Regisztráció Blogot indítok
Adatok
O.Ádám

0 bejegyzést írt és 129 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ha létezik ellentmondásos ital, akkor az abszint biztosan az, hiszen fordulatos történetének és a hozzá kapcsolódó legendáknak köszönhetően igen sok pozitív és negatív história forog e nedű körül. A zöld tündér elnevezés már évszázadokkal ezelőtt az abszint szinonímájává vált és biztosan te is…..
Tulajdonképpen az araboknak és a szlovákoknak köszönhetjük, hogy ma pálinkával koccintunk a vidéki lagzikban. Az ital pedig az első masszív alkoholistákat hozta magával. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára ..
O.Ádám 2019.02.25 13:50:45
@triac: Én is sok helyen olvastam róla, de ezek mind téves forrásértelmezések. Valaki "destillatiót" említ? Szeszfőzés! Feltettek főni egy faszék bort? Szeszfőzés! "Alkoholt" említenek? Szeszfőzés! Lángoló ital? Szeszfőzés! Nem én találtam ki, hogy ezek tévedések, komoly szakirodalma van ennek.
De ha összefoglalva érdekel pár oldalban, írtam is róla::
abszint.com/2015/02/09/honnan-nem-ered-a-szeszfozes/
O.Ádám 2019.02.25 13:50:50
@dr. mesterséges színezék: Amit leírtál, az egy szeszfőzésre nagyon is alkalmas vízhűtéses lepárló, ami a szeszfőzés évszázadok óta megértett elveit alkalmazta. A 20. századi dunántúli zugfőzésben klasszikusnak számított, más kérdés, hogy a vele készült ital szinte garantáltan ocsmány lesz.

A 2. évezred előtti arab lepárlótechnológia csúcsa viszont csak egy kétrészes lombik volt a sisakban egy belső peremmel és egy kivezetőcsővel, és ráadásul szabályozható kemence sem volt hozzá. Ha ezzel „szeszt főzöl”, akkor az összes alkoholt elfőzöd a levegőbe. Nekik nem volt meg az, ami ma minden általános iskolát végzet embernek „magától értetődő”. Teljesen hiányzott az a fizikai tudás, amitől a szeszfőzés pofonegyszerűvé válik.
O.Ádám 2019.03.01 06:16:53
@ételizésítő: Ja, ha szerinted az al-kohl eleve alkoholt jelentett, akkor nincs is több kérdésem.
Látom rangodon aluli lett volna ránézni, de a "hülyeségeim" ebben az írásban Robert Jacobus Forbes tudománytörténésztől származnak (szintén nem ő találta ki őket, de az ő több oldalnyi irodalomjegyzékét remélem már nem kell felsorolnom) – R. J. Forbes: Short History of the Art of Distillation. White Mule Press, 2009. De nyugodtan felütheted a 20. század bármelyik magyar likőripari kézikönyvét is, mert azok is ugyanúgy a salernói eredetet hozzák. (Legalábbis az a 3-4, amit én ismerek.)

Most akkor gondolom megmutatod, honnan tájékozódtál az „alkohol” szó történelmi jelentéseiről (a fantáziádon kívül).
Szeretik a whiskey-t? Én erre a kérdésre sokáig magabiztos nemmel válaszoltam, mert pont úgy voltam vele, mint azok az emberek, akik azt mondták, nem szeretik a sört. Tőlük mindig azt kérdeztem, ok de melyik sört nem szeretik? Az ugyanis annyiféle, ahány csillag van az égen, hogy teljesen…..
O.Ádám 2018.10.04 08:11:33
@griiischdoov: Inkább azt szögezzük le, hogy ez a whisky–whiskey „ellentét” csak egy 70 éves marketingblöff, amit ugyanazzal a gyermeki naivitással nyalt be a világ, mint amivel az italmarketing hülyeségeit általában szokás.

abszint.com/2015/05/23/a-whisky-es-a-whiskey-ugyanaz/
Ginkovácsok Hogyan készül a gin? 2018.09.15 13:42:48
Ízre és illatra talán a gin kategória a leggazdagabb fajta szeszes ital, és ez nem kis mértékében a viszonylag tág jogi definíciójának tudható be. Az előállítási módról a jogi előírás nem szól semmit. Mi több, arra sincs megkötés, hogy a gin a boróka mellett milyen egyéb ízeket és aromákat…..
O.Ádám 2018.09.17 10:03:21
@Zetor 2000:
„[...] de a hivatalos nevük ezeknek "párlat" lehet maximum.
Zöldségből maximum vodka lehet.”

A valóságban nincs olyan italkategória, hogy egyszerűen „párlat”. Ha narancsból főznek (bár persze magyar üvegházas narancsból narancspálinkát is lehetne főzni!), akkor az hivatalosan a gyümölcspárlat nevű kategóriába tartozik (feltéve, hogy megfelel a gyümölcspárlat egyéb szabályainak – ellenkező esetben egyszerűen „szeszes ital”), címkézni pedig narancspárlat néven kell.

A zöldségekből készült párlatok szintén ebbe a „gyümölcspárlat” kategóriába tartoznak, ami a gyakorlatban nem okoz zavart, mert címkézni viszont alapanyag szerint kell, pl. „zellerpárlat”, „vegyes zöldségpárlat”, stb.

