Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Tarr Feri

13 bejegyzést írt és 83 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jó ideje adósok vagyunk az augusztusi Új-Néző (ÚN) projekt beszámolójával. Mentségünkre szóljon, hogy eredeti terveink szerint az egyik országos heti lap közölte volna a következő írást. Mivel ez nem történt meg, ezért a cikket változatlan formában adjuk közre.…..
Tarr Feri 2010.10.20 23:44:39
Hunger The crowd parted planting takes place during a game even before thestart of the show. Costumes: The kórustagok white dress with an apple and a mask to cover theirfaces, which is important to well-kilássanak the conductor, and thesinging does not disturb them. Scenery: Above…..
 ÉHSÉG A nézők kétfelé ültetése egy játék során valósul meg még az előadás elkezdése előtt. Jelmez:A kórustagok fehér ruhában vannak és egy alma-maszk takarja el az arcukat, amiből fontos, hogy jól kilássanak a karnagyra, és az éneklésben ne zavarja…..
KÓRUS Milyen kecses, fess alak sétál erre!KÍGYÓ Tévedni emberi dolog, drága Éva! A kígyó én vagyok. CHOIR What a graceful, flossy cove is walking here!SNAKE To err is human dear Eve! The snake is me!..
 Mily bájos ez a paradicsom!Tündériek az oroszlánok!Pompás zebrák és áldott elefántok!Dörmögő medvék, hófehér kócsagok!Lágyan hullámzó bársonyos gyepszőnyeg!Virákocskák kelyhében motozó bogarak! How charming is this paradise!The lions are just so fairy!Astonishing…..
1. Páncélos kígyógyíkok (Ophisaurus Daud.) Ismertető jegyeik a következők: törzsük a kígyóéhoz hasonló, hosszú, hengeres, oldalt kissé összenyomott, majdnem olyan vastag, mint nyakuk. Fejük láthatóan különvált, négyoldalú, körülbelül oly hosszú, mint magas. Farkuk…..
Színház-ügy Pár érdekes videó 2008.09.28 13:36:15
Mostanában ezeket láttam, amik érdekesek voltak. Egyáltalán nem színháziak, de szerintem figyelmet érdemelnek.Dove evolution, ha valaki esetleg nem ismerné: http://www.youtube.com/watch?v=iYhCn0jf46U - érdemes a párját is megnézni a 'parody-t'Ezek egy dortmundi koncertterem…..
A Kaposvári határátkelő folytatásaként lesz egy munkabemutatónk a Poszton, a Zsolnay gyárban. Nem az eddigi munkáinkat foglyuk felhasználni, hanem a fesztivál alatt lesz egy workshop és az ott készített ügyekből fogunk összeállítani valamit. Annyi különbséggel, hogy lesz egy…..
Színház-ügy POSZT 2008 2008.05.12 10:29:55
Éva bejegyzése (ld. Fórum kommentjei közt) logikusan veti fel a kérdést, hogy miért nem beszélünk kicsit a POSZT-ról? Hiszen felmerül egy-két kérdés:Tényleg így kell ezt szervezni?Különlegesebb valamennyire az idei válogatás?Ki, mikor, mivel lesz ott?És azért azt se felejtsük…..
Tarr Feri 2008.05.12 11:23:27
És akkor én rögtön reagálnék is Éva megjegyzésére.
Több kérdés is felmerül a POSZT és a szakmaiság kérdése kapcsán. Az egyik, szerintem évek óta eldöntetlen kérdés a POSZT-on, hogy (1) kinek szól? Osztom azt a nézetet, hogy a 'szakmának'. És osztom azt is, hogy ez baj, mert valóban nem arról van szó, hogy a szakma nagy részének csak itt van lehetősége megnézni. Sőt, kimondottan nem! Úgyhogy innentől kezdve kicsit olyan érzete van, hogy ez egy nagy kerti party, ahol mindenkinek lehetősége van javítania a renoméján. Kinek azzal, hogy borjúbecsináltat főz, kinek azzal, hogy meghívja sörözni éppen azt, akire továbblépési szempontból szüksége lehet. Tehát ez így nekem a tipikus magyar mutyizás vagy szokták úgyis mondani, hogy bátyáskodás esetének tűnik. Ilyen móriczi világ, ahol mindenki mindenkinek a rokona. Lehet, hogy túlkapattam magam, de a POSZT szakmai részére egyértelműen a sznobizmus szó jut eszembe sajnos először. Viszont, ha szakmai, akkor minek van "civil"-zsűri. Én ezt lealacsonyítónak érzem. Látszatmegoldának. A közönségzsűri, miért nem teljesen egyenrangú, ha ez nem egy nyíltan szakmai fesztivál? Viszont, ha az, akkor miért Pécsen van?
