Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Vincze Miklós [grofjardanhazy]

0 bejegyzést írt és 138 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Két utcára néző (Rákóczi út és Dohány utca) háromemeletes lakóház Dohány utcai – ma már igen rossz állapotú – kései klasszicista jellegű egyemeletes épületszárnya. Az önálló házszámmal rendelkező szárny együtt épült a Rákóczi úti résszel 1874/75-ben Korompay Alajos megrendelésére. A bejárata felett…..
1885 körül épült 3 emeletes eklektikus lakóház, tervezőjéről, építőjéről és építtetőjéről semmilyen adatot nem őriz a Fővárosi Levéltár. Az egykor fej- és füzérdíszes homlokzata már teljesen lepusztult, vakolathiányos. A belső homlokzatok állapota ugyanilyen.....
 Lebontják a finnugor nyelvrokonságot megállapító Budenz József házát. (Index)  Az Index minapi híre szerint lebontják hosszú ideje üresen álló Dohány utca 31. sz. alatti egyemeletes házat. Pontosabban a két utcára néző – Rákóczi út 34. és Dohány utca – ház ma már igen rossz állapotú – Dohány utcai…..
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2022.11.08 22:42:58
@amier: És a ház _nem kapott_ bontási engedélyt, ellentétben az Index állításával.
1893/94-ben Ohmüller Károly vendéglős és háztulajdonos számára épült – többször átépített, lecsupaszított homlokzatú – 3 emeletes eklektikus lakóház Vörösmarty utca (Vörösmarty u. 1.) sarkán. Tervezőjéről és építőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár. A Wesselényi utcára nyíló, címerdíszes…..
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2022.07.21 14:01:52
@Várkonyi Tamás:

Kedves Tamás!

A Wesselényi utca 58-nak az 1910-es években már 58. volt a házszáma, itt látszik (1908-as térkép):
ibb.co/wNgCJHC

1893-1894-ben volt 50-52 a házszáma, itt megnézhető, bár csak halványan látszik a házszám (1895-ös térkép):
ibb.co/wcvYJzc

Remélem, segítettem!

Üdv,
Miklós
1960 körül épült modern ház, legutoljára a VIV Rt. épülete, óvodája – volt. ..
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2022.05.22 20:19:08
Hosszú éveken át napi rendszerességgel néztem ezt a VII. Bethlen Gábor utcai épületet, mielőtt megpróbáltam volna utánanézni, hogy mégis ki, mikor és miért építette ezt ide, a Ferenc József Kereskedelmi Kórházból lett Péterfy, illetve az Izraelita Siketnémák Országos Intézetének egy zsinagógát is rejtő egykori épülete közé.

Így akadtam át rá az 1888-ban alapított Engel Károly-féle elektromos szerelési anyagok és készülékek gyárára, ami az első világháború lezárása után alig néhány hónappal csapott le a területre.

Az EKA ekkor már csak nevében utalt Engelre, hiszen 1905-ben feltűnt a színen az alig harmincéves gépészmérnök, dr. Holitscher Pál, aki zürichi tanulmányai után a Ganz kísérleti laboratóriumának vezetőjeként szerzett tapasztalatait itt azonnal kamatoztatni tudta. A fiatal férfi a következő évben a teljes céget megvásárolta (édesapja a Kereskedelmi Bank igazgatója volt, pénz tehát volt az akcióhoz), rövidesen pedig naggyá is tette azt.

1910-től a gyár a Vörösmarty utca 16-ba költözött, 1920 végén pedig a Bethlen Gábor utca 21-23-ban is elindult a termelés, ami egészen az államosításokig nem állt le — leszámítva a nyilas hatalomátvétel időszakát, mikor a komplett gépsort és a raktárkészletet elrejtették, hogy ne teljesülhessen az elszállítási parancs.

Az 1920-as évek derekán már Belgrádban, Bukarestben, Zágrábban, Kolozsvárott, Temesvárott és Isztambulban is jelen lévő cég minden elképzelhető terméket gyártott viharlámpától vízmelegítőkö, tűzhelyeken és csillárokon át a rádióig és a hanglemezig, amik Európa-szerte elképesztő tempóban fogytak.

A Bethlen G. utcai gyár a harmincas évek végére már túl kicsinek bizonyult, így 1936-1937-ben újabb emeletet kapott, elnyerve a mai arcát. Néhány fontos részlet azóta persze eltűnt: a lapostetőt és a szalagablakokat őszintén sajnálom (valószínűsítem, hogy ezek voltak, bár archív fotót nem találtam).

