Regisztráció Blogot indítok
Adatok
zoli

0 bejegyzést írt és 995 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Idén kicsit elhanyagoltam a rejtőzködő borvidékeket - két különkiadásnak tekinthető poszt mellett egy hagyományos - egy borászatot és azon keresztül egy borvidéket bemutató - írás került ki a blogra az idén -, de a sorozat folytatódik, a következő évre már megvannak a kiszemelt témák, most pedig…..
Tokaji száraz bor-fronton közel 20 év alatt rengeteg fellángolásnak, stílusváltásnak, fordulatnak és vitának lehettünk szemtanúi. A türelmetlenek szerint 20 év hosszú idő, a türelmesebbek szerint nem. Egy biztos, a tokaji száraz furmint (és hárslevelű) borstílusa sok…..
Bár a közszolgálatiságra való törekvés fontos dolog, ezúttal mégis teszünk egy rövidebb kitérőt a hazai szemmel átlalánosítva csak ismeretlennek elkönyvelhető Törökországba. Már ami a hazai borfogyasztási szokásokat illeti, turizmussal kapcsolatos aktuális adataim ugyanis nincsenek. Egy biztos: erre…..
zoli 2018.08.28 22:43:51
@ungert: nem feddőleg írtam, érdekességképpen a párhuzam miatt. A török/türk jövevényszavak a magyarban azért annyira nem ismeretlen témakör, lásd pl. bor.

Nem voltam egyértelmű, a "mi" ökörszemünk a kadarkás vérvonalú, nem a török, ami abból a szempontból meglepő, hogyan vándorolnak oda-vissza irányban a fajták. A kadarka egyik szülője ugyanis török, nagyapja szerb, egyik gyermeke meg grúz...
Bár témaválasztás tekintetében túlnyomórészt igyekszünk törekedni a fogyasztói közszolgálatiságra, néha azért előfordul, hogy olyan élmények okán ragadunk billentyűzetet, amelyek egyáltalán nem, vagy csak rendkívül szűk körben reprodukálhatók otthoni körülmények…..
Nem az előítélet-készletemnek, sokkal inkább a gyakorlati tapasztalataimnak köszönhetően merem állítani, hogy az alföldi homokalapok vörösborai ritkán adnak okot az érdekmentes lelkesedésre. Szerencse, hogy vannak országszélesen ismert és kevésbé ismert termelők, akik az utóbbi években kifejezetten…..
zoli 2018.06.04 06:40:20
Tokaj és furmint, Toszkána és sangiovese, bordói grand cru classé és a répacukor. Az első két szimbiózist nem kell magyarázni, azonban a harmadik hallatán gyaníthatóan sokaknak a tarkójára szalad a szemöldökük. Bevallom, nekem sem sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy a…..
zoli 2018.05.31 21:59:33
@BZoltan: csűröd, csavarod. Evidencia, hogy előfordulhat. Tokajban éppen annyira ritka, ha nincs aszús év, mint amennyire máshol, ha az van.
Vannak olyan gombászós helyek, ahol jó eséllyel nagy számban találhatsz bizonyos gombákat, de ettől függetlenül előfordulhatnak más adottságú területeken is, csak nem akkora gyakorisággal.
zoli 2018.05.31 23:49:36
@BZoltan: Márminthogy készült aszú Somlón? Nem csak ott, szinte minden borvidékünkön. Csak a rendszeresség, a mérték hibádzott, pedig régen minden nagyobb birtok arra hajtott.
Ha egy országban épp bejut a parlamentbe a náci párt, míg a másikban 2/3-a lett, akkor mindkét országot bátran lenácizhatjuk?
Értem és látom, hogy mindenáron kanonizálni szeretnéd általános termőhelyi jellegként a botritiszt, ettől függetlenül én ezt nem érzem szakmailag megalapozottnak.
zoli 2018.06.01 07:16:15
@BZoltan: az aszú kisajátítása szerintem is helytelen, történelmietlen döntés volt. A sillerbor is hagyományosan kék-és fehér szőlő keveréke volt (pl. Svájcban még mindig így készül a Churer Schiller). A legelső említése a bikavérnek meg a Mátrából való, sajnos ilyen a rögzült szokásjog (vagy a lobbi).
