Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Eszter0520

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.10.12. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vállgazd Blog Üzleti gazdaságtan 4. kérdés 2011.02.22 12:52:00
Noha az online marketing kevésbé költséges és pontosabb fogyasztói elérést biztosíthat a vállalatok számára, mégis napjainkban is kiugróan magas a televíziós és a sajtóban megjelenő reklámok száma. Ön szerint elképzelhető, hogy néhány éven belül a webes marketing…..
Eszter0520 2011.02.23 10:52:55
Bár már most komoly jelei vannak annak, hogy a televízió és különösen a nyomtatott sajtó mennyire veszít jelentőségéből a reklámok terén az internettel szemben, én azt hiszem, hogy radikális hanyatlásuk vagy netán eltűnésük inkább csak 15-20 év múlva képzelhető el. Most még ugyanis sokan vannak azok, akik -koruknál fogva- idegennek tartják az internetet, nehezen vagy sehogy sem tudják/akarják kezelni és összességében egyáltalán nem illik bele az életükbe. Gondolok itt a nyugdíjasok többségére, illetve a nyugdíjhoz közel állók jelentős részére, tehát a 60+ korosztályra. Ez pedig létszámát (és ebből következően vásárlóerejét) tekintve figyelemre méltó csoport a vállalatok számára -hogy őket elérjék, azt gondolom, még sokáig szükségük van a hagyományos marketingeszközökre.
Egyértelmű, hogy ha az ember nem az "always online" világban szocializálódik, eszébe sem jut minden problémája, vásárlási szándéka esetén azonnal felugrani az internetre. Meglepő lehet, de ez kis mértékben szerintem még a mi Y-nak nevezett generációnk esetében is igaz. Nekem például szinte sose jut eszembe kisebb jelentőségű vásárlásoknál, hogy a netet vegyem igénybe. Mondjuk az X kereskedelmi lánc reklámújságjára vetett pillantás ez esetekben hatásosabb lehet, mint az interneten idegesítően beúszó fogkrémreklám.
De ez nyilván csak azért van így, mert még mi sem teljesen az "always online" világban nőttünk fel. A net mondjuk úgy 5-6 éve igazán számottevő az életünkben. Viszont már ez elég volt ahhoz, hogy a vásárlási szokásaink átformálódjanak (ha fogkefét nem is online keresünk, de azért a már kicsit nagyobb értékű dolgokat jórészt igen, például ruhákat). Ezért gondolom azt, hogy az online marketing akkor kerül gyakorlatilag monopolhelyzetbe a hagyományos tévét vagy sajtót kiszorítva, ha a legújabb R-nek nevezett generáció valamivel idősebb lesz. Ők már "egérrel a kezükben születnek", számukra az online üzemmód lesz a természetes, mint ahogy a nagyszüleink számára az újságolvasás volt. Valószínű, hogy őket semmilyen képernyőre beúszó reklám nem fogja idegesíteni, hanem az lesz elérésük legfőbb útja. Így kb. 15 év távlatában bármit elképzelhatőnek tartok, azt is, hogy minden valamennyire is számottevő vállalat online alapokra kell helyezze marketingjét.
Vállgazd Blog Üzleti gazdaságtan 3. kérdés 2011.02.22 12:51:00
Manapság a fogyasztói hatalomátvétel időszakát éljük, ahol a vevő „on-demand” fogyaszthatja a reklámokat, hatással bírhat a legnagyobb cégek marketingjére is. Ugyanakkor a web 2.0 vívmányai egyszersmind a reklámszakembereknek is lehetőséget adnak arra, hogy a…..
Eszter0520 2011.02.22 21:43:18
A kérdésfelvetést nagyon izgalmasnak tartom. Az egyik oldalról hangsúlyozhatjuk, hogy a fogyasztóknak milyen soha nem látott hatalom került a kezébe az internet révén, ugyanakkor jogosan felmerülhet bennünk, hogy a dolog fordítva is működik: egy "ütős" reklámfilmmel a vállalatok rövid idő alatt óriási hatást érhetnek el. Egy youtube-ra feltöltött videó minimális idő alatt gyakorlatilag az egész világot bejárhatja -nem csekély utóéletet hagyva maga után, az akció költségei pedig elenyészőek egy nagy ráfordítással járó és fele annyira se hatékony hagyományos marketingkampányénál. Az előadáson hallottak is jól példázzák ezt.
Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy a net, a web2.0 mégis a fogyasztók kezében erősebb fegyver. Többször tapasztaltam már, hogy a népszerű reklámvideókat sokan megnézik szórakozásból, aztán "bohóckodnak" velük (például parodizációt készítenek). Ez tényleg szórakoztató lehet, de tapasztalatom szerint nem minden esetben juttatja el a fogyasztót oda, hogy tényleg meg is vegye az adott terméket. Példa erre, amikor egy ismerős mondjuk mesél arról, hogy milyen jópofa videót látott a neten, majd utána teszi, hogy "valami kocsit reklámoz vagy mit". Tehát lehet, hogy épp a lényeg nem marad meg vagy nem annyira, amennyire kellene. Ezzel természetesen nem akarom az online marketing hatását kicsinyíteni, csak azt mondom, hogy nem feltétlen biztos, hogy mindig célba ér. Viszont a fogyasztók web2.0-s eszközei meggyőződésem szerint "halálosan" célba érnek. Elég csak az ismert David Carrol-os esetre gondolnunk, ami után a United Airlines "térden csúszva" könyörgött a videó eltávolításáért, olyan mérhetetlen presztízsveszteséget szenvedett. De ugyanez a történet az is, amit Sas István úr mesélt: elég egy elégedetlen fogyasztó bejegyzése, hogy az ember ismeretlenül se az adott panziót válassza. Ki tudja, hogy hány embert befolyásol az ilyesmi?! Mivel közismert, hogy a fogyasztók egymásnak jobban hisznek, az ily módon keletkező kiesést a vállalat még csak becsülni se tudja. Sőt továbbmehetünk: talán soha az életben nem is értesül róla, hogy mi kering vele kapcsolatban a neten.
Még ha gyakran mondjuk is, hogy mennyire megnövekedett az internet szerepe, az ilyen gyakorlati példákkal való szembesülés akkor is megdöbbentő. Az első, amit a hétfői előadáson ez a panziós példa eszembe juttatott, a "kegyetlen" szó volt -ami valószínűleg nem túlzás.
Persze az igazság termszetesen az, hogy a dolog fordítva is "elsülhet": ha valami nagyon jó és nagyon tetszik, az is kaphat hasonló publicitást -erre építenek is a cégek. A gond szerintem csak az, hogy nagyon nehéz lehet eldönteni, hogy valami hogy fog lecsapódni a netezők körében. A reagálások olyan kiszámíthatatlanok, hogy ugyanaz a dolog akár hatalmas pozitív őrületbe vagy óriási buktába is torkollhat.
Összességében tehát azt gondolom, hogy a web2.0 révén a vállalatok kétségtelenül nagy hatást tudnak gyakorolni a fogyasztókra, ugyanakkor a fogyasztó rendelkezik az igazán erős fegyverrel.
Vállgazd Blog FEBRUÁR 21-I ELŐZETES 2011.02.14 15:49:00
 Február 21-én este, a következő előadásonSas István reklámpszichológus, médiaszakértő lesz a vendégünk. Előzetesen a tartalomból: A digitális korszak térhódítása és a web2 elképesztő gyorsaságú fejlődése a marketing szakma képviselőit is kemény…..
Eszter0520 2011.02.19 15:51:59
Tisztelt Sas Úr!
A hétfői előadásához lenne egy előzetes kérdésem.
Az utóbbi időben mindenhonnan halljuk, hogy a közösségi web, elsősorban a Facebook milyen nagy lehetőséget rejt magában a vállalatok, a vállalati marketingtevékenység számára. Ugyanakkor nemrégiben hallottam hitelt érdemlő forrásból, hogy nagyvállalatoknál az álláspályázatok elbírálásakor ellenőrzik, hogy a jelentkezőnek van-e Facebookja, és ha igen, milyen információkat, képeket oszt meg magáról. Van olyan vállalat, ahol a Facebook-profillal rendelkező jelentkezőket azonnal elutasítják, valami olyasféle meggondolásból, hogy "aki mindenfélét megoszt magáról, abban hogyan bízhat majd meg a cég".
Engem személy szerint nagyon meglepett ez a dolog. Valóban elképzelhető Ön szerint, hogy a vállalatok minél nagyobb megjelenésre törekednek a közösségi weben, miközben saját alkalmazottaik számára tabuvá teszik ugyanezt? Mi ennek a magyarázata? (Tényleg mutathat valamit a Facebookon való megjelenés vagy meg nem jelenés a vállalat számára az illető személy megbízhatóságáról?)
Érdeklődéssel várom és előre is köszönöm a válaszát!
Vállgazd Blog Pénzügyek 1. kérdés 2010.12.06 14:05:00
A diákhitelt néhány éve azért vezették be, hogy a hallgatók e kedvezményes konstrukcióval támogatni tudják felsőfokú tanulmányaik végzését.Mi a véleménye a diákhitel intézményéről?Inspirációként: http://www.diakhitel.hu/ ;…..
Eszter0520 2010.12.06 22:24:22
Sziasztok!