Vodkának pedig azt lehet címkézni, ami megfelelő tisztaságú finomszesz, függetlenül attól, hogy miből főzték.
O.Ádám 2018.09.17 10:37:49
@Muslicza úr: Hogy hogyan lehet nevezni valamit, ami nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, abban semmilyen törvény nem hatályos. Hogy a házipálinkát csak párlatnak lehetne nevezni, az jogilag értelmezhetetlen. Éppen ezért ezt nem is mondja ki semmilyen törvény, hanem egy sajátos törvényértelmezésből fakad ez az állítás. Senkit nem lehet megbüntetni érte, hogyha (akár sajtóban!) pálinkának nevezi a nem kereskedelmi pálinkát. (Arról már nem is beszélve, hogy maga az Értelmező Szótár mit mond a pálinkáról...) Egyébként javíts ki, ha most már nem így van, de úgy emlékszem, a bérfőzető pálinkáját máig is felvásárolhatja adóraktár, majd forgalomba hozhatja pálinkaként, ha megfelel a szabályozásnak.
O.Ádám 2018.09.18 13:26:33
@Zetor 2000: Persze, szakmai fogalomként létezik, mint az égetett szesz szinonimája. Csak ahogy megfogalmaztad, úgy nézett ki, mintha valami törvényes italfajta lenne, és zöldségből nem készülhetne :)

A sima „párlat” megnevezés a pálinkafőzdék címkéin látszólag tényleg előfordul, de ez csalóka – ilyenkor külön, sőt, két külön sorba írják a megnevezést. Tehát amikor a címkén külön szerepel mondjuk a „cékla” és a „párlat”, a megnevezés valójában akkor sem párlat, hanem céklapárlat :)
A poszt eredeti címe az lett volna, hogy "a whisky, mint befektetés", de ahogy teltek a napok, gyűltek a gondolatok, kiderült, hogy sokkal szerteágazóbb lesz és a "mint..." szócska után sok minden beilleszthető. Ha már az Octomore is Dialogos, akkor itt az ideje, hogy mi is filozofálgassunk egy…..
                         Forrás: wikipedia Az ikonikus italok közül számomra a legizgalmasabb az abszint. Fogalmam sem volt, hogy milyen ital lehet, csak azt tudtam, hogy a művészek itala, és olyan "intellektuális" dolognak tartottam az abszint ivást. “Az abszint kétségkívül a világ…..
O.Ádám 2018.07.13 14:34:52
@MoravcsikAndi: Semmi gond, és köszönöm :) Az abszint betiltásához nem egyetlen konkrét ok vezetett el, de ha miértet kell mondani, akkor azért, mert ez volt az egyetlen alkohol, amit sikerült betiltani – ugyanis egyáltalán nem csak az abszintot akarták betiltani. Nem véletlen, hogy az abszint betiltásának korszaka egyben a teljes szesztilalmak korszaka is volt! A probléma lényege az volt, hogy a 19. században addig nem látott mennyiségű olcsó töményszesz árasztotta el Európát, és ez különösen durván hatott az olyan borfogyasztó országokra/vidékekre, ahol akkor még nem volt érdemi töményszesz-kultúra. A század végére sok országban össznépi alkoholizmus tombolt, és ezen országok orvosai egyszerűen nem akarták elhinni, hogy a filléres töményszesz okozta katasztrófáért maga az alkoholtartalom lenne a felelős. Nemcsak az abszint illóolajait, hanem minden rövidital minden összetevőjét mérgező hatásokkal gyanúsítgatták. Amíg a franciák a növényi összetevőkön lovagoltak, addig a magyar tudósok azt írták a Természettudományi közlönyben, hogy a krumpliszesz kozmaolajtartalma a felelős mindenért (többek közt a delirium tremensért is). Az orosz tudósok ugyanezért döntöttek úgy a század végén, hogy a cári monopólium ideális szeszesitala a hígított finomszesz (így született meg a vodka mint konkrét italfajta).

Az abszint ennek a mentalitásnak volt a tökéletes céltáblája: viszonylag új ital volt (senki nem mondhatta, hogy „400 éve isszuk és semmi bajunk”), emellett szokatlanul magas illóolaj-tartalma volt, ráadásul átlag fölötti alkoholtartalommal palackozták, amiből az következett, hogy a legdurvább alkoholisták azt itták rövidként. Értelemszerűen azok produkálták a legdurvább műsort az alkoholmegvonástól az elmegyógyintézetben , akik eleve csak 50% fölötti töménytől tudtak igazán berúgni. (Az „átlagos alkoholisták” viszont hígítva itták az abszintot.)

Az utolsó pofon az volt az abszintnak, amikor a filoxéra után a bortól elszokott franciákat nem lehetett visszaszoktatni az abszintról és más égetett szeszekről a borra, ezért a borosgazdák hadjáratot indítottak a tömény, azon belül a legnépszerűbb és legkönnyebb céltábla ellen, ami az abszint volt. Ebben örömmel segítettek az antialkoholista érzelmű orvosok is, akik szemében a bor a (sokkal) kisebbik rossz volt, és erkölcsi kötelességnek érezték bármi áron betiltatni bármilyen alkoholt, ha egy mód adódik rá – mielőtt a francia nép kollektíven a halálba inná magát. Tehát voltak tudományos tévedések is a dologban, de látványos, szándékos ferdítésekkel is súlyosbították őket.

