Adatok
cicmancs
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az egész kfk-sztorinak ez volt a lényege: írhat bármilyen ütős történetet mindenféle irodalmi művek átdolgozásával, sosem lesz benne az a fájdalom, ami ebben a tíz soros kis levélkében benne van. Nincsenek részletek, azok úgyis mindig ugyanazok, vannak helyette mondatok, melyek…..
Kisíján sírvafakadt a Homár, annyira szépen kerekedő sztorit küldött neki mikolaj. Külföldre szakadt naivügyfél azt szerette volna megtudni, miért követelnek rajta 49 ezer "hóközi" forintot, és miért tiltották le a számát, amikor még az előző havi számlájának sem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Viszont engem is hasonló helyzetbe hoztak valamivel több, mint egy éve. Csak azzal a különbséggel, hogy "gondolkozni" ment el a drága. Persze nem haverhoz vagy szállodába... Mindezt 8 év (ebből két év házasság) után. Az akkor átélt bizonytalan heteket nem kívánom senkinek... A végén már én erősködtem, hogy mondjuk ki, amit ki kell. A távozását követően felültem én is arra remek érzelmi hullámvasútra :S
eliza hozzászolásával mélyen egyetértek: végül nekem is az segített, hogy átengedtem magam akkor a fájdalomnak, amit kiváló barátokkal tudtam megosztani. Itt bizonyosodott be igazán, hogy milyen remek emberek. Már az nagyot javított az állapotomon, hogy - hát mondjuk nem egyszer - kibeszéltem magamból a témát, amit a megfelelő, de együttérző kérdések feltételével segítettek a barátok. Nem telepedtek rám, de nem is hagytak magamra, mindig ott voltak, amikor szükségem volt rájuk. Persze a családom is leírhatatlanul támogatott, de igazából nem az húzott ki a gödörből. Egy-két hónap elteltével rájöttem, hogy túl fogom élni. Előtte sem akartam belehalni, viszont ilyet sem éreztem. Aztán további néhány (2-3) hónap elteltével egyszer csak eljött az a pont, amikor eldöntöttem, hogy így nem lehet élni, és nem ér ennyit az egész. Megvontam az egyenleget, elkönyveltem a veszteségeket, és kiadtam a jelszót: arccal előre! Döbbenetesen jól éreztem magam utána rövid időn belül :) Nem hülyeség az a sokat hangoztatott tétel, hogy minden fejben dől el :) Utána már tudtam úgy beszélni vele is, hogy nem éreztem akkora feszültséget magamban, hogy az egy kisváros esti díszkivilágításához elég lett volna. Onnantól kommunikálunk és nem csak közlünk egymással dolgokat.