Adatok
cantera
0 bejegyzést írt és 38 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„For God so loved the world that he gave his one and only Son that whoever believes in him shall not perish but have eternal life.”
…..
Ön szerint milyen előnyei és hátrányai vannak az off-shore államok létezésének társadalmi, illetve nemzetgazdasági szinten. Hogyan foglalna állást a kérdésben parlamenti képviselőként? Az alábbi cikk kiindulásként szolgálhat:…..
Az előadáson elhangzott, hogy egy ország gazdasági fejlődése és az informatikai fejlesztésekre költött összeg egyenesen arányos. Milyen módon lenne elérhető, hogy Magyarország jobban vonzza a befektetőket az informatikai beruházásokhoz? (A 2011. március 25.…..
Egyetért Ön azzal a nézettel, hogy fontos már az iskolai tanulmányok során megismerkedni a vállalkozások működésével, vagy a vállalkozásokkal való ismerkedést csak azok számára tartja lényegesnek, akik ténylegesen vállalkozni szeretnének? Milyen életkortól javasolná az…..
Az előadáson elhangzott, hogy a klasszikus win-win szituáció tovább fejleszthető egy win-win-win pozícióba, ahol nem csak a két “szerződő” fél nyer, hanem a mikrokörnyezet is profitál az üzleti tevékenységből. Ön szerint lehetséges ma Magyarországon az, hogy…..
Noha az online marketing kevésbé költséges és pontosabb fogyasztói elérést biztosíthat a vállalatok számára, mégis napjainkban is kiugróan magas a televíziós és a sajtóban megjelenő reklámok száma. Ön szerint elképzelhető, hogy néhány éven belül a webes marketing…..
Manapság a fogyasztói hatalomátvétel időszakát éljük, ahol a vevő „on-demand” fogyaszthatja a reklámokat, hatással bírhat a legnagyobb cégek marketingjére is. Ugyanakkor a web 2.0 vívmányai egyszersmind a reklámszakembereknek is lehetőséget adnak arra, hogy a…..
Véleménye szerint üzletileg előnyösebb vagy inkább hátrányos, ha egy borászat egyidejűleg több piaci szegmensen van jelen? Gondoljon a középkategóriájú és prémium piacokon való jelenlétre! Online marketing esetén hogyan kellene a két célcsoportot kezelni?A több piaci szegmens…..
Az előadáson elhangzott, hogy a Varga Pincészet értékesítésének nagy része belföldön folyik, az export nagysága csekély mértékű. Milyen web 2.0-es eszközökkel lehetne a magyar borok külföldi ismertségét és a külföldi eladási mutatókat növelni?A magyar boroknak…..
cantera
2011.02.11 00:23:47
Sziasztok!
Először szeretnék néhány gondolat erejéig a Varga Pincészetre visszatérni, ha már ez volt az elmúlt heti témánk. Az előadáson elhangzott egyik legfőbb gondolatból szeretnék kiindulni, miszerint a borászatok, borok reklámozásánál nem lehet a szokásos "tömegmarketinget" folytatni, sokkal inkább a személyes kapcsolatra, a bizalomra és a márkahűség kiépítésére kell törekedni. Éppen ezért - habár a diasorban vázolt adatok szerint is hatalmas lehetőség van például a facebookos hirdetésekben - érdemes lenne egy picit más irányba is váltani.
Az eddigi reklámtevékenység főleg állóképre (fényképekre) és szövegre épült és épül, ami önmagában nagyon megnyerő tud lenni. Ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy lenne-e értelme mondjuk egy rövid videófilmet készíteni, s mint egy imázsfilmet terjeszteni az interneten. Rövid kutatómunkát végeztem youtube-on, és szíves elnézéseteket kérem, ha valami felett átsiklottam, de csak egyetlen videót találtam: www.youtube.com/watch?v=M38rLdRpfXg. A filmet érdemes megnézni, néhány pillanatképet ad a pincészet szerkezetéről, felépítéséről...
Azonban úgy érzem, hogy ezen a filmen belül egy átlagos reklámfilmhez képest sokkal nagyobb volt az ismeretterjesztő-bemutató szerep. Ahhoz, hogy abszolút reklámcélú film legyen, hiányzik még néhány elem, amelyek ma már viszonylag kis munkával szerintem elvégezhetők lennének. Ilyen például az emberközeliség. A videó remek képet ad a pincészetről azoknak, akik érdeklődnek, hogy hogy néz ki (sőt, kedvet is adhat a látogatáshoz). Ugyanakkor ez elsősorban csak a pincészetről és a termelés folyamatáról szól, kevésbé a borról, a márkáról, a bele fektetett munkáról és a kimeneteli oldalról. Ha egy reklámcélú film készülne, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a populárisabb elemekre. A borászatot nem szigorúan technikai szemléletből kellene bemutatni, hanem például a szüretről, a begyűjtésről, feldolgozásról lehetne néhány másodperces videót készíteni. Tudom, hogy a feldolgozás java (sőt...) gépesített, de hangulatteremtésnek a hagyományos feldolgozásról szóló képeket is be lehetne tenni, és ezzel egyszerre párhuzamba és ellentétbe állítani a jelenlegi gépesített rendszert.
Érdemes lenne kiemelni a fesztiválokat, a borkóstolást, a látogatást, hogy mit jelent a Varga márka, esetleg a családról néhány szót vagy képet, ami megint közelebb viszi az emberekhez a pincészetet. Erre vonatkozó, és egyébként egészen zseniális lépés volt a borosüvegek hátsó címkéjének a kialakítása. Egy jól eltalált film megerősítheti a fogyasztók bizalmát, elkötelezettségét, márkahűségét.
És akkor kicsit általánosabb vizekre evezve: a boroknak a marketingjét szeretném párhuzamba állítani az országok marketingjével, mivel számos közös vonás van a kettőben: legfőképpen talán a bizalom. Egy célország kiválasztásánál éppúgy szükséges a bizalom, mint a fogyasztott boroknál. Éppen ezért ha web2.0, akkor a kis videófilmekben hiszek, mert ezek tudják megteremteni azt a közeget, hangulatot, amit bizalmasnak, vagy bizalomkeltőnek nevezhetünk, egy egyszerű kép, szöveg vagy nyilatkozat a mai világban ehhez gyakran kevés.
Egy ilyen videót egyértelműen 2+1 pillérre hegyeznék ki: Magyarország, mint turisztikai célpont (a borvidék), ezen belül maga a bor, a borturizmus vonzereje (pincészet), a plusz egy pedig a konkrét márka, amennyiben egy-egy adott terméket szeretnénk futtatni.
Először szeretnék néhány gondolat erejéig a Varga Pincészetre visszatérni, ha már ez volt az elmúlt heti témánk. Az előadáson elhangzott egyik legfőbb gondolatból szeretnék kiindulni, miszerint a borászatok, borok reklámozásánál nem lehet a szokásos "tömegmarketinget" folytatni, sokkal inkább a személyes kapcsolatra, a bizalomra és a márkahűség kiépítésére kell törekedni. Éppen ezért - habár a diasorban vázolt adatok szerint is hatalmas lehetőség van például a facebookos hirdetésekben - érdemes lenne egy picit más irányba is váltani.
Az eddigi reklámtevékenység főleg állóképre (fényképekre) és szövegre épült és épül, ami önmagában nagyon megnyerő tud lenni. Ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy lenne-e értelme mondjuk egy rövid videófilmet készíteni, s mint egy imázsfilmet terjeszteni az interneten. Rövid kutatómunkát végeztem youtube-on, és szíves elnézéseteket kérem, ha valami felett átsiklottam, de csak egyetlen videót találtam: www.youtube.com/watch?v=M38rLdRpfXg. A filmet érdemes megnézni, néhány pillanatképet ad a pincészet szerkezetéről, felépítéséről...
