Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Hozsanna

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
1898 májusában Nagyvázsonytól voltak „hangosak” a magyarországi újságok. Az addig békés ex-mezővárosban ugyanis közel egy hétig tartó zavargás tört ki, amelynek 7 település legalább 20 csendőrje, valamint egy századnyi honvéd tudott csak véget vetni. Az eredmény: 3 halott, legalább 2 sebesült, 55…..
 Akárhonnan nézem: Kertész Ákos belefingott a nulláslisztbe. Maga a nyílt levél valójában nem érdekes. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, Kertész Ákosnak is. Az írásból kiderül, hogy a szerzőnek nem a rasszizmussal van baja, hanem az…..
Hozsanna 2011.09.05 20:56:00
Nem osztozok Kertész úr véleményében. Alapvetően különbözik a világnézetünk. Viszont acsarkodást sem érzek ki a leírt soraiból. Lehet, hogy másképp lát, lehet, hogy félreért dolgokat, lehet, hogy alapvetően hibás, ahogy a világot látja maga körül; de én akkor is sokkal inkább a nemzetféltést, a gondolkodás igényét érzem a szavai mögött, mintsem valami böszme csakazérts a torkodnakugrást. Szerintem túl sarkosan látja a dolgokat: fehéret és feketét feltételez. Nagyrészt olyan embereket látok magam körül, akik emelkednek, akik húzzák magukkal a körülöttük lévőket. Én is ehhez az igényességhez igazodom: ezért meggyőződésem, hogy a magyar emelkedésre, teljesítményre képes nép. A nemzethalál víziója is már Mohács óta ott lebeg a fejünk fölött, és még mindig itt vagyunk. Már a nagyapámnak is azt mondta a dédapám, hogy az ő generációja alapvetően satnya. Aztán azért nagyrészt csak ez a generáció építette újjá az országot a világháború után. A felesleges indulatoktól mentes együttgondolkodásra, a céltudatos egyirányú erőkifejtésre való képesség pedig igenis hiányzik a magyarságból. Aki tanult történelmet, aki alaposan elgondolkodott magyar intrikákon, vesztett csatákon, gazdasági baklövéseken: az tudja, hogy nem az összefogás eredményezte siker az, amelyre alapvetően rendeltetve vagyunk. Az, hogy ennek genetikai okai lennének: abban nem hiszek. Viszont tényleg úgy alakult, hogy errefelé az önsorsrontás igenis dominánssá vált a személyes és kollektív sorsokat illetően is. Együttemelkedésre képes emberekre van szükség. Ha Kertész úr mondanivalója erre irányult: én boldogan kezet nyújtok neki; annak ellenére, hogy a másik oldalon áll. És ha egy picivel többen tudnánk túltenni magunkat nyűgeinken és büszkeségeinken: akkor talán már nem is lenne olyan fontos, hogy ki melyik oldalon áll, hogy hol húzódnak azok a futóárkok, amelyeket ki tudja kik, mikor és miért ástak közénk.
Hozsanna 2011.09.05 22:23:28
@Szalahadin: Utazz el a világ másik felébe, pl. Indonéziába: élj egy 240 milliós országban, azon belül is mondjuk Jakartában, amelynek a népessége már most nagyobb mint egész Magyarországé. Én éltem ott. Ott észreveszed, hogy micsoda borzasztó kis pont vagyunk a népek tengerében. Hogy mennyire jelentéktelenek a napi acsarkodásaink. Hogy a történelem bedarál minket, ha a langy kényelembe süppedve valahogy nem tudunk változtatni évszázados attitűdökön. Nincs jobb meg bal oldal. Nincs mi meg ők. Vannak a gondolkodásra és cselekvésre képesek, meg vannak a csak árokásásra jók. Slussz. Az emberek nem bal meg jobb oldalon találhatóak, hanem a h.lyeségben meg azon kívül.
Lázár mondá: "Én soha nem szégyeltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyelni. Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér,…..
Hozsanna 2011.03.20 14:06:06
Ennek az országnak a lakossága kb. akkora, mint egy nyugati nagyvárosé. Nézzük csak az elmúlt húsz évet! Azt láthatjuk, hogy bárkit is emelünk ki kakasnak a szemétdomb tetejére: az a szemétdombot csak szétkaparja, mert keresi amit elcsaklizhat, és közben tünteti el a saját sz.rát. És évtizedek helyett nézhetünk évszázadokat, vagy akár egy egész ezredévet: a helyzet ugyanaz volt, ugyanaz maradt, és ugyanaz lesz. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a magyarság szép lassan eltűnik a történelem süllyesztőjében, és e civakodásra született nép helyét életképesebbek töltik majd be. Nincs más esélyünk, mint az erkölcsi megújulás, mert bármi jó csak abból születhet. Az ellenség pedig nem az, aki a társadalom kellős közepébe a megélhetési politikusok népes gárdája által évek óta ásott árok másik oldalán áll; hanem az, aki az árkot ásta, és jelenleg is szorgalmasan mélyíti. Aki pedig a saját erkölcsi fertőjét emeli piedesztálra: az szimplán csak egy marha. Persze lehet veszélyes marha, mert ez a nép genetikailag kódolt arra, hogy odacsapódjon egy Lázár János-féle vezérmarhához, és az ő kolompjára bandukoljon szépen tovább, csendesen. Mert képtelenek vagyunk belénkivódott reflexeken és attitűdökön változtatni, és így a "mi h.lyénk" mindig szebb lesz, mint az "ellenség h.lyéje". Az árok pedig szép lassan mélyül tovább; ahelyett, hogy belelöknénk az összes vezérmarhát, együtt betemetnénk, kezet fognánk, elmennénk egyet sörözni, hogy ott megbeszélhessük új, értelmes közös céljainkat. Nézzétek meg a japánokat! Nem adok két-három évet, és már nyoma sem lesz a földrengés kárainak. A bajból egy új, erősebb Japán fog születni. Ez az, amire mi képtelenek vagyunk, mindig képtelenek voltunk, és valószínűleg mindig is képtelenek leszünk. Ez az alapvető probléma, nem az éppen aktuális vezérmarha feltűnése. Az igazi baj az a tény, hogy közülünk emelkednek, emelkedhetnek ki. És a magyar társadalomban pusztító erkölcsi-értékválságbeli káosz támogatja ezek vesszőfutását.
Pococurante nickű olvasónk egy egész sorozatot ígért. Köszönjük a posztot és várjuk a vitriolos tollú olvasó-szerző további írásait.“  Hülyék az életemben Első rész Nem hiszek a normálisban, de nem azért, mert valami nihilista-nonkomformista tizenéves vagyok,…..