Regisztráció Blogot indítok
Adatok
-smartie

0 bejegyzést írt és 45 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egy különösen hasznos cikk jelent meg novemberben a többnyelvű családokkal foglalkozó, nagyon sok jó írást közzétevő multilingualliving.com oldalon. Az amerikai szerző, Corey Heller, a Multilingual Living alapító főszerkesztője.Német férjével három gyereket nevelnek,…..
Ellopom ezt metaforává lett nevet - hatalmas karriert futott be hetek alatt, én ráadásul nagyon könnyen magamra is tudtam szabni, és mostanában többször el is gondolkodtam azon, hogy mit jelent a számomra.Néhány hónappal ezelőtt, amikor itt a blogon arról beszélgettünk, hogy…..
-smartie 2011.03.26 15:33:13
@juliosastre:
"nincs olyan nagycsalád a környezetemben, ahol valaki ne lenne a "helyén". Ahol valaki egy másik életet élne, mint amit élni akar. Ilyenre nem látok egyetlen példát sem (viszont az 1-2 gyerekesek körében látok ilyeneket). Olyan nagycsaládost sem ismerek, akik megbánták volna a "gyerekszámot". És olyat sem ismerek, ahol a gyerekeknek bármiféle problémájuk lenne egymással bármilyen okból (2 gyerek esetében általában megy a folyamatos emberölés). Viszont a nagycsaládból kikerülő gyerekek, akiket ismerek, mind optimista, nyílt, kooperatív és életművész fajták, és a szülők is ilyenek (vagy ilyenekké váltak a gyerekek között)."

Ugy latom, eleg rozsaszinu szemuvegen keresztul nezed ezt a dolgot.
En ismerek olyan 3 es 4 gyerekest, aki neha elgondolkodik azon, biztosan jol dontott-e es ha ujrakezdhetne, igy csinalna-e.
(Tudom, hogy ez nem azonos a megbanassal, de mint Felicitasz egy korabbi posztban megirta, az ember a gyerekeit nem BANJA MEG, olyan nincs.)

Az szinten nagy eloiteleted, hogy a ketgyerekes csaladban folyamatosan olik egymast a gyerekek, mig a nagyobb csaladokban nincs egymassal konfliktusuk. Hany nagycsaladot lattal? :-DD

Az 1-2 gyerekesek kozott persze ismersz olyat, aki nem ugy el, ahogy szeretne - en is, es a nagycsaladosok kozott is. Es 1-2 gyerekesek kozott is ismerek olyat, aki pontosan ugy el, ahogy szeretne, akinek pont egy gyerekkel kerek a vilag.

Az pedig, hogy
"a nagycsaládból kikerülő gyerekek, akiket ismerek, mind optimista, nyílt, kooperatív és életművész fajták, és a szülők is ilyenek (vagy ilyenekké váltak a gyerekek között)."

olyan lelegzetelallito naivitas es sztereotip belemagyarazas, hogy nem is tudok ra mit mondani.
Szerintem te valahol nagyon bekajaltal valami propagandat.
Pl. szegenyebb, hatranyos helyzetu nagycsaladokrol meg nem hallottal? ;-)
En ismerek olyan zarkozott, introvertalt soktestveres felnottet, aki maga csaladot sem akar alapitani, annyira elege volt a gyerekzajbol meg mindenbol, ami ezzel jart.
Mindenki ismer olyan egyket, aki nagycsaladot akar, es olyan nagycsaladban felnott embert, aki maga 0-1 gyermeket akar.
Hogy lehet igy altalanositani?
Te, ne bosszants.. :-D
-smartie 2011.03.26 15:46:20
@juliosastre:

Amit pedig belinkeltel (tema: "Az emberek a szegenyseggel azonositjak a nagycsaladokat, es mi orszagszerte rendezvenysorozatot tartunk arrol, hogy jolszitualtak is lehetnek nagycsaladosok")

es az a vege, amivel egyetertesz, hogy:

"Fontos az egyházak támogatása is, mert a keresztény értékrend hozzásegít az egészségesebb családi élethez, az állam pedig a feltételek megteremtésével tud hozzájárulni a család felértékelődéséhez, vagyis ahhoz, hogy ne jelentsen hátrányt a munkaerőpiacon három-négy gyermek."

