Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Garde

0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.10.06. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vállgazd Blog Üzleti gazdaságtan 4. kérdés 2011.02.22 12:52:00
Noha az online marketing kevésbé költséges és pontosabb fogyasztói elérést biztosíthat a vállalatok számára, mégis napjainkban is kiugróan magas a televíziós és a sajtóban megjelenő reklámok száma. Ön szerint elképzelhető, hogy néhány éven belül a webes marketing…..
Garde 2011.02.25 23:55:05
Sziasztok!

Rengeteg jogos pontot olvastam a fenti véleményeitekben, azonban személy szerint arra tenném le voksomat, hogy az internetes marketing szinte (ha nem) teljesen ki fogja szorítani a televíziót. Álláspontomat a következőkben magyaráznám meg.

1.) Mobilitás - Az elektronikus eszközök fejlődésével már régóta megjelentek olyan innovációk, melyek az internetelérést lehetővé teszik számunkra. Természetesen meg lehetne ezt valósítani a televíziók tekintetében is, azonban az amúgyis csökkenő nézőszám-mutatókra nem gondolom, hogy ilyen befektetéssel reagálnának a tévétársaságok. A marketing ennek köszönhetően véleményem szerint internetközpontúvá fog válni, amine lezajlott a generációs váltás: mint feljebb leírtátok, a jelenlegi idősebb korosztályok minden bizonnyal a TV-het fognak ragaszkodni.

A marketingkampányt folytató vállalatoknak evidensen előnyösebb lenne így az interneten reklámozni, mivel a célcsoportok a világhálós kapcsolatot mindenhova magukkal fogják vinni, legyen itt szó kisebb kiruccanásról, vagy akár külföldi utazásokról.

2.) Célcsoport-elérés - Véleményem szerint kimagaslik az internet előnyei közül. Az interneten való regisztrálásokkor (legyen itt szó közösségi oldalakról vagy éppen ingyenes e-mail postafiókokról) rengetegszer megkérdezik tőlünk érdeklődési területeinket, vagy éppen a megadott adataink alapján következtetik ki ezeket. Ennek előnye véleményem szerint evidens: Olyan reklámokat és hirdetéseket fognak tudni eljuttatni a regisztrálóhoz, melyek témája/terméke megegyezik annak igényeivel. A TV nem rendelkezik ezzel az előnnyel, így egy pillérrel kevesebbel rendelkezik a jövőbeli fennmaradáshoz.

A fenti procedúra gazdaságosabbá és efficiensebbé teszi a reklámozást - egy kampányoló vállalat biztosabb lehet benne, hogy olyan személyek előtt jelenik meg a hirdetése, akik arra fogékonyabbak lehetnek. Megjegyezném: a vállalat számára e metódus hatékonysága természetesen függ az árarányoktól is.

3.) Időbeli kötetlenség - Konzekvensen előnynek tartom azt, hogy az interneten a kapcsolódás idejétől függetlenül el tudják érni a potenciális fogyasztót a fenti technikával kiválasztott hirdetések. Ismert emberi erőforrás-menedzsmenttel is kapcsolatos tendencia, hogy növekszik a rugalmas munkaidőben dolgozók aránya. A TV-s hirdetések tekintetében ez káoszt szülhet: míg eddig biztosak lehettünk abban, hogy a dolgozó korosztályok nagy része este 7-8 fele fogják bekapcsolni a TV-t, ezután már jóval elszórtabban fognak a magasabb nézettségű időszakok elhelyezkedni.

Az interneten marketingelők ezzel ellentétben biztosak lehetnek abban, hogyha jó weblapon hirdetnek, akkor az ott megtalálható célcsoportok tagjaihoz időben rugalmas módon el fognak jutni hirdetéseik.

4.) Öngerjesztés - A szociális web-közösségek robbanásával és a web 2.0-es eszközöket alkalmazó webshopping megjelenésével megjelenő tendenciára szerintem ez a szó illik a legjobban (kreatív, nemde? -_-"). Egyes reklámkampányokat a közösségek ötletesnek, illetve általános értelemben jónak tarthatnak, és kommunikálják ezt egymás között. Egy kisebb csoport reklámokkal való megérintése, megfogása eredményezhet egy jóval nagyobb vásárló-növekedést ezen az úton. A másik oldal, avagy a negatívan értékelt reklámok megosztása jóval gyengébb; véleményem szerint mindenképpen meg fogja érni a vállalatoknak, hogy éljenek az internet által nyújtott interaktív reklámeszközökkel. Ilyenek például a flash-alapú interaktív reklámok, melyek könnyebben megfogják a fiatalabb korcsoportokat.

A TV-nek ezzel szemben fix reklámformája van, amely semmi különösebben "érdekeset" nem tartalmazhat az internetes reklámtechnikával szemben. Az egyoldalúság megmarad: úgy érzi a potenciális fogyasztó, hogy egy olyasvalamit néz meg, aminek a célközönségében ő csak egy csepp. Az interneten szintén ez lehet a helyzet, viszont a különböző technikákkal el lehet ezt feledtetni a böngészővel. Ergo: túlságosan kőbevésett a TV-s reklámok stílusa, és ettől nem szabadulhatnak.

Dióhéjban szerintem ezek azok a pontok, amelyek a TV-s marketing bukását fogják eredményezni a következő évtizedekben. Köszönöm, hogy végigolvastátok!

Kellemes hétvégét Kollégák :)
Vállgazd Blog Üzleti gazdaságtan 1. kérdés 2011.02.08 12:42:00
Az előadáson elhangzott, hogy a Varga Pincészet értékesítésének nagy része belföldön folyik, az export nagysága csekély mértékű. Milyen web 2.0-es eszközökkel lehetne a magyar borok külföldi ismertségét és a külföldi  eladási mutatókat növelni?A magyar boroknak…..
Garde 2011.02.11 18:57:20
Üdvözlet!

Két kifejtendő gondolatom kiindulópontjait Apetri és Cantera kollégák már jól megfogalmazták - én is a videóalapú-, valamint a közösségi felületeken egy kisebb, kemény mag jellegű, "core" csoportra alapozott terjesztésre / hirdetésre / marketingre tenném le voksomat az exportnövelés érdekében, azonban saját javaslataim in concreto eltérnek a fentiektől.

Videós javaslatommal szeretnék nyitni. Első pontként a videók terjesztési helyét és a Web 2.0-es tendenciákat figyelném meg.

Nem hiszem, hogy Apetri lenne az egyetlen, aki viszolyog a Facebook-tól (FB), mint tömegek által látogatott közösségi portáltól, így ezen a felületen a videók terjesztése véleményem szerint kevésbé lenne előnyös, mint például a YouTube-on (YT), melyről a negatív visszajelzések általánosan gyengébbek, mint az FB-ről. Ezen kívül a felhasználóbarátság és a csatornák személyre szabása is vonzza a tömegeket, így a barátságosság és esztétikusság a YT mellett szól. Erre jön még a megszokás és az ismertség.