Ha viszont a botritiszt általános terroirképző elemként fogadnánk el, az messzire vezetne, akkor a muslincát vagy egy-egy fajta kocsánybénulási hajlamát és még számos egyéb tényezőt beemelhetnénk a diskurzusba, hiszen érdemben formálhatják a végeredményt, marginalitásuk dacára is.
A sorozat friss részében Európa egyik legérdekesebb borvidéke, és az ott készült borok játsszák a főszerepet. A Tar Ferenc által jegyzett finewines.hu kínálatába néhány hónapja kerültek be az Etna lejtőin munkálkodó Tenuta delle Terre Nere borai. Még egy tavalyi Carpe Diem-es kóstoló végén Feri…..
Elméletben teljesen egyetértek minden idők egyik, ha nem a legjobb magyar nyelvű bor esszéjében leírtakkal, a kiválasztás és kiválasztódás rögös ösvényeiről, mégis vannak kivételes esetek, ahol sem a józan ész, sem semmilyen logikai rendszer nem segít annak megértésében,…..
zoli 2018.03.12 13:24:53
@rszabi: ennek oka szerintem a kevésbé definiált, direkt és közérthető mivoltukban rejlik, így a prototípus másolása is nehézkesebb.
Jellemzően az olasz bevándorlók próbálkozgatnak velük az anyaországon kívül.
zoli 2018.03.13 08:47:36
@akov: mármint zöld, éretlen tannin? Nem vagyok egy nagy brunellós, de ez nekem kevésbé rémlik a sangiovese emlékeimből. Vékony héjú, rothadékony, esetleg idejekorán szüreteltek?
zoli 2018.03.13 09:27:12
@akov: furcsa, én ezt kevésbé tapasztaltam, de akkor vmit máshogyan kell hogy csináljanak, ha a 80+%-os sangiovese-alapú chiantiknál, illetve más területekről (északabbra, délebbre) se annyira hangsúlyos, lehet eleve erre gyúrnak?
Kettőezer-tizenhét végnapjai ismét ürügyet szolgáltatnak arra, hogy szerkesztőségileg összeszedjük azokat a borokat, amelyek bizonyos okok miatt emlékezetesek voltak. A továbbkattintás után elsőként a magyarokat gyűjtöttük csokorba a szokásos módon. Most pedig boldog(abb) új évet kívánva szeretnénk…..
zoli 2017.12.30 10:38:04
Mai posztunkban Sütő Zsolt 2017. március huszonkettedikén megjelent cikkének fordítását olvashatjátok. Az eredeti, szlovák nyelvű cikket itt találjátok. Az eredeti szöveg és a fordítás itt olvasható párhuzamosan. Sok szó esik az utóbbi időben a természetes-, bio-, kézműves- és autentikus borokról.…..
Fehér és vörös színű újborokról több szó esett tematikus hetünkön, mint rózsaszínről, pedig roséból akad bőven ezen a térfélen is. Egy ráadás-poszt erejéig rajta maradunk az újbor-vonaton és egyúttal rosé-ügyben is próbálok faragni valamicskét a hátrányból.Az utolsó (?) újborunk az Alföldről…..
Továbbra is kitartóan keresem azt a száraz furmintot, amely kompromisszumszerűen találja meg az utat a befogadhatóan masszív fajtajelleg, az okos árazás és a célszerű elérhetőség között. Ha nem tenném, talán a bodrogkisfaludi Patricius tizenhatos száraz alapbora sem emelkedik le…..
zoli 2017.11.16 10:31:51
@furmintfan: ebben tökéletesen egyetértünk (a Dereszla Dry meg is felelne a kritériumoknak, ha nem lenne hozzáférhetőségében állandó évjáratkésésben és káoszban). Viszont ebből az is következik, hogy a tokaji furmint önmagában vagy
a, nem termelhető biztonságosan (beérés és egészségi állapot együttes megléte)
b, nincs határozott fajtakaraktere vagy túlságosan ingadozik
c, nincs konszenzus a készítésére, milyenségére nézve (miután nagy mennyiségben kellene előállítani, én a hordót eleve elvetném)
d, mindez együtt (közel 30 évnyi útkeresés után megint ki kellene találni egy sokadik csapásirányt???)