Sok más országban is betiltották az abszintot (bár a többségükben nem), de szintén az alkoholizmus elleni küzdelem részeként, és külön vizsgálatok nélkül, a francia orvosokra vagy akár még azokra sem hivatkozva. Az amerikai tilalom szövegében pl csak annyi volt az indoklás, hogy az abszint „köztudottan” mérgező.
A skót whisky legfőbb portálján futottam bele a szokásos vitaindító rovatban abba a témába, hogy túlságosan geekek lettek-e a skót whiskyt kedvelők? A kérdést kiegészíteném azzal, hogy a whiskyt kedvelők úgy általában...
A gin blog The HomeMade Gin Kit 2018.04.30 12:10:41
Sokan szeretnék megfőzni a saját pálinkájukat,borukat,sörüket stb., a The HomeMade Gin Kit most erre ad lehetőséged, hogy a lehető legegyszerűbben eltudja az ember készíteni saját ginét. A készlet ára 40-50 dollár körül mozog,viszont a gyártó azt ígéri,hogy a gined a boltokban kapható ginekkel…..
Az ír partvidék vad ízeit megidéző Jameson Wild Seaweed Bitters-zel a világ mixereit szeretnék inspirálni. Az Irish Distillers whiskeymárkájának új terméke a Sligo megyei Long Rock-ból származó, és az Atlanti-óceán partján természetes módon szárított vad vörös…..
Aperitif A gin és az alkímia 2018.03.29 08:00:00
Az alkímia »tudománya« többször is keresztezte az italok létrejöttének és fejlődésének útját. Ez érthető is, hiszen a szeszlepárlás korai szakaszában - kényszerűségből is - elterjedt likőrök és mindenféle növényekkel ízesített szeszes italok készítése tág teret…..
O.Ádám 2018.03.29 12:05:27
Visszatérő motívum a blogon, hogy a kezdetleges technológia miatt kezdték fűszerezni a párlatokat, de ez a polgári szeszfőzésre igaz (a 14-15. sz. fordulójától), nem a gyógyszerészetire. A 12-13. században az égetett szesz csak (kanalas vagy csöpögtetős) gyógyszer volt, nem igazán számított az élvezeti értéke. A borból, gyógyszerész felszereléssel, gyakran többszörösen/sokszorosan desztillált aqua vitae-k egyébként valószínűleg nem is voltak annyira rosszak, bár olcsók sem. Az az igazán rossz alkohol, ami natúrban évszázadokon át közel ihatatlan volt, az polgári szeszfőzdékben készült, jobbára gabonából.

A gyógyszerészeti alkoholhoz eredetileg azért használták az (akkoriban egyébként már nem sokra tartott) gyógynövényeket, mert a vízhűtéses lepárlás forradalmat csinált a vegyészetben, és elterjedt a nézet, hogy lepárlással mindenből kinyerhető annak legnemesebb, leghatásosabb esszenciája, az „ötödik eleme”. Az eleve csodaszerként tisztelt finomított alkoholt a gyógynövények desztillációval „felerősített” erejével egészítették ki. (Míg a 14. századtól kezdve ismert likőröket gyakran csak áztatással készítették.)

A középkori gyógyítás, gyógyszerészet fejlődésében alapvetően nem a kolostorok és a szerzetesek, hanem az egyetemek és az ott végzett orvosok/gyógyszerészek voltak a meghatározók. Vajákosok, füvesemberek, boszorkányok (??) pedig valószínűleg csak akkor ismerkedtek meg a szeszfőzéssel, amikor az már polgári foglalkozásként is elterjedt. Vagy még később.

A középkori alkímia valóban tág, de lényegében kettős terület volt: a gyakorlati oldala valódi vegyészet sok-sok helyes és hasznos tapasztalattal, az elméleti oldala viszont lényegében a (természettudományos) nemtudást kitöltő projekciókból állt, amiket nem a kémia vagy a fizika, hanem a mélypszichológia szemszögéből lehet értelmezni és komolyan venni. Így megmaradt az „eredeti” alkímia szellemisége is, még ha nem is változatlan formában. Azt viszont fontos tudni, hogy az alkímia nem foglalkozott orvosi értelemben vett megelőzéssel és gyógyítással. Talán Paracelsus volt az első, aki érdemben próbálkozott az alkímia és a gyógyszerészet szintézisével.

A titokzatosság marketingje nem az italoknál, hanem valahol az újkori kuruzslók által, csodaszerként eladott (szintén csepegtetős/kanalas) tinktúráknál kezdődhetett, amik divatját még Paracelsus gyógynövényes „elixírje” alapozta meg. Ezeknél a növények szerepe végképp nem az íz javítása volt, sőt: a kuruzslók többnyire egymással versengve próbáltak minél erősebb és ocsmányabb ízt összeállítani, mert ez tette „hitelessé” a készítményt. Gyógyhatásuk nem nagyon volt a placebón kívül, de ez pl. a mai homeopátiás szerek sikerét sem ássa alá. Az italok terén valószínűleg a Chartreuse robbantotta be a titokzatosság elemét, amikor 1764-ben likőrt készítettek a korábban megjelent tömény elixír receptjére alapozva.
A pálinka Magyarországon világhírű! Fanyar humorú mondat, amelynek valljuk be, van igazságtartalma. De azért nem esszük olyan forrón a kását és nem isszuk olyan hidegen a pálinkát! Törekvések, kísérletek, sőt sikerek is vannak a külföldi piacok elérésében. Vannak érdekes tételek! Gondolnád, hogy…..
epalinka e-Pálinka Toplista 2017 2017.12.28 12:41:58
Kedves e-pálinka barátok, hasonlóan a tavalyi év végéhez, az idén is megosztom az abszolút toplistát az e-Pálinka blogon megjelent cikkeim nézettsége alapján. Az e-Pálinka Facebook oldal és epalinka.blog.hu oldalakat 2015 októberében indítottam azzal a céllal, hogy a pálinka kedvelőkkel…..
Ettél már krówka-t, ittál már wódka-t? Igen? Máris erős lengyel kötődéssel rendelkezel! Lengyel magyar jó barát, együtt issza pálinkáját(?)! Vagy legalábbis nekiveselkedik. Hogy milyen eredménnyel? Máris kiderül moi drodzy przyjaciele!  ..
O.Ádám 2017.11.30 11:45:51
Érdekes ez a „lengyel pálinkás” címke. Azt a régi gyakorlatot tükrözi, hogy a földrajzi név nem gyártási helyet, hanem stílust jelölt, vagy jelzős szerkezetben akár egy konkrét italfajtát, mint valószínűleg ebben az esetben is. Sajnos fogalmam sincs, hogy mi volt a „lengyel pálinka”, de mivel kora 20. századi stílusú címke, a pálinka nem utal gyümölcsre. Az is reális volna, hogy éppen a vodkát nevezték „lengyel pálinkának”. Vagy bármilyen más röviditalt, aminek az eredetijét lengyel italként ismertük.