Én a diákhitelt nem kárhoztatnám ilyen mértékben, mint ahogy az előttem szólók tették. Nekik természetesen igazuk van abban, hogy a diákhitel komoly vállalás: egyszer majd friss diplomásként és a munka világába lépve el kell kezdeni a törlesztést, ami valószínűleg még a kedvezményes kamatok mellett is nagy teher, főleg azért, mert ilyenkor az ember már nem múltbeli terheket akar törleszteni, hanem inkább családot, lakást stb. szeretne. Azonban gondoljuk csak meg: a rászorulók közül nagyon sokan el sem jutnának a "friss diplomás" állapotba, ha nem lenne diákhitel!
Egyáltalán nem tudok egyetérteni azzal a felvetéssel, hogy aki nem tudja tanulás melletti munkával biztosítani a megélhetését, az "lusta" vagy "nem eléggé ügyes". Az egyetemre ugyanis tanulni jön az ember! Azt hiszem, mindannyian tapasztaljuk, hogy ha valaki nemcsak egy "papírt" (diplomát) szeretne, hanem mögöttes tudást is, az nem igazán tud a tanulás mellett tartósabban munkával foglalkozni. Jó, persze, a(z egyébként nem sok) szabadideje terhére biztos tudna valamennyire, de szerintem az ilyesmi csak ahhoz vezet, hogy a dolgok hektikussá válnak, se a tanulásban, se a munkában, se sehol nem tud az illető úgy helyt állni, ahogy kéne. Tehát ha van egy család, ahol esetleg a szülők keveset keresnek, és mondjuk taníttatnak 2-3 gyereket, akkor az ebből a családból jövő hallgató kerüljön még azzal is hátrányba, hogy dolgoznia kell, ahelyett hogy az idejét a tanulásra tudná fordítani? Más meg, aki jobb módból jön, aki nem szorul rá, az bulizhat egész félévben? Természetesen nem akarok általánosítani és senkit megsérteni, tisztelet a kivételnek. Csak azt akarom mondani, hogy nem kellene elítélni azt, aki nem akar az egyetem mellett dolgozni, mert alapvetően egy hallgatónak nem ez a feladata. (És akkor még nem is beszéltünk a munkalehetőségek hiányáról, mert lehet hogy akar valaki dolgozni, de nem biztos, hogy talál munkát, főleg úgy, hogy semmilyen képesítése sincs még. Ösztöndíjak pedig valóban vannak, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezek az esetek többségében olyan összegek lennének, amik minden problémát megoldanak.)