A Borrajongó Jura II. 2017.10.26 06:00:00
(Olvassátok nagy szeretettel vendégszerzőnk, a WSET diploma aspiráns Dámosy Bálint cikksorozatának második részét a rejtélyes és kiismerhetetlen Jura-ról. Az sorozat első része itt érhető el.) L’Étoile Château-Chalon után L’Étoile-ba vettük az irányt. Amint az legkésőbb egy párizsi látogatás után…..
zoli 2017.10.26 14:45:25
@furmintfan: valóban. Mindenesetre félreérthető a megállapítás. Dél-Tirolból ugyanis nem ismeretes a fehér változat, így azzal nem is lehet megegyező. Úgy viszonyulnak tehát egymáshoz, mint mondjuk a pinot blanc a szürkebaráthoz. A fűszeres tramini kapcsán se szerencsés az alfaj elnevezés.
Olaszország klasszikus "borország", de a fehérborokat ritkábban emlegetik Itáliával kapcsolatban, hiszen az olasz csizma leghíresebb borai kék szőlőfajtákból készülnek. Valószínűleg az én fogyasztásomat illetően is legalább 3/4 lehet a vörösborok aránya, kifejezetten olasz fehérekre koncentráló…..
zoli 2017.10.03 06:41:55
@BZoltan: csakhogy általános vélemény az, nem kizárólag az olasz viszonyokra vetítve.

Konkrétan Tokaj és a nagy száraz furmint nagyjából úgy járt, mint Villány a "bordóiságával".

Kétlem, a fiatalabb hordóval, illetve a tartállyal ugyanis nincs ilyen jellegű probléma, továbbá nem dohról, penészszagról beszélek, hanem keserű, nyers cserességről.
zoli 2017.10.03 21:14:24
@BZoltan: Tokajban legfeljebb a hordóméret és a használatuk száma nőtt valamelyest, de a nagy meg dűlős furmintok legjava ma is eképpen készül. Ez nem kicsi/nagy, régi- vagy újvonalas pince függvénye egyelőre - kivételek természetesen vannak.
Ugyanezek a folyamatok játszódnak le amúgy Villányban is, megannyi párhuzamot találni, csúcsborok terén is nagyjából kiegyenlítődtek az árfekvések.

Mint már említettem, tartályban, újabb hordónál ugyanott nem jelentkezik a probléma, ez tehát öreghordó sajátosság.
zoli 2017.10.04 06:33:36
@BZoltan: fene tudja, én elsősorban rendszerváltás előttiekről beszélek. Ez onnan ismerhető fel, hogy jellemzően a hordó bal felső részén csillag, alatta címer, illetve a hitelesítő azonosítója látható, szerencsés esetben a középtájt elhelyezkedő hitelesített űrtartalmon kívül a hitelesítés dátuma is kiolvasható (jobb felső sarok, egy keretben 3 szám, pl: 965).
A probléma számomra egyértelmű, legfeljebb olyan kérdések maradnak nyitva, hogy származhat-e ez nem kellőképpen előkészített dongák miatt (akkoriban még jóval vastagabb fával operáltak), esetlegesen nem teljesen kiszáradt hordó kénezése okán létrejött kénsav, kénessav marhatta-e meg a felületét vagy egyszerűen bizonyos idő után óhatatlanul mélyebben átáztatja a bor a fát és onnan oldódnak ki a fa nyers, fanyar tanninjai.
