EsT1 2010.12.07 07:57:26

Sziasztok!

Én is ahhoz az oldalhoz csatlakoznék, akik szerint a diákhitel intézménye igen hasznos. Bár én magam nem éltem eddig vele, de nem tartom kizártnak hogy a későbbiekben fogok. Ennek az az oka, hogy szükségesnek tartok egy bizonyos pénzösszeget ahhoz, hogy az egyetemet el tudjam végezni, és ha lehet, ezt minél jobb eredménnyel és úgy, hogy közben jól is érezzem magam. Ehhez szükséges a tanulással eltöltött megfelelő idő és szerintem fontos a kapcsolatok kialakítása is. Emellett ott vannak még az olyan mindennapi költségek mint például az étel,ital vásárlás. Mindezek egyenként nem járnak nagy költségekkel, de összeadva már tekintélyes összegű ráfordítást igényelnek, amit finanszírozni kell valamiből.

Erre valóban van lehetőség ösztöndíjból, ezt viszont nem kaphat mindenki.
Másik lehetőség az egyetem melletti munka. Andorspamnek szeretném mondani, hogy olyan munka, hogy az ember csak péntekenként dolgozik 10-12 órát vagy nem létezik, vagy rettentő nagy szerencse kell, hogy ilyet találjon az ember. Ennél mindenképpen többet kell dolgozni, ha valaki dolgozik, és csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy próbálja ki, hogy ez mivel jár, és aztán döntse el, hogy ez valóban járható út-e. Az én tapasztalataim szerint nem.

Ezért egy jó finanszírozási alternatívaként marad tehát a diákhitel. Ez valóban egy kölcsön, tehát meglepő módon vissza kell fizetni, kamattal együtt. A kamat, a feltételek feketén-fehéren le vannak írva egy papíron, mindenki el tudja dönteni, hogy ez számára megéri-e, teljesíthető-e. Innentől kezdve mindenki el tudja dönteni, hogy felveszi-e vagy sem.

A diákhitel lehetőség, nem kényszer. Ha valaki úgy veszi föl a hitelt, hogy nincs rá szüksége, és/vagy nem tudja később törleszteni, az nem hitelező hibája, hanem azé, aki a hitelt fölvette.

EsT1 2010.11.29 21:02:45

Kedves blogot követők!

Szeretném kifejteni a véleményemet ezzel a érdekes felvetéssel kapcsolatban, és ezt a téma értelmezésével kezdeném.
A példa nyilvánvalóan sarkított, én legalábbis nem tartom reálisnak azt, hogy a termelő ágazatok teljesen eltűnjenek az öreg kontinensről, főleg akkor, ha ezek közé soroljuk például a mezőgazdaságot is, mely néhány országban (pl Franciaország) még ma is jelentősnek tekinthető.
A fejlett országokban megfigyelhető tendenciák valóban azt mutatják, hogy a termelő ágazatok súlya csökken a szolgáltatásokéhoz képest, jórészt a technológiai fejlődés következtében, (hatékonyabb technológia->kevesebb ember szükséges a termeléshez) valamint annak okán, hogy a termelést fejlődő országokba való kiszervezéssel oldják meg. Ha azonban megfigyeljük azt, hogy a legújabb tendenciák azt mutatják, hogy a gazdasági fellendülés okán ezekben a fejlődő országokban( pl Kína) is elkezdett növekedni a jólét, és ezzel a szolgáltatások súlya, arra következtethetünk, hogy ezekben az országokban is hasonló folyamat lezajlása várható, mint Európában és Észak- Amerikában. Erre enged következtetni már maga az elnevezés is: fejlődő, tehát a fejlettség felé tartó ország, (és remélhetőleg nem csak egy olyan jelző, amelynek jelentése igazából fejletlen, csak hát ez mégsem hangzik túl szépen)
Ezek alapján én azt gondolom, hogy a termelés kiszervezése előbb vagy utóbb le fog lassulni, ha a munkaerő a jelenlegi fejlődő országokban is drágul, és akár még vissza is fordulhat.
Ha ez valóban így alakul, akkor a világ legnagyobb részén általánosan beállhat egy olyan egyensúly, melyben mindenhol végeznek termelést is, de ez a foglalkoztatásban jóval kisebb arányban szerepel, mint a szolgáltatások.
Persze ezek mind igen hosszú távú (akár 100-200 évre előre tekintő) elképzelések, és ezeknek alakulására sok tényező lehet hatással, mint például háborúk, természeti katasztrófák, a globális felmelegedés hatásai vagy politikai tényezők. Ezért előre megjósolni, hogy a gazdaság ilyen irányú átalakulása meddig fog folytatódni, lehetetlen, én mégis úgy gondolom, hogy egy bizonyos pont elérése után a foglalkoztatottak számában vagy a GDP részesedésben mért arányai a termelő ágazatoknak egy igen alacsony szinten, de állandósulni fognak.