A diákhitel felvételét természetesen komolyan meg kell fontolni, mint minden hitelfelvételt. Meg kell vizsgálni, hogy a megszerezni kívánt diploma elég versenyképes lesz-e, tud-e majd az illető vele megfelelő munkát találni. Valóban igaz ugyanis, hogy annak nincs értelme, hogy olyasvalamit tanuljon az ember, amivel egyáltalán nem tud elhelyezkedni vagy csak éhbérért. (Megjegyzem, hogy ezen a kérdésen diákhitel felvétele nélkül is el kell/kellene gondolkodni.) Ha viszont valaki úgy érzi, hogy szeretne tanulni, komoly célja van, de nem olyanok az anyagi lehetőségei, akkor annak tényleg kell egy olyan lehetőség, ami ezt lehetővé teszi. Én konkrétan ismerek olyasvalakit, akinek esélye sem lett volna egyetemre menni, ha nem jutott volna kedvezményes hitelhez. Az ilyen esetekben jó, hogy van diákhitel, mert bár tényleg nagy teher, de mégiscsak kedvezményes! Szerintem maga az intézmény jó, persze biztos lenne rajta mit változtatni, de alapvetően jó. Az, hogy esetleg sokan felelőtlenül felveszik, már nem a diákhitel hibája, hanem a meggondolatlan illetőé. Ilyen alapon minden hitelt el lehetne ítélni, mert biztos mindig van olyan, akit egy hitel tönkretesz. Mindenki eldöntheti a várható előnyök és kockázatok függvényében, hogy ő felvesz-e diákhitelt vagy sem, és szerintem nem elítélendő egyik döntés sem. Ez mindenkinek a magánügye.
Vállgazd Blog Értékteremtő folyamatok 1. kérdés 2010.11.29 13:46:00
Néhány évtized múlva az Európai Unió országai a világ „múzeumává” válnak, és a világgazdaság turisztikai központjaként keresik boldogulásukat, a feltörekvő országok, pl. India és Kína pedig a világ termelési centrumaiként – van-e alapja ennek a víziónak?…..
Eszter0520 2010.11.30 00:21:12
Sziasztok!

Az utóbbi időben valóban nagyon szembetűnővé vált, hogy a(z európai) vállalatok a termelést kiszervezik, rendszerint Indiába, illetve Kínába vagy máshová a Távol-Keletre. Ezt mindennapi tapasztalataink is mutatják, különösen ha a ruházati cikkekre, lábbelikre gondolunk -vehetünk ezekből bármilyen márkásat, az esetek többségében ott olvasható rajtuk a "Made in China" felirat. Halljuk-olvassuk azt is, hogy ezeket a termékeket sokszor úgy állítják elő, hogy a Távol-Keletről induló hajóra felrakják az alapanyagokat és a munkásokat, és mire a célhelyre érnek, kész is az áru. Persze adott esetben a márkaboltban az eladó készségesen felvilágosít, hogy attól még, hogy a termék Kínában készült, a vállalatnak szigorú előírásai vannak annak különböző paramétereivel, minőségével kapcsolatban.
Ez valószínűleg az esetek többségében így is van, és tény, hogy ezt az elvárt minőséget a kiszervezés révén lényegesen alacsonyabb költséggel lehet teljesíteni. Egyértelmű, hogy a kiszervezés mozgatórugója a költségmegtakarítás. Mindannyian tudjuk, hogy a fejlett országokban a munkavállalóknak jóval több minden "jár", béremelések, egyéb juttatások, ide tartozik az is, hogy jobb munkakörülményeket és meghatározott idejű fizetett szabadságot kell biztosítani nekik. Ráadásul általában a szakszervezetek elég erősek is ahhoz, hogy ezek gyakorlati megvalósulását elérjék. A fejlődő országokban viszont még nincsenek ilyen széles körű munkavállalói jogok (és erős szakszervezetek), jóval alacsonyabbak a bérek, sőt sok helyen még gyermekeket is alkalmaznak. (Itt zárójelben utalnék a felelős vállalat koncepcióra: A vállalat számára etikai kérdés is lehet, hogy ilyen feltételek árán is kitart-e a költségcsökkentő kiszervezés mellett. Az az érv ugyanis, hogy ők mindent az adott ország törvényei szerint tesznek, sántíthat, hiszen abban az országban valószínűleg sokkal alacsonyabb szintű a törvényi szabályozás, és sok minden megengedett lehet, ami európai mércével nem az.)

Amíg tehát az európai és az ázsiai munkaerő-költségek között ekkora különbség van, úgy látom, hogy folytatódni fog a kiszervezés, és Európát valóban jelentős részben elhagyhatja a termelés. (Mégse kell okvetlenül annak teljes leépülésére gondolni, gyakran ugyanis csak részleges a termelés kiszervezése.)
Érdekes felvetésnek tartom, hogy egy idő után a kiszervezés jelenlegi célországaiban is drágább lesz a munkaerő -ezt valószínűleg a fejlődésük magával fogja hozni. Azonban ezekben az ázsiai országokban a magasabb bérekhez szemléletbeli változásokra is szükség lenne (például nagyobb hangsúly az emberi erőforrásra, az egyénre), ezért a munkaerő drágulása nem a közeljövőben várható. És ahogy az előttem szóló is írta, ha egy ország már nem elég olcsó, valószínűleg mindig lesz olcsóbb. Úgy gondolom tehát, hogy a mai globalizált világban a kiszervezésnek nemigen lehet gátja.