En ezzel szivesen egyetertenek, ha tudnam, mi ez. Sajnos ez egy szep szolam es almodozas, megint. Milyen feltetelek? Hogyan eri el, hogy ne jelentsen hatranyt?

(Hogy a kereszteny ertekrend hozzajarul az egeszsegesebb csaladi elethez, az megint egy kommentalhatatlan altalanositas. Tobb vitamint esznek a kereszteny csaladokban? Vagy miben egeszsegesebbek? :-DD Elnezest, ha valakit megbantok vele, de semmi ilyesi nem jelent garanciat semmire, es plane nem igaz, hogy a nem kereszteny ertekrend pedig egeszsegtelenebb csaladi eletet eredmenyez.)

Vagy arra gondolsz, hogy a nagycsalados nok munkaban valo elhelyezkedeset kell segiteni, es nem holmi foallasu anyasaggal otthonmaradasra biztatni oket?
Ezek itt a kormányrendelet mellékletei, az utolsó módosítások kiemelésével.  1. melléklet a 35/2011. (III. 21.) Korm. rendelethez Az ellátás igénybevételének egészségügyi feltételei és kizáró okai 1. Az ellátás csak a következõ feltételek együttes fennállása…..
A blogon sokat írok a kanadai szülészeti ellátásról, de persze én már csak arról tudok írni, amit magam is megtapasztaltam: 2002-ben érkeztünk, 2007-ben született a fiam. Én már azt a rendszert ismertem meg, amelyben az egyetemi egészségközpont orvosa a pozitív terhességi tesztem…..
-smartie 2010.11.21 16:00:13
Vica: talán nem ártana konkrét példákat írni arra, hogy "lelki élet" meg "pszichés odafigyelés".
Mire gondolsz?
Van, amiben a család meg a környezet tud segíteni, van, amihez viszont nem elég egy laikus nagymama.

Gondoljátok, hogy a pakisztáni nagycsaládokban felnövő felnőttek egészségesebbek lelkileg, mint a nyugat-európaiak?
Nem hinném...

Egyébként sok mindenben egyetértek Julio-val. A meglévő rendszer hibái miatt nem kell újraszervezni MINDENT. Ha az a probléma, hogy a szülészorvosok orrba-szájba indítanak, császároznak, ultrahangoznak és úgy beszélnek a kismamával, mint a kutyával, akkor a megoldás az, hogy felelősségre kell vonni őket és rávenni, hogy változtassanak. Nem az, hogy elszaladunk másik irányba a megértő bába karjaiba, aki majd otthon levezeti a szülést és nem kell a csúnya kórházba menni, a gonosz orvosok karmai közé kerülni.

Félreértés ne essék: én támogatom az otthonszülés legalizálását stb., de ne azért legyen legális, mert a kórházi orvosok nem tartják be a MEGLÉVŐ előírásokat és nem magyarázzák el érhetően, miért van szükség egy UH vizsgálatra.

Másrészt a bábákat Nyugaton se úgy képzeljétek el, hogy 50 perceken keresztül simogatja a kismama kezét a rendelésen és magyaráz meg nyugtatgat. Koraszülésről, Down-szűrésről stb. ad egy 5 oldalas füzetet és otthon elolvasod. Ha úgy érzed, beindult a szülés vagy nem mozog a baba, felhívod a kórházat vagy a szülésznőt és megnéznek.
Ez itt az újabb millió dolláros kérdés, amelyre - szokásomhoz híven - nem fogok mindenkire érvényes, tuti választ adni. Erre a kérdésre ugyanis így ebben a formában nincs válasz: a gyerekekről csak egyesével, külön-külön lehet megmondani, szempontok egész sorának átgondolása…..
-smartie 2010.10.24 15:25:54
@pizzafutár:
akkor sorban a válaszok

1. igen, Angliában jobban megoldott a részmunkaidő. Ha jól tudom, 12 éven aluli gyerekek szüleinek (apáknak is) kötelező részmunkaidőlehetőséget biztosítani, ha kéri.
De most Mo-on is ebbe az iényba mozdunak el a dolgok, ha kevesebb járulákot kell annak fzetni, aki egy 8 órás munkát két 4 órásban ad ki.