A másik kérdés, hogy nincs tisztázva az sem, hogy (2) miről szól a POSZT? Ez egy magyar Oscar, csak színházban? Egy éves fóruma a szakmának? Egy közös ünneplése a színházművészetnek? Azt hiszem abban a legtöbben tényleg egyetértünk, hogy földi halandónak a versenyprogramhoz jutni, szinte lehetetlen. Tehát a POSZT 'farvize' az, ami inkább eljut a szélesebb közönséghez és véleményem szerint ilymódon fontosabb szerepet is játszik mind Pécs, mind az egész POSZT hangulata szempontjából. Mert ezzel szemben csak az évről évre botrány-hangosabb szakmai beszélgetések állnak. Tehát szerintem jelenleg bár a szakmáról, a szakmaiságról szól talán hivatalosan, de a legkevésbé ebben látom én személy szerint a jövőt.
A harmadik kérdés, hogy ha már valóban a szakmaiság áll a középpontban, akkor miért egy ember válogat? Én ezt sosem értettem... Egy ember világlátása, hogyan reprezentálhatná a mai magyar színházi szakmát, teljes mélységében? Itt alapvető, hogy az ő attitűdje, személyes meggyőződése és - ne legyünk naivak -, személyes kapcsolatai is számottevőek. Akkor minden POSZT egy valakinek a "szerintem"-je. Ennek meg mi értelme van? Tényleg annyira nagyra tartjuk ezeket a válogató embereket, hogy az ő véleményük felette áll az egész szakmának? Mindazokmellett, hogy ettől még nagyon lehet tisztelni őket! Mindegy, kár ezt tovább ragozni.
Összegezve a véleményem, én a POSZT-ot egy nagyon tipikus magyar jelenségnek látom. A szakma berkein belüli viszonyok megerősítésének vagy éppen felülírásának lehetősége a POSZT. A szakmán belüli betegesen rövidre és csupán felmutatás-értékűre szabott kommunikáció a POSZT. Véleményem szerint felmutatás a szakmai része, különösebb cél megfogalmazása nélkül. Mert, ha kísérné a dolgot egy konferencia, pl. a színháztörvényről vagy a régóta tárgyalt nemzetközi fesztivál megteremtéséről, akkor lenne hosszabb távon értelme, de ennek így tényleg nem sok. Nevetséges, hogy egy hónap múlva jószerivel vége lesz a POSZT-nak és a honlapon klikkelgetve, csak tavalyi dolgokat találok. Tavalyi szakmai beszélgetések, tavalyi egyéb programok (kivéve a megnyitó és Varnus Xavér koncertje), stb. Lehet, hogy elkapattam magam, de azt érzem, hogy a POSZT annak a hierarchikus magyar társadalomnak az egyik leképeződése, ami annyi mindenben előjön. A kapcsolatokon múló állásinterjúktól kezdve, az előre eldöntött pályázati rendszereken át, a fiatalok útját sokszor elálló szakmai hiúságig. Ahol nem az számít, hogy mi van mondva, hanem hogy ki által.
Azonban szerintem az idei versenyprogram megüt egy új hangot. És ez lehet valaminek a kezdete, csak kár, hogy a szervezés és a fomai része elzárja azt a szélsesebb közönség elől.
Bemutató: Május 17-ei dátummal mutatjuk be Nefelejcs című előadásunkat a Városmajori Gimnáziumban (1122, Városmajori u. 71.) este 6 órakor.További előadásidőpontok: V. 24., 26., VI. 2. és 5, 6 óra.Megközelítés: Moszkva térről 56, 18, 59-es villamossal 3 megálló (10 perc se)…..
Színház-ügy Nyári workshop 2008.04.16 14:18:38
Azon gondolkodom most már egy jó ideje, hogy mit kéne nyáron csinálni. Én szívesen foglalkoznék színházzal. Nem tudom, erre a nyárra van-e kilátásban valami nyitott tábor, ami érdekes lehet, de az jutott eszembe, mi volna, ha mi próbálnánk létrehozni valami ilyesmit. Nem gondolom,…..
Tarr Feri 2008.05.04 22:08:49
Egy hete már megírtam a magam elképzelését, de szerver-karbantartás miatt eltűnt a cyberspaceben... Most végre hozzájutottam, hogy újrapróbáljam.