Ez azonban nem feltétlen jelenti Európa hanyatlását, önmagában a termelés kiszervezése véleményem szerint ugyanis nem "katasztrófa". A hétfői vállalatgazdaságtan előadáson hallhattuk a Knorr-Bremse kapcsán, hogy míg a vállalat alacsony költségű országokban termeltet, addig az innovációs központ és tulajdonképpen a szolgáltatás szervezése Európában van, az eredményeket innen adják át adaptált formában a termelést végzőknek. Mivel ma már általában nem az a kérdés, hogy ki tud egy adott terméket gyártani (azt valószínűleg mindenki tud az iparágban), hanem az, hogy ki tud a másiknál jobb, komplexebb megoldást kínálni, így szerintem az innováció és a szolgáltatás a kulcskérdés. Ha tehát ezek a tevékenységek Európában maradnak és valóban magas szinten folynak, akkor nem olyan kilátástalan a kontinens helyzete, mint az a "világ múzeuma" vízióból tűnhet.

Egyébként zárásul még azt jegyezném meg, hogy nem csak a termelés kiszervezése figyelhető meg, hanem adott esetben a szolgáltatásoké is (bár valóban a termelés kiszervezése vált igazi gyakorlattá). Sok cég szervezi ki az ügyfélszolgálatát, például a "phone-call center"-ét Ázsiába, jellemzően Indiába, ott ugyanis nagy az angolul beszélők aránya (a gyarmati múltra visszavezethetően). Korábban olvastam egy érdekes cikket arról, hogy az ilyen telefonközpontok indiai dolgozóinak tréningeket tartanak, hogy csökkentsék az akcentusukat és megismertessék velük azon országok kultúráját, szokásit, ahonnan a telefonhívások érkeznek. Sőt állandóan időjárás-jelentéseket adnak nekik az adott országokra vonatkozóan, és órákat állítanak fel a központban, amelyek a hívó országok idejét mutatják -mindezt azért, hogy a dolgozók abszolút tisztában legyenek az ügyfél körülményeivel, problémáival, vagyis egyszóval: a minél tökéletesebb színvonalú szolgáltatásért történik mindez. Az ügyfél észre sem veszi, hogy egy tőle több ezer km-re ülő egyénnel beszél, már csak azért sem, mert a telefonközpont alkalmazottaival angol neveket használtatnak a sajátjaik helyett (!). Ezt csak azért hoztam példának, hogy lássuk, hogy a szolgáltatás kiszervezése sem elképzelhetetlen (persze speciális volta miatt adott esetben jóval több gátja lehet).

Azzal kapcsolatban, hogy ezek a folyamatok hogyan hathatnak a magyar gazdaságra, az a példa jut eszembe, hogy ma már közvetetten Magyarország, a magyar gazdaság is függ Kína gazdasági növekedésétől. A német vállalatok ugyanis jelentős exportot bonyolítanak Kínával -a német vállalatoknak viszont nagyon gyakran magyar cégek a beszállítói. Bár ez nem az európai termelés visszaesésére példa, hanem inkább éppen arra, hogy a feltörekvő országok Európát is magukkal húzhatják.
Vállgazd Blog Emberi erőforrás 1. kérdés 2010.11.15 10:56:00
Mit gondol, hogyan lehet értékes és kapós munkavállalóvá válni az egyetemi évek során? A tanulmányokra vagy a vállatoknál megszerezhető gyakorlati tapasztalatok megszerzésére kell-e koncentrálni? Hazai vagy külföldi elhelyezkedési lehetőséget érdemes-e szem előtt…..
Eszter0520 2010.11.16 12:25:55
Sziasztok!

Úgy gondolom, hogy az elméleti és a gyakorlati tudás összhangjára kell koncentrálni az egyetemi évek alatt. Közhelyszerűen hangzik, de igaz, hogy egyik sincs meg a másik nélkül. A gyakorlat jelentőségét az utóbbi időben nagyon hangsúlyozzák, vitathatatlanul, teszem hozzá. Ugyanakkor az elméleti tanulmányokra is nagy figyelmet kell fordítani. Hallottam már másokat úgy hozzáállni tárgyakhoz, hogy "csak menjek át a vizsgán", miközben jelentős céljaik, határozott karrierelképzeléseik vannak. Nem mondom, hogy ennek a taktikának sosincs helye, illetve hogy sose szorul rá az ember, ugyanakkor fontos, hogy az esetek nagy többségében ne ez legyen a cél, és lehetőleg ne azokból a tárgyakból, amelyek a jövőbeni hivatásunk lényegéhez tartoznak. Az elméleti megalapozottság ugyanis véleményem szerint nélkülözhetetlen, ha meg akarunk érteni dolgokat.
Ráadásul a legtöbb tárgyat nem is érheti a "száraz elméleti" vád, ami miatt esetleg egyesek úgy gondolnák, hogy nem éri meg tanulni őket. Példaként említeném a vállalatgazdaságtant, ahol nagyon sok lehetőségünk van prezentációkra, órai aktivitásra, a beadandók/versenydolgozat írása során vállalatokhoz való ellátogatásra, interjúkra.

Úgy látom, hogy az egyetemünköm megvan az összhang az elmélet és a gyakorlat között. Sokan említettétek már a diákszervezeteket és a szakkollégiumokat. Nekem itt azonnal az EVK Szakkollégium "Sikersztorik" előadássorozata jut eszembe, ahol sikeres vállalati vezetőktől tudhatunk meg első kézből nagyon is gyakorlati információkat. De például az AEGEE, az Aisec stb. is a gyakorlati tapasztalatszerzés jó lehetőségét jelenti -a külföld vonatkozásában is. Az egyetemi évek alatt ugyanis mindenképpen fel kell készülni arra is, hogy valószínűleg elkerülhetetlen lesz a karrierünk során a bizonyos ideig tartó külföldi munkavállalás. Első körben én viszont a hazai munkavállalást fontolnám meg (esetleg Magyarországon jelen levő nemzetközi cégeknél, amelyek később külföldi tapasztalatszerzésre is lehetőséget adnak). Itthon talán kevésbé "rázós" a pályakezdés, biztosabbnak érezzük a környezetünket, mint ha rögtön külföldön nemcsak a munka, hanem általában az élet új helyzeteivel is meg kellene küzdenünk.