EsT1 2010.10.27 20:43:27

Sziasztok!

A saját márkás termékek értékelésekor én először is szeretném két kategóriára osztani ezeket. (A határvonal nem éles, de nagyjából szerintem a legtöbb saját márkás termék könnyen csoportosítható így).
Az első kategória lenne, amiről itt már nagyon sok szó volt: A Tesco gazdaságos, az S-Budget stb., tehát az olyan termékek amiről ordít, hogy olcsó. Ezeknek a termékeknek viszont szerintem semmilyen más versenyelőnyük nincs is, a kedvező árukon kívül, ami sok vásárlót vonzhat, viszont egyáltalán nem céljuk és nem is lennének képesek teljesen kiszorítani a nagyobb múlttal, hírnévvel, tapasztalattal rendelkező márkákat.
A csoportosításom második kategóriájáról itt eddig kevesebb szó esett, (talán a lidl és aldi áruházakban kapható, nem saját áruházuk nevét viselő termékei lehetnek ilyenek). Én az olyan áruházláncok saját márkáit sorolnám ide, mint a Decathlon, a Hervis, a C&A vagy Jeans Club.
Ezen márkák forgalmazói olyan termékeket ajánlanak a fogyasztónak, mely valóban kompromisszumos megoldást nyújt: viszonylag kedvező áron középkategóriás terméket vásárolhatunk. Az ilyen termékek már bizonyos piacokon szerintem igen komoly versenytársak lehetnek a régebbi márkák számára. Ezt alátámasztó adatokat sajnos nem tudok felmutatni, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy az előbb említett boltok némelyikénél a saját márkás termékek forgalma többszöröse a "márkás" termékek forgalmának, vagy például hogy a dechatlon márkáinak magyarországi megjelenése óta, sokkal több emberen látok saját márkás sportfelszerelést, és sokkal kevesebben "márkásat". Ugyanennél a példánál maradva: A decathlon igyekszik teljesen eloszlatni a saját márkáival kapcsolatos kételyeket (profi kosárlabdázók játszanak például kipsta mezekben), a termékek ára viszont (egyenlőre) továbbra is viszonylag alacsony marad. Ezzel szemben védekezésül a régi márkáknak csak a sok év alatt kiépített márkahűség marad, de kérdés az, hogy ez meddig lesz elég?

EsT1 2010.10.26 18:39:36

Sziasztok!