Hogy a lengyelek vagy az oroszok főztek először vodkát, az pont olyan értelmetlen vita, mint hogy a skótok vagy az írek főztek-e először whiskyt: minden bizonnyal egyikük sem. Az a konkrét italfajta, amit vodkának nevezünk, nem más, mint az önálló italként fogyasztott hígított finomszesz. Azt pedig nem többszáz éve főzték először, hanem a 19. század első finomítóoszlopain – jó eséllyel mondjuk Angliában, csak ott még sokáig „whisky” néven adták el. A vodkát az 1895-ös cári vodkamonopólium tette először konkrét italfajtává, és persze nem akkor készítettek ilyet először (bár nem is sokkal korábban), de minden jel szerint itt a kezdete annak, hogy a vodkának a tisztasága lett a lényege. Korábban is próbálták szűréssel-miegyébbel tisztítani a nyers gabonapárlatokat, de ez nem orosz/lengyel sajátosság volt. A századforduló orvosi felfogása elsősorban az alkohol rossz minőségét, főleg a kozmaolajokat okolta az alkoholizmus pusztításáért (nem pedig az elképesztő mértékű vedelést), és ez a mentalitás vezetett oda, hogy a monopólium „vodkabizottsága” az ellenőrzött tisztaságú finomszeszt nyilvánította ki az eszményi vodkának.

A 19. század előtti lengyel és orosz gabonapárlatoknak pont annyi közük volt a vodkához, mint bármely más nemzet gabonapárlatainak, és akkoriban nem is nevezték őket vodkának. Ezek az italok korabeli mércével is borzalmasak voltak (ezért is nem volt ritka ízesíteni őket), és kb. a 19. századig csak ott itták őket igazán, ahol a bor túl drága volt. Ilyet természetesen szintén nem az oroszok vagy a lengyelek főzték elsőként, hanem oda tehető a születésük, ahol a sörfőzés és a szeszfőzés először találkozott.
O.Ádám 2017.12.01 17:15:41
@Muslicza úr: Sok nemzetnek régi rossz szokása összemosni az aktuális nemzeti italának történetét az ország szeszfőzésének történetével, mert ezzel többszáz éves „visszamenőleges hagyományt” kap az ital, és így az emberek gyakran tényleg azt hiszik, hogy 600 éve létezik a vodka vagy a pálinka. Ennek mentén lesz az első lengyel/orosz égetett szesz automatikusan „az első vodka”, vagy Erzsébet királyné rozmaringos borszesze „az első pálinka”. Minden italfajta sokat változott évszázados távlatokban, de egy ital csak akkor lehet az első képviselője egy kategóriának, ha abba bele is tartozik, azaz megfelel az italfajta legalapvetőbb lényegének (pl. hogy a pálinka gyümölcspárlat, a vodka pedig tisztaszesz).

Hogy a pálinka hagyománya nem nyúlik vissza az 1300-as évekig (sőt, valószínűleg egészen külön hagyományként hozták ide később a gyümölcscefre lepárlását), azon szerintem nem nagyon van mit szégyellni vagy szépíteni; legalábbis ha tudomásul vesszük, hogy a pálinka (mint párlatfajta, és nem mint az égetett szesz régi szinonimája!) mindig is csak egy szelete volt a magyar szeszfőzés hagyományának. Persze, minden italnál az élvezeti érték lenne az igazán fontos, de az italok megítélését legalább ennyire befolyásolják a (létező vagy kitalált) mögöttes értékek is.