Az 1948-as államosítás után az épületet előbb az Ipari Villanyszerelési Vállalat, majd jogutódja, a Villanyszerelőipari Vállalat (VIV, 1963-) használta, sőt, a rendszerváltást követő privatizációnak köszönhetően ma is a VIV réztáblája áll a kapu mellett.
Két testületi ülés között – mert holnap megint lesz egy – csak nem hagyott nyugodni egy korábbi posztban idézett Vincze Miklós cikk azon fél mondata, hogy „a telekszomszéd ikertestvérével – a Dembinszky utca 45-tel”, ugyanis nem emlékeztem ott egy ugyanilyen házra. Elmentem megnézni a házat – és…..
Az erkélyekkel és zárterkélyekkel tagolt, díszes homlokzatú háromemeletes szecesszióba hajló eklektikus lakóház valamikor 1910 körül épült a Nefelejcs utca (Nefelejcs 37.) és az István út sarkán. Tervezőjéről, építőjéről és építtetőjéről semmilyen adatot nem őriz a Fővárosi Levéltár. Annyit tudni…..
1896-ban Kalmár Ernő megrendelésére épült 3 emeletes eklektikus lakóház, tervezőjéről és építőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár. A homlokzat szimmetrikus a kapu tengelyére, a földszinten több nagyobb üzletportál található, mindegyik íves záródású. Az…..
Mint a sorszámból látható, ez a negyedik posztunk a témában, azaz, a Rottenbiller, Damjanich, Bethlen Gábor és a Dembinszky utcák által határolt 38. számú tömbben folyó bontásról és az oda tervezett beépítésről. A Liget City Projekt során ugyanis a telkeken irodaépületek, szálloda, kollégium,…..
1907-ben Ultmann Salamon kereskedő, márványüzlet tulajdonos megrendelésére Paulheim Ferenc tervei szerint épült földszintes ház és műhely. Manapság Garay-udvar néven működik. (Ha még működik…)..
1896-ban Benesch Béla (?) tervei szerint Martinelli Antal szobrász, építész, építési vállal- kozó számára épült háromemeletes eklektikus lakóház. A kivitelező Dániel György volt. Megjegyzendő, hogy a ház 1909-ben már Klein Berthold textilkereskedő és neje tulajdo-…..
1906/07-ben épült kétemeletes késő eklektikus/szecessziós bérház, az 1907 márciusában feladott újsághirdetések szerint május elsejétől már költözhető volt, amit akár tarthattak is. Az épület eredeti tervein Weinréb Bernátné, született Klein Netti szerepel tulajdonos- ként, míg a tervező Bán Dezső.…..
Déry Attila építészettörténész a kerület épületeiről írt monográfiájában tudni véli, hogy 1890 körül épült ez a kétemeletes, eklektikus lakóház. Csakhogy: "Lánczy Leó VII. ker. Rottenbiller-utcza 4250—4251/2. sz. telke 16.370 frtért Kohn Lipótra szállt” (Nemzet, 1891. máj. 24.). Mivel itt telekről…..
1887/88-ban Páder Nándor vasműves, műlakatosmester – a ház homlokzati dísze és a kapu kovácsoltvas-rácsa is az ő kezemunkáját dicséri – megbízásából épített romantikus lakó- ház. Tervezője és építője Landherr György volt. A több mint 600 négyzetméteres, díszes oromzatú épület eredetileg műhelynek és…..
Valaha szebb napokat látott, 1896-ban épült 3 emeletes, eklektikus bérház. Az építtető Waligura József és neje volt: a megrendelésükre készült tervek a magánépítési albizott- ságon 1895. október 7-én kaptak zöld utat, majd küldték át azt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, hogy bólintson rá.…..
1896/97-ben Dukai Ignácz számára megrendelésére épült háromemeletes eklektikus lakóház, de tervezőjéről és építőjéről a Fővárosi Levéltár semmilyen adatot nem őriz. (Déry Attila építészettörténész a kerület épületeiről írt monográfiája ugyan 1914/15-re teszi a ház építését, megrendelőként…..
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2020.03.15 19:44:13
@MissAmerica: Bizony, bár a helyrajzi számot az Építő Művészetben picit elírták: 4264-65/12 áll benne 4264-67/12 helyett, de kizárásos alapon csak erről az épületről lehet szó, mert 4264-65/12 nemes egyszerűséggel nem létezik sem az 1895-ös, sem az 1903-as, sem az 1908-as térképen, amelyek két másodperc alatt a fotelbúvárok számára is elérhetők.
1899-ben épült háromemeletes, tipikus belvárosi bérház a Murányi utca (Murányi u. 40.) sarkán, barokkosan díszített homlokzattal. Egyes források szerint az építtető Deutsch József volt, de tervezőjéről és építőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár. A telken korábban egy 1873-ban Nonn Márton…..
1887/88-ban Paulheim József tervezte és építette bérház, az építtető Ohmüller Károly vendéglős volt. Hogy eredeti formájában milyen lehetett nem tudni, ugyanis 1925-ben az épület teljes homlokzat-átalakításon esett át. (A ház 1887 őszén kapott építési engedélyt, a következő évben lett kész, akkor…..
1880 körül épült háromemeletes eklektikus lakóház. Tervezőjéről és építőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár. Eredeti formájában egyemeletes volt, itt az első emeleti ablakok körül oszlopdísz látható, felettük timpanonnal képzett szemöldökpárkányzat,…..
1891/92-ben Ribatsek József bérkocsitulajdonos számára épült kisméretű eklektikus lakóház. Mára már megkopott téglaborítású emeleti homlokzatán az ablakok körül fej- és füzérdíszítés látható, eredeti kapuja is eltűnt az idők folyamán. Idézet az 1891. júniusi Építő Iparból (jún.3.): "A középítési…..
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2019.12.15 22:12:34
@MissAmerica: Pontosan!