Az előbbi hozzászólásokban nagyon sok jó ötlettel és észrevétellel találkoztam, amelyek valóban hasznosak lehetnek egy külföldiek számára készített országimázsfilm készítéséhez.
Én azonban szeretném egy kissé más megvilágításból szemlélni ezt a kérdést. Szerencsére sokszor adódott már alkalmam külföldiekkel beszélni, akik jártak Magyarországon, és általában pozitív élményekkel tértek haza és ezért azt gondolom, hogy ők szívesen ajánlják országunk meglátogatását másoknak is. Egy másik dolog viszont, amit tapasztaltam, hogy a magyar emberek viszont nem teszik ugyanezt. Ez pedig, szerintem, legalább olyan fontos reklám, mint egy videóportálokon terjedő film. Ha az ember mosóport akar venni, akkor nem feltétlenül csak a reklám alapján dönt, hanem azt is figyelembe veszi, hogy a szomszéd, aki már kipróbálta, vagy évek óta használja az adott mosóport, mit mond róla.
Amit ezzel mondani akarok, az az, hogy nem csak a külföldieket kell meggyőzni arról, hogy Magyarország egy jó hely, hanem magukat a magyarokat is. Ezzel több fontos célt is elérnénk:
1. növekedne a belföldi turizmusból származó bevétel
2. a magyar emberek többsége is szívesen tudná ajánlani az országot a külföldieknek.
3. javulna az emberek Magyarországról alkotott képe, visszaszorulna a pesszimizmus, erősödne az emberek közti összetartás
Én erre egy nagyon jó példának tartom a nem is olyan régen még sokat vetített sör reklámot , amelyen nemzetünk büszkeségei kerültek említésre. Egy ilyen reklám megtekintése után nem hiszem hogy sokan mondják, hogy én nem szeretem Magyarországot, meg ez egy rossz hely, én külföldön akarok élni stb. (sajnos én azt tapasztalom, hogy nagyon sok az ilyen hozzáállású ember, a középiskolások körében igazolja ezt ez a cikk www.gyermekevek.hu/cikk/kulfoldre_mennenek_a_kozepiskolasok)
Arról, hogy egy magyar embereknek szóló országimázs programnak (nem feltétlenül csak film) miről és kinek kellene, hogy szóljon, szintén sok eltérő vélemény lehet, ha egyetértetek velem abban, hogy ennek van létjogosultsága, kíváncsi lennék arra, hogy ti milyennek gondolnátok ezt.

EsT1 2010.10.26 18:42:49

@EsT1:
A link amit betettem, valamiért nem működik, ezért elnézést kérek, a cikk azon a portálon található, amit kidob a link, de egy másik cikk az, és arról szól hogy a magyar középiskolások egyharmada külföldön szeretne élni.

EsT1 2010.10.19 19:43:30

Kedves olvasók és előttem szólók!

Szeretnék reagálni az eddigi véleményekre, és kifejteni a témával kapcsolatban a saját véleményemet.
Eddig legtöbbször a marketing és az innováció merült fel, mint javításra szoruló terület.
Először az innovációval kapcsolatos véleményemet írnám le. Amint azt a vállalatgazdaságtan tankönyvben is olvashatjuk, egy cégnek az innovációs folyamat elején fel kell mérnie, hogy az ebbe fektetett pénz hasznot hoz-e a vállalatnak. A BKV szempontjából az új közlekedési eszközök beszerzése vagy jegyautomaták elhelyezése vajon képes lenne-e annyival több (a jegyért fizető) utast vonzani, hogy az ebbe fektetett összeg megtérüljön? Sajnos szerintem erre nem a válasz. Ennek ellenére mégis azt látjuk a hogy a járműpark, ha nem is rohamos ütemben, de folyamatosan bővül és megújul.
A marketing viszont szerintem igenis fontos szerepet játszhat az előrelépésben. A vállalat marketingjének feladata lenne véleményem szerint először is arról meggyőzni az embereket, hogy megéri a BKV-val utazni, másrészt, hogy ezért megéri fizetni. Megéri fizetni, mert ha mindenki fizet, akkor mindenkinek kevesebbet kell fizetnie. Mivel az emberek viszont szép szóval nem vehetők rá könnyen sok mindenre, a jegyek megvételére motiváló eszközök hatékonyságát is próbálnám növelni. Először is próbálnám tudatosítani az emberekben, hogy a bliccelés lopás, és hosszú távon hozzájárul a jegyárak növekedéséhez. Másodszor pedig szigorítanám a bliccelésért járó büntetéseket olyan mértékűvé, hogy az sokkal több embert elrettentsen ettől.