A közösség elérése viszont a FB bizonyosan alkalmasabb. Véleményem szerint ki kell használni a Web 2.0-es közösségi oldalak növekvő integrációját és szinergiáját: a YT-os videókat a rendszer automatikusan linkelheti FB-on és Twitteren, stb. Így azon a felhasználók is elérhetők lesznek, akik koruk / személyes preferenciáik alapján nem kedvelik a FB-ot. Bátran meg kell jelenni szerintem egyéb Web 2.0-es oldalakon is.

Fontosabbnak tartott észrevételem a videókészítéssel kapcsolatban viszont a következő lenne. Véleményem szerint az imázsfilmeknek tényleg számos pozitívumuk van, azonban kezdenek cliché-vé válni. Sokan érdeklődésüket vesztik ahogy egyáltalán ránéznek egyre, tartalomtól függetlenül. Személy szerint az ilyen megoldásokat hidegnek, túlságosan tömegorientáltnak érzem, és kicsit visszataszítónak is.

Amit javasolni tudnék, az egy feltörő videomarketinges tendencia, mely egyre népszerűbb: ez pedig a nemzetközi, angol nyelvű vlog, avagy a videoblog. Számos kis- és nagyvállalat használja ezt az eszközt nagy sikerrel. Pozitívumai közül szerintem a személyes hangvétel megtartása emelkedik ki: akárhány ezren nézik meg az adott videót, a közvetlenség mindenképpen számtalanszor erősebb marad, mint egy imázsvideó esetén. Fontos itt, hogy ne profi módon legyenek megszerkesztve a videók, hanem jó képminőségű, személyes kommentálású művek legyenek, mely a potenciális fogyasztót megérintik, és maradandó benyomást tesznek. Ha kellően el vannak találva ezek a videók, rendkívül gyorsan ki lehet építeni egy törzsközönséget, akik aktívan figyelemmel fogják követni az újabb megjelenéseket. Ráadásul a kemény mag a Web 2.0-es integrációnak köszönhetően egyéb közösségi portálokat használó ismerőseikkel is megoszthatják a vlog tartalmát.

Ezen eszköz használatával a külföldi nézőkben egy remek kép építhető ki a márkával kapcsolatban. Ráadásul a potenciális közönség egyre növekszik: a gasztronómiai blogolás és vlogolás népszerűsége egyre nagyobb.

Felmerül azonban egy kérdés: ez a koncepció lehet szép és jó, de azonban a külföldiek borokhoz való hozzájutása problémákba ütközhet. Ez természetesen logisztikai kérdés is, azonban én most csak a Web 2.0-es marketing oldalára fókuszálnék.

Magyarországon és általánosan Európában bár még nem terjedt el különösebben az interneten való fizikailag megfogható áruk vásárlása úgy, ahogy az USÁ-ban, véleményem szerint azonban nagy jövője van ennek kontinensünkön. Mi köze ennek a Web 2.0-höz és a közösségi fókuszhoz? Ehhez rá kell néznünk például az Amazon.com-ra, vagy az egyéb speciálisabb netes vásárlófelületekre. Az Amazon.com a Web 1.0-ás vásárlófelületek közül úgy emelkedett a Web 2.0-es halmazba, hogy hatalmas hangsúlyt ad a közösségi visszhangnak. Itt ugyanis számos módon lehet értékelni az egyes eladókat, termékminőségi illetve szállítási szempontokból is. Ezekből a rendszer statisztikát készít, mely többször a potenciális fogyasztók legfontosabb pillére a vásárlás mellett, illetve az ez ellen történő döntésnél. A tudatos fogyasztói bázis növekedésével ez reflektorfényt kap. Ezek mellett a kényelem is jó pont a fogyasztók szemében az ilyen oldalakon: szinte minden megtalálható egyetlen helyen.

Ezek a webáruházak szinte egytől egyig Amerikából indultak, azonban az utóbbi években rengeteg kreált európai ágakat is, alapot adva ezzel az itteni webes kereskedelem megerősödésének is. Véleményem szerint kihasználandó ez a tendencia, és fel kell készülni a netes kereskedelem robbanására a kontinensen, mely a külföldi vásárlók számának megugrását jelentené.

Alapvető kockázat, hogy egy ilyen oldalon számtalan borászat fogja hirdetni termékeit, ezért is tartottam első videós pontomat fontosnak: a közösségi oldalakon megfelelő reputáció szerzésével kiépül a kemény mag, akik véleményükkel a Pincészet hírnevét erősíthetik webes vásárlás esetén az erre alkalmas oldalakon. Egy pont után a megosztott értékelésekkel a fogyasztók maguk fogják gerjeszteni a külföldi népszerűséget. Ez pedig adott esetben hatékonyabb lehet a reklámfelületes hirdetéseknél.

Összefoglalva: megfelelő közvetlenséggel, minőséggel és vonzáserővel kreált, rendszeresen megjelenő videótartalmakkal kellene szerintem bevonni potenciális külföldi érdeklődőket, ezzel alapot teremtve a közösségcentrikus webes vásárlás sikerének a Pincészet szempontjából. Megjegyezném: a webes kereskedelmi gondolataim egy távlatibb marketing-stratégiarészt képeznek, idő kell a webes vásárlás megerősödésének. Azonban a Web 2.0-es külföldi promóció minél előbb megindítandó.
Vállgazd Blog Tudás és információ 1. kérdés 2010.11.22 10:16:00
Az internet terjedésével lehetővé válik az otthonról végezhető távmunka, ami nem követeli meg egy adott feladaton dolgozó érintettek személyes együttműködését ill. ismeretségét. Milyen előnyei és hátrányai lehetnek az internetre alapozott otthoni távmunkának? Szívesen…..
Garde 2010.11.26 05:01:49
Sziasztok!

Szokásos módon csütörtök hajnalban írok, így nem írnám le mindazt, amit már megfogalmaztatok az általános előnyökről és hátrányokról - a véleményeitek zömével maximálisan egyetértek :) Megszokott módon igyekszem rátapintani egy-két olyan pontra, melyek tárgyalása felületes maradt, és szeretnék egy keményebb kritikát kifejteni a távmunka hosszú távú hatásairól. Remélhetőleg sikerül valami értékeset hozzátennem a vitához :>

Kezdeném saját véleményemmel. Személy szerint preferálom a távmunkát – e döntést, mint le is írtátok, személyesen hozza meg az ember, így én is: a fizikai jelenlét hiánya vállamról terhet emel le, jobban tudok fókuszálni a munkára és a stresszem is fel tud oldódni. Munkaidőm rugalmasabb, könnyebb így a munkát összeegyeztetni a családi élettel. Itt tennék hozzá az indokláshoz két olyan pontot, ami nekem hiányzott a kommentekből.