2. munkabér aránya a bölcsődéhez: a minimálbér 5,10, tehát ha valaki minimálbérben napi 8 órát dolgozik, akkor kb., aniyt keres, mint a bölcsőde díja.
(Igen, vidéken olcsóbb, és 40-50 fontért tiszta, a gondozónők "fehér angolszász protestánsok" - amit én láttam.)
De ha valaki a minimálbár 5szörösét keresi, akkor más a helyzet.
-smartie 2010.10.24 15:45:34
@pizzafutár:
"...közeli lejáratos leértékelt ételt eszünk, a kismama cuccokon kívül kb. 10 éve nem vettem ruhát magamnak, a gyerekek cuccait vagy kölcsön kaptam, vagy börzéről vásárolom. És ez a mai magyar valóság, vagy ennél is rosszabb. Anglia is ilyen lenne?"

Változó: Angliában is vannak családok, akik nehéz helyzetben vannak, és vannak módosabbak. Itt is számolgatni kell, hogy kijöjjön az ember a fizetéséből, és sokaknak nem marad hó végére semmi. Akinek gyerekei vannak, nyilván mindenhol nehezebb helyzetben van, nem csak a többletköltségek miatt, hanem amiatt is, hogy nem tud annyit dolgozni, mint egyedülállóként. Itt is vesznek használtan ruhát, játékot, vagy kapják, és sokan vesznek leértékelt élelmiszert.
Egyébként itt most nagy a munkanélküliség, a válság, az infláció, a megszorítások, és sokan találják rosszabb helyzetben magukat, mint korábban. Ezt most tényként kell elfogadni.
Mi az, amikor egy magyar anyanyelvű ember angol helyesírásra tanít 27 másik embert, akik közül születését tekintve csaknem mindenki "helybéli", de hatan valójában pakisztániak, öten kínaiak, kettő vietnami, egy mexikói, egy ukrán, egy horvát, egy török; az…..
-smartie 2010.10.19 18:47:07
-smartie 2010.10.20 12:25:34
@Felicitasz: :-))
Szövegkörnyezetből én is gyapjas mammutra gondoltam (mi másra? :-DD), csak abban nincs h, a whoolly-t meg nem találtam.

Este nekem is rossz az angolom, sokszor kiesik a nyelvtan a fejemből a kiejtéssel együtt.
-smartie 2010.10.21 17:55:30
@célelérő: Egyébként a világelső finneknél is volt már iskolai lövöldözés, úgyhogy ez nem csak az oktatási rendszertől függ.

Amiket írtál

"mégis van valami egységes elvárás, aminek meg kell felelniük és ezzel valahogy élesebb határvonalak húzódnak a jó tettek és a rossz cselekedetek között. igaz sok tanító nem tyutyujgatja annyit a gyerekeket, nem lehet óra közben inni, sőt még közbekotyogásért is rossz pont jár, mégis azt hiszem ez az egészségesebb és nem az anarchia, ahol mindig mindenki jónak van minősítve, teret engedhet a vágyainak azonnal."