Tehát: Valóban van egy régóta csiszolódó előadásötletem. Most nem is annyira arról szeretnék beszélni, hogy maga az előadás miről szólna és hogyan épülne fel, mint inkább arról, hogy milyen módszerekkel dolgoznánk. Én szeptember óta tartok egy színjátszót a volt gimnáziumomban, ahol elég sok mindent sikerült kikísérletezni azzal kapcsolatban, hogy mennyiben érdekes a saját magam (itt a színészekre értve) életét, annak történéseit színházilag feldolgozni? Mi az, az én személyes történéseimben, ami mások számára is érdekes és tanulsággal szolgál? Esztétizálva ugyanez: Az átlagos szimbolikája érdekel engem. Hogy egy színész mennyiben képes egyszerre alany is lenni, meg tárgy is, anélkül, hogy ehhez külső segítséget kapna egy szerep, egy szöveg vagy egy szituáció által. Viszont egyáltalán nem a pszichodráma eszközeivel. Én azt nem is szeretem, még annyira sem értek hozzá, mint máshoz és borzasztó veszélyes területnek tartom. Tehát nem olyan módszerekkel dolgoznánk a workshopon, hogy akkor én leszek a szülőd és játsszuk el, ahogyan pofonvágtalak. Hanem olyan feladatokkal dolgoznánk (és ezeket sikerült kikísérletezni a színjátszó alatt; hogy mi működik, mi nem), ahol nagyon kevés a támpont és ezért alapvetően magadra támaszkodhatsz csak. Ezek néha formai dolgok, néha tartalomra vonatkozóak. És a haladás irányát alapul véve alakulnának a feladatsorok is. Maga az anyag, amin dolgoznánk, az a személyes élményanyag, amit mindenki magával hoz. Én úgy képzelem, hogy ez egy előhang lenne a későbbi, már konkrétan az előadás témájára vonatkozó próbafolyamatnak (, ahová egyébként lázasan keresek színészeket). Egy olyanfajta ívet írnánk be, minthogy a konkrét érzéseket, gondolatokat, benyomásokat előbb absztrahálnánk, teljesen az intuitivitás vezérelvére támaszkodva, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy pl. miért erre emlékszem, miért így, mit jelent ez ma számomra, majd fokozatosan visszatérnénk a konkrétumok világába, amit viszont már magunk tudatos módon szerkesztenénk meg, azoknak a tapasztalatoknak a függvényében, hogy mi motiválta azt az adott érzésvilágot. Arra vagyok pl. kíváncsi, hogy valaki mi alapján szervezi az emlékeit. Mennyiben befolyásolja a múltat a jelen és fordítva.
Namostakkor visszarántódok a konkrétumok világába én is és leírok egy lehetséges részfeladatot. Mindenkinek kell hozni egy nagyon korai emléket, akár az elsőt. Ezt megcsináljuk jelenetben. Ezután meg kell tudnia fogalmazni, hogy erre miért emlékszik. Mi az a momentum benne, amitől ez ma fontos. Ha ez megvan, kell keresni egy olyan nagyon-közelmúltbeli élményt, ami ugyanebből a magból fakad. Ezt is megcsináljuk. Ezután a két jelenetet egybegyúrjuk és utána fokozatosan csak arra a magra koncentrálunk, hogy azt minél jobban megragadjuk. Bárhogyan. Bábbal, énekkel, performansszal, stb. Ha ez megvan, akkor ennek az absztrakt jelenetnek a formavilágát alapul véve, kezdjük újrakomponálni az eredeti, korai emlék jelenetet.
Az egésznek a működési elve az, hogyha egy konkrét szituációról lehántjuk a tulajdonneveket, a személyességet, akkor mi marad benne, ami érdekes? Ezt kell megtalálni és formába önteni. Ehhez szeretnék nagyon sok zenét használni. Pl. hozok egy nagyon karakteres zenét és abból kiindulva kell egy jelenetet komponálni. Kiből, mit vált ki? Miért?
Hát, így első nekifutásra ennyi. Szívesen írok bővebben, válaszolok, ha írtok!
Elindult egy közös ügy a kaposvári színészosztályok között. Egy kiállítás készül a tanszékünk lépcsőházában. A határaink feszegetéséről szól, a nézők képzeletének beindításáról, interakcióról, önkifejezésről. A dolog valószínüleg április környékén lesz…..
Tarr Feri 2008.04.19 12:39:09
Leírom, hogy így első nekifutásra, milyen jelenetet vizionálok egy ilyen ötletre.
A nézők megérkeznek a térbe. A falak mentén kivetítőkön arcok (premier plánban) látszódnak. Videóról vannak bejátszva. Ezek az arcok nézelődnek, szemmel kommunikálnak egymással, de nem szólalnak meg. Akár át is mehetnek egymás vásznaiba. Tehát kisétál az egyik és a valós, azaz a vásznak közti távolságnak megfelelő átsétálási idő alatt bukkan fel a másik vásznában. De akár lehet is poénkodni ezzel, hogy elindul és jóval később érkezik meg, mondjuk csuromvizesen. Nem lehet tudni, mi történt vele a két vászon közötti láthatatlan világban. Ezeknek a vándorlásoknak a ritmusát, dinamikáját össze lehet kapcsolni valamilyen zenével. Tehát pl. megy egy karakteres zene és egy jellegzetes pontjánál minden arc átvándorol vagy csak egyszerűen egy másik vásznon tűnik fel. A lényeg, hogy amikor megérkeznek a nézők, akkor ne tudják eldönteni, hogy ez előre fel van-e véve vagy pedig tényleg létezik egyfajta interakció a történések és a vásznak között. Tehát pl. ezek a vásznon lévő arcok elkezdik méregetni a nézőket, szemmel felhívják egymás figyelmét az egyik nézőre, akinek furcsa a ruhája. És ezzel tulajdonképpen már el is kezdődött maga a színház. Tehát én mindenképp elvetném az 'akkor tessék!' típusú kezdést. Átfolyatnám a valóságot az előadás valóságába ilyenformán.