(Először tágabban értelmezném a kérdésben leírt távmunkát, kiterjeszteném az utazások esetére is.) Írtátok, hogy utazáskor, nyaraláskor illetve egyéb féle távollétkor egy laptop/iPhone magunkkal vitele egy dolgozónak lehetővé teszi a távmunka végzését. Azonban ez miért pozitívum? Véleményem szerint azért, mert megteremti a kiszámítható munkavégzés lehetőségét. A munkára fordítható időnk többé-kevésbé konstans maradhat, és nem kell időszakos "rohamokkal" számolnunk, amikor az orrunk sem látszik ki az adat- és e-mail-hegyekből. Konkrétan: a néha szükséges, túl intenzív munkavégzést el lehet kerülni, mivel ez flexibilisebbé és mobilisabbá válik - nagyobb szabadságot nyerünk azzal, időre és térre nézve is, hogy akárhová magunkkal vihetjük elvégzendő munkánkat, alakuló projektjeinket. Az így születő nagyobb nyugalom személyes hatékonyságunkat is növelheti.

A lényegesebb előny, amit úgy láttam nemigen írtatok, a következő: távmunkában a szokásosnál jóval jobban előtérbe kerül az "asztalra letett eredmény". Bármely személyekből alkotott közösségben, legyen az iskola vagy munkahely, elkerülhetetlen az a jelenség, hogy a személyes - sokszor munkától vagy az éppen releváns tevékenységtől - független kvalitások (gondolok itt általánosan vett személyes viselkedésre) módosítják a közösség tagjainak egymásról kialakult képét. Ennek iránya lehet negatív vagy pozitív: utóbbira egy klasszikus példa a főnök és a tehetségtelenebb, de vele jó viszonyban lévő, bizalmába férkőző alkalmazott esete. Mivel én személy szerint nem tartozom a legszociábilisabb emberek közé, sokkal jobb státuszt tudok magamnak biztosítani, ha túlnyomórészt a teljesítményem alapján ítélnek meg. Hozzáteszem, hogy napjainkban valóban ez a tendencia érvényesül - az eredmények folyamatos előbbre kerülésével a tudás válik a vállalatok fő erőforrásává. Azonban itt magam ellen is fogok szólni: nem tartom a teljesítményközpontúsodás vállalati, globális kilátásait - így a távmunka hosszú távú elterjedésének következményeit sem - túl fényesnek. Nem kizárólag hatékonysági szempontból, hanem inkább társadalmi, vállalatintegritási perspektívát tekintve. A következőkben ezt magyaráznám meg. (Gazdaságpszichológus mód bekapcsol!)

Az egyén eredményeit nem lehet elködösíteni, az objektív megítélés lesz a domináns. Igen, az asztalra letett eredmények priorizálása motivációt szül a dolgozóban, viszont azzal is jár, hogy megindul egy elszemélytelenedési folyamat. Mivé válik a csak agyával, személyiség nélkül jelen lévő dolgozó lényegében? Pusztán egy adatforrássá, egy halom adattá, melyet gyűjtött, feldolgozott, elemzett, melyből adatbázist vagy jelentést kreált. Mennyire lesz jó egy dolgozói individuum? Amennyire a produkált adathalmaz megfelelő lesz az elvárásoknak. Ez egyenesen normálisnak hangozhat, talán alapvetően ennek kéne lennie a dolgozó által végzett munka értelmének és mércéjének. Azonban számtalan ember véleményében és több elméletben a munka ezen túlmutat.

A távmunkában nem dolgozunk fix kollégákkal, fix csapattal, nem jönnek létre személyes kapcsolatok se a munkában, se a munkán kívül a dolgozók között - ha pedig mégis adott emberekkel végeznénk távmunkát, ha gyakran, ha ritkán, a fizikai jelenlét kölcsönösségének hiányában ösztönösen akkor sem fogunk olyan elmélyült kapcsolatot kialakítani, mint azt tradicionális munkakörülmények között tennénk.

Ebből véleményem szerint az következik, hogy a tudás-, információ- és adatmenedzsment effektívebbé válása egy jóval erősebben negatívabb tendenciát fog fűteni: megindul a vállalat elszemélytelenedése. Egy üres keretté válik, melyben adatok és számok lebegnek emberek helyett. Lehet a hatékonysági- és profitszint akármilyen magas, de ha a szervezet elrobotosodik, a belső összetartó kötések meg fognak gyengülni. A személyes kapcsolatoknál nincs erősebb, sem pedig termékenyebb. Ezek hiánya hosszú távon bomlást, instabilitást idéz elő. Ez pedig, lássuk be, egy tartós, esetleg generációkon átívelő piaci jelenlétű vállalatnak abszolúte nem áll az érdekében.

Ezzel szemben, mint már ezt is megemlítettem, több időt tudunk távmunka mellett fordítani szeretteinkre, a családi kapcsolatok erősödnek. Mint látjuk, a távmunka elterjedése nem konzisztens tendenciákat idéz elő a társadalmi élet két, talán legfontosabb terén. Ha elhajlunk az egyik irányba, a másik súlyos károkat fog szenvedni.

---

"Túl hosszú, nem olvasom el" verzió: Bár személyes szinten, szubjektív nézőpontból sokak egyértelműen pártolják (például én is) vagy éppen ellenzik a távmunkát - mely döntés személyes preferenciákból ered -, vállalati nézőpontból nem vagyok képes tisztán ítélkezni e munkamódszer fölött: hiánya a családi élet, túlzott elterjedése a vállalati szerkezet bomlását idézheti elő.

Konklúzióm: Egészséges egyensúlyt kell találni globális szinten a „személyes és személytelen" munkamódszerek között. Azonban például a termékpiacon több szektorban is egyre jobban differenciálódik az ár és a minőség, a köztes kategóriák egyre jobban szűkülnek. Fontos lenne e szélsőségek elkerülése a munkamódszereket illetően. Figyelembe kell venniük a vállalatoknak a személytelenedés dezintegráló következményeit.

Köszönöm szépen, hogy végigolvastátok (jól elhúzódó (>_<) ) eszmefuttatásomat, ha van esetleg kedvetek még péntek után is beszélni, illetve vitázni a témáról, szívesen beszélgetnék róla :-)
Vállgazd Blog Emberi erőforrás 2. kérdés 2010.11.15 10:58:00
Alkalmazottként vagy vállalkozóként vonzóbb-e a munka világa? Milyen érvek szólnak az alkalmazottként és milyenek a vállalkozóként való pályakezdés mellett?Inspirációként: http://www.felvi.hu/diploman_tul/tervezz_karriert/hirek/fiatalvallalkozok_m…..
Garde 2010.11.19 07:58:21
Üdv Mindenkinek!

Látom már jó alaposan kiveséztétek a témát, így én most egy-két, személyesen fontosnak tartott különbségről fogok írni az alkalmazotti és a vállalkozói lét között.