A Borrajongó Címkeológia 2017.09.20 06:00:00
Az alábbiakban Balogh Zoltán (Somlói Apátsági Pince) vendégírását olvashatjátok. Történjék bármi, akkor is hiszek abban, hogy én, mint magyar bortermelő elsősorban ügyfele vagyok az ágazatot ellenőrző és irányító hatóságoknak. Olyan ügyfél, akinek a visszajelzései és…..
zoli 2017.09.20 08:06:56
Mint minden cikormányosan megírt és szinte betarthatatlan szabálynak, ennek is a lényege az elővehetőség, ez egy régi jó reflex az ántivilágból. Meg persze a bürokráciának is bizonyítania kell saját maga létjogosultságát. A valódi párbeszédhez és - az építő jellegű - kritikához való viszonyulás mára szintén a rendszerváltás előtti állapotokat idézi.
Amúgy meg hatásában, értelmében okafogyott az egész szabályozás, miután érdemi forgalmi ellenőrzése a boroknak - se külsőleg, se belsőleg - nincs. Tehát, ha valakit elővesznek, egészen biztos lehet benne, hogy valahol van egy "jóakarója". Sokkal izgalmasabb szerintem a problémakör miértje, hiszen a hatóságok szívesen szedik a pénzt (gondolom abból kell eltartaniuk magukat) és hát ezekből a szúrópróbaszerű mintavételekből alaposan megtollasodhatnának. Kérdés kinek áll érdekében, hogy elmaradjon a nagytakarítás, hogy ne törhessen ki a "magyar glikolbotrány"? Értelemszerűen az ő lobbierejük a leghathatósabb az emlegetett hatóságnál.
Emlékszünk még az egri hegybíró és a Nébih (leánykori nevén OBI) esetére?
agrinet.gportal.hu/gindex.php?pg=162945&nid=163078 - 13 éve semmi nem változott!
Adalékként még egy kis agytorna: emlékszünk a Borászok 12 pontjára? www.boraszok12pontja.com/ és arra, hogy ki biztosította támogatásáról a kezdeményezőket? Mennyi valósult meg ezekből? Eszerint legalább nyolc: www.sonline.hu/somogy/kozelet-somogy/boraszok-12-pontja-orban-viktor-duplazna-a-ciklus-vegeig-503168/
Szőlőművelés A méret a lényeg 2017.09.17 18:28:50
Sokan vannak a Balaton-felvidéken, akik tenni szeretnének valamit a szőlő- és bor ágazat érdekében. Születnek írások, keletkeznek termőhelyi szabályozások, új kiskirályságok jönnek létre a borrégiók felszabdalásával - és anélkül, hogy a jó szándékot vitatnám, gyakran értelmezhetetlen irányt vesznek…..
zoli 2017.09.18 05:53:36
Szia, sok megfontolandó dolgot írsz általánosságban, de én most csak kötekedni szeretnék:) azon pontokkal, amivel nehezebb egyetértenem.

-értékes területek a Balatonnál
A te logikád szerint tehát a vaktérképen zölddel és pirossal jelzett területek a legértékesebbek, sőt mi több azt is kiolvashatjuk az írásodból, hogy a meszes alapkőzet egy alacsonyabb szintet képvisel. Ez így pofonegyszerűnek hangzana, de szerintem maradjunk annyiban, hogy szimplán nem igaz. Ez csupán egy magyar fétis - a vulkanikus területek mintegy felsőbbrendűnek aposztrofálása - a nemzetközi szakmány nemigen ismer ilyesmit. A világ legmagasabban jegyzett termőterületeit, borvidékeit mindenesetre elfelejtették értesíteni erről, csak mert jellemzően sokkalta inkább ez utóbbi kategóriából találni (a leg)többet közülük.
Szeretném továbbá e ponton hangsúlyozni, hogy az alapkőzetet ne önmagában, mindig a talajtakaróval és a kitettséggel, esetlegesen vízháztartással, stb. egyetemben érdemes vizslatni.
A magyarországi szőlőkataszteri besorolás nyilván olyan amilyen, de az a megállapítás, hogy a Balaton-felvidéki részeken jellemzően igen magas százalékban vannak az első osztályba sorolható területek, összességében nem éppen minden alapot nélkülöző kijelentés.