A polugar új divatja jól árnyalja a vodka helyzetét, pont azzal tudják népszerűsíteni, hogy ennek van (volt) többszáz éves orosz hagyománya, nem pedig a vodkának. (Még ha kissé „kitömött” is ez a hagyomány, mert az évszázados szünet miatt nem lehet ott folytatni, ahol megszakadt.) Érdekes, hogy a polugar valójában a 37,5%-os szeszt jelentette (később 40-re kerekítve), és mellette 4 másik, erősebb kategória is volt az oroszoknál. Más országban is előfordult az ilyen, erősség szerinti kategorizálás, mert korábban ugye ez tükrözte valamennyire, hogy mennyire igényesen finomították a párlatot. Az alapanyagra egy másik név, a hlebnoje vino („kenyérbor”) utalt; az ilyen [alapanyag]+„bor” alakú elnevezések is több országban megjelentek az égetett szeszeknél.
A bor meg én Bourbon pillanatok 2017.11.23 09:04:31
Az amerikai whiskey alapjait, nem meglepő módon, a skót és ír bevándorlók rakták le. Kezdetben szakaszos lepárlással készült a whiskey, majd az oszlopos lepárló terjedt el. A Bourbon további jellegzetessége, hogy minimum felerészt kukoricából kell készülnie és az érlelés nagyon intenzíven kiégett…..
O.Ádám 2017.11.28 13:01:41
@akrosztikon: Az a magyarázat, hogy amikor italoknál az „alkohol jelenlétéről” vagy „alkoholos jellegről” van szó, akkor általában nem magáról az alkoholról (etanolról) van szó. Az etanolnak nagyon jellegzetes, de könnyen elfedhető vodkaillata, -íze és -érzete van. Ezt a legtöbb italban nem érezni, mert elnyomják (többek közt) a sokkal erősebb ízű-illatú, harapós, olajos vagy más érzetű erjedési kongenerek, és ezek döntik el, hogy milyen jellegű és erősségű „alkoholos” érzete lesz egy italnak. Ezért lehetséges, hogy az egyik whisky akár 40 fokon is erősen „alkoholos” érzetű, miközben egy másikban esetleg 55 fokon sem ez a meghatározó.
Persze, minden rövidben érezni az etanolt is olyan formában, hogy „fűt” és valamennyire „szárít”, de ha a whisky ízében-érzetében külön felismerhető az etanol, azt én pl. csak hibaként tudom értékelni. Egyébként ez elég ritka is, a Maker's -nél sem erről van szó.
Amikor a hétszilvafás nemes végre ehet egy jó szilvaciberét, menten úgy érzi, hogy érik neki az aszalt szilva! Aztán utána csak óvatosan a szilvóriummal, mert ha meggyullad benne a pálinka, akkor már nem tudja megenni a karácsonyi szilvát! Na jó, itt befejeztem a szóláskutatói merengést, beszéljünk…..
O.Ádám 2017.08.19 06:53:22
@Muslicza úr: Köszönöm a részletes választ! Csak egy olyan (francia) kereskedelmit ittam, amiről tudni, hogy kökényszilvából főzik, de eddig az adta vissza a leghitelesebben az „igazi házi szilvát” :)
O.Ádám 2017.08.20 17:21:48
@Muslicza úr: Az Émile Pernot kökényszilvája (quetsche eau de vie) volt az, 45 fokos, kisüsti. Itthon nincs forgalomban, és ilyen formában már meg is szűnt. Most Marcel Michel márkanéven adják ugyanazt a gyümölcskínálatot, a tartalom szerintem nem változott.
Számomra mindig egy kicsit megmosolyogtató ez a sokszor hallott mondat… Többek között azért is, mert még ha sikerül is (adja ég…) bent maradni, vagy csak kicsit túllógni a kiszabott „plafonon”, akkor is ott van az a tényező, hogy az ajándékozott személynek az ízléséről, általában SEMMIT sem tudunk!…..
O.Ádám 2017.08.03 15:59:37
@Balandpet: Skóciában is számon tartják, csak 2009-ben átnevezték „blended malt”-ra. Nem zavaros kategória, egyszerűen különböző helyeken készült hagyományos malátawhiskyk keverékét jelenti (nem tudom, milyen gyártókra gondolsz és melyik országban). A blended whisky nem a különböző alapanyagokról szól, egyféle gabonából is lehet blended whiskyt csinálni, ha egy részéből „tisztaszeszt” főznek. A Nikka All Malt se a skót, se az ír, se az amerikai szabályozás (sem pedig a whisky szakmai hagyományai) szerint nem minősülne malátawhiskynek (hanem blended whiskynek).

A Nika All Malt ugyanazért nem vatted malt, amiért pl. az a 100% kukoricából készült amerikai whisky sem kukoricawhisky (vagy bourbon whisky), amelyik 80% fölé (a gyakoriatban 94 fölé) finomított kukoricaszeszt tartalmaz. Mert ez az a konkrét dolog, amitől egy whisky blended whisky lesz. Az All Malt nagyon jól helyt áll, csak nem vatted malt.

Maga a blended whisky koncepciója az, ami zavaros (a fogyasztók szemében), mert a skótok próbálják úgy beállítani, mintha egyszerűen „többféle whisky keveréke” volna. A skót blended whiskyre igaz, hogy mindig maláta- és gabonawhiskyk keverékéből áll, de nem ez teszi a blended whiskyt.
Igyál egy jót! Mit is iszunk? 2017.04.16 12:34:59
Azt gondolom, hogy a pszichénk mélyén alapvetően két kis mantra bújik meg,( 1. "az italgyártók biztosan nem dobhatnak piacra olyan terméket, ami annyira ártalmas lenne, hiszen azt kivonnák a hatóságok",  2. "sokáig valótlant sem lehet állítani a reklámokban, hiszen azt is megbüntetnék és levennék a…..
O.Ádám 2017.07.17 16:10:12
1.: Ezt a problémát nem lehet csak a mesterséges hozzávalókra szorítani, mivel általánosságban igaz az élelmiszer-biztonságra, hogy drága kutatások kellenének, ha valaminek „még biztosabban” akarjuk garantálni az ártalmatlanságát. Amikor egy akármilyen cefrében/mustban keletkezik 200 féle erjedési kongener – a legváltozatosabb alkoholok, észterek, stb. formájában –, aztán ezek egy jó része lepárlás közben, majd érlelés közben is átalakul, ezek hosszú távú hatása még annyira sem egyértelmű, mint a finomszesz+aroma italoknál, amik sokkal kevesebb féle és sokkal kisebb mennyiségű illóanyagot tartalmaznak, ráadásul gyakran csak olyan vegyületeket, amik a valódi párlatokban (vagy gyümölcsízek esetén magában a gyümölcsben!) is ott vannak, mert a szesziparban a mesterséges aromából is a természetazonos a jellemző. A körténél maradva, egy valódi, de gyenge körtepálinkánál (ami sajnos „prémiumnak” álcázott pálinkát is jelenthet) akár az is reális feltételezés hogy hosszú távon (de leginkább csak irdatlan mennyiségben vedelve) károsabb lehet a kommersznél, egyrészt a (nem teljesen jelentéktelen, orvosi ajánlásokon túli, de mégis kilobbizott) metanoltartalom miatt, másrészt, mert esetenként elő-/utópárlatosság gazdagítja a kongenertartalmát. Persze ezzel lényegében igazat adok az 1. pont alapfeltevésének :)

Annyit akarok ezzel mondani, hogy az aroma-finomszesz problémát szerintem nem az egészségügyi oldalánál érdemes kikezdeni, hanem mondjuk ott, hogy élvezhetetlen italt kapunk a pénzünkért. Az „olcsó(n készült) italok károsabbak” tézisnek (főleg ma már) elsősorban az az alapja, hogy az átlagember jellemzően csak olcsó italból tud annyit venni, amennyivel igazán tönkreteheti magát.