Az, hogy számos munkavállaló hosszútávon is alkalmazotti pozíciót kívánhat betölteni, az magyarázható részben azzal is, hogy ebben a szerepben is adott az előremenetelés lehetősége (az esetek többségében), így a munkavállal képes progresszívan karriert építeni. Az efféle progresszivitás egy vállalkozó szempontjából vállalata növekedésekor valósul meg. Bár az előrehaladás jene van mindkét szerepben, váratlanabb lépéseknek és történéseknek köszönhetően a karrierszakadás előfordulhat - válság => saját vállalat rossz helyzetben, leépítés => elbocsátás.

Arra, hogy vajon melyik vonzóbb szerep a kettő közül ebből a megközelítésből, azt válaszolnám, hogy ez teljesen a személyes preferenciáktól függ. A kulcstényező, mely számomra a fent említett előmenetel mindkét példában való jelenlétével egy olyan kérdés elé állítja a döntőhelyzetben lévő felet, miszerint: "Kicsiben vagy nagyban akarunk játszani?". Ezt úgy is megfogalmazhatnám, hogy az alkalmazotti léttel biztonságosabb keretek között, kisebb rizikófaktorral és nyereséglehetőséggel - saját véleményem szerint - tulajdonképpen ugyanazt a játszmát játsszuk, mint vállalkozóként. Ezek után a döntő faktorok az elismerésre, az önmegvalósításra való vágy erőssége, a döntési- és kockázatkezelési helyzetekben mutatott magabiztosság, stb. lesznek.

A másik pont, melyet kicsit bővebben kifejtenék, a legutolsó fenti mondatomban megemlített elismeréshez kapcsolódik. Én magam, például, preferálom a velem szembeni elismerés objektivitását, mintsem azt, hogy szubjektíven, napról napra esetleg brutálisan változó módon viszonyuljanak saját teljesítményemhez mások. Az alkalmazotti és vállalkozói lét között való döntéshez ez ott kapcsolódik, hogy szerintem a vállalkozóknak megvan az az egyedi lehetőségük, hogy pl.: számviteli és tőzsdei adatokból informálódva saját vállalatuk (melyet ők alapítottak/tulajdonolnak, így főleg saját érdemüknek sorolhatják be őket) sikeréről vagy éppen hanyatlásáról objektív adatokat kaphassanak. Ennek köszönhetően jobbak lesznek az esélyeik arra, hogy a gyengepontokat korrigálják, mivel többé-kevésbé egyértelműen meg tudják határozni ezek helyeit. Alkalmazottkéne ezzel ellentétben számtalan példát hallottam arra, hogy X és Y beosztottja egy illető, aki az egyiktől pozitív, a másiktól negatív visszajelzést kap tevékenységével kapcsolatban. Ergó az ezáltal okozott frusztráció és stresszbomba elkerülhetővé válik a vállalkozói szereppel (habár így újabb stresszhelyzetekbe fogunk kerülni, de bemutatóm lényege az volt, hogy ezért cserébe megszabadulunk az előremenetel korlátaitól, nagyban játszhatunk, és egyes frusztrációk okozóját is visszaszoríthatjuk.)
Vállgazd Blog Innováció 1. kérdés 2010.11.08 11:42:00
Az innovációt a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítéseként határoztuk meg. Ez hogyan egyeztethető össze a tartós fogyasztási cikkek (pl. tv, mosogatógép, hifi-torony) körében néhány éve megfigyelt „beépített avulással”, miszerint a termékek rövidebb…..
Garde 2010.11.12 06:47:00
Üdv Mindenkinek :)

Na, még épp hogy időben írok! Nagy többségükben egyet értek a fenti hozzászólásokkal, érdekes véleményeket/megfigyeléseket írtatok szerintem :) Én magam ezen a héten erősen szubjektív felfogásomat részletezném kicsit a kérdésről.

Személy szerint a "beépített avulást" egy kétirányú, tulajdonképpen szimbiotikus hatás leírásával tudom összeegyeztetni a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítésével.

Bizonyos szinten egy fogyasztók és termelők között kialakult, íratlan kompromisszumként fogom fel a termékek élettartamának rövidülését. Ennek okai a következők: a tudományos fejlődés gyorsulásával a vállalatok kénytelenek adaptálni a technika újabb és újabb vívmányait (gondoljunk itt a számítógépek gyártására, ezen felül például a memória és a merevlemezek kapacitásának rohamos növekedésére az elmúlt években), e nélkül profitot vesztenének, illetve hosszútávon ignorálva ezt kiesnének a versenyből. Míg a technológiai innováció a termelés költségeit csökkentheti, az általunk vizsgált szektorban, a tartós fogyasztási cikkek esetén kénytelenek a termékinnovációban is lépést tartani a folyamatos fejlesztésekkel, és a konkurens vállalatokkal. Egyszóval az erőteljes innováció követelmény számukra.

Elég csak egy pillantást vetni arra, hogy az elmúlt pár évtizedben milyen drasztikus átalakuláson mentek keresztül a videokép lejátszására alkalmas cikkek, az audiolejátszók, illetve egyéb szórakozási célú tartós termékek. E termékeknél a fejlődés/fejlesztés mértéke és gyorsasága exponenciálisan nő - elképzelhető, hogy tartunk egy korlát felé, de ez ma még nem szignifikáns -, mely egyre nagyobb innovációs költségeket hárít a termelőkre. Az újabb és újabb termékek megjelenése erősen lenyomja a meglévő, még mindig relatíve modern termékek árát (videokazetta-lejátszó => DVD => BluRay; katódsugaras => LCD monitorok), így ezek a társadalom egyre szélesebb köreiben válnak elérhetővé. Azonban a vállalatok (videós példámban a lejátszók gyártói) ennek hatására - fenti kijelentéseimet megerősítendő - nem nyugodhatnak: új, frissen megjelentetett termékeik eleinte magas ára nem lesz képes a konkurencia hasonló és még újabb gyártmányainak sarát állni. Kénytelenek lesznek egyre több pénzt beleölni a K+F-be, hogy egyáltalán lépést tarthassanak a technikával, és így versenytársaikkal.

Miért is gondolom én ezt kompromisszumnak? Személy szerint azért, mert a termékek avulásával extra bevételhez jutnak a vállalatok: a fogyasztók kénytelenek lesznek időről időre újabb eszközöket venni, illetve a régieket újravásárolni. Bár fent említették a többiek, hogy a fogyasztó elégedetlenségből/dühből/egyéb indokból átpártolhat egy másik vállalathoz termékfogyasztási tekintetben - azonban hozzá is jöhetnek új fogyasztók, akik pótolják a mások elfordulásával kiesett bevételt (főleg akkor, ha a fő márkák közül egyik sem gyárt avulás terén kifogástalan eszközöket). Én speciel ezt egy pörgő mókuskeréknek fogom fel, amit a technikai fejlődés hajtott meg sok évvel ezelőtt - ha ebből egy vállalat kiszáll, és tartósan jó termékeket kezd előállítani, hosszú távú profitja aránylag kisebb lesz, mintha beállna a sorba a beépített avulást "alkalmazó" nagy márkák mellé.