A szakmai gyakorlat elvégzésének módját illetően ma már röbb variáció áll a rendelkezésünkre. Nagyon vonzó a 2×6 hetes bontásban vagy a részmunkaidőben megoldható verzió, mert általuk lerövidíthetjük képzésünk idejét (egy lánynak nagyon fontos lehet, hogy haladjon, hogy például a családalapítást illetően ne "csússzon ki az időből"). Viszont szakmai szempontból előnyösebbnek tartom az egybefüggő gyakorlatot a képzés végén, mert egyrészt addigra szerzünk megfelelő tudást, másrészt több időnk áll rendelkezésre belerázódni a vállalati "kerékvágásba", sőt nagyobb az esélye, hogy állásajánlatot is kapunk.
Vállgazd Blog Emberi erőforrás 2. kérdés 2010.11.15 10:58:00
Alkalmazottként vagy vállalkozóként vonzóbb-e a munka világa? Milyen érvek szólnak az alkalmazottként és milyenek a vállalkozóként való pályakezdés mellett?Inspirációként: http://www.felvi.hu/diploman_tul/tervezz_karriert/hirek/fiatalvallalkozok_m…..
Eszter0520 2010.11.16 11:49:38
Sziasztok!

Az én véleményem tkazmerhez hasonlóan az, hogy pályakezdőként célszerűbb alkalmazottnak menni, mint saját vállalkozást alapítani. Ez elsősorban akkor igaz, ha az illető egy teljesen új vállalkozásba kezdene bele. Ha ugyanis például a családja rendelkezik már egy vállalkozással, amit esetleg átvehet, akkor sokkal könnyebb a helyzete -a vállalkozás mögött minden bizonnyal már ott van a finanszírozás, megvannak a bejáratott piaci kapcsolatok, és ráadásul a tapasztalatlan fiatal segítséget, tanácsokat is kap "házon belül". Ezzel magyarázható, hogy sok családi vállalkozás generációkon át működik -a gyerekek számára ilyenkor általában már nagyon korán egyértelművé válik, hogy tovább fogják vinni az üzletet. Nemcsak azért, mert a szüleik így akarják, hanem azért is, mert "belenőnek" a feladatba.

Természetesen a legtöbb pályakezdő mögött azonban nem áll ilyen háttér, így -mint már olvashattuk- híján vannak az ügyfélkörnek, a piacismeretnek és legfőképpen a tőkének. Itt meg kell jegyezni, hogy a bankok általában nem szívesen adnak kölcsönt a pénzügyi előélettel nem rendelkező, tapasztalatlannak tartott fiatal vállalkozni akaróknak. Ha pedig igen, akkor sem elegendőt a hatalmas -részben a rutin hiányából fakadó- kezdeti költségekhez. Röviden: pályakezdőként vállalkozást indítani a szokásosnál sokkal rizikósabb dolog. Gyakran hallunk statisztikákat, miszerint az induló vállalkozások jelentős része rövid időn belül megbukik.
Én a sikert a kezdőknél legfőképpen akkor tudom elképzelni, ha a vállalkozás valami nagyon kreatív, egyedi ötletre épül, ami talán kevésbé költséges, viszont nagyon átütő (lásd Google, YouTube ...). Viszont ekkor sem nélkülözhető a különös rátermettség, a kiemelkedő vezetői képesség, a rugalmasság, a kemény munka és természetesen a szerencse sem. Ez pedig így együtt ritkán van meg!

Alkalmazottként kezdeni ezzel szemben sokkal kisebb kockázattal jár, és rövid idő alatt is jelentős tapasztalatokra és kapcsolati tőkére lehet szert tenni. Nem feltétlenül kell elviselni egy kellemetlen felettest, a rossz munkahelyi légkört, a rugalmatlan kényszereket sem -ha a munkavállaló értékes tudással, nyelvismerettel, versenyképes diplomával, "jó alkupozícióval" rendelkezik, akkor nem jelenthet olyan nagy problémát számára a munkahelyváltás, az, hogy a neki megfelelő feltételeket nyújtó vállalatot megtalálja. Ha sikerül jó fizetést adó helyet találnia, tőkét is gyűjthet, enyhíthet a finanszírozási nehézségeken leendő vállalkozásához akár már csak azzal is, hogy hitelképessebbé válik.

Ha a megfelelő feltételek összegyűltek, akkor viszont az illető számára már jogosan válhat vonzóbbá a saját vállakozás. Így ugyanis lehetősége van a rugalmasságra, az önmegvalósításra, általában a vállalkozói lét előnyeire. A kockázat azonban még ekkor is nagy, és mindig is nagyobb marad, mint alkalmazottként "bejárni a munkahelyedre". Az, hogy ki mit választ, már nagy mértékben függ a személyiségtől, az egyéni igényektől.
Vállgazd Blog Innováció 2. kérdés 2010.11.08 11:44:00
Mik a sikeres innováció feltételei Magyarországon? Mondjon egy példát! Inspirációként: http://index.hu/tudomany/2010/08/12/rubik/; http://www.youtube.com/watch?v=pjzGumEP0EQ; http://www.vg.hu/vallalatok/vg_online/vallalatok_-_belfold/071009_kurt_191415;…..
Eszter0520 2010.11.10 23:35:40
Sziasztok!

