célelérő 2011.02.21 00:48:56

@zellerlevél: :))) Minden tiszteletem és egyetértésem mellett, kicsit azt kell mondjam, tipikus budapesti értelmiségi okoskodás. (velem együtt bőven) Szerintem, ha egyszerűbben élnénk, kevesebb előítélettel, akkor az a gyerekeinkre is hatna, nem kellene olyan sokat "nevelni" őket, tényleg csak a (csúnya szóval) példamutató életünkből meríthetnének és ez bőven elég lenne. Mint az a 6-7 éves kisfiú, aki mindig ott sertepertél ahol az anyja, apja táncol, és láss csodát magától tudja a legényest...

célelérő 2011.01.19 19:46:06

@Sarah B Connor: Hellóka!! :-) Hát tudod én azt szeretném átadni a fiamnak, hogyha lehet lépjen át, emelkedjen felül azokon a sérelmeken amit ellene elkövetnek, és menjen előre, szeresse és bízzon az emberekben és soha ne adja fel! Soha, soha, soha soha.
(a szülés részletkérdés, ami az előzőekben bennefoglaltatik:-)))) Bocs, ha off voltam, de ha lányom lenne, biztosan én is többet gondolkodnék arról, hogy a szülésről mit mondjak neki. Amúgy a fiammal szoktam beszélgetni arról, hogy mi volt akkor, amikor megszületett.

célelérő 2011.01.10 18:33:40

@zellerlevél: A szülő nem veszi észre minden esetben, ha a gyereke valamiben lemaradt, írod Te! Szerintem az ilyen a legritkább. Maximum nem akar tudomást venni róla, nagyon gyakran. A fejlesztés és a fejlődés nagyon jól írod- elkerülhetetlen! És az, hogy anya megkérdezi az órát a három évesétől, és erre pontos választ kap, hát ez meg a legritkább. És anya ezt nem tervezetten erőltetetten, hanem önkéntelenül csinálja és a gyerek előbb utóbb, 6 éves korára rájön, miről van szó, illetve megtanulja. Ez a természetes fejlődés, fejlesztés a családban. Ez nem valami felmérés eredményére való reakció a mama részéről és pont ezért nem baj, ha csak 6 évesen kezdi pedzegetni, hogy mi is az idő, mert az eseményekhez kötődik, így már jobban eligazodik, de még mindig nem egyértelmű, majd csak 8-9 évesen rögzül a pontos idő megértése. Egyáltalán az idő fogalma. Mindannyian, legalábbis az elég jó szülők érzékenyek vagyunk arra, amit a gyerekünk tud, de arra is, amit még nem tud, pedig már jó lenne, ideje volna, ha tudna. Sokszor ilyen esetben jól jön egy ilyen teszt. Viszont ez ritkább, inkább az van, hogy a különböző képességek nem egy idősíkban fejlődnek, óriásiak az eltérések és így felesleges egy ilyen teszt után messzemenő következtetést levonni, ha amúgy egészséges egy gyerek. Szerintem egy három évestől nem kellene még ilyesmit elvárni. Azt viszont igen, hogy felszabadultan képes legyen játszani és a szüleitől megfelelő távolságban is oldottan tevékenykedjen(mondjuk játszótéren)Én már láttam homokozóban ücsörgő teljesen passzív gyereket, ami szintén ritkaság. Ott biztosan éreztem, hogy gáz van.

célelérő 2011.01.10 11:16:48

Itt lakunk a házban, ahol a Ráspi étterem van. Egyszer voltunk, az ételek nagyon finomak de luxus árak vannak természetesen, meg egy eléggé fura pincér, aki szerintem néha kinézi a vendéget. Nem tudom mennyire jövedelmező az étterem, de nincs elég vendég szerintem. Azt látom, hogy a pincérek viselkedése meghatározó. Ha van egy undok felszolgáló, oda nem szívesen mennek vissza a vendégek. Mi is így vagyunk ezzel. Pedig a kis étterem nagyon szép, elegáns, különleges exkluzív, és finom, de nagyon kis adag ételeket szolgálnak fel.

célelérő 2010.10.20 21:48:06

Kedves Felicitasz! Ha minden ilyen üdvös a kanadai, amerikai oktatási rendszerben, kérlek mond már meg, miért van az, hogy egyre másra szaporodnak az iskolai merényletek, amit amerikai diákok követnek el? Ne haragudj, de körül lehetne itthon nézni, szuper jó iskolák vannak, igaz kevesebbet ücsörögnek a gyerekek a földön, de valahogy mégis van valami egységes elvárás, aminek meg kell felelniük és ezzel valahogy élesebb határvonalak húzódnak a jó tettek és a rossz cselekedetek között. igaz sok tanító nem tyutyujgatja annyit a gyerekeket, nem lehet óra közben inni, sőt még közbekotyogásért is rossz pont jár, mégis azt hiszem ez az egészségesebb és nem az anarchia, ahol mindig mindenki jónak van minősítve, teret engedhet a vágyainak azonnal....de lehet, mire kilépnek ezek a gyerekek az életbe, vagy akár gimibe mennek, nem fog eszükbe jutni, hogy olyan jó ötlet lenne lemészárolni a fél iskolát. lehet, hogy túlzó a hasonlat, de lássuk be, valós.