A plusz bevételből hatalmas összegeket költenek e vállalatok az innovációra, mely a rohanó technikai fejlődéssel együtt egyre nagyobb és nagyobb fogyasztói bázist lát el a modern, tartós fogyasztási cikkekkel. Ezen felül pedig a vállalatok mindig újabb és újabb termékeket és megoldásokat lesznek készségesek nyújtani a csúcstechnika szerelmeseinek - így a fogyasztói igények, ahogy azt az innováció definíciója is kimondja, egyre színvonalasabban lesznek kielégítve.

---

„Túl hosszú, nem olvasom el” verzió: a fogyasztók egyre jobb és hasznosabb termékeket kapnak pénzükért a fejlődés rohamos gyorsulásával - ezért ők „cserébe” hozzájárulnak a vállalatok növekvő innovációs költségeihez, méghozzá a gyorsabban avuló termékek újravásárlásával.

Dióhéjban ennyi lenne a véleményem, köszönöm, hogyha esetleg végigolvastátok! :) Még egyszer megjegyezném, nagyon szubjektív és talán kicsit idealista is ez a felfogás, de a téma részletes és objektív elemzése túl hosszú lett volna. Amúgy is egy blogon inkább érdekesebbek a személyes perspektívák :)
Garde 2010.11.13 02:18:40
@vgdv: Abszolúte egyetértek, és tényleg, az új termékek bevezetésének sebessége sok esetben csökkenti a piacra dobott árúk hosszú távú profit-potenciálját... Túl gyorsan "elavulnak", persze relatív értelemben.

A szervizeléssel viszont szerintem nem a szakemberhiány, illetve a költségesség a probléma, szimplán az, hogy javíthatatlanok, totálisan tropára mennek. Az utcánkban lakik egy szaki, aki az ilyen tartós cikkek javítására specializálódott; ő azt mondta, hogy eléggé kifizetődő biznisz a szakma, azonban az egyre modernebb termékek javítására egyszerűen képtelen. XY vesz egy DVD lejátszót, és 4 éven belül putty, meghalt. Ergó szerintem a javítás lehetetlensége a gyártásból fakadó probléma, nem pedig a bonyolultságból/szakihiányból.
Vállgazd Blog Marketing 2. kérdés 2010.10.25 10:03:00
Milyen marketing megoldásokkal változtatható egy ország imázsa? Mi legyen a célja és kihez szóljon egy Magyarország imázsát formálni akaró országimázs film?http://www.gondola.hu/cikkek/68499http://www.origo.hu/utazas/20100604-egzotikus-utazas-izland-orszagimazs.htmlKedves…..
Garde 2010.10.29 04:26:40
Sziasztok!

Ismét későn írok, és el kell mondanom, hogy a legtöbb fent megemlített gondolattal teljesen egyetértek, szerintem remek ötleteitek voltatok :). Eddigi hozzászólásaimhoz hasonlóan ebben az esetben is - az eddig elhangzottak ismétlését minél jobban elkerülendő - néhány gondolatot fejtenék ki részletesebben.

A lehetséges marketingmegoldások közül személy szerint a filmes megoldást preferálom. A mai internetes társadalmakban, a média folyamatos térhódításával egyértelműen hatásosabb, mint írásos formában, vagy akár rádióban megtenni ezt a marketinglépést - fokozottan igaz ez a fiatalabbak figyelmének megragadásával kapcsolatban, akik (jó esetben) látogatóinkká válhatnak a közeljövőben.

Kicsit pontosítanék, mivel belső pszichológus énem nem hagy békén: az imázsépítő filmeken belül az 1-2 perces kisfilmeket tartom leginkább vonzó hatásúnak. Úgy vélem, effektívebb módszer ez a figyelem felkeltésének, mint a repetitíven leadott, 5-6 perces, hosszabb filmek, melyekre elég példát láthatunk a nemzetközi TV csatornákon. Emögött oldalamról pszichológiai okfejtés van, melyet a következőképpen foglalnék össze egyszerűbben: ha egyben adnánk le teljes marketinganyagunkat (és itt a kisfilm hossza valamennyire irreleváns is, a tömbösítés számít), akkor azt könnyen megunnák a TV nézői, illetve a webes felület látogatói, ahol a film vetítésre kerül.

Személyes tapasztalatomból tudnék itt meríteni egy példa erejéig: az EuroSport tipikusan olyan adó, ahol egyetlen órán belül is többször összefuthatunk adott országok reklámfilmjeivel. Ha huzamosabb ideig nézném ezt az adót - pl.: tenisz/focimeccs esetén - rendkívül untatóvá, és hosszabb távon frusztrálóvá válna ezek folyamatos újranézése, melyek tudatosan vagy akár tudat alatt rontanák a filmben "feljavított" imázst. Ezzel szemben azonban ha több, különböző kisfilmet vetítünk, melyekben országunk 1-1, potenciális utazókra/turistákra nézve vonzó motívumát jelenítjük meg, egy csapásra érdekessé válhat marketingkampányunk, és a célközönség is pozitívan diverznek tartaná országunk képét. Tömbösített reklám esetében ez sajnos nem mindig lenne így - jó emlékezőtehetségű nézők persze tartalmat tekintve nem tennének különbséget egy 5-6 perces és 4 darab 1-1,5 perces film között, de a fenti magyarázatok és az átlagemberre jellemző pszichológiai folyamatok következtében előnyösebb a szegmentálás - úgy éreznék egyre több kisfilmet látva, hogy az ország halmozza a pozitív vonásokat. Ez lenne saját, hobbipszichológusi megközelítésem :)

De milyen is legyen egy ilyen film (esetemben kisfilmek)? Médiaelemzői és ismét pszichológiai szempontból nézve probléma nélkül alkalmazhatjuk a megszokott, dallamos, vidám zeneszámra történő filmösszevágás módszerét, mely mögött esetlegesen ritka narráció hallatszódhat. E jól bevált módszer egyfajta "atmoszférát" teremt a néző számára, aki így akarva-akaratlanul is jobb szemmel fogja szemlélni klipünket. Megemlítenék egy alternatív, személyes véleményem szerint (ritkasága által is) megragadóbb lehetőséget: a zene részleges kivágásával a háttérben, vagy akár a képen is interjúrészleteket lehetne leadni, ahol lakosok mondják el: "Mit szeretek én Magyarországban?". Különböző korú, falusi és városi - preferált esetben intelligens és kedves, jó benyomást keltő - interjúalanyok válaszainak bevágásával kettős hatást érhetnénk el, melyet alább fejtenék ki.

Először: a nézőben egyfajta közelségérzet fog kialakulni, ahogy az esetlegesen idegen, teljes kép helyett egyéneket lát, ahogy elmondják, miért vonzódnak országukhoz. A néző akár azonosíthatja magát ezek egyikével, és így erősebben fogja érezni, hogy számára milyen előnyökkel járna egy esetleges Magyarországra történő látogatás, utazás.

