Adatok
csap
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A Zugügyvéd újabb levelet kapott egy értelmezhetetlen nyomozásról. Háziőrizet, elvesztett munkahely, tönkrement egzisztencia egy feljelentés miatt. Borzongató történet a jövőbe látó rendőrségről, és a figyelmen kívül hagyott mentő tanukról.
Kedves Zugügyvéd,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Na, ami a jófej ismerősök feljelentését illeti, én is megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy milyen az, amikor valaki telibe keresztbeszopat.
Történt az, hogy egyik rokonom egy másik rokonom autójában amúgy érvényes és megalapozott (27 darabra tört bokacsont) parkolási engedéllyel parkolt. A környék adottságainak megfelelően (t.i. napi szinten verték be az ablakokat az ilyen kártyákért) az eredetinek egy látványos másolata volt kint az ablakban.
Egy napos, de egyébként annyira nem szép májusi napon csörgött autótulajdonos rokonom telefonja, amiben egy ismerős szólt, hogy gyorsan ki kéne szaladni a kocsihoz, mert rendőrök és közteresek állják azt körbe. Rokonom nem tudott elszakadni a munkától, ezért engem küldött ki, én meg persze nagy nyugalommal oda is sétáltam, mert minket a környéken ismernek és szerénytelenül hangzik bár, de köztiszteletben állunk. Odaértem, tájékoztattak, hogy ez a kártya TELJES HAMISÍTVÁNY, és legyek kedves mondani valamit. Én kinyitottam a kocsit és előszedtem az ülés alól az eredetit.
Eddigre a közteresek elmentek és csak a rendőrök maradtak. Biztosítottak, hogy nem lesz semmi gond, és legyek kedves aláírni, hogy megtörtént az intézkedés. Átnéztem a csaknem üres cetlit, aláírtam és visszacsattogtam rokonomhoz.
Másfél hónap múlva munkahelyemen kopogtatott este fél 12-kor két civilruhás nyomozó, hogy ismerjem be, hogy én állok a budapesti rokkantkártya-hamisító hálózat élén, és olcsón megúszom, már amennyire lehet. Ja, meg hogy napokon belül érkezik az idézés és készüljek fel, hogy be kell majd fáradnom kihallgatásra. NEKEM. Meg kártyatulajdonos rokonomnak.
Mint a kihallgatáson kiderült, én a helyszínen aláírásommal elismertem a bűncselekményt és ez alapján nyomoznak majd a továbbiakban. Én ezt persze azonnal kifogásoltam. Rabosítottak, szerencsére előzetes meg semmi ilyesmi nem volt (számomra - ezek után - érthetetlen módon).
Ami viszont következett, azt nem kívánom senkinek.
Olyan 5-6 héten keresztül akárhova mentem, követtek. Elvileg ugye nem lenne szabad észrevennem, de voltak olyan általam kiprovokált helyzetek, amikor ez már feltűnt. A telefonjainkat lehallgatták. Tönkrement bele a gyomrom, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ha ilyen megtörténhet, mi következhet még.
Miután ez az egész lezajlott, beküldtek az ügyészségre, ahol közölték, hogy bűncselekmény hiányában megszüntetik a nyomozást. Akkora kő esett le a szívemről, hogy azt szerintem a szomszéd utcában is hallották.
Szóval sok hűhó semmiért: itt állok 21 évesen, 4 nyelvvizsgával, egyetemistaként, de nem tudok megenni egy csípőspaprikát, mert kihányom, nem tudok meginni egy sört, mert kihányom, paranoiás lettem, elvesztettem a bizalmamat a rendőrségben, az igazolványképes számomat meg a festékhenger szagát sosem felejtem el, ráadásul tudom, hogy ebben az országban minden megtörténhet.
Egy tanácsom van mindenkinek, ha kis takony létemre szabad ezt magamnak megengednem:
SOHA, SEMMIT NEM SZABAD ÚGY ALÁÍRNI, HOGY AKÁR EGY FIKARCNYI RÉSZLETÉRŐL IS LEMARADTÁL A TÖRTÉNÉSEKNEK! Pláne ha más is érintett. Ennyit nem ér az egész. Mindenki oldja meg a saját problémáját.