-fajtakérdés
Némi önellentmondást érzek rögtön a "virágozzék ezer virág" utáni olaszrizling elleni kirohanásodban.
Egyfelől nem értem mitől tömegborabb mondjuk egy furmintnál vagy juhfarknál? (ezekből amúgy mennyi lehet összesen eltelepítve, 10-10 hektár a komplett Balatonnál?) Másrészről amennyire én látom a "BalatonBort" pont oda pozicionálták, ahova te is. Valójában meg csak nem a rangjának megfelelően bánunk vele, miután elmaradt a fajta honi rehabilitációja.
Magam részéről amúgy nem bánnám, ha racionalizálódna a kaotikus fajtaösszetétel, de ezt nem is feltétlen szűkítéssel, tiltással lenne célszerű elérni, hanem épp ellenkezőleg: borvidéki körzetenként 3-5 kiemelt fajtát (és klónt) vennék be a támogatás (telepítés, szerkezetváltás) legmagasabb szintjébe, ezáltal indulhatna meg egy ilyen - hosszú távú - folyamat.

-birtokméret
Valóban gazdaságilag fenntarthatatlan ez az elaprózódott birtokrendszer, de ezzel kapcsolatban is lenne pár észrevételem. Sokan hiszik azt, hogy ez az átkos vagy az elcseszett privatizáció hozadéka, a valóság ezzel szemben az, hogy korábban is nagyjából ez volt a jellemző. Lásd Keleti Károly statisztikáit (1873), igen hasonló birtokméretek jellemezték azt a kort is. Önmagában ez nem is volna probléma, amíg azokat valóban tisztességgel művelnék, az minél több családnak nyújtana tisztes jövedelemkiegészítést szőlőeladás vagy termelői borkimérés formájában, csak hát a mai piaci trendek, szőlő- és borárak (na ez viszont nagyon nem így volt korábban) mellett ez irreális. Ami egyébként igen sajnálatos, a pinceszer, mint sok évszázados tradíció, a még mostanra néhol jellemző szőlőhegyi tájkép nemsokára végleg el fog tűnni, egyszerűen meghaladtuk.
Ezt csak mellékesen éreztem fontosnak, mintegy súrolva a témakört, sokkal inkább a ló túloldaláról szeretnék megemlékezni a birtokméret tekintetében. Te a középbirtokok létrejöttének szükségességéről írsz, ez verbálisan egybe is csengene az éppen regnáló hatalom célkitűzéseivel (lásd a gyakorta emlegetett, körbeudvarolt kkv), azok patronálásával, a rögvalóság ellenben sokkal inkább a nagybirtokok kialakulása és a kicsik kivéreztetése. Szóval kopik ugyan a kisbirtok, csak nem középbirtokká avanzsál, hanem ugarrá vagy éppen betagozódik a helyi kiskirály feudumába, akinek a piaci kihívásokkal se kell egyelőre megbirkóznia...
Nincs boros ember, aki ne hallott volna a Magna Mátra egyesület indító kóstolójáról, amelyre március 20-án került sor a Vigadó falai között. A nyolc alapító termelő (Benedek Pince, Centurio Szőlőbirtok, H2 Pince, Kékhegy Pince, Levente Szőlőbirtok és Pince, Losonci Pince, Nagygombos Borászat,…..
zoli 2017.03.27 08:53:43
Egyfelől sok sikert a jövőben, másrészről a beillesztett fészbuk-kép leírása felőli értetlenségemnek szeretnék hangot adni. Az illatos/gyümölcsös kontra komolyságnak (ráadásul a Vígadóban? :)).
Nem először találkozom ezzel, érezhetően ez a hagyaték afféle vesszőparipa, komplexusképző a nagyot álmodó új generációk borászainak, viszont a miértjét nem igazán értem. Addig rendben vagyunk, hogy a könnyű, olcsó, egyszerű ivóborok műfaja inkább az Alföld sajátja, de továbbgondolni az illatos, gyümölcsös (korábban még fehér-)borokra nekem kissé a ló túloldalának tűnik.