Második hatásként, melyre előző mondataimban már utaltam, a célközönség így történő tágabb meghatározása. Egy izlandihoz hasonló imázsépítő film esetében el tudom képzelni, hogy az idősebb korosztály (a meglenenő horgász és egyéb idős szereplők ellenére) nem lesz feltétlenül motivált a látogatást illetően, mivel a film dinamikája, és összképe (legalábbis számomra) a fiataloknak jobban orientáltnak tűnik. Azonban ha különböző generációk véleményét halljuk/látjuk interjúrészletekben, akkor majdnem minden néző találhat számára vonzó pontokat.

Áttérnék pár gondolat erejéig a reklámfilm tartalmára, de előtte meg kell jegyezzem: imázsépítés szempontjából Magyarország szerintem hátrányban van a világ többi országával szemben. Japán klipjében például be lehetne mutatni a tradíciók túlélését, és mai napokig érezhető erőteljes jelenlétüket; a társadalom közvetlenségét, értékrendjeik tiszteletét, így segítőkészségüket és barátságosságukat; ezek mellett pedig számos olyan vonást, mely megkülönbözteti őket a világ többi tájától, országától. Magyarország az előbbi szélsőségesen jó helyzettel szemben ismeretlenebb, talán "általánosabb". Több Nyugat- és Észak-Európai ismerősöm, és számtalan külföldi lakos országunkat elmaradottnak tipizálja - a kommunista éra és a szovjet befolyás rajtunk hagyta pecsétjét, mely negatív megítélést vált ki a társadalom zöméből. Ezen felül az átlagos utazó szemében Magyarországnak alapvetően nincs semmiféle különleges vonzóereje, mely kiragadná őt a Közép-Európai régió felzárkózó országai közül.

Országunk az erőteljesebb fejlődést relatíve nem régen kezdte meg, így (ismerettség hányában, "hallásból") nincs különösebb vonzóerővel a modernitás kedvelőire, így a fiatalok többségére - ők inkább a nyugati országok közül választanának úti célt maguknak. Márpedig hosszú távon tervezve építenünk kell az újabb generációk figyelmének felkeltésére! Mégis hogy kéne tenni ezt?

A globalizáció egyik fontos hatása a kulturális összemosódás, a specifikus vonások folyamatos elködösülése. Szerintem a mi évtizedeinkben már nincs igazán lehetőség drasztikusan megkülönböztető, differenciáló vonások létrehozására Magyarországot illetően. Az imázsépítő marketing így - logikusan (vagy mégsem?) - a régi szokásokra, tradíciókra épít. Ide tartozik például a lovaglás, a lóversenyek, a busójárás, a jellegzetes magyar gasztronómia, és az egyéb, számunkra közismert szokások.

Szerintem itt a hiba a gépezetben: túlságosan eltolódunk a múlt felé marketing terén, így imázsépítő filmjeinkben is. A turisták/látogatók igényei permanensen változó tendenciát mutatnak. A mai generációk felnövésükkor nem feltétlenül ugyanazokat a tényezőket fogják keresni egy célországban, mint a mai felnőttek. Ezen új igények között fontos a modernitás: az újszerű környezettől kezdve a zenei fesztiválokig minden hasonló dolog. Mivel valóban nem vagyunk a fejlődés csúcsán, ezért nehéz ezzel kapcsolatban pozitív pontokat felhoznunk, de mindenképpen meg kell próbálnunk. Minden régiónk béli országnak megvannak saját szokásai - egy külföldi az esetek zömében így ezek alapján nem tudna dönteni.

Ez alapján szerintem úgy kéne feljavítanunk Magyarország imázsát a térség országaival szemben (és ezzel a szürkeség sztereotípiáját lerombolnunk), hogy a filmben kiemeljük, országunk számos lehetőséget kínál a modernebb, "trendibb" dolgok kedvelőinek is - azt, hogy adaptáljuk a változó igényeket (így minél több korcsoport tetszését elnyerjük). A magyar fesztiválok terén például a borfesztiválok, a busójárás és a többi mellett fontosnak tartanám a Sziget és egyéb ifjúsági fesztiválok bemutatását is, akár pár másodpercben is. Láttatni kéne egy másik fontos terület, a gyógyfürdők kapcsán, hogy a víz kiváló minősége és (a filmekbe sokszor kizárólagosan bevágott) forrófürdők mellett számos újépítésű hotelünk van, melyek élményfürdővel várják vendégeiket.

Röviden összefoglalva: számos kisfilm készítését tartanám jónak, melyekben a tradíciók mellett az oly sokszor kihagyott modernitást, fejlődést is meg kéne jeleníteni - ezzel nem csak az idősebbekre, hanem a fiatalokra is képesek lennénk hatni, akik jövőbeli turizmusunk alapját fogják képezni. Így minél több, kellemes tapasztalatot szereznek nálunk, annál valószínűbb, hogy vissza is fognak térni.

Gondolataim ezek lennének, pszicho-mániámnak hála rengeteg dolog jött elő, elnézést kérek Tőletek az elnyújtottságért. Remélem, hogy érdemben hozzá tudtam tenni valamit a témához! :->
Kóczy játékelmélet blogja Sakk-mattabb 2010.10.28 08:00:00
Anand hibásan értékelte a végjáték esélyeit - olvasom az egyik hírportál hírei között. Utólag könnyen okos az ember, főleg, hogy utólag nem esélyekről, hanem a játék konkrét lefolyásáról van szó. A sakkhoz nem értek különösebben, de ha egy igen kis valószínűségű…..
Garde 2010.10.29 04:26:01
Vállgazd Blog Állam és globalizáció 2. kérdés 2010.10.11 17:17:00
Milyen érvek szólnak a külföldön folytatott egyetemi tanulmányok mellett, és milyenek ellene? Gondolkodik-e abban, hogy külföldön folytat tanulmányokat? Inspirációként: http://atv.hu/kulfold/20100622_erasmus_osztondij_ketmillio_europai_fiatal_tanult_kulfoldon;…..
Garde 2010.10.15 04:07:37
Ahogy olvasom az e témabeli bejegyzéseket, látom, hogy már töviről-hegyire körbejártátok a legsarkalatosabb pro-kat és kontrá-kat, így a múlt heti bejegyzésemhez hasonlóan ismét csak szélsőséges eseteket szeretnék tárgyalni :)

Mint már számtalan kolléga említette a fenti kommentekben, az új, internacionális kapcsolatok fokozatos kiépítése egyértelműen előnyökkel ját saját karrierünk alakulását illetően, ráadásul nyelvi képességeinkben jelentős haladást is elérhetünk. Én a következő, jóval konkrétabb esetet, ezen belül kezdésképp egy alapvető kérdést vennék most figyelembe: egy külföldi közgazdasági egyetemen miről is tanulhatunk? A globalizációval, az európai integráció elmélyülésével egyre csak egységesedik a felsőoktatási rendszer (jellegzetes példa erre a bolognai rendszer), azonban véleményem szerint elkerülhetetlen, hogy a helyi tananyagba belekerüljenek olyan, apróbb vagy nagyobb méretű törmelékek is, melyek specifikusak az egyetem környezetére, országára nézve – azonban ezek alkalmazása otthoni környezetben pozitív hatást válthatnak ki. Ezek fontossága nem lebecsülendő.