Azonban úgy érzem, hogy ezen a filmen belül egy átlagos reklámfilmhez képest sokkal nagyobb volt az ismeretterjesztő-bemutató szerep. Ahhoz, hogy abszolút reklámcélú film legyen, hiányzik még néhány elem, amelyek ma már viszonylag kis munkával szerintem elvégezhetők lennének. Ilyen például az emberközeliség. A videó remek képet ad a pincészetről azoknak, akik érdeklődnek, hogy hogy néz ki (sőt, kedvet is adhat a látogatáshoz). Ugyanakkor ez elsősorban csak a pincészetről és a termelés folyamatáról szól, kevésbé a borról, a márkáról, a bele fektetett munkáról és a kimeneteli oldalról. Ha egy reklámcélú film készülne, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a populárisabb elemekre. A borászatot nem szigorúan technikai szemléletből kellene bemutatni, hanem például a szüretről, a begyűjtésről, feldolgozásról lehetne néhány másodperces videót készíteni. Tudom, hogy a feldolgozás java (sőt...) gépesített, de hangulatteremtésnek a hagyományos feldolgozásról szóló képeket is be lehetne tenni, és ezzel egyszerre párhuzamba és ellentétbe állítani a jelenlegi gépesített rendszert.
Érdemes lenne kiemelni a fesztiválokat, a borkóstolást, a látogatást, hogy mit jelent a Varga márka, esetleg a családról néhány szót vagy képet, ami megint közelebb viszi az emberekhez a pincészetet. Erre vonatkozó, és egyébként egészen zseniális lépés volt a borosüvegek hátsó címkéjének a kialakítása. Egy jól eltalált film megerősítheti a fogyasztók bizalmát, elkötelezettségét, márkahűségét.
És akkor kicsit általánosabb vizekre evezve: a boroknak a marketingjét szeretném párhuzamba állítani az országok marketingjével, mivel számos közös vonás van a kettőben: legfőképpen talán a bizalom. Egy célország kiválasztásánál éppúgy szükséges a bizalom, mint a fogyasztott boroknál. Éppen ezért ha web2.0, akkor a kis videófilmekben hiszek, mert ezek tudják megteremteni azt a közeget, hangulatot, amit bizalmasnak, vagy bizalomkeltőnek nevezhetünk, egy egyszerű kép, szöveg vagy nyilatkozat a mai világban ehhez gyakran kevés.
Egy ilyen videót egyértelműen 2+1 pillérre hegyeznék ki: Magyarország, mint turisztikai célpont (a borvidék), ezen belül maga a bor, a borturizmus vonzereje (pincészet), a plusz egy pedig a konkrét márka, amennyiben egy-egy adott terméket szeretnénk futtatni.
A nyugdíj-megtakarítások az egyének hosszú távú megtakarításai, amelyeket az arra jogosultak a pénzügyi piacokon keresztül befektetnek törvényben meghatározott szabályok szerint, hogy a reálértéket megőrizzék.Mit gondol, hogyan érinti a tervezett hazai…..
Az internet terjedésével lehetővé válik az otthonról végezhető távmunka, ami nem követeli meg egy adott feladaton dolgozó érintettek személyes együttműködését ill. ismeretségét. Milyen előnyei és hátrányai lehetnek az internetre alapozott otthoni távmunkának? Szívesen…..
cantera
2010.11.22 20:01:09
@hg0718: "nem biztos, hogy nincs kapcsolati tőkéje, vagy nem áll kapcsolatban a munkatársaival" - Amit leírtál, az egészen bizonyos. Sőt mi több, olyan opció is akad, hogy a munkakapcsolatok nélkül is elegendő "kapcsolati tőkéje" van valakinek, ezért számára nem fontos ennek a kiépítése.
Ugyanakkor tételezzük fel, hogy a munkavállalók nagy többségének a munkakapcsolatok jelentik a kapcsolati tőke jelentős hányadát. Nos, akkor nézzük ezen belül a két lehetőséget. Ad 1: otthon dolgozol, havonta eljársz a főnökség értékelésére, félévente egy szakmai konferenciára. Ezeken a helyeken összeismerkedsz sokakkal, létrejön a kapcsolati tőke. Boldogan hazamész. Ad 2: minden nap vagy minden másnap bejársz a munkahelyedre, ugyanazzal a 10-100 emberrel vagy körülvéve, akiknek egy része nyilván unalmas és unszimpatikus, a másik fele - akikkel te kommunikálsz - azonban kedves és szimpatikus. Nos, ne adj isten nem egyfős zárt irodákban dolgoztok egymástól elszeparáltan, esetleg még egy közös ebédelés is belefér, amikor a munka helyett szóba kerül a család, a gyerekek, a hobbi, és így tovább.
Vagy hogy a diákság számára ismerősebb történetet hozzak: a kollégium vs. ingázás vita. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan szociális diákok, akik mindenkivel másodpercek alatt képesek egy jó kapcsolatot megalapozni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy akik kollégiumban laknak (ne adj isten szakkollégiumban, ahol közös foglalkozások, órák, csapatépítő tréningek is vannak), sokkal mélyebb, közvetlenebb és maradandóbb kapcsolatot tudnak kötni, hiszen a nap közel 24 órájában egy fedél alatt, egy közösségben élnek.
A fenti két példa kulcsszava tehát nem is annyira maga az "ismeretség", a "kapcsolat", hanem a "bizalmi viszony" vagy a "maradandóság". Nem állítom tehát, hogy nem lehet valakinek otthoni munkával is kapcsolati tőkéje, azt viszont állítom (és a gyakorlat az esetek döntő többségében igazolja), hogy a minőségben, a mélységben jelentős eltérés van a két eset között. És gyakran ez is fontos szerepet játszik az életünkben.
Ugyanakkor tételezzük fel, hogy a munkavállalók nagy többségének a munkakapcsolatok jelentik a kapcsolati tőke jelentős hányadát. Nos, akkor nézzük ezen belül a két lehetőséget. Ad 1: otthon dolgozol, havonta eljársz a főnökség értékelésére, félévente egy szakmai konferenciára. Ezeken a helyeken összeismerkedsz sokakkal, létrejön a kapcsolati tőke. Boldogan hazamész. Ad 2: minden nap vagy minden másnap bejársz a munkahelyedre, ugyanazzal a 10-100 emberrel vagy körülvéve, akiknek egy része nyilván unalmas és unszimpatikus, a másik fele - akikkel te kommunikálsz - azonban kedves és szimpatikus. Nos, ne adj isten nem egyfős zárt irodákban dolgoztok egymástól elszeparáltan, esetleg még egy közös ebédelés is belefér, amikor a munka helyett szóba kerül a család, a gyerekek, a hobbi, és így tovább.
Vagy hogy a diákság számára ismerősebb történetet hozzak: a kollégium vs. ingázás vita. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan szociális diákok, akik mindenkivel másodpercek alatt képesek egy jó kapcsolatot megalapozni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy akik kollégiumban laknak (ne adj isten szakkollégiumban, ahol közös foglalkozások, órák, csapatépítő tréningek is vannak), sokkal mélyebb, közvetlenebb és maradandóbb kapcsolatot tudnak kötni, hiszen a nap közel 24 órájában egy fedél alatt, egy közösségben élnek.
A fenti két példa kulcsszava tehát nem is annyira maga az "ismeretség", a "kapcsolat", hanem a "bizalmi viszony" vagy a "maradandóság". Nem állítom tehát, hogy nem lehet valakinek otthoni munkával is kapcsolati tőkéje, azt viszont állítom (és a gyakorlat az esetek döntő többségében igazolja), hogy a minőségben, a mélységben jelentős eltérés van a két eset között. És gyakran ez is fontos szerepet játszik az életünkben.
cantera
2010.11.24 11:49:22
"Kollégiumról annyit, hogy számomra akkor lenne ideális ha mindenkinek saját szobája lenne. Jó dolog a közösség együtt lenni 24 órában de az ember szeret félrevonulni főleg ha párkapcsolata."