EsT1 2010.10.14 15:46:01

Kedves olvasók!

Mivel kicsit későn kapcsolódok be a témába, sok érdekes témát kielemeztek már az előttem szólók.
Először is azt szeretném kiindulópontként elmondani, hogy szerintem az egy nagyon nehéz kérdés, hogy az élet milyen területein van szükség állami szerepvállalásra és milyen mértékben, annak eldöntése pedig, hogy mely területeket részesítjük előnyben a többi területtel szemben szinte lehetetlen feladatna tűnik, mégpedig a kérdés komplexitása miatt. Kisebb viták folytak itt arról, hogy a gazdaság fejlesztésének, az egészségügynek, vagy esetleg az infrastruktúra fejlesztésének kellene prioritást élveznie.
Szerintem azért nem lehet egyik sem prioritás a többi rovására, mert ezek egymásra épülnek. Ha a gazdaság fejlesztésére sokkal nagyobb figyelmet fordítunk, ezzel szükségképpen elhanyagoljuk például az egészségügyet (lévén, hogy szűkös anyagi és emberi erőforrások állnak az állam rendelkezésére). Ez viszont önmagában gátat is szab ezen célunknak, mivel én úgy gondolom, hogy képtelenség úgy virágzóvá tenni egy gazdaságot, hogy az egészségügy színvonala nem emelkedik, mivel az egészségügy rossz állapota az emberek rosszabb munkavégzési képességével, általános elégedetlenségével és egyéb a gazdaságra negatívan ható tényezőkkel jár.
Viszont ha az egészségügyre szeretnénk túl nagy súlyt fektetni, akkor azzal a problémával találkozunk, hogy a gazdasági helyzet (az emberek alacsony jövedelme) szab gátat a fejlesztésnek.
Bár az imént végigvezetett gondolatmenetem borzalmas leegyszerűsítéseket tartalmaz, én erre alapozva azt gondolom, hogy az egészségügy, a gazdaságfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése, a közbiztonság és más hasonló fontossággal bíró ügyeknek nagyjából azonos súllyal kellene szerepelnie a fejlesztési stratégiában.
Egy terület van amit viszont szerintem szükséges lenne kiemelten kezelni (kicsit szembemenve eddigi gondolatmenetemmel), és ez az oktatás. Én nem a felsőoktatásra gondolok, hanem a közép és elsősorban az általános iskolai oktatásra. Az oldal tetején szereplő linken keresztül elérhető videóban felvetett problémák orvoslása az, ami szerintem sok problémára jelenthetne hosszútávon megoldást. Mégpedig azért gondolom ezt, mert szerintem a közös javakra fordított erőforrások (munka, pénz) hatékony elosztása és felhasználása már önmagában sokat tudna segíteni a legtöbb problémán. És ehhez pedig az szükséges, hogy az ezen javak megteremtéséért és elosztásáért felelős emberek valamint mindeni aki ezeket használja, ezt egy olyan értékrend szerint tegye, melynek alapja a videó által is közvetített üzenet, mégpedig az összefogás, a bizalom, a munkába és társadalomba vetett hitt és a szabályok betartása. Ez ma a tapasztalatok szerint nincs meg. Az nem elvárható, hogy a mostani "felnőtt" generáció egy nagy fordulattal hirtelen létrehozza ezt az értékrendet. Szerintem ezt fel kell építeni, és erre leginkább a megfelelő minőségű alapszintű oktatás képes. (Az állami befolyás alá tartozó területek közül, hiszen például az otthoni nevelést sokkal kevésbé képes az állam demokratikus eszközökkel befolyásolni).
Összefoglalva: az állami szerepvállalás sok helyen szükséges, viszont Magyarország helyzetének hosszútávú javítása érdekében az oktatás az, ami megoldás lehet, ezért ezt kiemelt figyelemmel kell kezelnie az államnak.