Bár az integráció napjainkban heves és megállíthatatlan, ilyen kisebb-nagyobb, általánosan ismeretlen rögök mindig jelen lesznek. Ezek összegyűjtéséhez pedig nincs jobb út, mint a személyes tapasztalatszerzés - eközben olyan információ kerülhet birtokunkba, mely a szakmabeli előny nyújtása mellett maradandó előnyt fog juttatni számunkra versenytársainkkal szemben (a munkaerőpiacon, illetve a jövőbeli befektetők/vállalattulajdonosok számára a gazdasági versenyben). Ha belegondolunk, a történelemben is az utazók, tapasztalatszerzők mindig bölcsebbek, sikeresebbek lettek, mint az „otthon ülők” – márpedig az első kézből való megismerés még a mai, információs társadalmakban is szignifikáns 

Nézzünk egy újabb példát a lehetséges előnyökre: Ha külföldi tanulásra szánjuk magunkat, akkor ezt esetleg felfoghatjuk egy hatalmas, extenzív kísérletnek is, gazdasági szempontból. Akár egynéhány hónap kint töltésekor is bele tudunk integrálódni a helyi társadalomba annyira (különösen akkor, ha szabadidőnket helyiek társaságában töltjük), hogy képesek legyünk következtetéseket levonni például a korábban, velük szemben felállított sztereotípiáink helyénvalóságáról. Ezen felül megismerhetjük különböző rétegek mentalitását, szokásait, ráadásul (leginkább az első ilyen út esetén) elképzelést kapunk arról, hogy a már ismert hazai, magyar fogyasztási szokások mennyire kiterjeszthetők, mennyire jellemzők a többi országra, a teljes fogyasztói társadalomra.

Ha például egy Nyugat-Európai, illetve USA béli desztinációt választunk külföldi tanulás céljából, akkor még pontosabb képet kaphatunk a fenti gazdasági szokások területtől való függőségéről - ekkor különböző fejlettségű, a modernizáció különböző fázisaiban lévő területek helyi tradícióit és szokásait ismerhetjük meg. Egy jövőbeli gazdasági menedzsernek, illetve tulajdonosnak fontos ismernie a világ különböző tájairól származó fogyasztói életmódot, mentalitást - így leszűrhetjük, mire van igény, és jövőbeli vállalatépítés esetén találhatunk egy olyan területet, melyre konstansan jelen van a kereslet – térben minél kiterjedtebben. Ha vállalatépítés/alapítás esetén a célunk a folyamatos terjeszkedés, esetleg később a nemzetközi piacra való betörés, multinacionális vállalat megalkotása, akkor esszenciális az ilyen globális információk ismerete - ezek megismerésének legjobb módja véleményem szerint az első kézből való tapasztalatszerzés. Márpedig ki ne akarna közülünk, Corvinusosok közül egy olyan vállalat vezetőségi tagja, esetleg tulajdonosa lenni, amely a világ több tájának igényeivel szemben is képes kifogástalanul teljesíteni? :)

Harmadik gondolatként pedig egy - valószínűleg ritkán - előforduló esetet fogalmaznék meg, mely alapjai az előző bekezdéseimben már megjelentek. A most leírt "stratégiához" az inspirációt egy hazai ismerősöm vállalati kezdeményezése adta, mely végül sikeressé tette őt az üzletben. A feljebb olvasható hozzászólásokban társaim már többször megfogalmazták a külföldi munkavállalás lehetőségét, és számos előnyét - én azonban azt a rendkívül konkrét esetet vizsgálnám meg közelebbről, melyben tanulmányaink végeztével esetlegesen kisebb vállalatot alapítanánk külföldön - ez további tapasztalatok, és profit szerzésében is pozitív lehetne.

Miben segíthetnek a külföldön folytatott tanulmányaink ilyen szempontból? Ha a fenti példámmal ellentétben nem a helyi szokások, fogyasztói magatartások összehasonlítása a cél, fókuszálhatunk inkább a külföldiek minél részletesebb megfigyelésére. Mivel célunk ez esetben a vállalatalapítás, egy olyan piacot kell találnunk magunknak, melyben effektíven, és nem háttérbe szorítottan lehetünk jelen. Egy olyan terméket keresünk, melyre igény van, de ennek kielégítését nem végzi sok termelő, így esélyeink jók lesznek. Ha sikerül beépülnünk a helyi közösségekbe, egy ilyen megtalálása jóval könnyebb lehet, mint hazai környezetben, ráadásul otthoni tapasztalatainkat átvihetjük. Ha ismerünk ilyen terméket Magyarországról, ez jó kiindulási pontot adhat - külföldi kapcsolataink révén utána nézhetünk annak, hogy előállítja-e valaki az adott területen, valamint tanulás melletti társadalmi tevékenységeink közben felmérhetjük, lenne-e rá igény.

A kulcskifejezés: niche marketing. Ez azt jelenti, hogy tevékenységünkkel, termékeinkkel egy általában szűkebb szegmenset célzunk meg a fogyasztók körében, akik igényt mutatnak az általunk előállított értékre, és ezt az igényt egy jelenlegi vállalat sem elégíti ki megfelelően (eközben nincs különösebb esély arra, hogy külső konkurencia felborítsa businessünket). Ilyen lehetőségek felfedezésében és kiaknázásában úgy gondolom, hogy ismét csak hatalmas segítséget nyújt az első kézből történő tapasztalatszerzés, főleg külföldön - eleinte kívülállóként, a beintegrálódás folyamatán keresztül a közös tevékenységekig, minden állomáson jobban fel fognak tűnni az emberek szokásai, mentalitásai és igényei, mint otthoni környezetben – nyíltabb és tisztább szemmel fogunk látni.