Az ezutáni részről nehezebben tudok írni, mivel nem tudom pontosan, milyen jelenetek vagy ötletek vannak ide szánva.De a vásznaknak illetve a rajta lévő arcoknak lehetne egy ilyen mindenható szerepe. Tehát pl. háttérképként megjelenítik a szükséges díszletet. Mondjuk, ha a vásznat egy ajtó elé feszítítek ki és annak valami rugalmasabb anyaga van, középen egy függőleges hasítékkal, akkor meg lehet azt csinálni, hogy rávetítetek egy hosszú folyósot, ami a végtelenbe fut. Egyszercsak elkezd futni egy alak a végéről és amikor a kamerába futna bele, akkor kiugrik a vászonból (a Pesti Színház használt hasonló trükköt a Picasso kalandjai-ban). Vagy, amit ti írtatok, hogy bejátszani a vonaton utazó budapesti delegációt, akik aztán tényleg megjelennek. Vagy: ha már Kaposvár a világ közepe, különböző helyszíni tudosításokat bejátszani a vásznakon ufókról, fekete lyukakról, stb. Pl. a mesterségterem feket lyuk ötletét megcsinálni úgy, hogy valakit beszippant, azaz eltűnik és egyszercsak felbukkan a vásznak világában. És onnan próbál kapcsolatot teremteni a valós világgal. A tér határainak egy olyanfajta kitágítása ez, ami baromi izgalmas és amivel rohadt sokat lehet játszani. Talán az is érdekes lenne, hogy a kiállítás végén a kivetítőn megjelenik az, ami tényleg a kivetítő mögött van és a vásznat összecsukva, a két tér eggyé válna.
Mindenesetre az elején, tehát, amikor a nézők bejönnek, az lenne az érdekes, ha ezeken a vásznakon már menne egy történés. Akár csak az, hogy ezek az arcok szemeznek egymással. Hogy, hogyan lehet megoldani? Szerintem lehet akár blöffölni is. Tehát tudva előre az előadás terét, úgy venni fel előre a dolgokat, hogy az a későbbi vásznak helyén stimmeljen. De egy másik megoldás lehet, ha a vásznakon lévő történések is élők. És akkor az arcokat vevő kamerák vannak a projektorokra kötve. Ekkor könnyebb az interakció is. Tehát így pl. meg lehet csinálni, amit korábban írtam, hogy egy élő színész beszélgessen a vászonnal.
Talán ez az alapelképzelést felvázolja így
Tarr Feri 2007.12.27 16:36:26
Én is ajánlom! Feltétlenül. Nagyon friss, nagyon jó kezdeményezés. Ugyanakkor sok probléma van vele szerintem. És mindent, amit itt leírok a legjobb szándékkal írom. Hogy beinduljon a Vivi által kezdeményezett vita.
Az első számú bajom, hogy ez egy borzasztó erős szöveg, amivel muszáj kezdeni valamit ahhoz, hogy ne csak a felmondásról szóljon.. Jól van megírva abból a szempontból, hogy pergő, dinamikus, jól elhelyezett poénok vannak benne, nagyon mai nyelven szól, bár néha kicsit túlcsúszik már, de ezek miatt szerintem nagyon ellene kell menni. Hogy ne a szöveg irányítsa a színészeket, az előadás folyását, hanem fordítva. Nincsenek benne drámai helyzetek, inkább torz életképek. Nem a szituációkon alapszik egy-egy jelenet sikere, hanem a szöveg alkotta világén. És szerintem a szövegben rejlő kabarisztikus-parodizáló komédia néha túlságosan elkapta a színészket. Ilyenkor a Bagi-Nacsa vonal jött be nekem. De jól esett nézni és nevetni rajta. Viszont éppen azokat a részeket élveztem a legjobban, amikor egy-egy nagyon finom színészi gesztus megemelte a szöveget. Én főleg Vincénél éreztem sokszor ilyet. Nagyon tetszett, amit csinált.
Olyan értelemben meg már nincs annyira jól megírva a darab szerintem, hogy a jelenetek összekötése nincs rendesen megírva. A rádiósok alkotta keret kevés egy ilyen összekötéshez, ívhez. Ettől picit filmes lett, snitt-szerű. Most ez van, most meg az. Maga a darab eleve ilyen és viszont így az előadás is. Tehát ehhez kellene valami erős rendezői koncepció, ami ezt felülírja és összeköti a jeleneteket. A rendező hiánya egyébként stíluskülönbségekben is megmutatkozott. Nagyon különböző hangot használt egy-egy jelenet egymáshoz viszonyítva, ami így egy masszát, tényleg egy plazma dolgot eredményezett, amibe nagyon sokminden beleragad és belefér, de ettől a mondandó is egy ilyen masszaszerű kutyulmány. Egy kicsit sematikus ábrázolás. Sztereotíp figurák ismert helyzeteinek egy nagyon humoros, de ettől személytelen ábrázolása.
Jó nézni, jól is játszanak, de a mellbe vágás kimaradt nekem. Olyan volt, hogy kijöttem, hogy 'na, ez jó volt!', de itt tényleg véget ért az előadás. Nem dolgozott tovább bennem. Viszont rendezők meghívásával és ezzel a profizmussal nagyon nagy dolgok lehetnek ebből. Szerintem
Kedves Bloggerek,segítsetek nekünk, ha tudtok! Készülő előadásunk egyik rétege a délszláv válságról szól - keresünk tehát az ismeretségi körünkben (és most már a tietekében is) szerb, bosnyák, horvát, magyar vagy bármilyen embereket, akiknek így vagy úgy, közvetlenül…..