Szerintem ebben sikerült egymást félreértenünk. A család a legalapvetőbb közösségnek számít, ugyanakkor a tagjainak gyakran külön szobájuk van, olykor elvonulnak a saját dolgukra, de önmagában a közös légtér állandó használata olyan kapocsként szolgál, ami felülmúlhatatlan. Ugyanezt értettem a kollégiumok esetében is: lehet, hogy valakinek külön szobája van, lehet, hogy elvonul egy külön helységbe, ha olyan kedve van, de maga a közösségi lét ugyanúgy nehezen kikerülhető, mint a család esetében.
@apetri: az ad1 és ad2 példák csak opciók voltak, amelyek ellenpéldát adtak a felvázolt szituációkra, s nem jelentik, hogy nincsen több eshetőség. Mi több, külön beszéltem arról, hogy az egyetemi kapcsolatok önmagukban is magas szintre juthatnak - így nyilvánvalóan egyetértek a véleményeddel.
Értem, hogy a virtuális kapcsolatok jelentősége fokozatosan növekszik, azonban véleményem szerint mélységben sosem érhetik el a személyes kapcsolatokét. A személyiséged a számítógépen keresztül minden bizonnyal torzul, s egészen máshogy tudnak megítélni emberek egy fórumon, blogon, chaten, mint a való életben. Lehet építeni ezekre, de nem helyettesíti a személyes kapcsolatokat. Nem szeretnék túl mélyen belemenni, mert messzire vinne a témától a vita, de szerintem ezen érdemes lehet elgondolkozni.
Szerintem ebben sikerült egymást félreértenünk. A család a legalapvetőbb közösségnek számít, ugyanakkor a tagjainak gyakran külön szobájuk van, olykor elvonulnak a saját dolgukra, de önmagában a közös légtér állandó használata olyan kapocsként szolgál, ami felülmúlhatatlan. Ugyanezt értettem a kollégiumok esetében is: lehet, hogy valakinek külön szobája van, lehet, hogy elvonul egy külön helységbe, ha olyan kedve van, de maga a közösségi lét ugyanúgy nehezen kikerülhető, mint a család esetében.
@apetri: az ad1 és ad2 példák csak opciók voltak, amelyek ellenpéldát adtak a felvázolt szituációkra, s nem jelentik, hogy nincsen több eshetőség. Mi több, külön beszéltem arról, hogy az egyetemi kapcsolatok önmagukban is magas szintre juthatnak - így nyilvánvalóan egyetértek a véleményeddel.
Értem, hogy a virtuális kapcsolatok jelentősége fokozatosan növekszik, azonban véleményem szerint mélységben sosem érhetik el a személyes kapcsolatokét. A személyiséged a számítógépen keresztül minden bizonnyal torzul, s egészen máshogy tudnak megítélni emberek egy fórumon, blogon, chaten, mint a való életben. Lehet építeni ezekre, de nem helyettesíti a személyes kapcsolatokat. Nem szeretnék túl mélyen belemenni, mert messzire vinne a témától a vita, de szerintem ezen érdemes lehet elgondolkozni.
Alkalmazottként vagy vállalkozóként vonzóbb-e a munka világa? Milyen érvek szólnak az alkalmazottként és milyenek a vállalkozóként való pályakezdés mellett?Inspirációként: http://www.felvi.hu/diploman_tul/tervezz_karriert/hirek/fiatalvallalkozok_m…..
cantera
2010.11.16 12:01:17
Sziasztok!
Ez a kérdés együtt jár fontos társadalmi tendenciákkal is. Tudjuk jól, hogy nyugaton, az Egyesült Államokban lényegesen nagyobb a fiatalok vállalkozási kedve, mint Magyarországon. Egy szemléletes példa lehet akár Görögország is: az embereknek fontosabb érték a családdal töltött idő, a nyugalom, a társasági lét, ezért igyekeznek a minimális, de szükséges munkamennyiséget elvégezni (önfenntartás), és utána nagyobb a hajlandóságuk az "elkényelmesedésre". (Zárójeles megjegyzés, hogy sokan ezt tartják a görög államcsőd egyik társadalmi okának, hogy a görögök általában kevésbé hajlandóak extraprofitért extramunkát végezni, mint nyugaton.). Ebből a kusza példasorból arra szeretnék kilyukadni, hogy ez nagyban kultúra kérdése is, és Magyarországon is - a rendszerváltás előtti idők feltételezett maradványaként - nagyobb a hajlandóság a biztos alkalmazotti állásra, mint a sokkal nagyobb egyéni erőfeszítéseket igénylő vállalkozásra.
Szintén ide kapcsolódik a felelősség kérdése. Az a személy, aki saját vállalkozást vezet, sokkal inkább érzi a saját felelősségét, mint az alkalmazottak. Tudja, hogy itt a döntések kizárólag rá hárulnak, melyek eredményéért (nem csak a sikeres-sikertelen voltáért, hanem a pénzügyi, jogi, társadalmi mérlegért is) ő a felelős. Magyarországon általános jellemvonás, hogy mindenki mindenhez tökéletesen ért, azonban érdekes módon nagyon kevesen merik ezt a "hatalmas tudást" gyakorlatban is bizonyítani.@Gergokee:
És ha már tudás: a vállalkozói rendszer sokkal több papírmunkával, utánajárással, stb. jár, amelyek komolyan szabályozottak és a bürokrácia elhatalmasodása miatt sokszor jelentős teherré válik ezeknek az alkalmazása, betartása is, hát még az ismerete! Nagyon sokan például nem tudják megkülönböztetni a Kft, a BT, az EV, non-profit szervezet közti különbséget, így nem tudják, hogy miként kellene helyesen dönteni. Nem ismerik a vállalkozói szabályozásokat, a vállalkozás alapításának lehetőségeit és módszereit. Ilyen alul tájékozottság mellett nehéz általánosan vonzóként látni a vállalkozói létet.
A felelősségvállalástól való félelem mellett meg kell említeni a kockázatvállalástól való félelmet. Tapasztalat nélkül vállalkozóként nekivágni a dolgos éveknek sokszor nagyon kockázatos: gyakran még a diákhitelek visszafizetése zajlik, amikor már kezdeti tőkét hitelből biztosítanak, és 25 éves korára oda jut az ember, hogy adósságspirálba került, s évekig, évtizedekig próbál belőle kijutni. Akár serkenthetné a vállalkozási kedvet, ha az ilyen célú hitelek valamilyen szintű állami támogatást kapnának. Már ha az állam célja a vállalkozói szféra bővítése...
Szintén nehézséget jelent, hogy igen gyakran még a közgazdasági szakokon megszerzett tudás mögött sincsen kellő gyakorlati képesség. Rengeteg olyan diplomás van, akik rendelkeznek az elméleti tudással, de ezeket nem tudják a valós piaci feltételek között használni. Ez természetesen személyes motivációs és oktatásügyi kérdéseket is felvet, amelyeket nincs lehetőség most elemezni.