Az én véleményem az, hogy ha eredményt akarunk elérni az innováció terén, akkor a saját alapkutatást nem lehet megspórolni, még ha nagy kiadást is jelent. Mások kutatásaira sokkal nehezebb építeni, mint arra, amit saját maguk látnak folyamatában a kutatást végzők. Ráadásul ha a publikus, hozzáférhető eredményekre várunk, amiből esetleg kihozhatunk valamit, megfosztjuk magunkat a kutatás egy jelentős szakaszában a véletlen felfedezésektől. Számos példa bizonyítja, hogy az ilyen átütő felfedezést hozó véletlenek gyakran éppen a nem konkrét eredményre fókuszáló alapkutatások során jelennek meg. Elég csak a sokat emlegetett penicillint felhozni. Ha tehát egy kutatással kapcsolatban nyilvános eredmények jelennek meg, addigra szerintem szinte biztosan voltak már -ha nem is átütő, de- kisebb-nagyobb "véletlenek", olyan háttértapasztalatok, amelyek egy puszta adatsorban nem jelennek meg, de ott vannak a kutatók fejében, "repertorájában", és ki tudja, mikor, mi épül rájuk esetleg egy további vizsgálódás során. Ezeket, illetve általában a kutatási rutint senki sem fogja szállítani nekünk, tehát még egyszer mondom, mindenképpen szükségesnek tartom az alapkutatás folytatását hazánkban.

Persze nem kell végletekben gondolkodni, hiszen egyhamar nyilván nem tudunk csillagászati összegeket fordítani erre a célra. Azonban úgy gondolom, hogy mindez nem 100 %-ban a pénz kérdése. Nagy eredményt lehetne önmagában azzal is elérni, ha a fiatalok érdeklődését már egészen korán a kutatás, a vizsgálódás felé lehetne fordítani. Ez akár kezdődhetne a természettudományos tantárgyak anyagának átalakításával -vagyis el is jutottunk az oktatás előttem már említett kulcsfontosságához a kérdésben. Ha középiskolai tapasztalataimból indulok ki, azt kell mondjam, hogy a természettudományos tárgyak oktatása a jelenlegi formájában minden, csak nem kutatásra, vizsgálódásra, kísérletezésre ösztönző. Túl elméletiek ezek a tárgyak. Sokszor sokan panaszkodnak, hogy az iskolai szertárak eszközállománya milyen leromlott állapotban van. Ezzel egyet is értek, de ez az érvelés azért sántít, mert ha még azokat az eszközöket is alig használják, amik vannak, miért lenne szükség újakra. Mondhatjuk, hogy ha újak lennének, biztos többet használnák őket. Ebben is van természetesen igazság, de pl. kémia órán sok kísérlethez egy kémcső és kis mennyiségű anyag kellene, tehát semmi "új" dolog, mégse hajtják végre ezeket a kísérleteket, főleg idő hiányában, mert egyébként nem jutna idő a nagy elméleti anyag elsajátítására. . .

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem feltétlen a pénzen múlik minden. Szerintem elsősorban szemléletváltásra lenne szükség, a kutatás, az innováció alapvető fontosságának felismerésére mind a mindenkori kormány, mind a társadalom részéről. Ez szavakban talán már megtörtént, de ennek megfelelő lépéseket is kellene tenni (amelyek nem feltétlen generálnának óriási pluszköltségeket).

Persze tisztában vagyok vele, hogy a tehetséges fiataloknak nemcsak az elindítására, hanem a megtartására is szükség van -itt pedig már nem kerülhetők el a nagy költségigényű beruházások, hiszen például hasonló tárgyi feltételeket kellene teremteni, mint amilyenek külföldön (és már valóban nem elsősorban Európában!) tárt karokkal várják őket.

A fiatalok itthon tartásában pozitív fejleménynek tartom a nemrég bevezetett elnyerhető kutatóegyetemi címet és az azzal együtt járó támogatásokat. Nálunk is ki kell alakítani azt az általános képet (és valóságot) az egyetemekről, hogy azok szakmai műhelyek, kutatóközpontok is, nem "csak" oktatási intézmények. Újra ki kell alakítani, hiszen nem előzmények nélküli ez hazánkban sem, csak véleményem szerint az utóbbi időben az egyetemeknek ez a funkciója háttérbe szorult.

Egyébként az emberi erőforrást, a tehetséget tekintve biztosítottnak látom az innováció feltételeit Magyarországon. Egyértelműen tehetséges nép vagyunk -ezt bizonyítják a már említett Nobel-díjas (bár valóban külföldön kibontakozott) tudósaink, és maga a történelmünk, amelynek századai során a túléléshez sok egyéni szintű lelemény, ha úgy tetszik, innováció kellett.

Ezek után fontosnak érzem, hogy konkrét példát is említsek a hazai innovációra, ahogy azt a kérdésfeltevés is szorgalmazza. Mai hír, éppen most hallottam a hírekben, hogy a pilisborosjenői telephelyű Meditop Gyógyszeripari Kft. korszerű gyógyszercsomagoló üzemet nyitott meg. Ez komoly technológiai innováció, de az érdekesség a témánk szempontjából sokkal inkább a termékinnováció; a vállalat ugyanis eredeti, saját fejlesztésű gyógyszerekkel is rendelkezik. Figyelmre méltó, hogy ezek külföldi értékesítésével az elmúlt években megduplázta árbevételét. A csomagolóüzemre visszatérve meg kell jegyeznünk, hogy a finanszírozás részben hazai, részben pedig uniós pályázati forrásokból történt. Tehát az innovációban nem vagyunk teljesen magunkra maradva: nem szabad elfelejteni, hogy jelentős uniós forrásokat is lehet szerezni a célra! (Különösen azért reménykedhetünk ebben, mert Európának is fel kell ismernie azt a veszélyt, hogy hamarosan a "világ múzeuma" szerepre kárhoztatódhat.)

A Meditop példája is alátámasztja azt a véleményemet, hogy Magyarország különösen sikeres lehetne az orvosi-gyógyszeripari fejlesztések terén. Ennek nagy hagyományai vannak már nálunk -gondoljunk csak arra, hogy Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője volt az egyetlen Nobel-díjasunk, aki a magas elismerést Magyarországon végzett tevékenységével nyerte el.