Színház-ügy Mindent egybevetve 2008.01.02 18:32:00
Bloggerek! Egy, a legutóbbi találkozón felmerült ötletet továbbítok. A sokat emlegetett kommunikációhiány ellensúlyozására merült fel a Feriékben (bár felénk Gulyás Marci továbbította az ötletet), hogy próbáljuk egy közös néhány napra egyberekkenteni minél többet az…..
Tarr Feri 2008.01.10 00:41:12
Mert nem hiszek az önszerveződésben. Abban, hogy a "célja majd megtalálja". Ezt a blog kapcsán is lefutottuk már. Nem működik ez önmagától.
Legyünk őszinték. Nem fog eljönni nyáron, amikor végre nem-színházzal is lehet foglalkozni egy kaposvári/budapesti/marosvásárhelyi osztály, hogy meghallgassa, hogy a másik, aki ugyanazt csinálja, csak éppen máshol és kicsit másképp, mit szól a vizsgaelőadásához. Sajnos az egymás iránti érdeklődés sem tűnik túl nagynak, Komárom ide vagy oda. Annyi egyéb előadás meg nem fog születni, hogy összeálljon a program.
Másrészt meg kell egy koordinátor/moderátor. Nemcsak szervezési, de művészi is. Erről is volt már szó, amikor a projekt-felelősségről beszéltünk. Nemcsak azért kell, hogy azt mondja: "6-Blaha-szökőkút" hanem, hogy a projekt művészi színvonaláért vagy éppen egységességéért is vállalja a felelősséget. Mint akár itt is. Ki fog egy vitát terelni? Vagy pontosabban: kinek lesz elég szakmai elismertsége a többiek által, hogy alkalmas legyen egy ilyen feladatra/feladatkörre? Én nem akarok senkit megbántani, de azt hiszem az ego-védés (ld. Peti esetét a Művész nővel a Nemzetiben) nem engedné kibontakozni a szakmai vitát, hanem mindenkiben az lenne, hogy ő milyen alapon mondja ezt? Meg biztos csak a maga szempontjából beszél. Meg ő úgyis csak egy pöcs.. Szóval szerintem ennek kb. ez lenne a vége. A színház nem tud demokratikusan működni. Én ezt elég komolyan gondolom. Mindig szükség van egy rendezőre vagy valakire, aki kimondja a végét.
Egyébként azt sajnos nem értettem, hogy "nem lehet úgy tematizálni ahogy te írod". Ezt nem értettem, mire írod.
Tarr Feri 2008.01.12 09:42:38
Értem. De nem tudom elfogadni sajnos. Csak azt, hogy nem kell tülpörögni. Tehát nem kell úgy tenni, hogy komolyabb dolognak tűnjön, mint ami. Ebben egyetértek. De, hát most komolyan. El tudod képzelni, hogy a különböző Színműs osztályok mind a 20 embere azt mondja, hogy "persze, menjünk!"? Amikor ráadásul gúzsba kötve érzi mindenki magát a másik által egy-egy ilyen vizsgaelőadás alkalmával? Hát szerintem ez irreális. Pontosabban adok-kapok módon működik. Azért cserébe, hogy eljönnek kevés az, hogy véleményt kapnak. Még akkor is kevés lenne valószínűleg, ha nem egymástól, hanem az Atyaúristentől kapnának. Szerintem többet kell kínálni azért, hogy erre rámozduljanak az emberek, ami az eredeti ötletben adottabb volt. És a másik, amit írsz: mi most ketten vitatkozunk (és remélem, hogy valaki más is hozzá szól lassan). Ráadásul két olyan ember, akik amúgy is a szívükön viselik a blog dolgait. Tehát az érdeklődés, az egyszerűbb vitázási forma adott nálunk. De ez nem várható el, sőt nincs is meg, annál a potenciális 40-60 embernél, akik esetleg eljönnének.
Tehát röviden, amit én mondok: nincs meg az az elhatározás a legtöbb emberben, amit te szeretnél. Sajnos. És persze szerintem.
Ami pedig a kérdéseid illeti a kommented elején, szerintem semmi köze nincs a poszt-szocializmushoz vagy az azáltal aposztrofált életérzéshez annak, amit mondok. Ez nem is a kőszínházi-jelenség, amit mondok. Hanem, hogy mindennek kell, hogy legyen egy felelőse. Amikor a blog kapcsán felmerült, hogy mik a céljai, akkor jött a "célja majd megtalálja" döntés, amit mindenki mondott és én nem akartam elfogadni. És be kell látni, nem találta meg. De erről részletesebben tényleg lásd az említett vitát. Ami pedig a demokráciát illeti, nem működik színházban. Mindig, akár önkéntelenül is kialakul, hogy valaki irányítsa a csoport mozgását, alakulását. Ez általában a rendező, ami tiszta sor, mert akkor ő a felelős. Ha nincs rendező (pl. Koma), akkor is van valaki, aki irányít, szervez és ezt a többiek elismerik ( tudtommal Vince és Andris). Ez szociálpszichológia. Én azt mondom, hogy egy ilyen össznépi találkozás esetén, nem lehet hagyni, hogy ez önmagától alakuljon. Hanem kell valaki, akit elismer mindenki, mind a 60 ember (vagy nem tuom mennyi a reális) ilyen moderátornak. És ahhoz nagyon nagy szakmai tekintély kell, hogy ez ennyi embernél egyértelmű legyen. Ezért a meghívásos módszer.