"nem különböző külső hatások határozzák meg azt, hogy meddig dolgozhat az ember az adott cégnél"
Valóban nem külső tényezőkön múlik az állás. Azonban ebben az egyszerűsített modellben eltekintettünk a kockázattól: a nagyvállalatot és az újonnan indított vállalkozást is azonos életképességűnek feltételeztük. Ez azonban nincs így! Igaz, hogy egy vállalattól könnyebben bocsátanak el, de nagyobb valószínűséggel maga az álláshely biztos, így megfelelő teljesítménnyel hosszabb ideig betölthető. Ellenben az egyéni vállalkozásnál kérdés, hogy meddig lesz az álláshely mögött az a vállalkozás, ami biztosítja a gazdasági feltételeket a munkavégzéshez. És akkor így máris nem ugyanolyan a megközelítés :)
A kérdést megválaszolva egyébként tkazmerral értek egyet, miszerint érdemesebb vállalatnál alkalmazottként kezdeni a munkavállalást, és utána, amennyiben életképes ötlet, használható tudás és megfelelő körülmények adottak, akár 1-2 éven belül is indítható egy önálló vállalkozás.
Ez a kérdés együtt jár fontos társadalmi tendenciákkal is. Tudjuk jól, hogy nyugaton, az Egyesült Államokban lényegesen nagyobb a fiatalok vállalkozási kedve, mint Magyarországon. Egy szemléletes példa lehet akár Görögország is: az embereknek fontosabb érték a családdal töltött idő, a nyugalom, a társasági lét, ezért igyekeznek a minimális, de szükséges munkamennyiséget elvégezni (önfenntartás), és utána nagyobb a hajlandóságuk az "elkényelmesedésre". (Zárójeles megjegyzés, hogy sokan ezt tartják a görög államcsőd egyik társadalmi okának, hogy a görögök általában kevésbé hajlandóak extraprofitért extramunkát végezni, mint nyugaton.). Ebből a kusza példasorból arra szeretnék kilyukadni, hogy ez nagyban kultúra kérdése is, és Magyarországon is - a rendszerváltás előtti idők feltételezett maradványaként - nagyobb a hajlandóság a biztos alkalmazotti állásra, mint a sokkal nagyobb egyéni erőfeszítéseket igénylő vállalkozásra.
Szintén ide kapcsolódik a felelősség kérdése. Az a személy, aki saját vállalkozást vezet, sokkal inkább érzi a saját felelősségét, mint az alkalmazottak. Tudja, hogy itt a döntések kizárólag rá hárulnak, melyek eredményéért (nem csak a sikeres-sikertelen voltáért, hanem a pénzügyi, jogi, társadalmi mérlegért is) ő a felelős. Magyarországon általános jellemvonás, hogy mindenki mindenhez tökéletesen ért, azonban érdekes módon nagyon kevesen merik ezt a "hatalmas tudást" gyakorlatban is bizonyítani.@Gergokee:
És ha már tudás: a vállalkozói rendszer sokkal több papírmunkával, utánajárással, stb. jár, amelyek komolyan szabályozottak és a bürokrácia elhatalmasodása miatt sokszor jelentős teherré válik ezeknek az alkalmazása, betartása is, hát még az ismerete! Nagyon sokan például nem tudják megkülönböztetni a Kft, a BT, az EV, non-profit szervezet közti különbséget, így nem tudják, hogy miként kellene helyesen dönteni. Nem ismerik a vállalkozói szabályozásokat, a vállalkozás alapításának lehetőségeit és módszereit. Ilyen alul tájékozottság mellett nehéz általánosan vonzóként látni a vállalkozói létet.
A felelősségvállalástól való félelem mellett meg kell említeni a kockázatvállalástól való félelmet. Tapasztalat nélkül vállalkozóként nekivágni a dolgos éveknek sokszor nagyon kockázatos: gyakran még a diákhitelek visszafizetése zajlik, amikor már kezdeti tőkét hitelből biztosítanak, és 25 éves korára oda jut az ember, hogy adósságspirálba került, s évekig, évtizedekig próbál belőle kijutni. Akár serkenthetné a vállalkozási kedvet, ha az ilyen célú hitelek valamilyen szintű állami támogatást kapnának. Már ha az állam célja a vállalkozói szféra bővítése...
Szintén nehézséget jelent, hogy igen gyakran még a közgazdasági szakokon megszerzett tudás mögött sincsen kellő gyakorlati képesség. Rengeteg olyan diplomás van, akik rendelkeznek az elméleti tudással, de ezeket nem tudják a valós piaci feltételek között használni. Ez természetesen személyes motivációs és oktatásügyi kérdéseket is felvet, amelyeket nincs lehetőség most elemezni.
"nem különböző külső hatások határozzák meg azt, hogy meddig dolgozhat az ember az adott cégnél"
Valóban nem külső tényezőkön múlik az állás. Azonban ebben az egyszerűsített modellben eltekintettünk a kockázattól: a nagyvállalatot és az újonnan indított vállalkozást is azonos életképességűnek feltételeztük. Ez azonban nincs így! Igaz, hogy egy vállalattól könnyebben bocsátanak el, de nagyobb valószínűséggel maga az álláshely biztos, így megfelelő teljesítménnyel hosszabb ideig betölthető. Ellenben az egyéni vállalkozásnál kérdés, hogy meddig lesz az álláshely mögött az a vállalkozás, ami biztosítja a gazdasági feltételeket a munkavégzéshez. És akkor így máris nem ugyanolyan a megközelítés :)
A kérdést megválaszolva egyébként tkazmerral értek egyet, miszerint érdemesebb vállalatnál alkalmazottként kezdeni a munkavállalást, és utána, amennyiben életképes ötlet, használható tudás és megfelelő körülmények adottak, akár 1-2 éven belül is indítható egy önálló vállalkozás.
Mit gondol, hogyan lehet értékes és kapós munkavállalóvá válni az egyetemi évek során? A tanulmányokra vagy a vállatoknál megszerezhető gyakorlati tapasztalatok megszerzésére kell-e koncentrálni? Hazai vagy külföldi elhelyezkedési lehetőséget érdemes-e szem előtt…..
cantera
2010.11.16 11:25:57
@Gergokee: A szakkollégiumokról és diákszervezetekről megfogalmazott gondolataidban internális kritikát vélek felfedezni. Előbb "átlagos" fontossági szintre helyezed őket ("nem merném azt állítani hogy ezek adják meg a biztos alapot a sikerhez"), amivel nincsen gond, lehet így is gondolni. Később azonban a siker feltételeként nevezed meg a kapcsolati tőkét (a szakmai tudással egyenértékűen), és finom utalást is teszel a diákszervezetekre, majd a legutóbbi hozzászólásodban a "szükséges plusz" egyik forrásaként nevezed meg.
Igaz, hogy egy vállalatnál töltött látogatás során megismerkedsz 1-2 emberrel, de egy pár perces beszélgetés során aligha hagysz bennük maradandó emléket. Ismeretségnek nem rossz, de kapcsolatnak azért ezt nem nevezném, ahhoz egy kicsit több és főleg kölcsönösség kell (különösen így az elején, később mélyrehatóbb munkák során elképzelhetőnek tartom, hogy valamiféle kapcsolatok kialakuljanak). Ellenben a szakkollégiumok és diákszervezetek pont erre szolgálnak: hosszú távon együtt dolgozol (tehát megismerkedsz, kapcsolatot létesítesz) olyan diáktársakkal, akikkel később más jellegű munkakapcsolatot is könnyebben ki tudtok alakítani. Én sokkal inkább ebben látom a kapcsolati tőke alapján a spontán ismerkedések megléte mellett.
A motivációval kapcsolatosan pedig szeretném felhívni a figyelmet egy hasonló jellegű tényezőre: az alkalmazkodóképességre. Ahány vállalat és szervezet, annyi vállalati és szervezeti struktúra, kultúra. Akár fordítva is fogalmazhatunk: egy-egy szervezeti és vállalati struktúra, kultúra csak egy adott vállalatot vagy szervezetet definiál. Ebből következik, hogy minden munkahelyen és munkakörnyezetben más-már környezetbe kell beilleszkedni. Lévén hogy pályakezdőként (közgazdász) szinte kizárt, hogy valaki olyan állást tölthet be, ami egyben a karrierjének a végcéljai is, ezért reményei szerint az élete során többször fog munkahelyet vagy beosztást váltani. Aki azonban nem tud beilleszkedni, annak nem lehet komoly jövője az adott helyen, sem teljesítményt tekintve (például ha nem képes csoportokban dolgozni), sem pedig kapcsolatilag (jobb esetben közömbös, rosszabb esetben ellenséges munkahelyi környezet).