2.: Én is örülnék, ha törvényi szinten akadályoznák a ki nem mondott, hanem trükközéssel, utalásokkal elültetett hazugságokat, de ezektől még igaz, hogy állítani nem lehet valótlant, ezért nem is nagyon teszik. (Ez alól talán csak a receptek, gyártási módszerek kora, változatlansága, na meg az eredetmítosz képez kivételt, ezekért úgy vettem észre, nem tartoznak felelősséggel.) Régóta foglalkozom az italmarketing hazugságaival, de az tényleg nem jellemző, hogy a termékről konkrét hazugságot állítsanak, se a címkén, se a reklámban.

Ezeknél sokkal nagyobb baj, hogy eleve nem kötelező feltüntetni, milyen ital van az üvegben. Ha a hátsó címkére (!) rábiggyesztik a „szeszes ital” és „XY% alc. v/v” feliratokat, azzal letudtak minden kötelezőt. (De vannak importőrök, akiknek még ez sem sikerül.) Az összetevők sem kötelezőek, már az említett cég italain sincsenek rajta. Ebben az amerikai példa lenne jó, ahol az elülső címkére rendesen rá kell írni, hogy mi van az üvegben (vagy egy szabályozott italfajta nevét, vagy egy röviden megfogalmazva, miből áll.)
Mit lehet elrontani egy ilyen egyszerű dolgon, mint a pálinka?  Gyümölcsszedés, cefrézés, lefőzés. Mi ezen olyan bonyolult? Jogos a kérdés, hogyan csúszhat hiba egy ízes, illatos párlat elkészítésébe? A válasz az, hogy könnyen. Egy élő anyaggal kell dolgoznunk, aminek az átalakulását végig kell…..
O.Ádám 2017.06.28 17:08:47
@Muslicza úr: Abban egyetértünk, hogy milyen, amikor a fa megeszi a pálinkát, csak az okaiban nem. Nagy vonalakban minden párlat érlelésénél elvárás az, amit leírtál, és mindegyiknél ugyanúgy hiba, hogyha a végén nincs meg a párlat saját fajtajellege. (Ezért szidják egyesek a Békési whiskyt annak ellenére, hogy egyébként finom ital – legalábbis az elsőnek lepalackozott hordó).

Amennyire én látom, azon hazai pálinkás gyakorlat alapján vonsz le általánosságokat az érlelésről, hogy a megszokott módon lefinomítják a pálinkát, aztán hordóba dugják arra a – jellemzően elég korlátozott – időre, amíg nem kezd tőle gyengülni a jellege. Ebből kiindulva logikusnak tűnik, hogy a sok évig párlatoknak már gyakorlatilag nincs meg az eredeti fajtajellege, de azokat valójában (alapanyaguktól függetlenül) olyan aromatartalékkal (elő/utópárlatosan) teszik a hordóba, amit a hordó a teljes érlelés ideje alatt sem tud megenni, így a hordójelleg mellett megőrzik a saját fajtajellegüket is.

Akármennyire is nem úgy tűnik pl. egy whiskyt megkóstolva, igazából igen ritka az, hogy egy karakteres italnak a hordóból jöjjön az érdemi karaktere, ne pedig egy határozott fajtajellegen alapuljon. Éppen ezért nem vált be sehol önálló whiskyként a folyamatos Coffey-finomítóban készült whisky a 150 éves pályafutása alatt: a kongenerszegény, seízű gabonaszeszt teheted akármilyen hordóba, akkor is csak nagyon nehezen lesz belőle önmagában is értelmes ital – ha lesz egyáltalán. Szintén ezért nincs érlelt vodka, mert azt teljesen fölösleges hordóba tenni. Mivel főztél gabonapárlatokat, valószínűleg feltűnt, hogy finomításnál két véglet felé lehet menni: a nyers gabonapárlat lehet karakteres, de abban a karakterben nem lesz köszönet, vagy lehet kellemes, de akkor elég visszafogott lesz. Whiskynek a kaotikus, rosszízű változatot főzik és ebből a hozott anyagból alakul ki, szelektálódik ki a whiskyíz egy nagy része. A whisky eredeti fajtajellegét (pl. a rozspárlat fűszerességét vagy a maláta mogyorósságát) az érlelt whiskyben nagyon könnyű a hordójelleggel összetéveszteni, de a különböző féle hagyományos whiskykkel ismerkedve idővel feltűnik, hogy nem minden hordójelleg, ami elsőre annak tűnik. Az persze igaz, hogy a whiskyk fajtajellegét nem igazán a friss gabona illata jellemzi, hanem inkább az adott gabonára jellemző erjedési jegyek.