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzésemet, és elnézést kérek, ha a végletekig konkrét voltam, és így csak ritkábban előforduló eseteket vizsgáltam. Miután már annyian előttem megvitatták a kollektíven igaz pontokat, úgy éreztem, nem árthat ilyenekről is szót ejteni :)
Vállgazd Blog A vállalat helye a társadalmi rendszerben 1. kérdés 2010.10.04 10:52:00
 Véleménye szerint mi a közös a sportversenyekben és a gazdasági versenyben? Miben térnek el egymástól? Inspirálásként: http://www2.szie.hu/ujsag/v_13/23.html ; http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&st=1&pg=54&m5_doc=2349&m17_act=1 ;…..
Garde 2010.10.06 21:15:42
Ugyancsak el kell ismernem, hogy az előttem szóló kollégák töviről-hegyire kielemezték a jelentős különbségeket - így Canterához hasonlóan csak változatos, szélsőségesebb észrevételekkel illetve megjegyzésekkel tudom a jelen vitát "gazdagítani" :)

Mint ahogy azt az első post-okban is leírták a többiek, a verseny mindkét területen alapvetően csapatjátékon alapul - kellő belső együttműködés mindkét versenyszférában növeli esélyeinket. Ennek azonban érdemes felvetni a reverz formáját: ha bármely versenyszereplő struktúrájában csak egyetlen pillér is elveszti stabilitását, és megbillen (gondolva itt vállalat esetén például a megbízó-ügynök problémára, illetve csapaton belüli egyet nem értésre a Formula 1 terén), akkor szélsőséges esetben elsöpörheti az eddig elért eredményeket. Konkrétan ezzel szeretném pontosítani a fentebb elhangzott megjegyzéseket: az együttműködés léte a célok megvalósítása érdekében valóban kritikus - azonban ez számos kockázati faktort is plántál egy versenyző csapatba a folyamatos haladás lehetősége mellett. Ugyebár nincsen rózsa tövis nélkül... :)

VikiNG hozzászólásában olvastam a következő gondolatot: "A sportolásból hamar kiöregedhetnek, a piacon azonban a kor nem számít.". Erre szeretnék rácáfolni a következőképp: Mint arra előző bekezdésemben is utaltam, a sportoló/vállalat mögött álló stáb kulcsfontosságú. Sportkarrier befejezte után az évek alatt megszerzett szakértelem segítségével segítheti az illető a következő generáció előrehaladását, vagy épp egy másik neves sportoló/csapat tagjaként kortól függetlenül a szférában maradhat és alkothat.

Szeretném kiemelni a kutatás-fejlesztés rendkívüli fontosságát is mindkét területen. A gazdasági versenytársak esetén a hatékonyság növelése és a költségek csökkentése folyamatosan fennálló, versenyben maradáshoz nélkülözhetetlen feltétel - a sportversenyeket tekintve a konstans kutatás nem ennyire esszenciális, azonban néhány esetben hatalmas előnyök szerzését vonhatja magával - gondoljunk csak az elmúlt évtized főleg második felében lezajló "csodaruha-botrányra", melynek köszönhetően világrekordok tucatjai dőltek meg az úszásban elképesztően rövid idő alatt. Megjegyezném, tézismondatomat alátámasztvandó, hogy ennek kifejlesztése tökéletesen legitim volt.

A versenyhivatalok illetve sportszövetségek vizsgálódásával kapcsolatban fontos az, hogy napjainkban a szabálytalankodásokért járó büntetések mindkét szférában szigorodnak, a versenyből való kizárás gyakran ölt nemzetközi formát; e kéz motiválja erőteljesen a fair player a résztvevőket. Ezzel szemben a múlt században, például az atletizálókat nézve, nem volt lehetőség egy hazai versenyen elkövetett drogbotrány esetén a külföldi versenyeken történő részvételről való kizárásnak.

Utolsó kiemelt hasonlóságnak említeném a térbeliség szerepét. Siker elérésekor, például EB-n, régóta fennálló tradíció sportágak tucatjainál az, hogy a bajnok (illetve egyéb sikeres részvételű) ország megnyeri a kövezkező esemény rendezési jogát is. Gazdasági verseny tekintetében például egy kisebb országból származó vállalkozás jelentős előretörése felhívhatja a befektetők figyelmét a kiaknázható egyéb lehetőségekre, így az esetek zömében pozitív utóhatást válthat ki. A sportversenyek esetében a helyzet igen hasonló - a rendező ország, ha nem is befektetőket, de turistákat vonzhat, és egyéb kedvező hatásokkal nézhet szembe. Mindkét esetben a fentieknek köszönhetően a siker többek között új munkahelyeket teremthet (turizmus/új vállalatok), és általánosan fellendítheti a helyi életkörülményeket és gazdaságot.

Különbségek szempontjából a behatároltság gondolatával szeretném gondolatmenetemet nyitni. A piacon versenyző vállalatokbeli alkalmazottak, menedzserek, illetve maguk a tulajdonosok is, ha úgy adódik, legtöbbször képesek a gazdaság másik területére mozogni, ott munkát vállalni/befektetni/új vállalatot alapítani. Ezzel szemben a sportszférávan, ahol egyre jobban "elszaporodnak" a profi sportolók, ilyesféle relokálódásra aligha van lehetőség - különösen nem az újrakezdésre. Ha egy illető pontot tesz sportolói karrierje végére, mint már írtam, tud egyéb sporttal kapcsolatos tevékenységet folytatni, munkát vállalni - azonban választási lehetősége jelentősen beszűkültebb fog maradni, és így nehézségekkel fog küzdeni.

Következő gondolatom az ismertség megszerzése. Piaci területen a piacgazdaság, a globalizáció és esetünkben az európai integráció kiteljesedése, elmélyülésének folyamata az országhatáron belülre jutnak a külföldi, ismert vállalatok, melyek kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokkal "bombázzák" a fogyasztói társadalmat. Viszonylagos ismertség megszerzéséhez - még országos szinten is! - a frissen alapult vállalatoknak egyre nagyobb erőfeszítésekre van szükségük - míg a sportszférában a helyi és országos bajnokságok meglétének köszönhetően fokról fokra, progresszíven törhet előre a sportoló, és jelentősen könnyebben nőheti ki magát (a hangsúly a nehézségi viszonyokon van, természetesen az ilyesféle lépcsőzetes haladás a gazdasági versenyzők körében is észrevehető lehet).

Legutolsó kifejtésem a határokhoz kapcsolódik, melyről oly sokszor hallhatunk spekulációkat az olimpiák (ezen belül a "rekorddöntés tipikus sportja", az úszás) vagy éppen a technikai fejlődés kapcsán. Az ember fizikai teljesítőképessége limitálva van, valahol kemény korlátba ütközhetünk ilyen szempontból - természetesen ha a konstant evolúciót figyelembe vesszük, akkor akármi meglehet, de a tempó bizonyosan lassuló tendenciát fog mutatni az elkövetkező években. A gazdasági verseny fejlődésre való ösztönzése ugyanúgy állandó fog maradni, mint a sporté is, azonban itt (belegondolhatunk például a miniatürizáció esetbe) számos téren a határ szinte csak a csillagos ég - semmi nem gátolja a kreativitásnak, az innovációnak, az egyre jobb és hatékonyabb eljárások alkalmazásának elterjedését és folyamatos továbbfejlesztését. Ezutóbbi véleményem természetesen vitatható, kifejtése kizárólag személyes nézőpontomból indul ki. :)

Ezzel a gondolattal zárnám - remélem, hogy konstruktívan tudtam a hozzászólni a téma megvitatásához!
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása