Regisztráció Blogot indítok
Adatok
piszkafa1

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az én történetem 2007 tavaszán kezdődött. A megelőző hosszú időszakban folyamatos stresszben éltem, mind munkahelyi mind családi oldalról nagyon nagy nyomás nehezedett rám.   Egy nyilvános helyen voltam a feleségemmel, ahol minden komolyabb előjel nélkül hirtelen…..
piszkafa1 2010.09.27 21:09:02
Kissé félve szólok a témához. Túl egyszerű lesz amit mondok. Voltam szülés utáni depresszióban, csak nem tudtam róla. Akkor jöttem rá, hogy miben voltam, amikor a második terhességemkor "kinyílt a világ" és a sötétből napfény lett. Tudom, ez nem pánikbetegség.
Gyógyszert nem szedtem, mert nem is tudtam, hogy beteg vagyok.
Még 40 évesen is elég pattanásos voltam (hormonok). Ekkor elkezdtem szedni egy egyszerű élesztőtablettát (B vitaminok). Szedtem vagy 2 évig, aztán valahogy elhagytam. Pár hét múlva azt észleltem, hogy minden ok nélkül zaklatott vagyok, felhúzom magam, a tűrőképességem egyre kisebb.
Ezen elgondolkodtam és megkérdeztem magamtól: mi változott ? Hát csak annyi, hogy elhagytam az élesztőtablettát.
Újra elkezdtem szedni és magam sem hittem, de visszaállt az a kiegyensúlyozottabb, tűrőképesebb énem.

Úgy tudnám érzékeltetni, hogy élesztőtabletta nélkül olyan az idegrendszerem, mint egy feszített selyemszál, minden fuvallatot túlreagál. Élesztőtablettával mint a hajókötél, nem cincálható olyan könnyen.

Másik "csodaszerem", amit szükség esetén bevetek: szójalecitin, a folyékony forma. Fél liter a kúra adagja, a harmadik napon már turbó módban üzemelek.

Nem akarom reklámozni egyik terméket sem, és az is igaz, hogy súlyos esetben ez már kevés. De talán abban segít, hogy ne jusson el az ember a súlyos fokig, vagy a gyógyszerek adagjának csökkentésében, illetve fokozatos elhagyásában.

Tudom, hogy az előző kommentekhez képest nagyon egyszerű az én módszerem. 2 éven keresztül néztem tehetetlenül, hogy édesanyámból mikor mit csinálnak az idegrendszerre ható szerek. Reszkető, félő, riadt embert vagy nyitott szájjal, maga elé meredő zombit. Vagy hadaró, nevető, túlpörgött valakit, esetleg percenként leülő-lefekvő-felkelő nyughatatlant. Nem soroltam fel minden változatot, de annyit láttam, hogy a gyógyszerektől teljesen elveszett az, aki ő. Egy biztos, kellett valami, mert az az állapot is tarthatatlan volt (nem evett, nem ivott, öngyilkossági gondolatok). De amit láttam, az megdöbbentett.