célelérő 2010.10.21 08:43:13

@Felicitasz: @nexialista: No örülök, hogy inspiráltalak titeket, ilyen gondolatok végiggondolására. De miután ezen túl vagyunk, elmondanád Feli, hogy mi a különbség, az amerikai és a kanadai oktatási rendszer között, lehet, hogy bunkó vagyok ehhez, de érdekelne!

célelérő 2010.10.21 20:54:23

@Chang Yai: Speciel az angol rendszerről sok jót hallottam már, nem csak az órai ivászatok miatt jó:). Úgy tudom, de kérlek igazíts ki, ha kell, hogy az olvasás tanítás sokkal jobb, mint a poroszos rendszerben. Nem tudom ismeritek e Alkér Orsit, aki az Aranyfa sorozatot terjeszti nálunk. Olvasó füzetekről van szó, úgy tudom egy angol pedagógus írta és rajzolta ezeket a kis könyvecskéket. Egyszerű, a gyermek számára is ismert családi történeteket ír le, egy oldalon max 2 sorban. Angolszász oktatásban használják ezeket, és a diszlexiás gyerekek is megtanulnak olvasni ezzel a módszerrel. No, nem vagyok elfogult az angolszász rendszerrel, sőt gondolkodom, hogy a gyereket jövőre ilyenbe íratom, bár úgy tudom elég drágák ezek a magániskolák. @-smartie: Te is az angolról írsz, így ez egybevág azokkal az ifókkal, amiket én is ezekről az iskolákról hallok. Nagyon sok pozitívum.@Felicitasz: Köszönöm a leírásodat, nagyon érdekes, amit írsz: Azt mondod, a kanadai központosítottabb, egységes a rendszer, míg az USA hihetetlenül vegyes. Így érthető, hogy mivel központilag nincsen semmilyen ellenőrzés, így teljesen labilis az egész, és ez kihat a nevelésre is, ezért történik (illetve ezért is) ilyen sok drasztikus esemény.

célelérő 2010.10.19 09:16:30

@peppe80: Nagyon lelkesen olvasom a bejegyzéseidet! Utóbbiról annyit: Nagyon szép, és számomra egy picit követhetetlen, éppen annyira, mint
amennyire követhetetlen ez a vita is, ami itt kialakult, ugyanis azt hiszem mindenkinek a személyes életében és a saját rendszerében kell látni ezt a kérdést. Én nagyon egyszerűen látom ezt, segít az, hogy közvetve nem vagyok érintett, viszont mégis érintett vagyok mint nő. Zigótáról: Fogadjuk el egyszerűen azt ténynek, hogy Isten kezében vagyunk, életünk és halálunk. Az is Istentől való, hogy megmutatja nekünk az utakat. Lehet választani. A döntés egy útra terel minket, amit MI választottunk, nem Isten. Ez lehet jó vagy rossz. A lényeg az, hogy az, aki a döntést meghozta, tisztában van e azzal, hogy nem csak a gyerekről döntött, hanem a saját és a párja, családja életéről is, az egész további sorsáról, Istennel, az emberekkel való kapcsolatáról is. A Csirke által belinkelt cikkben van szó egy nőről, aki 13 mesterséges megtermékenyítésen vett részt, sikertelenül. Én csak azt kérdezem: Hogy lehet, hogy nem ment tönkre fizikailag, mentálisan is, de főleg fizikailag? Ilyen elképzelhetetlen szerintem egy viszonylag érzékenyebb nőnél. Nem tehénből vagyunk, akikkel bármit lehet. Ha meg mégis bevállalta, akkor ezek szerint mégsem jól gondolom azt, hogy nők hogyan is gondolkodnak a saját testükről, az életükről, a férjükhöz fűződő kapcsolatukról. Szerintetek beszélhetünk itt a gyermek iránti óriási szeretetről, önfeláldozásról, csodálatos anyai ösztönökről? 13 mesterséges megtermékenyítés és semmi, majd génmanipulált fogantatás. Ez lenne az a csodálatos anyai ösztön, vagy valami egészen más? Mit gondolsz erről?

célelérő 2010.10.19 21:11:51

Kedves @kis_csirke: és kedves@peppe80: !! Még egy szempont jutott eszembe: Az apákról is kellene néhány szót ejteni, mit érezhetnek ők, mit élhetnek át egy ilyen folyamatban. Mi nők érzelmeinkkel vagyunk "megverve", viszont a férfiak számára a teljesítmény, az mindennél fontosabb. Mit érezhet az az apa, férj, férfi, aki egy ilyen folyamatban van benne. Tudom, hogy nehéz kérdés, szinte nem is várom el, hogy valaki is válaszoljon, csak felhívnám a figyelmet erre a szempontra is.