EsT1 2010.10.14 23:47:25

@Dany.:
Szeretnék még visszatérni az oktatásra, és kifejteni egy kicsit bővebben, hogy miért is gondolom, hogy hosszú távon nyereséget hozna az ország számára. Abban nyilván van igazság, hogy a pedagógusok alacsony fizetése és esetleges hiányos eszköztára egy komoly akadály, de szerintem nem ez a kizárólagos probéma.
Tekintsük a magyar oktatási rendszert egy vállalatnak csak egy rövid példa kedvéért. Alapvető célja: fogyasztó igények kielégítése nyereség elérése mellet. A fogyasztói igény: oktatás szükséglete. A nyereség: nem pénzben vett nyereség, hanem a jól képzett, stabil értékrenddel rendelkező munkaerőpiacra kerülő
fiatalok, akik hasznot termelnek a magyar állam számára, aki ebből ismét tud visszajuttatni az oktatásba. A vállalatnak be kell fektetnie, kockáztatnia kell . Megvan itt is a kockázat: lehet hogy minden magyar ember eleve elrendeltetés szerint tolvajnak és adócsalónak születik, és akármit pumpálnak is beléjük az iskolában, olyanok is maradnak. Nekem azonban szilárd meggyőződésem, hogy ez nem így van, és hogy ha ez a vállalat( a magyar oktatás) megfelelő stratégiát dolgoz ki, akkor nyereségesen képes működni. Ehhez viszont szükséges a befektetett tőke, és a jól kidolgozott stratégia.
Szeretném még azt is kifejteni, hogy miért gondolom azt, hogy az oktatásnak kiemelt figyelmet kell szentelni, ezzel esetlegesen más területeket hátrányba szorítva is. Én úgy gondolom, hogy az oktatás képes kiindulópont lenni. Ha csak az itt említett veszteségeket tekintjük, amelyek adócsalásból származnak, azoknak a redukálásával is már tekintélyes fejlődést érhetnénk el, de az értékrend, a munkához vagy vagy a becsületességhez való hozzáállás változását ha számszerűsíteni tudnánk, meggyőződésem, hogy igen komoly arányban mozdulhatnának előre a jóléti mutatóink. A gazdaságfejlesztés vagy az egyéb területek kevésbé képesek kiindulópontok lenni, mert ha a állami pénzt gazdaságfejlesztésbe, vagy infrastruktúrafejlesztésbe fektetjük túlnyomó részben, akkor, amint azt már előttem szólok is említették, ennek jelentős része nem térül meg a korrupció és egyéb értékrendbeli hiányosságokkal magyarázható negatív hatások miatt.
Az eddigi gondolataim eléggé elméleti jellegűek voltak, ezért szeretnék most egy konkrétabb javaslattal is élni. A fiatalok értékrendjének változását olyan irányba kellene terelni, hogy tudják mérlegelni annak az egyensúlyát, hogy milyen mértékű önérdekkövetés az, amely nincsen káros hatással a társadalom egészére, főképp mivel ennek ő maga is tagja, tehát rá is rossz hatással van. Erre például szerintem mindenki számára könnyen megérthető szemléltető példa a közlegelők tragédiája (Garett Hardin, 1968, Science, 'The tragedy of the Commons'), amellyel én 19 évesen találkoztam először, gimnáziumban.
Persze távol álljon tőlem, hogy azt állítsam, hogy nem kell önérdekkövetőnek lenni, csupán tudni kell ezt is bizonyos keretek között tartani.
Végezetül szeretném elmondani, hogy én a bejegyzéseim írásakor hosszútávon gondolkodtam, mert úgy gondolom, hogy a jövőben elérhető jóval magasabb szintű jól-lét, ha a problémáinkra nem tüneti kezelést keresünk, hanem megpróbáljuk valóban "meggyógyítani a betegséget".