbe pörgő forgó rúgás, se pózolás - nyugalom, lélekjelenlét és egy gyors, hatékony technika van.
Remélem, sikerült átadnom a gondolataim lényegét.
Ha valaki fanyalog az aiki ereje és a utcai szitukban való alkalmazhatósága, használhatósága hallatán - azt küld hozzám:)
Persze nem állítom, hogy csak önmagában az edzésen elsajátított mozgások elégségesek. De teljesen egyetértek azzal az állítással, miszerint küzdelemben csakis a küzdő fél számít.
Domo arigato.