Tarr Feri 2008.01.13 11:44:29
Azon túl, hogy ez egy produktív vita, óriási elbeszélések is vannak benne. Mert mindig csak egy-egy mozzanatra történik a reakció és ez nagyon messzire lök. Úgyhogy én most pl. nem mennék bele politikai filozófiába a demokrácia kapcsán.
Nem tudom hol mondtam azt, hogy mindenkinek ott kellene lennie, de hát ezt ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy én ezt így gondolom. Pont erről beszélek, hogy ez irreális, elvárhatatlan. Nem lesz ott mindenki. Lehet ott öt, de akkor lesz mit megmutatni? Ha a vizsgaelőadások kiesnek, lesz elég más előadás? Ez volt a kérdésem. (És a zárójeles válaszom, hogy szerintem nem.)
Ami a szervezést illeti. Persze, hogy kell szervező. De akkor most konkrétan: ki fogja pörgetni ott a helyszínen azt, hogy mi történjen? Hogy gyerünk, kelj már fel, stb.! Persze az lenne jó, ha ez magától működne, de én azt mondom, hogy ebben ne legyünk naívak. Mert konfliktusok mindig adódnak és kell valaki, aki ezeket kézben tartja és akit mindenki elfogad. Szerintem ehhez kell a szakmai tekintély. De elsősorban nem azért, hogy óvóbácsi legyen, hanem, hogy egy-egy vitát tereljen, művészileg produktívvá tegyen. Hogy túlemeljen egy-egy vitát a felek ego-védésén és valami közöset mutasson fel, ami mindenki számára tanulságos.
Nem, nem kell központi gondolatiság ahhoz, hogy megnézzük egymást. De kerek perec azt mondom, hogy csak azért összegyűlni, hogy megnézzük egymást, irreális. Nem lesz elég érdeklődő, ez nem motivál eléggé. És szerintem meg több van ebben az ötletben annál, minthogy öten legyünk össz-vissz. Mert ez azt jelenti, hogy akkor nem tudtál olyat felmutatni, ami a többséget megérintené.
Amit pedig a közös munkáról írtok. Teljesen igazatok van. Persze, hogy jól csak demokratikusan tud működni, meg konszenzus és bizalom kell. De hát ez az ideális eset. Ehhez valami nagyon erős cél vagy ügy kell, ami ennyire összerántja az embereket. Szerintem ez, amiről egyelőre beszélünk, nem az. És nem biztos, hogy tudunk ilyet találni. Ezért kell valaki, aki vezet. Nemcsak koordinál, de irányít. És nyilván nem azt mondom, szóval ezt megint nem gondolhatjátok rólam, hogy én egy diktátori pozíciót preferálok, aki abszolút dominál. Nyilván a jó rendező is bevon mindenkit, de dönt és "kimondja a végét". Szerintem ez minden csoportmunka esetén szükséges.
Remélem így kicsit visszakattantak a dolgok a helyükre...
"Az elmúlt hónapokban különböző helyeken publikált írásaiból, hazai és külföldi műhelymunkák során készült vázlataiból szerkesztette össze Schilling Árpád "Egy szabadulóművész feljegyzései" címmel azt a kötetet, melyet ingyenesen terjesztünk…..
Színház-ügy csehov-vizsga 2007.12.03 21:55:00
a kaposvári 2./b negyedik trimesztert lezáró mesterségvizsgája.2007. december 14. - időpont még nem ismert2007. december 15. 15:00 - szakmai vizsga2007. december 16. 15:00 - nyilvános előadás barátok, családtagok számáraa vizsgán jelenetek láthatók csehov sirály és platonov című…..
Tarr Feri 2007.12.27 17:25:59
Gondoltam megpróbálok elindítani itt is egyfajta vitát. Hátha..
A vizsga első (csak Platonov-jelenetek) fele elkapottabb volt szerintem. Ez elsősorban a fiúknak köszönhető. Az volt az érzésem, hogy a Platonovban lévő életuntság, leszaromság, fásultság, motiválatlanság okozta nyers erőt és agresszivitást könnyebben megtalálták a fiúk, mint a lányok az anyáskodó, mártír, a kiltátástalanság miatt az extrémbe szerelmes nők alakját. Viszont nagyon kár, hogy a fiúknak egy ilyen nyafogásosdit is be kellett vonni. Ezt hallottam előre, hogy felsőbb utasítás volt, de hát egyszerűen agyonvágta a legtöbb jelenetet. Hogy ez egyik pillanatban nyafog, aztán üvölt, aztán csókol. Ez a vonal ritkán futható be. Pláne vizsga esetén, ahol a 'hopp! tessék, lehet kezdeni' működik. A Sirály-jelenetek meg valahogy nagyon hasonlítottak egymásra. Jó ötletek, de nem a szövegből fakadnak. Mint pl. a szekrénnyel vagy ággyal való játszás. El lehet bújni ide vagy oda, de akkor a szöveg sugallta szemtől szembe konfliktus elől is el lesz bújva. Úgyhogy ezek sokszor feleslegesnek tűntek. Ami viszont nagyon tetszett ilyen téren az Emőke megoldása, ahogy bevonul egy combközépig érő rózsaszín csizmában és teljesen passzol. Egy drogbárónő, de ott van és végigviszi. Illetve egy-két jelenetben még éreztem személyes jelenlétet, ahol valós düh volt. Némiképp a helyzet okozta düh kivetítése, azt hiszem.
