Adatok
violaszin
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
rovatindító bejegyzés
Ennek a rovatnak az ötlete eredetileg egy másik blog Dr. Geréb Ágnesről szóló cikkénél olvasható hozzászólás kapcsán fordult meg a fejemben. A kérdéses hozzászólást egy feldúlt apa írta, aki rövid írásában Geréb Ágit hibáztatja azért, mert…..
Philadelphiában a bábakonferencián Ina May Gaskin beszélt nekem először Wendy Savage-ről. Ő egy köztiszteletben álló brit szülész-nőgyógyász doktornő, 1935-ben született, tavaly a British Medical Journal életműdíjára is jelölték.1985 áprilisában azzal került a brit…..
violaszin
2010.10.15 15:00:20
@zzzsuzsa:
Én nem dicsekedhetem ekkora gyerkőcökkel (3000-3200 g súly), de van otthonszülő ismerősöm, aki igen. Az említett nyilatkozatot így nem is tehettem :), csak az én mögöttes gondolatom az lett volna, amit itt leírtam, nem az, amit feltételeztek.
Én nem dicsekedhetem ekkora gyerkőcökkel (3000-3200 g súly), de van otthonszülő ismerősöm, aki igen. Az említett nyilatkozatot így nem is tehettem :), csak az én mögöttes gondolatom az lett volna, amit itt leírtam, nem az, amit feltételeztek.
violaszin
2010.10.15 15:43:49
@zellerlevél:
OK, mondom, legalább másfél éve nem látogatom az ilyen jellegű fórumokat, de lehet, hogy van az már kettő is. Amelyekbe beleolvastam, azokban nem találtam ilyen megjegyzéseket :) De mivel nagyon sokat nem olvastam, minden lehet :)
Egyébként a szabad választásban és a konkrét esetekben és nem az általánosításokban hiszek, mert ugyanúgy kicsapta nálam a biztosítékot az az ismerősöm esete, aki választott császárral akart szülni (ugye erről is tudjuk, hogy csak papíron nem létezik, azaz ez is minimum szabálysértés, mégse volt még pere se senkinek ebből), mert kórosan félt attól, hogy a baba beszorul, és oxigénhiánya lesz. Ugyanis ő is így született, az utolsó pillanatban menekítették ki... És a doki elküldte pszichiáterhez, hogy vizsgálják meg, minden rendben van-e nála. Lehet a félelmet oldani, vannak lassú és lényegesen gyorsabb módszerek, de nem kötelező ezekről sem tudni, sem igénybe venni. A vége természetesen császár lett, de máig azt gondolom, hogy ebből a konkrét esetből ki lehetett volna hagyni a közel 14 óra vajúdást, és nem kellett volna megvárni, míg a baba valóban beszorul... Mert ebben az esetben az anyuka félelme tényleg elég erős volt, de ezt tudta, ezért kért segítséget, amelyet akár meg is kaphatott volna.
A felelősségről pedig azt gondolom, hogy mindig a miénk a választás felelőssége, akár kórházat választunk, akár otthont. Az, hogy a felelősséget rátolhatjuk a kórházra, jogilag lehet, hogy helytálló, de valójában illúzió. Ha életre szóló sérülést szerez vagy a baba, vagy az anyuka, vagy esetleg meghal a baba, az ezzel járó terheket, feladatokat és felelősséget nem az orvos viszi tovább, hanem a szülő. Nap mint nap látom a szomszédom koraszülött kisfiát, akinek a kisebbik baja, hogy koraszülött, a nagyobbik az, hogy nem vették észre, hogy az anyuka toxémiás, noha minden tünetet produkált. Ezért is simán fel lehetne jelenteni a dokit, csak az anyukának nagyobb gondja az, hogy a gyermeke élhessen normális életet. De már legalább ezerszer eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem vált orvost...
OK, mondom, legalább másfél éve nem látogatom az ilyen jellegű fórumokat, de lehet, hogy van az már kettő is. Amelyekbe beleolvastam, azokban nem találtam ilyen megjegyzéseket :) De mivel nagyon sokat nem olvastam, minden lehet :)
Egyébként a szabad választásban és a konkrét esetekben és nem az általánosításokban hiszek, mert ugyanúgy kicsapta nálam a biztosítékot az az ismerősöm esete, aki választott császárral akart szülni (ugye erről is tudjuk, hogy csak papíron nem létezik, azaz ez is minimum szabálysértés, mégse volt még pere se senkinek ebből), mert kórosan félt attól, hogy a baba beszorul, és oxigénhiánya lesz. Ugyanis ő is így született, az utolsó pillanatban menekítették ki... És a doki elküldte pszichiáterhez, hogy vizsgálják meg, minden rendben van-e nála. Lehet a félelmet oldani, vannak lassú és lényegesen gyorsabb módszerek, de nem kötelező ezekről sem tudni, sem igénybe venni. A vége természetesen császár lett, de máig azt gondolom, hogy ebből a konkrét esetből ki lehetett volna hagyni a közel 14 óra vajúdást, és nem kellett volna megvárni, míg a baba valóban beszorul... Mert ebben az esetben az anyuka félelme tényleg elég erős volt, de ezt tudta, ezért kért segítséget, amelyet akár meg is kaphatott volna.
A felelősségről pedig azt gondolom, hogy mindig a miénk a választás felelőssége, akár kórházat választunk, akár otthont. Az, hogy a felelősséget rátolhatjuk a kórházra, jogilag lehet, hogy helytálló, de valójában illúzió. Ha életre szóló sérülést szerez vagy a baba, vagy az anyuka, vagy esetleg meghal a baba, az ezzel járó terheket, feladatokat és felelősséget nem az orvos viszi tovább, hanem a szülő. Nap mint nap látom a szomszédom koraszülött kisfiát, akinek a kisebbik baja, hogy koraszülött, a nagyobbik az, hogy nem vették észre, hogy az anyuka toxémiás, noha minden tünetet produkált. Ezért is simán fel lehetne jelenteni a dokit, csak az anyukának nagyobb gondja az, hogy a gyermeke élhessen normális életet. De már legalább ezerszer eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem vált orvost...
violaszin
2010.10.15 15:55:15
@Felicitasz:
Köszi, értem :)
Én ezért is próbálok "én-gondolatokkal" kommunikálni, hogy ez az én személyes meglátásom, véleményem, nem egy mindenek feletti igazság, de ez így tényleg nem elég.
Köszi, értem :)
Én ezért is próbálok "én-gondolatokkal" kommunikálni, hogy ez az én személyes meglátásom, véleményem, nem egy mindenek feletti igazság, de ez így tényleg nem elég.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Igen, lehettek is büszkék arra, amit elértetek :)
Nálunk azért alakult egy kicsit másképp, mert hosszú évekig párkapcsolatom sem volt, így nem agyaltam ilyen kérdéseken, amikor pedig lett, olyan turbó sebességgel kezdtek történni a dolgok, hogy nem volt időnk így utánanézni. Ehelyett valami ösztönös őstudásként jött minden, odarakott az Univerzum mindent az orrunk elé, annyi volt a dolgunk, hogy befogadjuk. Ilyen is van :)
És nagy-nagy tanulópálya ez a szülővé válás, gyereknevelés, már nekem se sok közöm van a 7 évvel ezelőtti önmagamhoz és mi lesz még :)
A babakocsihoz még annyit tennék hozzá, hogy adott a körülmény, hogy Budapest agglomerációjában élünk egy viszonylag új városrészen, és az ilyen helyeket az infrastruktúra fejlesztés évtizedekkel később szokta követni, így minden messze van,a bolt, a posta, az orvosi rendelő, a védőnő, a játszótér, és ahány van, annyi irányban. Persze autóval is járható, csak nagyon nem szeretnék oda jutni a gyerekekkel, mint az egyik ismerős: a gyerekek sportolnak, táncolnak, de egy 600 m-es séta a vasútállomásig kikészíti őket. Inkább hazatolom a babakocsin a "megfáradt" 2-2,5 évest az utolsó pár száz méteren, (miközben a kicsi kendőben), minthogy ne sétáljon egyáltalán :)