Idézem az 1891. júniusi bizonyítékot az Építő Iparból (jún.3.):

"A középítési hetes albizottmány folyó évi június 1-én Kun Gyula tanácsnok elnöklete alatt tartott ülésében a következő magánépitési engedélyügyeket tárgyalta, melyek közül a tanács az építési engedély kiadása előtt a Föv. Közmunkák Tanácsához átteszi:
18,745 Ribatsek József és neje, a VII. kerületi Óvoda-utca 4344;6. sz. telken építendő egyemeletes bérházának terveit (É. Hofer József)."

(A Közmunkatanács nyilván elfogadta.)
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2019.12.15 22:13:38
@MissAmerica:

És Építő Ipar (1891. nov. 4.):

„Közvetetlenül fog az építési engedély megadatni: [...] 40,908. Rihacsek Józsefnek, a VII. kér. Óvoda-utca 4344,6. sz. telken kocsiszín és kamra építésére (Kőm. Fazekas István) [...]"
A környéken megszokottnál jóval díszesebb négyemeletes szecessziós épület a Csengery utca (Csengery u. 21.) sarkán 1902 és 1903 között Bruchsteiner Rezső címtáblagyáros megrendelésére épült, terveit Sterk Izidor készítette. Az ún. Bruchsteiner-ház igen díszes homlokzatot kapott és a megszokott…..
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2019.07.19 16:47:49
Harsányi Zsolt író egy közepesen rövidet írt az építtetőről annak halála után, az 1939-ben megjelent Jókedvű könyv részeként:

"Vannak az országnak halottai. Vannak Budapestnek. De vannak halottai csak Pestnek. Ilyen volt Bruki, teljes nevén Bruchsteiner Rezső, aki a minap távozott el az élők világából. Vele Pest prizmájának szinképéből tünt el egy árnyalat. Ez a furcsa és egyéni szin nincs többé. A főváros gazdasági életében, amelyhez nem értek, bizonyára jelent valamilyen veszteséget az ő halála, hiszen gyáros volt és tekintélyes közgazdasági egyéniség. De távozását nem ez teszi gyászfátyolos eseménnyé.

Bruki, ahogy klubtársai becézték, tipust jelentett: azt a pesti embert, aki az új század első évtizedeiben a fajok, társadalmi osztályok és nyelvek keveredésében még nem érett egészen késszé. Bruki semmiféle nyelvet nem beszélt. Tudott magyarul, németül és valami más nyelveken is, de teljesen egyet se tudott. Nem volt egyedül. A különös magyar élet más társadalmi osztályokban is termelt hozzá hasonlót. Valóságos legendaköre van annak, hogy az öreg Wenckheim Dénes gróf társalgási nyelve a magyarság milyen bukfenceit vetette. Hasonló mondakör kapcsolódik a más kasztból való Weiss Manfréd emlékéhez. Bruki nem volt sem mágnás, sem iparkirály; a pesti társadalom középtáján képviselte a még nem teljesen kész magyarosodás mulatságos nyelvi eseteit. Feljegyzem ezeket, mint olyan krónikás, aki idegenkedik a napi politikától, de érdeklik a társadalom apró és jellemző megnyilatkozásai.