Viszont az a megállapításom alakult ki így a sokadik kaposvári vizsga látása után, hogy rettenetes béklyót jelent az szerintem, hogy magatokra vagytok hagyva és ezért a külső impulzus, ami egy-egy jelenetet meghatároz az csoporton belülről érkezik. Tehát az, hogy egymást rendezitek elég sokáig, úgy tűnik, hogy nem mást csinál, mint az egymással kapcsolatos véleményeteket, viszonyotokat jeleníti meg egy-egy jelenetben. Nagyon sokatoknál visszajött nekem a tavalyi Liliom vagy éppen a Shakespeare. Önismétlések történnek úgy tűnt, amire ráerősít az, hogy 'szerintem te ilyen vagy és ezért én ezt mondom neked, amikor együtt dolgozunk egy jeleneten'. Mintha az osztályon belüli skatulyák színházilag is elkezdtek volna működni és ezáltal mindenkit egyfajta karakterszínészet felé tolna. Ez az állítás milyennek hangzik belülről? Csak, mert ha így van, akkor érdemes lenne összefognotok, hogy ne így legyen, mert ez szakmailag nem sok jót jelent. Mert Bálint, Ördög Tomi úgyanúgy nagyon finom játékot fognak csináni, de nem lesz nyakérdagadós-vicsorítós Platonov sosem. Gulácsi Tomi jó zavart figura lesz mindig (és ez most is nagyon tetszett tőle), de nem fog tudni úgy rácsapni egy asztalra, hogy kuss legyen. Mint amit pl. meg tud csinálni Botond vagy Barsi Marci, viszont az ellentetjét már jóval sokkal nehezebben nem. És most nem szeretném folytatni, mert nem a személyeskedés a lényeg. Talán az osztályon belül mindenki érzi, minek lett kikiáltva. Vagy legalábbis nekekm így tűnik. Hm?
Tarr Feri 2008.01.02 13:45:34
Abban igazad van, hogy nem szerencsés dolog kiemelni pár embert és aztán azt mondani, hogy nem akarok személyeskedni. Ráadásul felületes is, ez igaz. Csak azt éreztem, hogy ez annyira nem kötődik a témához; hogy ez inkább csak pár, általam gondolt példa, de semmiképpen sem a lényeg. De a dühítésben igazad van, ezt elfogadom. Ugyanakkor szerintem azért nem csak az Emő csizmája volt a lényeg. Vagy hát persze a legkevésbé az volt a lényeg. Én oda akartam kilyukadni, hogy mintha ez a szűk keret, amiről te is beszélsz, egymás által is erősítve lenne. Persze, nem szerepek lettek kitalálva, csak az, hogy kitől mi várható. Én erre akartam rákérdezni.. Hogy, amikor egymásnak tanácsokat adtok, az nincsen-e túlságosan az életbeli szerepekből származtatva és nem annyira a szerepebeliekből? Mert ilyenkor el tudom képzelni, hogy sokszor az is közrejátszik, hogy nem akarom a másikat megbántani, mert utána hetekig megy a kellemetlenkedés és ezért nem teljesen szakmai a tanácsom. És hogy, ha lenne egy erős, külső kéz, azaz egy tanár, az talán robbantani tudna. És hogy nem érdemes-e kiállni, összefogni valami ilyesmiért? Hogy sokkal aktívabban vállaljon szerepet. Vagy érdemes lenne, de nem lehet? Vagy ez most a Réthlyvel nem volt igaz?
Egyébként visszatérve a vizsgára, én azt éreztem, hogy az alaphangot mindenki elég jól megtalálta. Csak, amikor elkezdődött valami konfliktus, azaz beindult egy amplitudó, egy jelentős eltérés ettől az alaphangtól, tehát pl. egy üvöltözés, akkor ott az sokszor kicsúszott. És amikor nem, az azért volt, mert abban nagyon sok személyes düh, harag volt. Ami fakadhatott akár a partnerből vagy akár a vizsga szituációjából, hogy pl. kinek hány jelenet jutott, stb. De néha éreztem ilyen 'civil' dühöt a szerepekben, amitől nagyon jó lett. És talán, mintha ez nem lett volna mindig tisztázva, hogy ki jön be önmagaként, aki Platonov vagy éppen valki más, és ki jön be valaki olyanként, akit kitalált Platonovnak. És ezért írtam azt, hogy szerintem a fiúk vállalásai általában jobban sikerültek, mert ez a nyers erő jobban megtalálódott, mint a női szerepek komplexitása. Szerintem.
Augusztusban elkezdtem szervezni egy előadást, ami sajnos rajtunk kívülálló okokból elakadt. Most újabb, nagyobb energiát belefektetve ismét elkezdtem intézni a szükséges előkészületeket. Ennek következtében finomodott a koncepció, némileg változtak a feltételek. A lényeg,…..
Mivel már több napirendi pont is összegyűlt egy újabb találkozóhoz,  és többen jelezték hogy tudnának időt szakítani az ünnepek között, javaslom tegyünk egy kísérletet a következő találkozó megszervezésére, nem lanyhuló lelkesedéssel. 20-23.-ai napokat vetném föl,…..
Színház-ügy Itt az idő... 2007.11.17 19:19:00
Bloggerek!   Ez egy új hang. Egy provokatívabb, egy többé vissza-nem-húzódóbb, egy eldöntendő kérdésekkel telibb. Az elmúlt hónapban napról napra gyűlt bennem a bloggal kapcsolatos feszültség és idegesség. Az az érzésem van, hogy ez az ügy már jó ideje halott. És…..
Színház-ügy FÁJ-fotókkal! 2007.11.06 19:45:00
III. éves színész szakosok vizsgaelőadása, a Fáj c. regényadaptáció nov.26-án és 29-én este hétkor a Hevesi teremben (Rákóczi út 21.) Adri, Cami, Ádám és a többiek mindenkit szeretettel várnak. Vivi fotói az…..
A felmerült kérdéseket és problémákat tisztázandó felmerült, hogy lassan ideje egy újabb találkozót tartani. Én javaslom a vasárnap 6 óra, Blaha Lujza teret. Kaposváriak? Többiek?(A csekély számú visszajelzés miatt lemondva)..
Színház-ügy Találkozó 2007.10.19 10:34:00
Egy találkozó összehívását szorgalmazom, ahol első napirendi pontként a 'fülke' fedőnevű akció kidolgozását eszközölhetnénk. Utána pedig akár hajnalba nyúló vitázás, a próbanapló által felvetett etikai és szakmai kérdésekről, a blog jövőjéről és mindenről, ami…..
Tarr Feri 2007.10.24 18:37:09
Valóban így történt a találkozó, azonban egy-két dologban módosítanék, vitatkoznék. Legfőképp abban, hogy "kizártuk annak a lehetőségét, hogy az illetőt, aki felveszi a telefont, más helyszínekre továbbküldjük, vagy adjunk neki valamilyen eszközt, ami elvezeti egy következő ponthoz". Ugyanis több ötlet is született erre nézve. És én úgy fogtam fel, hogy abban maradtunk, egyelőre próbáljuk ki, milyen alapvető hatások működnek akkor, ha az illető pusztán a fülkében marad. Azonban hosszú távon szóba került a továbbgondolás lehetősége. Így pl. az, hogy fülkéről fülkére vándorolva van újabb lehetősége dönteni a bennmaradásról és egyben így tud az eseményekre hatással lenni, mint egy gamebook-ban. Vagy éppen egy fülkéből indulva lehet részese egy klippnek, amit a fülkében talált zenelejátszó-eszköz segítségével élhet át. Elindul és úgy történnek vele a dolgok, ahogy az a zenéhez passzol. Persze! Nem ezzel kell kezdeni. Ez világos. De ilyen erősen szerintem nem szabad elvetni ezeket sem. Bár igaz, ezek komoly szervezést és több embert igényelnek. Ezt csak azért írom, hogy lehet gondolkodni, lelkesedni, pfújolni rajta. Illetve mér egy kérdéskört szeretnék feleleveníteni, ami felmerült: hogyan lehetne valamiféle visszacsatolásban része a résztvevőknek? Hogyan lehetne megtudni, milyen volt valami ilyet belülről csinálni? Egyáltalán szükség van-e erre? Felmerült, hogy nincs, mert a színházban sincs. Erre felmerült, hogy ez színház-e és hogy végülis mi alakítjuk ki a kereteit. Tehát a találkozó szellemi gyümölcseiről még ennyit szerettem volna hozzátenni. Illetve akit esetleg ez érdekelne, a blogról nem esett szó. Arra majd igyekszünk egy jól szervezett külön alkalmat szentelni.
És engedd meg Marci, hogy a 4. ponttal is vitatkozzak. Ugyanis ha feltétlen tudatosítjuk a résztvevőben, hogy ez csa egy játék, akkor elvesszük a hosszú távon hatást. Olyan, mintha egy Kész átverés-sohwban lett volna. Viszont, ha nem tudja mi ez, lehet, hogy elkezdi majd másképp vizsgálni a világot. Figyelni, hogy na, vajon most nem történik-e valami hasonló? És szerintem ez lenne a cél. Megmutatni, hogy lehet színházat csinálni bármikor a Brook-i értelemben; csak figyelni kell és kész. Máris néző vagy, máris vannak színészek és ha elfordítod a fejed, máris rendező lettél. Ide kapcsolódik a Dani említette Jevrejnov 1908-as szerepelmélete is. Tényleg mindenki mindig szerepet játszik. Csak kérdés, hogy figyeled-e?