Hogy az ilyen kaliberű érlelés hogyan működik pálinkára vetítve, arra jó példa pl. a R. Jelínek 10 éves kóser szilvája (itthon elvileg csak egy pesti boltban lehet kapni). Hasonló intenzitású hordós máz van az ízében, mint általában egy whiskyben vagy cognacban, de a szilvapálinka-jelleg ettől függetlenül igen telt és intenzív, nem hagyja magát elnyomni. Persze itt sem arról van szó, hogy a 10 év érlelés ne enne a párlat aromáiból, viszont mivel az érlelés szelektíven eszi meg (párologtatja ki, oxidálja el, stb.) a párlat eredeti aromáit, a 10 év érlelésre szánt szilvába finomításkor bele lehet engedni olyan jó ízeket (párlatrészeket) is, amiket alapesetben ki kellene dobni a (nyersen még) elő- és utópárlatos jellegük miatt. Mivel az érlelés bizonyos keretek közt képes „befejezni” a felemás finomítást, előáll az a paradoxon, hogy a 10 évig érlelt szilvában akár gazdagabb szilvajelleg is megmaradhat ahhoz képest, mintha érlelés helyett készre finomították volna. Ha már az armagnac szóba került, én például megnézném, hogy valaki érlelés nélkül belevarázsolja egy borpárlatba az armagnac jellegzetes, vaskos borillatát, mivel azt lényegében az (el nem vett) elő/utópárlatból „faragja” ki az érlelés (az armagancnál ugye nincs párlatelválasztás). Ha már a bor minősége szóba jött, azért ahhoz sem akármilyen bor kellhet, hogy az elő- és utópárlat elválasztását teljesen kiválthassa az érlelés. De valószínűleg a cognac-régión belül sem csak a reklám kedvéért határoztak meg exkluzívabb és közönségesebb termőterületeket.

Tehát a hordójelleg alapvetően nem üti, nem túrja ki a fajtajelleget, hanem normális esetben nagyon jól megférnek és nagyon jól felismerhetőek egymás mellett is, akár pálinkáról, akár whisykről van szó. (Persze az valamennyire változó, hogy a kettő melyik italban menyire erős egymáshoz képest.) Attól, hogy a Glendronach whiskyt 15-20 évig érlelik sherrys hordóban, igaz, hogy nagyon vastag és intenzív sherrys mázat kap, de emögött olyan vaskos malátawhisky van, aminek a jellege így is gond nélkül átsüt a sherryn. Amikor a hordó hosszabb távon megeszi a (szilva-, körte-, törköly-) pálinkát, akkor jórészt az történik, hogy a megfelelő aromatartalékal nem rendelkező – azaz hosszabb érlelésre alkalmatlan – párlatból egyszerűen eltűnik, elfogy a fajtajelleg, a hordójelleg intenzitásától többé-kevésbé függetlenül.

Mártonék brandyjét és az Agárdi whiskyt nem kóstoltam, de az utóbbiról szóló véleményekről egyértelműen lejött, hogy azt szépen eltalálták.
O.Ádám 2017.06.29 21:12:33
A lakkos az lényegében tényleg egy édes, kellemes lakkszerű illatot jelent. A klasszikus, alacsony deflegmációval készült kisüsti pálinkákban ez a legtöbb gyümölcsnél meg szokott jelenni valamilyen formában, de talán a szilvánál a legjobban. A mai magyar kereskedelmi főzésben ez elég ritka, én eddig egyedül a Szicseket ismerem ebben a műfajban, náluk időnként talán sok is egy kicsit a lakk (pl. az ószilvában).

Tudod, van az a „klasszikus” kisüsti szilva, a „tipikus házi szilva”, amit az átlagember büdösnek mond, és többnyire tényleg rossz, de meg lehet csinálni úgy, hogy nagyon is jó legyen – nekem az ilyen szilvapálinka az egyik kedvenc italom, akár érlelés nélkül is – nem technokolos, nem ecetes, nem húzós, de testes-harapós, és van egy jellegzetes gyümölcsös fanyar-savanykás (de nem savanyú) jellege, ami jó esetben fantasztikusan ellensúlyozza az édességét. (A Szicsek ószilvája – meg gondolom a prémium szilvája is – majdnem ilyen, de a fanyarság és az azt kísérő aromák hiányoznak belőle.)

Nemzetközileg elég népszerű lehet ez a stílus, mert külföldi szilvából többnyire ilyennel találkoztam, főleg a prémium kategóriában, érlelve és nem érlelve is. A pesti Vom Fass-ban kapható francia „Öreg szilvapárlat” is ilyen, bár nem olyan jó, mint a Jelínek (viszont ott mindent decinként lehet kiméretni). Már egy jó ideje keresek ilyen magyar szilvapálinkát, de abban sem vagyok biztos, hogy pl. a fanyar jelleget milyen módszer adja. (Tejsavas cefresavanyítás a legjobb tippem, de ez csak ötlet.) Meg abban sem, hogy miért kerülik itthon ennyire ezt a stílust. Lehet, hogy a „büdös háziszilva” stigmája miatt, vagy lehet, hogy nehéz megcsinálni, komoly hibalehetőségeket rejt, netán nem is tudják, hogy ebből a jelenségből minőségi pálinka is lehet, mert ütközik a minőségi pálinkakészítés valamelyik itthon elterjedt alapelvével.
  Egy gyöngyszem! Megállt a kezemben a tulipános pohár amikor néztem. :-)   A videóból nagyon szépen átjönnek a hagyományokká vált szokások, amik mára már sokat fejlődtek, finomodtak. Érdekes módszer a cefre megfelelő alkoholfokának megállapítására az, amikor egy kis…..
O.Ádám 2017.06.09 14:37:25
@Muslicza úr: Igen, fogalmazhatunk akár úgy is, hogy nem mindig van utópárlat. Én sosem ittam még ilyen pálinkát (és nem is főztem semmilyet sem), de több igen tapasztalt otthonfőző is megerősítette már az Index fórumon, hogy az utópárlat a legjobb esetben semleges. Persze a rosszízű és a semleges frakciókon kívül mást is elvehetünk utópárlat gyanánt, amit nem akarunk a pálinkába; engem pl. nemrég kínáltak olyan barackkal, amiben semmi igazán rossz nem volt, de érezhetően bátran leengedték (még ha nem is 50-ig), és nagyon nehéz, édes-süteményes lekvárosság volt benne, ami nem kapott ellensúlyt, gerincet, így nem volt kellemes. Ilyen szempontból „utópárlatosnak” mondtam volna, de nem kizárt, hogy ha az elejét is kicsit bátrabban engedik, akkor az kiegyensúlyozta volna. Mert ugye nem az a kérdés, hogy a lejövő párlatrész önmagában finom-e, hanem hogy hogyan passzol a végeredménybe.