Végül megjegyeznék még egy magyar innovációt: a gömböcöt, amelyre (sokat vitatott módon) a sanghaji világkiállítás magyar pavilonja is épített, tulajdonképpen azt sugallva, hogy egy innovatív országról van szó. A gömböcről többször hallottam már, hogy jelentőségében a Rubik-kockához mérhető. Ha így van, jó lenne, ha itthon nem a pavilon körüli botrányok kapcsán hallanánk róla, hanem sokkal inkább valóban az innovatív jellege miatt. Egyébként a Meditop esete ebből a szempontból nekem igazi "pozitív csalódás": nagy előrelépésnek tartom, hogy egy tévécsatorna az esti híradójában beszámol magyar vállalati sikerekről, innovációkról.
Vállgazd Blog Marketing 1. kérdés 2010.10.25 10:02:00
Milyen előnyei vannak a saját márkás terméknek a fogyasztó számára? Várható-e, hogy a saját márkás termékek kiszorítják a gyártók márkáit? Ön melyiket és miért részesíti…..
Eszter0520 2010.10.25 21:44:45
A saját márkás termékek előnye valóban mindenképpen az, hogy olcsóbbak, mint a gyártók termékei -a legtöbb még az elnevezését is ennek megfelelően kapja (S-Budget, Tesco Gazdaságos). Az, hogy ezeknek a termékeknek az ára alacsonyabb, nem feltétlen jelent rosszabb minőséget, hanem csak az fejeződik ki benne, hogy nem kell a márkát és a mögötte álló jelentős marketingköltségeket megfizetni, mint ahogy azt többen írták már az előttem szólók közül.

Ugyanakkor éppen e termékek olcsósága, "gazdaságossága" miatt valóban rosszabb minőségre lehet asszociálni, arra, hogy ezek az áruk kommerszek, "gagyik", és a legtöbb ember ezt tényleg így is gondolja. Ehhez hozzájárul a csomagolás is, amely természetesen sokkal egysíkúbb, "unalmasabb" a gyártók termékeinél.
Mindebből úgy gondolom, hogy a saját termékek -bár jelentős részesedésre tehetnek szert az adott piac eladásaiból- nem fogják kiszorítani a márkás termékeket. Ha ugyanis a fogyasztónak, aki eddig csak pl. a Tesco gazdaságost engedhette meg magának, valamivel is nő a jövedelme, akkor meggyőződésem szerint örömmel fog megvenni egy jobbnak, márkásabbnak tartott terméket (ha nem is minden terméktípusból, de a többségéből igen). Sőt szerintem lehetnek olyan termékek, amelyekből még az alacsonyabb jövedelműek sem igen vesznek/vennének "gazdaságosat", hanem inkább szánnak/szánnának pénzt egy jobbnak, biztosabbnak tartott áru megvásárlására.

Mindezzel én személy szerint is így vagyok. Bár például papírzsebkendőből teljesen megfelel nekem az S-Budget, és feleslegesnek tartok elkölteni akár még 100 Ft-ot másmilyenre, de még az anyagi helyzetem romlása esetén sem venném meg például a Tesco gazdaságos sampont.

Összefoglalva tehát a saját márkás termékeknek komoly helye van ugyan a piacon, de véleményem szerint nem jelentenek végzetes veszélyt a gyártók termékeire.
Vállgazd Blog Marketing 2. kérdés 2010.10.25 10:03:00
Milyen marketing megoldásokkal változtatható egy ország imázsa? Mi legyen a célja és kihez szóljon egy Magyarország imázsát formálni akaró országimázs film?http://www.gondola.hu/cikkek/68499http://www.origo.hu/utazas/20100604-egzotikus-utazas-izland-orszagimazs.htmlKedves…..
Eszter0520 2010.10.25 21:09:14
Minden országimázs-film elsősorban azért készül, hogy felhívja az adott országra a külföld figyelmét, és ezáltal -többek között- növelje az idegenforgalmat. Úgy gondolom, Magyarországnak a turizmus terén még rengeteg kiaknázatlan lehetősége van, viszont ezek kihasználására az eddigieknél hatékonyabb imázsépítésre van szükség.

Véleményem szerint egy Magyarországot reklámozó film kulcsmomentuma hazánk térségen belüli egyedisége kell legyen, ha ugyanis megvizsgáljuk, hogy a tőlünk távolabb eső régiók, országok (például Nyugat-Európa, Egyesült Államok) polgáraiban (a potenciális turistákban) milyen kép él Magyarországról, a legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy (rosszabb esetben) vagy nem tudnak hova tenni minket, vagy pedig szemükben belesimulunk a közép-kelet-európai országok "homogén" sorába. Valószínűleg mindannyian hallottunk már olyan történeteket, hogy tőlünk távolabb esők Budapestet könnyen összekeverik Bukaresttel. Holott mint tudjuk, Közép-Kelet-Európa nagyon sokszínű, és benne Magyarország igencsak egyedi színfoltot képez. A turizmus terén hazánk versenytársai a közép-kelet-európai régió országai, hiszen valószínűleg nem Spanyolországnak vagy Norvégiának, hanem sokkal inkább Horvát-, Cseh-, Lengyelországnak, Romániának lehetünk az alternatívái idegenforgalmi szempontból. A cél tehát annak megmutatása kell legyen, hogy miért érdemes épp Magyarországot választani úticélként, és nem mondjuk a régió valamely más (gyakran turisztikailag vonzóbb adottságokkal, tengerparttal stb. rendelkező) államát.

