negotiation 2010.10.14 22:07:13

@Dany.:
Sziasztok!
Kiemelten fontos, hogy az állam részt vegyen az oktatásban, de nem lehetne egy kicsit másképp? Teljesen egyetértek azzal, hogy pazarlás a túlképzés, főleg, hogy "halasztott munkanélkülésiget" jelent csak a bölcsészek kiképzése. Sokan azért mennek egyetemre, mert nem szeretnének dolgozni, viszont nincsen vele kifejezett céljuk. Ez azonban mind a 12 félévig az államnak, mind pedig a szülőknek nagy áldozatvállalást jelent.
Úgy gondolom, célszerű lenne egy olyan rendszert létrehozni, ahol mindenkire kötelező tandíj kerül bevezetésre (tehát a megnyitott helyekre csak úgy kerülhetnek be, hogy fizetnek ezért), viszont a befolyt bevételeket az állam visszaosztaná ösztöndíj formájában, amely a jelenleginél lényegesen magasabb lenne. Ezzel el lehetne érni, hogy a kitűnő képességű, de szegény diákok is képzésben részesüljenek, hiszen az ösztöndíj fedezné a tandíjat, sőt a megélhetési költségeket is. (Így még jobban ösztönözve lennének a tanulásra.) Viszont a rengeteg középosztályi családból származó diák, akinek valójában nincsenek meg a képességei a felsőoktatába való bekapcsolódásba (ami látszik az érettségi eredmények alapján) előbb tudna elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
Ezen gondolatmenetben azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy célszerű lenne visszaállítani a középiskolákban a szocialista rendszerhez hasonlóan a szakmunkás képzést, hiszen így már 18 évesen képesítéssel rendelkező munkavállalókat nyernénk.
Az EU elvárásaihoz és irányelveihez kapcsolódva pedig ezután kellene ösztönözni a munkavállalókat, hogy tanuljanak tovább, a ma is létező bértáblázattal ösztönözve (nyelvvizsga, diploma többletfizetéssel jár)....
Valamint véleményem szerint az államnak kiemelt szerepet kéne vállalni a társadalmi párbeszéd megvalósításában, a kultúrális és etnikai/felekezeti problémák megoldásában, (gondolok itt a cigányság helyzetére, a holokauszt és a trianoni békerendszer konszenzusteremtő újratárgyalására), hiszen szükség lenne rá, hogy "tényleg" állammá váljunk, közös gondolkodás, összetartozásérzés mentén, mert az igazán hatékony együttműködés csak közös elvi és erkölcsi alapokon valósítható meg. Ezután, ezzel párhuzamosan persze a gazdaság fejlesztése sem elhanyagolható.

negotiation 2010.10.14 21:54:04

Sziasztok!
Már majdnem minden oldalról megvizsgáltátok azt, hogy miért jó külföldön tanulni. Nem vitatom, mindaz amit leírtatok igaz. Kétségtelen, hogy nagy lehetőség, és jómagam is a pártján állok, de attól vita a vita, hogy valaki ellenvéleményt képvisel.
Egészen pontosan nem ellenvéleményt szeretnék formálni, csak felhívni a figyelmet a rendszer esetleges hibáira.
Meglátásom szerint érdemes a különféle ösztöndíjakat nem egy kalap alá venni. Célszerűbb a speciális programokba való bekapcsolódás, amely szándékosan több ország, maximum 20-30 fiataljának szól legalább félévre. Ez biztosítja azt, hogy a külföldre érkező diákokra jobban odafigyeljenek, és rendkívül magas szintű oktatásban részesüljenek, a kialakuló szoros tanár-diák kapcsolatok miatt is.
Ezzel szeretném szembeállítani az Erasmus programot, amellyel én nem vagyok korlátlanul elégedett. A tárgyak kevéssé átjárhatósága azt eredményezi, hogy amellett, hogy a diákoknak otthon is ugyanúgy vizsgázniuk kell, mint a fogadó egyetemen, az egész félév semmi másról nem szól, mint a buliról. Mivel betekintést nyerhettem az egyetemi Tandem-program működésébe, azt látom, hogy az első két hét után (a technikai információk megosztását követően) a kapcsolat csak a discoról, a partykról, és a nem éppen szakmai "kapcsolatépítésről" szól, amit egyébként kitűnően segít az, hogy a vendég diákoknak heti 7-8 szemináriumnál nincsen több órájuk.
Továbbá jellemző probléma, hogy sem a kiérkező diák, sem pedig a fogadó tanári kar nem eléggé felkészült a munkanyelvet illetően. Mivel így a kommunikáció nehézkes, az elvárásárok csökkennek, a színvonal pedig visszaesik, ami megint csak a szakmaiságnak árt véleményem szerint. Illetve gyakori eset, ahogy más is említette, hogy mivel saját hazájukból érkező társakkal, vagy az ő nyelvüket jól beszélő Tandem-partnerrel (mivel ez kritérium a fogadásnál) töltik az időt, keveset tesz hozzá eddigi nyelvtudásukhoz az itt-tartózkodás.
Az eltöltött félév pedig nem mindenki számára elegendő arra, hogy elmélyült kutatást folytasson egy témában, tehát még egy érv, ami nem éppen az önfejlesztést támasztja alá.
Nem azt mondom, hogy nem éri meg külföldön tanulni. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ezt nem éri meg minden áron. A lehetőségek között megtehetjük, hogy válogatunk. Sokkal versenyképesebb lehet úgy egy diploma, hogy az ember a nyarait különböző nyári egyetemeken, külföldi kurzusokon, esetleg Erasmus keretében szakmai gyakorlaton tölti (Ilyeneket bőven lehet találni a világhálón és vannak ugyanúgy erre szakosodott szervezetek. ) és közben pedig itthon folytat kutatásokat, vagy párhuzamosan több diploma megszerzésén fáradozik.
Szerintem hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni a külföldet. Aki volt Erasmuson, leginkább a társasági életet szokta dicsérni, de ez nem jelenti, hogy ténylegesen megismerkedett a fogadó ország kultúrájával, vagy, hogy elsajátította a nyelvet. Ez pedig egy állásinterjú kapcsán elég hamar kiderül....