Egyfelől: a Mátra hazánk hűvösebb borvidékei közéi tartozik, ezt kár lenne tagadni. A meglévő, nagy százalékban illatos- és félillatos fajták ültetvényeinek lecserélése nem megy egyik napról a másikra. Innen nézve nem annyira megalapozatlan az a gyűlölt címke.
Másrészről: számomra a gyümölcsös nem hogy nem szitokszó, hanem alapvető követelmény még a "komoly" borok esetében is. Továbbá illatos fajták közül is akad azért olyan (pl: sárgamuskotály, tramini), ami nem számít kizáró oknak a megcélzott műfajban sem. Zárójelben: az egyszerűbb lelkületű illatosak a fentebb említett Alfölddel összevetve is sokkal szebb struktúrát, savösszetételt és részletgazdagságot mutathatnak fel a Mátrában - zárójel bezárva. A félillatos vagy gyengébben aromatikus fajták (sauvignon, zöldveltelini, rajnai, hárslevelű, zenit) újfent ezen a borvidéken tudják az egyik legtöbbet kihozni magukból. Ezen kívül van még egy műfaj, ami szintén nem véletlenül kapcsolódott a borvidékhez: a hazánkban elterjedt azon divatos világfajták, amikhez a mi klímánk jellemzően túl meleg (a komplett pinot-fajtakör, nomeg a chardonnay plusz néhány fentebb felsorolt) amiben szintén ez a borvidék áll még mindig a legjobban, azaz a hazai csúcsra az egyik legtöbb eséllyel pályázhat.
Globális, országos kontextusban tekintve nem tartom tehát megalapozatlannak se a kategorizálást, se a kialakult fajtaösszetételt. Ismerem a legfőbb szokásos ellenérvet is: korábban vörösbortúlsúllyal bírt több település, ami igaz is, csakhogy az a korszak a kadarka egyeduralma volt. Néhány erősebb identitású borvidéket leszámítva mindenhol ez volt a jellemző, hiba lenne ebből kiindulni csupán. Az is érthető, hogy a tettrekész fiatalok nagyot, maradandóbbat szeretnének alkotni, de kár lenne olyan kategóriákban indulni, amiben akadnak bejáratottabb, olajozottabban működő gépezetek, épphogy azzal erősődne fel a hendikep-érzés.
Egy régió fajtaösszetétele és a borstílusa nem éppen egy gyorsan változó/változtatható dolog, ezért érdemes bölcsnek és józannak maradni ennek alakításakor.
zoli 2017.03.27 11:15:15
@akov: én nem cikkre, nem is a fészbukos "hozzászólásra" reflektáltam, hanem a képleírásra, mint árulkodó öndeifiniálásra és vissza-visszatérő motívumra.

Nyilvánvalóan összetettebb és nem fekete-fehér az általad helyi estabilishmentnek nevezettek és az újvonalasok között feszülő ellentétek, de én nem vitatnám el semelyik féltől, hogy alapvetően jót akarnának a (bor)vidéknek. Az a fészbúk-hozzászólás természetesen tartalma és stílusa végett nem idesorolandó.
Porrera, Priorat, Katalónia, Spanyolország. 2016. július Carles Ortiz vadul artikulálva csapkodja a kormányt, miközben viseltes Ford terepjárójával átzökkenünk egy szép nagy víztócsán. „Na, látod… Ez az egész nagyon tetszik nekem!” – mondja, miközben függőlegesen…..
"Szentesi József az egyik legeredetibb magyar borász. Kívülállóként kezdett borászkodni, különösebb szakirányú végzettség nélkül, szellemileg leginkább olvasmányélményeire, pincejárások tapasztalatára, lelkileg a már elfeledettnek gondolt családi hagyományokra támaszkodva. Mégis, minden megszerzett…..
Vendég-poszt következik. Alkonyi László boncolgatja a kézműves és technológiai borászkodás ellentéteit, egymáshoz való viszonyukat. Fogadjátok szeretettel!  ..
zoli 2017.01.31 08:02:08
@Daeril: Hiszen írtam: definiálatlansága végett mérhetetlenül elhasználódott és kiüresedett.