Éppen ezért egy reklámfilmnek arra kell fókuszálnia, ami egyedien magyar: mondjuk a sajátos magyar kultúrára, azon belül az egyedi népi kultúrára (pl. busójárás; Hollókő, népviseletek felvillantása aláfestő népzenével, és természetesen az elmaradhatatlan Hortobágy a csikósokkal stb.), Magyarországot egyértelműen fémjelző épületekre (például az előttem szóló által említett Parlament), tájakra (Balaton, Alföld, Aggtelek -cseppkőbarlang stb.). Az egyes tájakhoz természetesen hozzá kell kapcsolni a gasztronómiát (borvidékek, gulyás, itt léphetnek be a hungaricumok) és a lehetséges tevékenységeket (kirándulás, sport, kultúra, gyógyfürdők).
Nagyon lényeges az, hogy mindezt dinamikusan, élményszerűen, emberközelien kell bemutatni, ahogy azt az Izlandot reklámozó film is teszi. Szerintem épp a sokszínűség és az egyediség hangsúlyozása miatt alapvetően különböző célcsoportok (fiatalok, idősebbek, más-más érdeklődési körűek stb.) igényeinek megfelelő képeket vegyesen fel kellene villanatani, de nyilván nagyobb részt azokét, akiket elsődlegesen megcélzunk.
Ha az egyedi pontokat keressük, Magyarország mint "gyógyvíz-nagyhatalom" elsősorban valóban termálvíz-kicsével hívhatná fel magára a figyelmet. Ekkor egy reklámfilm főként a gyógyulni vágyó idősebbekre fókuszálhatna, azonban mint írtam, nem kizárólagosan. Például gyógyfürdőkhöz csatlakoztatott élményfürdőkkel azonnal fiatalabb korosztályokat is meg lehetne szólítani. (Persze akkor, ha ezeknek az élményfürdőknek a színvonala magasabb lenne, mint mondjuk a határ túloldalán az ausztriaiaké.) Egy ilyen filmben a fürdők mint kulcsmomentum köré csoportosulhatnának az egyéb "szolgáltatások", úgymint gasztronómia, kultúra stb.
A fürdőkhöz hasonlóan természetesen célcsoporttól függően más és más állítható középpontba, például nagyon jó ötletnek tartom a fiatalok megszólítását a magyar egyetemek színvonalára, a magyar egyetemi életre való összpontosítással.
Vállgazd Blog Állam és globalizáció 2. kérdés 2010.10.11 17:17:00
Milyen érvek szólnak a külföldön folytatott egyetemi tanulmányok mellett, és milyenek ellene? Gondolkodik-e abban, hogy külföldön folytat tanulmányokat? Inspirációként: http://atv.hu/kulfold/20100622_erasmus_osztondij_ketmillio_europai_fiatal_tanult_kulfoldon;…..
Eszter0520 2010.10.12 14:15:14
A külföldi egyetemen eltölthető félév véleményem szerint az egyik legnagyobb lehetőség, ami ma egy egyetemi hallgató előtt áll. Ma már a gazdaság egyetlen szereplője -még a legkisebb vállalatok- sem ignorálhatják a globalizációt, a nemzetközi kapcsolatokat, főleg nem az Európai Unióban, ahol a tagállamok egyetlen vámterületet képeznek, (kevés ideiglenes kivételtől eltekintve) szabad munkavállalást biztosítanak egymás állampolgárainak, monetáris uniót hoznak létre, összehangolt gazdaságpolitikát folytatnak stb. Így nem szorul különösebb magyarázatra, hogy egy (leendő) gazdasági szakembernek, vállalkozónak miért van szüksége külföldi tapasztalatokra, nyelvismeretre, kapcsolatokra. Ezek megszerzésére pedig véleményem szerint egy külföldi tanulmányút a legalkalmasabb. Nyelvet és főként egy adott ország kultúráját, szokásait, polgárai mentalitását nem lehet vagy nem lehet kizárólag pusztán könyvekből megtanulni -ehhez teljes egészében és hosszabb időre benne kell lenni az adott közegben. Biztosan sokaknak van hozzám hasonló tapasztalata arról, hogy az ember akár csak néhány külföldön eltöltött nap után is azt érzi, hogy relatíve óriásit fejlődött a kommunikációs készsége -ez jórészt a gátlások oldódásának, a közeg "felvételének" köszönhető.
Persze egy hosszabb távú külföldi tartózkodás elején mindenkiben vanak gátlások, félelmek, különösen, ha magas szintű nyelvtudásra van szükség, mint ahogy az egyetemi tanulmányok folytatása esetén elengedhetetlen. Ezeket viszont meggyőződésem, hogy le lehet és le is kell tudni küzdeni, hiszen -a hozzászólásom elején említett okoknál fogva- egyszer úgy is elkerülhetetlen lesz egy komolyabb munkahelyen, pozícióban, hogy ilyen szituációkat kezelni tudjon az ember. Az ehhez szükséges tapasztalatokat egy külföldi egyetemi félév alatt még viszonylag tét nélkül (legalábbis nem olyan nagy tét mellett, mint amit adott esetben a munkahelyi követelményeknek való megfelelés jelent) megszerezheti az ember.
Természetesen egy ilyen út anyagi vonzatai óriásiak, ezért nagy szükség van az ösztöndíjakra, azok jelenlegi szintél széleskörűbbé tételére -ez az állam számára is olyan befektetés, amely igaz, hosszabb távon, de igazán meg tud térülni, és a jövőt építi.
Maximálisan egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy számunkra, magyarok számára a távlati cél nem a végleges külföldön maradás kell legyen, hanem a megszerzett tudást, tapasztalatot a saját hasznunk mellett az ország javára is kamatoztatnunk kell. Haza kell hoznunk magunkkal úgy, ahogy a többek által említett Széchenyi vagy számtalan más reformkori utazó is tette. Látnunk kell azt is a történelmi példákból, hogy nem a külföldi minták (szolgai) másolására, hanem azok hazai viszonyokhoz való adaptálására van szükség, hiszen így alkothatunk valami újat, valami alkalmazhatót, a külvilág számára is figyelemre méltót.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása