Adatok
becskriszta
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az én életemben is van valaki,akit nem tudok elengedni sajnos.Gyerekkori barátságnak indult,de én beleszerettem,amit sokáig nem mertem elmondani,mert féltem elvesztem.Mint "barát-barát" is fontos volt,és a mai napig az.De teltek-múltak az idők,és ki kellett mondanom neki.Akkor már 7éve szerettem.De elutasított,nem viszonozta az érzéseimet.Rettegtem akkor,hogy elvesztem Őt!Mint megtudtam,ő is kötődik hozzám,de állítólag sejtése sincs róla,hogy miért.Ő egyből összejött egy lánnyal,majd egy másikkal.Párszor taliztunk utána még,de nekem nem ment onnan folytatnom,ahol abbahagytuk.Eltelt 1év-amig nem taliztunk újra.Én 10kilót fogytam közben,és minden reggel úgy kezdődött,hogy Ő volt az első gondolatom,és lefekvés elött pedig az utolsó.Aztán megint teltek az évek,néha megjelent,néha eltünt.Én pedig még mindig őt szerettem,senki más nem érdekelt.Minden ismerősöm és barátnőm szerint,lekellene zárnom ezt az egészet,hiszen nem érdemel meg.És valahol igazuk is volt,van,mertha neki van szüksége rám,egy barátra,akkor megkeres.De ha nekem kellene egy barát,nem ér rám.20éve ismerem,de 14éve szeretem.Ami már valóban vicces tényleg.Pár hete elmondtam neki/mert éppen szingli lett/,hogy én nem zártam még le "azt",de újra elutasított.Most nem túl jól alakul az életem,padlón vagyok,és jól jött volna a társasága,de a hormonjai és az önzőségei erősebbek voltak,és újra nem ért rám.Én pedig "elküldtem",össze vesztem vele,elköszöntem tőle,ahogy a barátnőim javasolták.Eszemre kell hallgatnom végre,én is tudom.Most viszont a falat kaparom.Ugyanis 1 bnőm sem pótolja őt.Ő az egyetlen,aki megtudott engem mindig nyugtatni,még ha nem is beszélt hozzám,hanem csak velem hallgatott.Aztán belegondoltam,hogy vajon valóban jó,hogy barátnőmékre hallgattam??Hiszen az ő életük teljesen más az enyémhez.Családjuk van,gyerekük,sikeresek a szerelemben.Az én életem pont az ellenkezője.Ők csak kívülről látják a dolgokat,és nem érzik belülről azt amit én.Nekem az a srác a MINDENEM,akit az összes hibájánál fogva szeretek.Ki Ő nekem??Miért nem bírom elengedni??Lelki társ?Tényleg van valami kapocs köztünk?Pár éve,2006-ban elküldtek pszichologushoz,mert apu meghalt,és kiborultam.Azokban az időkben nem volt mellettem ez a srác.Viszont a doki azt mondta róla,mikor rákérdeztem nála:azért ragaszkodok hozzá,és nem engedem el,mert régen "akkor" jól éreztem magam,abban az időben jó volt.És egészen addig nem fogom elengedni,míg a jelenben nem történik valami jó velem újra.És azóta sem történt velem sok jó.Én vagyok gyenge?Legszivesebben felhivnám,hogy beszéljük meg..De hiszen én "küldtem el".És lejáratnám magamat.De azt is vállalnám.Rettegek,félek,hogy eltűnik az életemből!Nem vagyok gyerek párti,de egyedül tőle vállalnám.Évek óta ezt érzem.Mi ez a kötődés nálam????Hiszen nem is az esetem,a külsője.És tudom,hogy önző.De ismerem,mint a tenyeremet.És ő is engem.Olvas az arcomról.Még a korkülönbségünk is szerencsés.13nappal fiatalabb.Ő tegnap volt 34.Vajon pszichiátriai eset vagyok?