Éppen ebből a meg nem határozottságból következik az, hogy te is egyből a csinált borok ellentpárjaként aposztrofálod, helyezed el azt a koordináta-rendszerben. Tehát lényegében egy ellen-mozgalomról beszélhetünk leginkább. Sokan talán emiatt gondolják, hogy minden modern kori vívmány eredendően rossz, míg a múlt technológiáit - legyenek azok akármilyenek - egyfajta pátoszos pluszértékalapú dolognak tekintik (lásd amfórás borok: melyik mai európai országban vannak hagyományai Grúzián kívül? És milyen százalékban nyújt valós minőségi többletet? Aki kóstolt már jónéhányat tudja, hogy keményen negatív tartományról van szó, de hát olyan fennkölt, hogy vmi ezeréves nemlétező hagyományt ápolunk). Annyi ésszerűtlen vadhajtása nőtt ennek a mozgalomnak, annyi tudománytalan (na ez is lassan szitokszóvá válik) ökörséget hordanak össze, hogy én azt gondolom a mozgalmi radikalistáktól épp annyira illene elhatárolódni, mint a korábban emlegetett borgyárosoktól. Ahogyan mondjuk a fradi szurkolókat is legtöbben a kopaszokkal azonosítják, pedig öregapám is az volt és hát más közös pontot nemigen találnék köztük.
Ezzel annyi lenne a tennivaló, hogy normálisan áttárgyalja a szakma és ésszerű konszenzusra jut mi elfogadható és mi nem az eszme keretein belül. Lefogadnám, hogy ezzel elég sokan megpróbálkoztak, de dűlőre még senki nem jutott, amiből én arra következek, hogy a radikálisok (nekik semmi nem lenne elég szigorú, ők csak különbözni szeretnének, nem összefogni) és az ál-kézművesek (ők meg csak visszaélnének a névvel, plusz vállalásokról hallani se szeretnének) vannak inkább többségben, ettől még kevésbé érzem rangnak az ezzel aposztrofált terméket vagy közeget.
zoli 2017.01.31 09:43:44
@László Alkonyi: bocsánat, ez a hozzászólaás véletlenül elkerülte a figyelmemet.
A palackozás és az azzal járó borstabilizálás kiváló példa. Egy olyan technológiai vívmány, ami a megváltozott életmódhoz illeszkedik (urbanizáció). Ma már kevesen járnak el a termelőhöz folyóborért és egyre kevesebb városban árusítanak kimért bort.
Ott van példának okáért a kannás bor: egy kifejezetten negatív előjelű szóösszetétellé vált, teljes elinflálódott, holott az korábban a jóféle háztájinak volt a szinomímája. Ez történik ma a kézművességgel is, mint fogalommal.
Már eleget ismételtem, de a rend kedvéért még egyszer: a kézművesség a szakmai konszenzuson alapuló konkrét körülhatároltsága nélkül menthetetlen elkopik. A korábban általad írt: "Ha ma nem szúrunk le sarokpontokat, a mai technologistákból lesznek a holnapi kézművesek." nekem pont ugyanezt sugallja.
zoli 2017.01.31 13:01:29
@Daeril: teljesen jogos felütés a manipulált borok tisztességtelen helyzetelőnyéről beszélni, bár véleményem szerint a félsz a borok visszafordíthatatlan uniformizálódásától kissé túldimenzionált. Magyarországnál szerencsésebb országokban a bor kultúrája és az arról való diskurzus kellőképpen beágyazott ahhoz, hogy ez azért végérvényesen ne következhessen be. Továbbá a két végpont között (nyakló nélküli adalékanyagpumpáló ipari természetkárosító vs. kénmentes amfórás klasszikus zenélős sámántáncolós) sokkal több az árnyalat, hogy ennyire végletesen lássuk a dolgokat.