én az angolt ismerem, de ezek nem így vannak itt sem. Tudják, mit szabad és mit nem, amit nem szabad, azért felelősségre vonják, megbüntetik őket. Amikor a kisasztalnál dolgoznak, szabad beszélni, de a szőnyegen, amikor figyelni kell, nem lehet belekotyogni.
Igen, inni lehet a kisasztalnál, mindenki visz itthonról vizet kis sportkupakos üvegben - de nem látom, mi összefüggés lenne a lövöldözés és aközött, hogy hagyják inni, ha megszomjazik.
Nincs "minden jónak minősítve" és nem csinálhatja mindenki azt, ami éppen jólesik. Nincs káosz és anarchia - csak jobban igazodnak az életkori sajátosságokhoz és sokkal élvezetesebb a tanulás, az iskolábajárás.
Szeretnek iskolába járni a gyerekek, és nem várják az iskolai szünetet: ellenkezőleg, nekik az a büntetés, ha nem mehetnek iskolába.
Philadelphiában a bábakonferencián Ina May Gaskin beszélt nekem először Wendy Savage-ről. Ő egy köztiszteletben álló brit szülész-nőgyógyász doktornő, 1935-ben született, tavaly a British Medical Journal életműdíjára is jelölték.1985 áprilisában azzal került a brit…..
-smartie 2010.10.17 18:27:55
@Felicitasz: jó, akkor várok.. :-))

Tudniillik nekem is ebbe tört bele az agyam bicskája. Végül több ÉVNYI gondolkodás, olvasás és vitatkozás után most ott tartok, hogy annyi látványos javulást, sőt végleges gyógyulást láttam már homeopátiától, hogy egy próbát mindenképpen megér. Annak eldöntését pedig, hogy egy erős placebo hatás kiváltására alkalmas-e a módszer (amiről tudjuk, hogy egy létező és valódi betegségeket is gyógyító biokémiai folyamat) vagy van mögötte más is - azt a jövőre és a kutatókra bízom.

De ne szaladjunk akkor előre. :-)
-smartie 2010.10.19 20:21:28
@juliosastre: nagyon egyetértek ezzel a kommenteddel.

Az orvosok jogait ugyanúgy védeni kell, mint a betegét (röntgenes példa)! Az alapvető udvariassági szabályokat is MINDKÉT félnek be kell tartani.
Az orvosok pedig ne "kussoltassák" azt a beteget, aki tájékozott vagy részleteket akar tudni.
Angolul "informed choice"-nak hívják azt, amikor alapvetően a beteg dönt, és az orvos dolga alaposan felvilágosítani. Lehetnek a betegnek olyan szempontjai, amiket az orvos nem tud figyelembe venni.

Igen, az otthonszülésnek van ehhez is köze: az egyik oldal csak azt mondja, hogy ne szülj otthon, mert csak kórházban biztonságos, a másik oldal meg azt, hogy nem is lennének komplikációk, ha nem kórházba mennél. Így nem lehet higgadtan dönteni.

Viszont nem hiszem, hogy a meningitis-t kellene biológiaórán tanítani: gondolom, 5 évente változik a protokoll és a tudomány állása ez ügyben. Inkább a lakosság állandó felvilágosítása, szórólapok, poszterek, stb. formájában.
Azokban az országokban, ahol szolidaritáson alapuló eü-i ellátás van, pl. Anglia, nagyon biztatják az embereket, hogy magukat lássk el, ameddig lehet, és ne zargassák az orvost influenzával.

Persze, az emberi test alapvető működésével kapcsolatos dolgokat meg kell tanítani (tanulni).
Miközben Magyarországon sok-sok szülő arra törekszik, hogy a gyerekeit mielőbb megismertesse egy idegen nyelvvel (pl. Helen Doron angolra viszi a kisbabáját, beíratja az óvodai nyelvoktatásra, esetleg ő maga beszél vele otthon idegen nyelven), mi, a külföldön élő magyar családok,…..
-smartie 2010.10.19 19:21:23
@csupkamupka:
"És kell-e "kényszeríteni" a gyereket, hogy azon a nyelven válaszoljon, amin szóltak hozzá?"

Szerintem ez nagyon jó kérdés. Ha biztos vagy benne, hogy el tudja magyarul is mondani, csak emlékezteted, hogy most veled van és magyarul "kell", akkor igen.
De ha tudod, hogy azt éppen nem tudja elmondani magyarul, akkor hiába kényszeríted.
Nem beszélve arról, hogy egy éppen beszélni tanulgató gyerek teljesítményét nem elismerni, kommunikációjára nem reagálni, csak mert nem a megfelelő nyelven mondta, milyen érzelmi folyamatokat indíthat el benne?

Nagyon jó a poszt és nagyon jók az elvek - de a valóságban rengeteg apró banánhéj van beépítve ebbe (pl. a gyerek akarata, mennyi időt tölt magyar nyelvi környezetben, milyen szinten beszéli a magyar anyanyelvű szülő a környezet nyelvét, ért-e magyarul a külföldi szülő), és sokszor iszonyú mennyiségű pluszmunkával jár a két (vagy több) nyelvet egyforma szinten tartani - és ne felejtsük el, hogy ezt az időt-energiát mindig valami MÁStól vesszük el.

Én angol-magyar vegyesházasságokból született gyerekek kétnyelvűségét látom: vegyes, ideiglenes, ingadozik. Bizonyos dolgokat nem tud magyarul elmondani, ha már iskolás, mert nem vagy ott, hogy az egész napjának megadd a magyar megfelelőjét. Nem minden gyereknek van türelme és motivációja ezzel aprólékosan foglalkozni, és ha az angol "az" anyanyelve, ami gondolkodik, amin tanul és a világot megérti, akkor a magyar (szerintem) mindig gyengébb lesz.
Vsnnak gyerekek, akik kicsikorukban nem tudnak magyarul, aztán kamaszkorban tökéletesen megtanulnak, és fordítva.

Persze, ha mindkét szülő magyar, az teljesen más.
(Az írást másodközlésre átvette a hvg egyik melléklete, a life & style.)Két poszton dolgoztam az elmúlt hétvégén, de az egyiket közben megírta Bede Márton - köszönöm szépen, még bosszankodni is csak vigyorogva sikerül, annyira örülök neki. Őt ugyanis rengetegen el…..
-smartie 2010.10.16 22:49:39
Köszi a részletes választ!

Én is úgy gondolom, hogy nem azon múlik, hogy valaki rábólint, hogy akkor jó, és attól fogva legális lehet. Rengeteg mindent át kell gondolni, át kell szervezni, ahogy írod.

Még az jutott eszembe, hogy egyrészt a végzettség nem mindig jelenti azt, hogy biztos kézzel el is látja: hiába tudja, tanulta 20 éve minden szülésznő, hogyan kell burkot repeszteni, ha 20 éve egyetlenegyszer sem volt alkalma, mert a protokoll alapján mindig az orvos csinálta.

A másik, hogy ha a törvény erre az otthonszülésre rábólint, akkor elvileg az egésznek országos szinten legálisnak és működőképesnek kellene lenni - tehát nem elég, ha Budapesten, vagy 2-3 nagyvárosban vannak otthonszülész bábák. (Persze, lehet úgy fogalmazni a szabályt, hogy HA van megfelelő képzettségű bába...)

Rgyébként én Angliában élek és itt is szültem (kórházban). Itt, bár engedélyezett az otthonszülés és ha választod, kötelesek támogatni benne, annyira nem igyekeznek lelkesíteni - mert két szülésznőnek kell kimenni, és eleve annyira túlterhelt az állami egészségügy, hogy a kórházban az egy szülésznő per szülőnő arányt is nehezen tudják tartani, hát még ha két szülésznőt von ki a forgalomból egy otthonszülés!

De mindenképpen rendezni kell ezt otthon, ez már több, mint kínos, hogy ennyi ideje egyértelmű az igény rá és a szakma csak összeszorított szájjal rázza a fejét. A szülészetek pedig rengeteget tanulhatnának abból, ha rákérdeznek, vajon mi zavarja a nőket a kórházi szülésekben annyira.