Persze, általánosságban rossz leengedni 50 fokig, és elég optimista feltételezés, hogy a videóban azért nem beszélnek hígításról, mert ennyire jó a pálinkájuk, de a lehetőség azért megvan.

Az armagnacnál a Blumenthal-féle folyamatos borlepárlóra gondolok, amit tudomásom szerint más italnál már nem használnak ilyen formában, ez a világ első oszlopos lepárlója volt. Semmiféle párlatelválasztásra nem képes, leszámítva persze, amit fenékvíz formájában kienged alul. Egy darab, üsttel fűtött lepárlóoszlopból + a hozzá tartozó deflegmátorból és hűtőből áll, tehát a vele készült, kb. 55%-os borpárlat gyakorlatilag egy oszlopos alszesz. Ezt legalább 12-15 évig kell érlelni, hogy elkezdje meghálálni a beleölt időt. (Manapság az olcsóbb, éretlenebb armagnac úgy készül, hogy egy részét lefinomítják kisüstön, és ezzel keverik a finomítatlant.) A calvadosnál is hasonló lepárlót használnak, de ott már van a hűtő alatt egy erősítőrész, ami egy kezdetleges megoldással folyamatos párlatelválasztást is végez.

Az abszintból mindenki kimarad, aki nem keresi célzottan:) Nagyon kevés készül (fogy) és nagyon kevesen értenek hozzá. A névleges ismertsége ellenére valószínűleg sokkal kevesebb minőségi abszint fogy a világon, mint mondjuk minőségi magyar pálinka.
O.Ádám 2017.06.11 12:49:41
@Muslicza úr: Ez a törkölykifőző oszlop (henger...) tényleg igen találékony, eddig nem is hallottam róla. Nem tartotta őket vissza, hogy a hígítatlan törköly túl sűrű a konvencionális cefreoszlopoknak :) A folyamatos lepárlást egyébként persze, sok italnál használják (ma már szinte mindig közvetlen gőzfűtéssel), csak az a rendkívül ritka, hogy utána ne finomítsák a szeszt. A grappánál pl. a cefreoszlop gőze rögtön továbbmegy egy finomítóoszlopba. Az is szép ebben az egészben, hogy akármilyen bonyolult és szokatlan is egy lepárlórendszer, mindig átlátható az alapján, hogy lennie kell külön –
még ha esetleg egymáshoz nagyon közel is – egy kifőző és egy finomító résznek. Kivéve, ha nem finomítanak :)
Aperitif Az ír whiskey 2017.05.30 09:18:55
Ahogy a név is sugallja, az ír whiskey-nek Írország szigetén kell készülnie, érlelődnie, és - néhány kivételt figyelmen kívül hagyva - a gyártók többsége által preferált háromszori lepárláson kell keresztül mennie, hogy 'könnyen iható' legyen. Ez ugyanakkor nem előírás, nem kötelező eleme az ír…..
O.Ádám 2017.05.30 10:57:43
Azért az romantikus sarkítás, hogy „néhány kivételt figyelmen kívül hagyva” háromszoros lepárlással készül az ír whisky. A skót whiskykhez hasonlóan az ír whiskyk nagy többsége is blended whisky, az pedig csak (jellemzően kisebb) részben áll háromszoros lepárlású whiskyből, így a palackban már az ír whiskyk kb. 90%-ára nem igaz, hogy tiszta háromszoros lepárlású lenne (a Teeling Small Batch-re sem!). Amikor 1970 környékén újragondolták az ír whiskyt, akkor (egyéb változások mellett) elfogadták végre, hogy ha ragaszkodnak a „kisüsti” whiskyhez, akkor abból csak úgy adhatnak el sokat, ha skót mintára ők is blended whiskyt csinálnak belőle, vagyis azzal a bizonyos Coffey-finomítóval készült whiskyvel keverik. A „blended” jelzőt persze azóta is lehagyják, és az ír blended whiskyt egyszerűen „Irish whiskey”-ként címkézik. (Igaz, a közelmúltig a skótok is ugyanezt csinálták.)

A Coffey-lepárlóban – ami nem egyszerűen csak egymenetes, hanem már 1830-ban is egy kétoszlopos ipari szeszfinomító – készült 94 fokos whiskyről természetesen nemcsak az írek gondolták, hogy nem olyan, mint a hagyományos whisky: 180 éves pályafutása ellenére végül sehol máshol sem vált be önálló whiskyként, hanem mindenhol csak „rendes” whiskyvel keverve, töltelékként használják, illetve persze különlegességként palackozva. (A bourbon sem Coffey-lepárlóval készül.)

De attól függetlenül, hogy megint idejöttem kötekedni, ez így is az egyik legjobb magyar nyelvű ír whiskys írás, csak azt a kulcsinfót hiányoltam nagyon, hogy az ír whisky többnyire nem tiszta kisüsti, hanem blended whisky. Ja, és a tőzegelés sem tiltott, sőt, létezik is füstös ír whisky (Connemara). Maga a szabályozás lényegében mindent megenged, ami whiskynél szóba jöhet, kivéve a 3 évnél rövidebb érlelést és a malátamentes cefrét.
Washington állam tagadhatatlanul az egyik keltetője az újkori amerikai craft lepárlóknak. Északi, óceánparti fekvése, Skóciához hasonló klímája lehetővé teszi a whisky hazájához hasonló körülmények elérését. Ezeket a körülményeket szereti a most bemutatásra kerülő Woodinville Whiskey Co. is...