Én pl. ha egy borvidéket meglátogatok direkte nem kizárólag a nagyágyúkhoz vagy a felkapott csodabogarakhoz kívánkozom, sokkal többet megtudok a régió borairól, ha nagy-, közép és kistermelőket egyaránt felkeresek. Nos, a legtöbb nagypincészet/szövetkezet portékái között is bőven találni termőhelyre jellemző, jó árú, szerethető, tiszta borokat, amik bevallottan nagyobb hozammal, irányítottan, szelektált élesztővel erjesztve készülnek. Nekem semmi kifogásom ellenük, nagyon igazságtalannak tartom, ha valaki számára ez már az ingerküszöbön túli tartományba tartozik, csak mert nem kézműves vagy természethű vagy mi, holott éppen ők volnának a szabályozatlan machinálók valós alternatívái. Sajnos mi ezt (is) túl végletesen éljük meg.

Így van, általános nemzetközi definíció nincs, inkább régiós szinten valósulnak meg az ehhez a kultúrkörhöz kapcsolható szerveződések. Jellemzően alulról építkezve, önmagukra vonatkoztatható megkötésekkel, így azokból általánosságokat nem lehet levonni.
Azt kellene szerintem látni, hogy nem az számít, hogy nekem vagy neked mit jelent a kézművesség fogalma, hanem milyen az általános megítélése, milyen jelntéstartalmat tulajdonítanak neki szélesebb körökben. Én márpedig azt tapasztalom, hogy inkább csak szubkultúrális szinten fogadják jól, nagyságrendileg viszont folyamatos devalválódásban van és a tendencia magától nem áll meg.
A Clos de Los Siete Michel Rolland Argentínában fogant szerelemgyereke, egy közös vállalkozás eredménye. A francia sztárborász 1988-ban, első argentínai útja során arra a meggyőződésre jutott, hogy az általa bejárt, Mendoza közelében található terület, a kavicsos, köves, agyagos talaj, a sok…..
zoli 2017.01.18 21:51:48
@silvousplait: nyilván csak kóla létezik és az ún. "természetes bor", átmenet nincs.
Sztem nem érted a lényeget. Az állandó műborszimatolás, az önjelölt kényszeres biorendőr szerepköre (nomeg a franciás felsőbbrendűség állandó hangsúlyozása) eléggé visszatetsző.
Azok, akik meg ezt az egészet generálják, állandóan napirenden tartják, igen nagy számban piaci haszonszerzés céljából teszik, ennyit a hitelességről.
Nem tudom mikor kapcsolódtál be a borblogok követésébe, anno a hőskorban, a felfutási fázisban nem csupán egy vékony réteg érdeklődött a műfaj íránt, hanem szélesebb körök, vegyesebb társaság. Az, hogy végül kifulladt a kezdeti lelkesedés, marginalitás, elefántcsonttoronyba zárkózás lett az egészből, abból meggyőződésem szerint oroszlánrészt vállalt ez a fajta diskurzus (a cuccozás fogalmának bevezetése, túltolása). A keménymag ölre ment, a kivülálló számára meg megszűnt a kellemes miliő, hamvába halt a közösségteremtés lehetősége. Egy szintre süllyedtünk a magyar focival/politikával, amitől normális emberek tartják a tisztes távolságot. Elmaradt a borforradalom, nem lett újból mindennapos kultúránk természetes része a bor.
Ahelyett, hogy közösen toltuk volna a szekeret egy irányba és növeltük volna a bázist, inkább elirigyeltük más meglévő piacát. Piti, kicsinyes hozzáállás volt. Nem csoda hát az se, hogy ha borról-borászról írnak vhol, az általános vélekedés azt tükrözi, hogy az egész kóklerság, szimpla átbaszás, hiszen az csak "egy alkohol", a termelő meg csak sírni tud és támogatásért gazsulálni. Ez maradt a többségi vélemény, nem lettünk újból borország, elmaradt a feltámadás. Elkúrtuk - hogy egy klasszikust idézzek.
Mindezt nyilván nem írhatom a hozzád hasonlóak számlájára (és persze sokkal összetettebb a probélmakör), de egy masszív láncszemnek bizonyult a fogaskerékben.