Száz év múlva Bruki aligha lesz jelentős emléke a magyar gyáripar fejlődésének. De kétségtelen, hogy érdekes példája lesz annak: hogyan kezdte törni a magyar nyelvet egy társadalmi réteg, amelyet a magyarosodását befejező Pest magába igyekezett olvasztani. Bruki ápolt külsejü, igen csinosnak mondható, borotvált szőke úr volt. Imádta a művészeket és ez a tulajdonsága a Fészek egyik oszlopává tette. Gazda volt a Fészekben és igen büszkén vállalt valami felelősséget a klub játékszobájában is. Egy operaházi énekes játék közben kifogásolta, hogy a kártya nem elég tiszta. Vesztett ez a tenorista és idegesen kifogásolta, hogy a lapok szurtosak. Bruki odament, megtapintotta a lapokat és hivatalos tekintéllyel akarta kijelenteni, hogy nem igaz, a kártyalapok nem ragadnak egymáshoz. – Tapad sem! – mondotta szigorúan. Igy kezelte a magyar nyelvet. Valaki, mikor ő kibicelt, hátraszólt hozzá, azt kérdezte, vajjon bemondja-e a négy pikket. Ő egyforma esélyt látott a megnyerésre és elvesztésre. Ezt az igekötők ilyen alkalmazásával fejezte ki: – Meg lehet veszteni, el lehet nyerni. A Tátrában találkozik vele egy barátja. Meglepve ismer rá. – Hát te itt telelsz! Mióta vagy itt? – Óta tegnap. – És meddig maradsz? – Holnap megyek, itt a legkis élvezésem sincs. Azt akarta természetesen közölni, hogy nincs a legcsekélyebb szórakozása sem.
Vincze Miklós [grofjardanhazy] 2019.07.19 16:48:29
@Vincze Miklós [grofjardanhazy]:

És tovább:

"Pedig mint nőbarát, nagyon szeretett szórakozni. Tőle való ez az örök érvényű bölcs mondás: – Higyjétek el, minden nő egyforma. Egyik ilyen, a másik olyan. El kellett volna utaznia valami vidéki kirándulásra szép asszonyokkal. Igy mondott le: – Mennék, de az elsőbb az én kényelmem. Nem megyek ezeken a hupás utakon. Általában a legtöbb nevezetes mondása az ikerszavakkal függött össze. Egy ebédre hivott vendégét felszólította, hogy „máskor is jöjjön el hébe”. Egy estélyről azt mesélte, hogy „régen volt ilyen dinom Pesten”. Pletykára azt mondta, hogy „ezt a sok lárit nem kell komolyan venni”. És az úgynevezett nyelvtani trópusokban sem tudott sehogysem eligazodni. A Fészek nagy báljáról így nyilatkozott: – Biztos siker. Itt lesz mindenki, aki négykézláb ember Pesten. Mikor valaki tréfából azzal vádolta, hogy kártya közben szándékosan csinált renonszot, szigorúan tiltakozott: – Nana, a gyanusítást árnyékban sem tűröm! A volt angol király és Simpsonné pesti látogatásakor arról folyt a beszélgetés, hogy túlfigyelmes detektívek kissé terhére vannak az előkelő vendégpárnak. Ő hevesen kikelt. – Nagyon helytelen. Az ilyen vendéggel úgy kellene bánni, mint a tojás hímjével. Egy új vállalat alakulásakor, mikor optimisták vérmesen nyilatkoztak a várható haszonról, ő ezt mondta: – Én azt hiszem, ennek az üzletnek sem tejfeles a feneke. Volt a Fészekben egy pincér, aki nagyon vontatottan, de túlhangosan beszélt. Ő arra akarta inteni a pincért, hogy ne beszéljen olyan nehézkesen, hanem frissebben, másrészről ne beszéljen olyan ordítva, hanem lassabban. Szigorúan így szólt tehát: – Maga beszéljen lassan és gyorsan! A klub közönségét valami lovagias ügy tartotta izgalomban. Két úr összeszólalkozott, a vita hevében túlkemény szavakat használtak. Bruki így rótta meg a két ellenfelet: – Á, barátom, ezek nem ismerik a hordképesség annak, amit mondanak. Boldogult Beöthy Lászlót egy időben üldözte a kártya-balszerencse. Akkor is vesztett, ha a Bruki pártnere volt. Bruki udvariasan sajnálkozott. – Hogy veled nyerjem, Lacikám, csak egyszer szeretnék azt az élvezetben részt lenni.

Ezzel a megemlékezéssel búcsúzom a furcsa Brukitól. Felületesen úgy látszik, mintha kicsúfolnám. Pedig nem. Élnek itt az országban olyanok is, akiknek eszök ágában sincs magyarul beszélni. Bruki nem tudott ugyan tökéletesen magyarul, de ezt a nyelvet használta. Mert magyarul akart beszélni. Ez a szándék már elég ahhoz, hogy magyar földben pihenjen.

Legyen neki könnyű a föld. Vagy mint ő mondotta: Isten nyugtázza."

A teljes jókedvű könyv itt: mek.niif.hu/13900/13997/pdf/13997.pdf