Igaz, hogy egy vállalatnál töltött látogatás során megismerkedsz 1-2 emberrel, de egy pár perces beszélgetés során aligha hagysz bennük maradandó emléket. Ismeretségnek nem rossz, de kapcsolatnak azért ezt nem nevezném, ahhoz egy kicsit több és főleg kölcsönösség kell (különösen így az elején, később mélyrehatóbb munkák során elképzelhetőnek tartom, hogy valamiféle kapcsolatok kialakuljanak). Ellenben a szakkollégiumok és diákszervezetek pont erre szolgálnak: hosszú távon együtt dolgozol (tehát megismerkedsz, kapcsolatot létesítesz) olyan diáktársakkal, akikkel később más jellegű munkakapcsolatot is könnyebben ki tudtok alakítani. Én sokkal inkább ebben látom a kapcsolati tőke alapján a spontán ismerkedések megléte mellett.
A motivációval kapcsolatosan pedig szeretném felhívni a figyelmet egy hasonló jellegű tényezőre: az alkalmazkodóképességre. Ahány vállalat és szervezet, annyi vállalati és szervezeti struktúra, kultúra. Akár fordítva is fogalmazhatunk: egy-egy szervezeti és vállalati struktúra, kultúra csak egy adott vállalatot vagy szervezetet definiál. Ebből következik, hogy minden munkahelyen és munkakörnyezetben más-már környezetbe kell beilleszkedni. Lévén hogy pályakezdőként (közgazdász) szinte kizárt, hogy valaki olyan állást tölthet be, ami egyben a karrierjének a végcéljai is, ezért reményei szerint az élete során többször fog munkahelyet vagy beosztást váltani. Aki azonban nem tud beilleszkedni, annak nem lehet komoly jövője az adott helyen, sem teljesítményt tekintve (például ha nem képes csoportokban dolgozni), sem pedig kapcsolatilag (jobb esetben közömbös, rosszabb esetben ellenséges munkahelyi környezet).
Mik a sikeres innováció feltételei Magyarországon? Mondjon egy példát! Inspirációként: http://index.hu/tudomany/2010/08/12/rubik/; http://www.youtube.com/watch?v=pjzGumEP0EQ; http://www.vg.hu/vallalatok/vg_online/vallalatok_-_belfold/071009_kurt_191415;…..
Milyen előnyei vannak a saját márkás terméknek a fogyasztó számára? Várható-e, hogy a saját márkás termékek kiszorítják a gyártók márkáit? Ön melyiket és miért részesíti…..
cantera
2010.10.26 22:53:59
@n.e.: "nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak azt, hogy minden téren a drágább, márkás dolgokat vegyék meg"
Mint ahogyan azt később részben meg is említetted, egy egy korábbi hozzászólás alapján és attól függetlenül én is megemlíteném: gyakran a márkás termék nem azt jelenti, hogy a minősége nagyobb. Számos példát hoztunk már ebben a kérdésben: legyen az tej vagy cukor. A termék alapvetően ugyanaz. Azonban a marketing (értve ezen belül ugye a reklámot is), rendkívül költséges. A nagykereskedelmi adás-vételben is vannak a vevő félnek többletköltségei az előállításhoz képest, ezért is többletköltségekkel jár. Hasonlóan a csomagolással: gyakran nem látjuk a terméket, hiszen a csomagolás színes, azonban a csomagolás alapján döntünk: így tehát azt az illúziót is mi fizetjük, hogy egy díszesebb, így "nyilvánvalóan" magasabb színvonalú terméket kapunk kézhez. A márkanév alatt fizethetünk egy speciális eljárásért (például mindenki tudja, hogy a Pilsner Urquell speciális eljárással készül egy csomó sörhöz képest - aki ez ügyben még nem tájékozódott eleget, annak jó szívvel ajánlom a plzeni gyárlátogatást), fizethetünk a múltért, a tradícióért, azért, hogy ennek a cégnek, ennek a terméknek történelme van, ezt sikk megvenni, ez egy többletérték. Számos ilyen tényező befolyásolja az árat.
A gagyi-nemgagyi kérdésben még egy megjegyzés. A Tesco Gazdaságos termékeket az egész ország vicc tárgyaként kezeli (ugyanakkor bizonyos okok miatt hatványozottan nő a fogyasztásuk...). A Tesco véleményem szerint egy remek marketingkampányt hajtott végre, amikor minimális plusz termelési költség mellett kihozta a Tesco Színes termékeket. Fogalmam sincs, hogy milyen minőségűek ezek az áruk, mert ritkán megyek nagy bevásárló központokba, de az új terméknek a marketingkampánnyal együtt ("ez már nem a régi, gagyi dolog, hanem egy új, minőségi"), hatalmas nyereséget könyvelhetett el a cég.
És akkor zárszóként a minőségről: a drágább ár nem hogy nem feltétlen jelent jobb minőséget, de adott esetben alacsonyabb színvonalat is képviselhet. Valóban jogosnak érzem a példálózást a Lidlvel: alacsonyabb áron kaphatók a saját termékeik, mint a márkás áruk, azonban személyes véleményem szerint nem kis skálán verik a márkás termékeket. Nyilván ez már egy szubjektív és relatív kérdés, amiben nem tudok mindenki számára elfogadható és befogadható választ adni, de lehet a dolognak ilyen megközelítése is.
Mint ahogyan azt később részben meg is említetted, egy egy korábbi hozzászólás alapján és attól függetlenül én is megemlíteném: gyakran a márkás termék nem azt jelenti, hogy a minősége nagyobb. Számos példát hoztunk már ebben a kérdésben: legyen az tej vagy cukor. A termék alapvetően ugyanaz. Azonban a marketing (értve ezen belül ugye a reklámot is), rendkívül költséges. A nagykereskedelmi adás-vételben is vannak a vevő félnek többletköltségei az előállításhoz képest, ezért is többletköltségekkel jár. Hasonlóan a csomagolással: gyakran nem látjuk a terméket, hiszen a csomagolás színes, azonban a csomagolás alapján döntünk: így tehát azt az illúziót is mi fizetjük, hogy egy díszesebb, így "nyilvánvalóan" magasabb színvonalú terméket kapunk kézhez. A márkanév alatt fizethetünk egy speciális eljárásért (például mindenki tudja, hogy a Pilsner Urquell speciális eljárással készül egy csomó sörhöz képest - aki ez ügyben még nem tájékozódott eleget, annak jó szívvel ajánlom a plzeni gyárlátogatást), fizethetünk a múltért, a tradícióért, azért, hogy ennek a cégnek, ennek a terméknek történelme van, ezt sikk megvenni, ez egy többletérték. Számos ilyen tényező befolyásolja az árat.
A gagyi-nemgagyi kérdésben még egy megjegyzés. A Tesco Gazdaságos termékeket az egész ország vicc tárgyaként kezeli (ugyanakkor bizonyos okok miatt hatványozottan nő a fogyasztásuk...). A Tesco véleményem szerint egy remek marketingkampányt hajtott végre, amikor minimális plusz termelési költség mellett kihozta a Tesco Színes termékeket. Fogalmam sincs, hogy milyen minőségűek ezek az áruk, mert ritkán megyek nagy bevásárló központokba, de az új terméknek a marketingkampánnyal együtt ("ez már nem a régi, gagyi dolog, hanem egy új, minőségi"), hatalmas nyereséget könyvelhetett el a cég.
És akkor zárszóként a minőségről: a drágább ár nem hogy nem feltétlen jelent jobb minőséget, de adott esetben alacsonyabb színvonalat is képviselhet. Valóban jogosnak érzem a példálózást a Lidlvel: alacsonyabb áron kaphatók a saját termékeik, mint a márkás áruk, azonban személyes véleményem szerint nem kis skálán verik a márkás termékeket. Nyilván ez már egy szubjektív és relatív kérdés, amiben nem tudok mindenki számára elfogadható és befogadható választ adni, de lehet a dolognak ilyen megközelítése is.
cantera
2010.10.28 00:10:31
@apetri: akkor úgy érzem, hogy most érkeztünk el egy olyan pontra, ahol erőteljesen érvényesül a szubjektum, illetve a mintavétel minőségi és mennyiségi jellege. Nem tudok többet tenni, mint néhány példát hozok, hogy reprezentáljam az álláspontomat, nyilvánvalóan azonban a személyes tapasztalataid miatt nem leszel meggyőzhető, ami nem is baj. Külföldi (cseh) ismerős rendszeresen látogat Magyarországra, én idén látogattam először "vissza" hozzá. Amikor tanácsot kértünk, hogy hol vásároljunk, a Tescót nevezte meg. Meglepetten kérdeztük, hogy miért részesíti előnyben a többi áruházlánccal szemben. A válasz az volt, hogy "nálunk a Tesco más jellegű, mint nálatok, hipermarket helyett szupermarket jellegű, és minőségi termékeket kínál" (ez utóbbit ha különbségként fogalmazta meg, akkor nyilván hiányosságokat érzékel a magyar termékpolitikában). Egy másik példaként említeném a különböző televíziós komédiákat, paródiákat, stand-uo comedyket, amelyeknek - valljuk be - napjainkban igen komoly társadalomformáló hatása van, még ha ezt nem is ismerjük el. Szerintem nem kell ecsetelgetnem, hogy milyen összefüggésekben köszön vissza az áruház - és pont azért, mert azonosítják a termékekkel! Lehet, hogy ez a felfogás téves, mi több, biztos hogy az, azonban ameddig ez van a köztudatban, addig hibás a marketing. Még egy érvet hozzátennék: a Tesco magyarországi termékpolitikája az átlagos és különösen az átlag alatti keresetű célközönségre irányul, amely a magyar társadalom egy jelentős hányadát teszi ki (van fogyasztóbázis). Ugyanakkor ez a termékpalettán is visszaköszön: igaz, hogy például elektronikai termékekből kapható néhány csúcs szuper példány is, de ezek mellett megtalálhatók a halál gagyi, de a naivan gondolkozó fogyasztók számára megfizethetőbb (azért naiv, mert később egy új vásárlásával vagy a javítással szinte mindig meghaladja egy jobb minőségű termék árát), ezért inkább azokhoz nyúlnak. És mivel az áruházlánc küldetése erre irányul, ezért ilyen termékeket kell nagyobb számban készleten és polcokon tartani. Remélem, hogy ha nem is sikerült meggyőznöm Téged, de sikerült az érvelésem alapjait bemutatni.
@EsT1: "Ezeknek a termékeknek viszont szerintem semmilyen más versenyelőnyük nincs is, a kedvező árukon kívül"
Úgy gondolom, hogy a saját márkáknak két feladata van, és ezzel gyakorlatilag maximalizálhatják az eladásukat. Az egyik az említett ár faktor, erről már rengeteget vitatkoztunk, nem is firtatnám tovább. A másik kérdésről is esett már szó, de ilyen összefüggésben talán még nem. A saját márkás termékeknek éppen elég előnyt jelent a piacon a tradicionális márkás termékekhez képest az ár. Éppen ezért nekik a minőség terén nem kell szükségszerűen (persze nem árt) előnyt szerezni a márkákhoz képest, bőven elég ugyanazt a színvonalat hozni. Mi több, továbbmegyek: a fogyasztó mérlegeli az árat és a minőséget, így kialakítva magának egy fogyasztói preferenciát, fogyasztói hasznosságot. Így egy kis mikroökonómiai szemléletet is bevonva: a cél az, hogy a saját márkás termék relatív ára és minősége alapján összeálló fogyasztói kosár elérje a drágább, de minőségibb fogyasztói kosár hasznosságát. Amennyiben ez megvalósul, nyert ügyük van. Természetesen termékcsaládonként változó, hogy van-e reális esély erre, vagy sem, de a cél véleményem szerint mindenképpen ez lenne.
@EsT1: "Ezeknek a termékeknek viszont szerintem semmilyen más versenyelőnyük nincs is, a kedvező árukon kívül"
Úgy gondolom, hogy a saját márkáknak két feladata van, és ezzel gyakorlatilag maximalizálhatják az eladásukat. Az egyik az említett ár faktor, erről már rengeteget vitatkoztunk, nem is firtatnám tovább. A másik kérdésről is esett már szó, de ilyen összefüggésben talán még nem. A saját márkás termékeknek éppen elég előnyt jelent a piacon a tradicionális márkás termékekhez képest az ár. Éppen ezért nekik a minőség terén nem kell szükségszerűen (persze nem árt) előnyt szerezni a márkákhoz képest, bőven elég ugyanazt a színvonalat hozni. Mi több, továbbmegyek: a fogyasztó mérlegeli az árat és a minőséget, így kialakítva magának egy fogyasztói preferenciát, fogyasztói hasznosságot. Így egy kis mikroökonómiai szemléletet is bevonva: a cél az, hogy a saját márkás termék relatív ára és minősége alapján összeálló fogyasztói kosár elérje a drágább, de minőségibb fogyasztói kosár hasznosságát. Amennyiben ez megvalósul, nyert ügyük van. Természetesen termékcsaládonként változó, hogy van-e reális esély erre, vagy sem, de a cél véleményem szerint mindenképpen ez lenne.
cantera
2010.10.29 01:07:06
@n.e.: Akkor vissza a Tescós kérdéshez: úgy tűnik, hogy egymásra találtak az összefüggések. Korábban egy hozzászólásomban azt részleteztem, hogy a Tesco alapvetően az átlagos és különösen az átlag alatti keresetű, széles társadalmi réteget célozza meg, elsősorban tömeges árukkal és szolgáltatásokkal. Ugyanakkor más országokban más stratégiát dolgozott ki a cég, más a marketing, a termékpolitika, és így tovább... Viszont felhívnám arra a figyelmet, hogy mi nem látunk a számok mögé (illetve talán láthatnánk, de aligha vizsgálta meg bármelyikőnk is az országokra lebontott profitot). Könnyen elképzelhető, hogy a brit piacon a Tesco magyarországi stratégiájával, marketingpolitikájával nem tudna hatékonyan működni, míg hazánkban az angol minta szinte bizonyosan nem működne (telített, túltelített piac és immáron az alacsony árakból származó helyzeti előny elveszne). Arra szeretnék tehát kilyukadni, hogy lehet (sőt ha a cég nem vált stratégiát, akkor szinte biztosan) hatékony a magyarországi tevékenység úgy is, hogy sokan negatív színezetű jelzőkkel illetjük a vállalatot és/vagy a termékeit.
És erre a témára vonatkozóan egy utolsó észrevétel, amivel szeretnék valamelyest a sokat szidalmazott termékek védelmébe szállni. A Tesco (és a legtöbb tárgyalt üzletlánc) saját márkás kínálatán belül az élelmiszerek és a legszükségesebb fogyasztási termékek bírnak a legnagyobb részesedéssel. Vajon miért? Miért nem laptopot állítanak elő, ha lenne kereslet alacsony árú, de elviselhető minőségű gépre is? Azért, mert ezeknek a termékeknek az előállításához sokkal jelentősebb infrastruktúra, differenciáltabb munkaerő, nagyobb K+F kiadások és ebből adódóan nagyobb innovációs kényszer szükséges. Ezeket rendkívül költséges létrehozni, a fix költség magas, így csak hosszabb távon válik a vállalat termelése nyereségessé - amennyiben képes hozni a megfelelő bevételt, de nyilvánvalóan ekkora befektetéseket a piac telítettségét, árait, fejlődési dinamizmusát, stb. vizsgálva ez teljességgel lehetetlen. Ugyanakkor az alacsony szaktudást igénylő (olcsó) munkaerő alacsony költségeken (az információs technológiához képest) tud előállítani tömegtermékeket (étel, ital, zsebkendő), így az említett hatásokat (marketing, csomagolás, viszonteladás) kiküszöbölve olcsóbban, ám összességében mégis nyereségesen tudnak ezeken a termékeken túladni. Szerintem valahol itt lehet az igazság (egy része).
És erre a témára vonatkozóan egy utolsó észrevétel, amivel szeretnék valamelyest a sokat szidalmazott termékek védelmébe szállni. A Tesco (és a legtöbb tárgyalt üzletlánc) saját márkás kínálatán belül az élelmiszerek és a legszükségesebb fogyasztási termékek bírnak a legnagyobb részesedéssel. Vajon miért? Miért nem laptopot állítanak elő, ha lenne kereslet alacsony árú, de elviselhető minőségű gépre is? Azért, mert ezeknek a termékeknek az előállításához sokkal jelentősebb infrastruktúra, differenciáltabb munkaerő, nagyobb K+F kiadások és ebből adódóan nagyobb innovációs kényszer szükséges. Ezeket rendkívül költséges létrehozni, a fix költség magas, így csak hosszabb távon válik a vállalat termelése nyereségessé - amennyiben képes hozni a megfelelő bevételt, de nyilvánvalóan ekkora befektetéseket a piac telítettségét, árait, fejlődési dinamizmusát, stb. vizsgálva ez teljességgel lehetetlen. Ugyanakkor az alacsony szaktudást igénylő (olcsó) munkaerő alacsony költségeken (az információs technológiához képest) tud előállítani tömegtermékeket (étel, ital, zsebkendő), így az említett hatásokat (marketing, csomagolás, viszonteladás) kiküszöbölve olcsóbban, ám összességében mégis nyereségesen tudnak ezeken a termékeken túladni. Szerintem valahol itt lehet az igazság (egy része).
Milyen marketing megoldásokkal változtatható egy ország imázsa? Mi legyen a célja és kihez szóljon egy Magyarország imázsát formálni akaró országimázs film?http://www.gondola.hu/cikkek/68499http://www.origo.hu/utazas/20100604-egzotikus-utazas-izland-orszagimazs.htmlKedves…..
cantera
2010.10.26 22:29:32
@Eszter0520: mindenekelőtt szeretném kiemelni, hogy (szerencsére) Kelet-Közép-Európában élünk, és nem Közép-Kelet-Európában, ami valahová Ukrajna és Fehéroroszország közé tehető.
Az Aggteleki-cseppkőbarlanggal kapcsolatosan egy fontos kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. A földrajzot kedvelő diákként volt szerencsém gyakran ellátogatni a nemzeti parkba, s több dolgozójával is beszélhettem - akárcsak a geológiai egység szlovák felén, hiszen a barlangrendszer egy terjedelmes szakasza az északi szomszédunkban található. Nos, az egyik út, hogy Szlovákiához hasonlóan tömegturizmust építünk ki a barlangokra (ott ez megvalósul, jelentős infrastruktúra, épületek, csatolt szolgáltatások, sokszoros látogatószám). Ezzel szemben Magyarországon ennek nyoma sincsen, azonban nem véletlenül! A nemzeti park dolgozói és a barlangászok egyaránt úgy gondolják, hogy a természeti értékek megőrzése érdekében nem szabad tovább fokozni a barlangok látogatottságát. Ez egy fontos kérdés, ahol nem csak a gazdasági kérdéseket (költség-haszon) kell mérlegelni, hanem a természeti externáliákat is. Amennyiben sokkal nagyobb közönséget bocsátanánk a barlangra, rövid idő alatt elveszítené a varázsát (a cseppkövek elszíneződnének, a fejlődésük megállna, antropogén eredetű károsodások érhetik). Tehát ott tartanánk, hogy volt egy szép és értékes barlangunk, 5 évig látogatható volt, amiből lett pár millió forint bevételünk, és 5 év alatt megközelítőleg nulla turisztikai értékre amortizálódik. Én nem feltétlen támogatnám.
@vikiNG: döntő többségében egyetértek az általad megfogalmazottakkal, néhány pontot emelnék ki. Egyrészt szerintem a magyar utak (ha jól értem, most elsősorban az M1-es autópályáról volt szó), azért nem olyan katasztrofális színvonalú. Csak hogy egy közeli példát hozzak: szerintem a Prága környéki és alapvetően a legtöbb cseh autópálya és autóút színvonala semmiképpen sem magasabb ennél, szerintem nagyon "rázósak" például, mégis Prága turizmusát mintaként fogalmaztam (fogalmaztuk) meg. Szóval ha nem is irreleváns a kérdés, de sokad rangúnak gondolom számos más hátrányhoz képest.
Másrészt a Te hozzászólásod alapján szeretnék még két ötletet felvetni. Az egyik, hogy célcsoportként eddig a legtöbben a gazdag "nyugat-európaiakra" (értsd úgy, hogy a tőlünk nyugatra eső országok) gondoltak. Való igaz, nekik jóval magasabb elkölthető jövedelmük van, mint a "keletieknek". Azonban nyerő politika lehet, ha erőt merítve abból, hogy az egykori szocialista rendszerben mi voltunk a "nyugat", a volt keleti blokk országaiban rejlő potenciális lehetőségeket használnánk ki. Az egyes látogatásokból származó bevétel nyilván alacsonyabb lenne, más szerkezeti és szolgáltatási struktúrával kellene őket várni, azonban számukra talán nem az a bizonyos "ha nincs ló, jó a szamár is" ország lennénk, hanem egy kedvelt célállomás.
A másik gondolat, hogy Európa szerte Magyarország egyik ismérvei a szép lányok (állítólag a fiúk sincsenek hátul a listán, e téren nem vagyok kompetens...). Akár tudat alatt erre is ki lehet hegyezni a dolgot (gondolok itt 1-2 másodperces képsorról a szépségkirálynő-választásról, vagy csak "spontán" pár gyönyörű lány kerülne elő a klipben).
Az Aggteleki-cseppkőbarlanggal kapcsolatosan egy fontos kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. A földrajzot kedvelő diákként volt szerencsém gyakran ellátogatni a nemzeti parkba, s több dolgozójával is beszélhettem - akárcsak a geológiai egység szlovák felén, hiszen a barlangrendszer egy terjedelmes szakasza az északi szomszédunkban található. Nos, az egyik út, hogy Szlovákiához hasonlóan tömegturizmust építünk ki a barlangokra (ott ez megvalósul, jelentős infrastruktúra, épületek, csatolt szolgáltatások, sokszoros látogatószám). Ezzel szemben Magyarországon ennek nyoma sincsen, azonban nem véletlenül! A nemzeti park dolgozói és a barlangászok egyaránt úgy gondolják, hogy a természeti értékek megőrzése érdekében nem szabad tovább fokozni a barlangok látogatottságát. Ez egy fontos kérdés, ahol nem csak a gazdasági kérdéseket (költség-haszon) kell mérlegelni, hanem a természeti externáliákat is. Amennyiben sokkal nagyobb közönséget bocsátanánk a barlangra, rövid idő alatt elveszítené a varázsát (a cseppkövek elszíneződnének, a fejlődésük megállna, antropogén eredetű károsodások érhetik). Tehát ott tartanánk, hogy volt egy szép és értékes barlangunk, 5 évig látogatható volt, amiből lett pár millió forint bevételünk, és 5 év alatt megközelítőleg nulla turisztikai értékre amortizálódik. Én nem feltétlen támogatnám.
@vikiNG: döntő többségében egyetértek az általad megfogalmazottakkal, néhány pontot emelnék ki. Egyrészt szerintem a magyar utak (ha jól értem, most elsősorban az M1-es autópályáról volt szó), azért nem olyan katasztrofális színvonalú. Csak hogy egy közeli példát hozzak: szerintem a Prága környéki és alapvetően a legtöbb cseh autópálya és autóút színvonala semmiképpen sem magasabb ennél, szerintem nagyon "rázósak" például, mégis Prága turizmusát mintaként fogalmaztam (fogalmaztuk) meg. Szóval ha nem is irreleváns a kérdés, de sokad rangúnak gondolom számos más hátrányhoz képest.
Másrészt a Te hozzászólásod alapján szeretnék még két ötletet felvetni. Az egyik, hogy célcsoportként eddig a legtöbben a gazdag "nyugat-európaiakra" (értsd úgy, hogy a tőlünk nyugatra eső országok) gondoltak. Való igaz, nekik jóval magasabb elkölthető jövedelmük van, mint a "keletieknek". Azonban nyerő politika lehet, ha erőt merítve abból, hogy az egykori szocialista rendszerben mi voltunk a "nyugat", a volt keleti blokk országaiban rejlő potenciális lehetőségeket használnánk ki. Az egyes látogatásokból származó bevétel nyilván alacsonyabb lenne, más szerkezeti és szolgáltatási struktúrával kellene őket várni, azonban számukra talán nem az a bizonyos "ha nincs ló, jó a szamár is" ország lennénk, hanem egy kedvelt célállomás.
A másik gondolat, hogy Európa szerte Magyarország egyik ismérvei a szép lányok (állítólag a fiúk sincsenek hátul a listán, e téren nem vagyok kompetens...). Akár tudat alatt erre is ki lehet hegyezni a dolgot (gondolok itt 1-2 másodperces képsorról a szépségkirálynő-választásról, vagy csak "spontán" pár gyönyörű lány kerülne elő a klipben).
Hogyan határozná meg a BKV termékét? Mi jellemzi a BKV értékláncát? Fogyasztóként hol lát javítási lehetőséget az értéklánc tevékenységeiben? Inspirációként: http://www.bkv.hu/hu/tarsasag_tortenete/a_bkv_tortenete_1_resz;…..
cantera
2010.10.21 19:33:08
@plodan: A hitelesség visszaszerzésére én továbbra is sokkal gazdaságosabb és jelen helyzetben megfelelőbb megoldásnak tartanám, ha pusztán a szolgáltatás színvonalának az emelésével foglalkoznának. A BKV annyira a köztudatban élő vállalat, hogy a hírekben akaratlanul is minden kis aprósággal benne lenne, éppen ezért úgy gondolom, hogy mindez a médiaszereplés (amennyiben pozitív üzenete van) egyfajta reklámkampánynak is megfelel, s az erre szánt pénzeket át lehetne máshová csoportosítani. A többivel ilyen formában egyetértek :)
@BeBoldog: ahogyan a tisztelt szemináriumvezetőm tanította -> ez attól függ :) Már általános iskolás korunkban is vicctéma volt, hogy majd az érettségi átadásra a 4-es metróval megyünk, ehhez képest szerintem még a mester diploma végéig sem fog elkészülni. Valóban katasztrofális a helyzet ez ügyben, és a BKV megítélésének egyik sarokpontja éppen ez: 20 éve készül a metró, de néhány foszló tervezet és lassan a természet által újra feltöltődő, néhány kilométeres alagutakon kívül semmi sem utal arra, hogy érdemi munka folyna...
@andorspam:
"A használt járművek helyett igenis tessék vatta ujakat venni és 5-6évente cserélni a gépparkot, ahogy ez nyugaton is megy."
Valóban, ha csődeljárással fel akarjuk számolni a vállalatot, akkor ez valóban jó megoldás lenne. Néhány hozzászólással feljebb (tudom, hogy nem olvastad...) éppen arról vitatkoztunk, hogy a vállalatnak komoly vesztesége van, amit valamilyen úton-módon orvosolni kell, s a járműparkból is csak azokat tudják lecserélni, amiket egyszerűen már nem lehet tovább közlekedésre használni. Ilyen körülmények között egyszerűen elképzelhetetlen a dinamikus lecserélés, maradni fog a jelenlegi ütem. Nem hiszem, hogy a hozzászólásodban felsorolt prioritások a jelenlegi gazdasági helyzetben értelmezhetők lennének.
@BeBoldog: ahogyan a tisztelt szemináriumvezetőm tanította -> ez attól függ :) Már általános iskolás korunkban is vicctéma volt, hogy majd az érettségi átadásra a 4-es metróval megyünk, ehhez képest szerintem még a mester diploma végéig sem fog elkészülni. Valóban katasztrofális a helyzet ez ügyben, és a BKV megítélésének egyik sarokpontja éppen ez: 20 éve készül a metró, de néhány foszló tervezet és lassan a természet által újra feltöltődő, néhány kilométeres alagutakon kívül semmi sem utal arra, hogy érdemi munka folyna...
@andorspam:
"A használt járművek helyett igenis tessék vatta ujakat venni és 5-6évente cserélni a gépparkot, ahogy ez nyugaton is megy."
Valóban, ha csődeljárással fel akarjuk számolni a vállalatot, akkor ez valóban jó megoldás lenne. Néhány hozzászólással feljebb (tudom, hogy nem olvastad...) éppen arról vitatkoztunk, hogy a vállalatnak komoly vesztesége van, amit valamilyen úton-módon orvosolni kell, s a járműparkból is csak azokat tudják lecserélni, amiket egyszerűen már nem lehet tovább közlekedésre használni. Ilyen körülmények között egyszerűen elképzelhetetlen a dinamikus lecserélés, maradni fog a jelenlegi ütem. Nem hiszem, hogy a hozzászólásodban felsorolt prioritások a jelenlegi gazdasági helyzetben értelmezhetők lennének.
Milyen információkat tartana fontosnak megismerni állásra pályázóként a munkaadó vállalat küldetéséből és stratégiájából? Miért lenne célszerű ezekről tájékozódnia? Inspirációként: http://www.google.com/corporate/index.html;…..
Mondjon maximum három olyan területet, ahol az adófizetői pénzekért cserébe az állami szerepvállalást elengedhetetlennek tartja! Indokolja választását! Inspirációként: http://www.youtube.com/user/Ertekter#p/u/0/E01M-YDG-6Q;…..
cantera
2010.10.18 10:13:55
@tkazmer: ezek szerint sajnos nem volt elég egyértelmű a válaszom, de ezt csak egy elméleti lehetőségként vetettem fel, és a következő mondatokban részben hasonló okokból, részben pedig más miatt, de elvetettem az ötlet működőképességét. Korábban ugyanis volt olyan ötlet, hogy a beteg maga dönthesse el, hogy melyik kórházba jusson el közvetett vagy közvetlen formában a TB-je (ez szolgálná a verseny alapját), és ennek a lehetőségnek a problémáira szerettem volna felhívni a figyelmet :)
Véleménye szerint mi a közös a sportversenyekben és a gazdasági versenyben? Miben térnek el egymástól? Inspirálásként: http://www2.szie.hu/ujsag/v_13/23.html ; http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&st=1&pg=54&m5_doc=2349&m17_act=1 ;…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Miért a hétfő hajnal 3-ra asszociálok? :))