Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Anna_Karenina

0 bejegyzést írt és 27 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ismét kaptam egy téma-felvetést, de szakirodalom nélkül. A kérdés az időre vonatkozik. Amely korántsem telik mindenki számára egyforma sebességgel, és könnyűséggel. Főleg akkor nem, ha randira vár.  Vajon mennyi idő telik el két randi között? Pár nap? Egy hét? Két…..
Anna_Karenina 2011.11.23 15:03:09
@skarlát betű: @kardhal77:
Én, azt hiszem, értem Kardhal felvetését, mert bennem is megfogalmazódott már hasonló gondolat. Nevezetesen, hogy bizonyos posztok kommentjei alapján időnként úgy tűnik, hogy egyes hűtlenek csak "muszájból" vannak együtt a hivatalos párjukkal, ezzel szemben más posztok kommentjei alapján ugyanezen hűtlenek a párjukat is legalább annyira szeretik, mint a szeretőjüket, és vele is kiváló a szex, és soha meg nem fordulna a fejükben, hogy dobbantsanak otthonról, de még véletlenül sem a gyerek/anyagiak/egyéb bonyolult szitu miatt... Ez a kettősség fura nekem, bár ítélkezni nyilván nem akartam/akarok/fogok. :)

Egyébként annak idején én is a "sajnálni való" kategóriába tartoztam: 4-8 hetek teltek el 2 randi között, és a következő randi időpontját max. 1-2 nappal előre tudtam csak meg. :S

@Lars.Lares:
Köszi a kíváncsiságot, de ezt (még mindig) nem kötöm az orrodra. ;)))
A legutóbbi posztok nagy része inkább könnyed hangvételű volt, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk a fajsúlyosabb ügyeket. A napokban eszembe jutott, hogy erről a témáról még viszonylag kevés szó esett a blogban. Pedig a hűtlenség egyik nagy rákfenéje a bűntudat. A…..
Anna_Karenina 2011.10.09 15:50:37
@skarlát betű: Pont ez az, hogy fizikailag egyáltalán nem bánom! :) Szerencsére nem is volt volt érdemtelen az illető, a körítés is stimmelt. Csak nekem nem volt elég az a havonta - másfél havonta 1 alkalom. És amikor belementem, tudtam, hogy ő egy nagyon elfoglalt férfi. De azt is tudtam, hogy én nem érezném túl jól magam egy kvázi langyos vízben, nekem valami intenzív dolog kell tőle. Mégis belementem. És amikor nem kaptam meg, amit akartam, akkor persze csalódott voltam, és rosszul éreztem magam, és bántam, hogy egyáltalán belekezdtem.
Ahogy @M-elicious is írta, a megbánás valóban egy sokkal önzőbb dolog. Amikor eszembe jutott, hogy bárcsak visszautasítottam volna, akkor tulajdonképpen saját magamat sajnáltam, amiért nekem többet jelentett ez a kapcsolat, mint neki. Már vagy 10 hónapja vége a dolognak, bár ezt nem mondtuk ki, ahogy a kezdetét sem. :) Viszont azóta jóformán menekülök előle (már amennyire lehet), mert nem tudom, most vissza tudnám-e utasítani a közeledését, pedig még élénken emlékszem, milyen rosszul éreztem magam, mikor éppen hanyagolt egy kicsit.
Az egyik előző poszt kommentjei között kanyarodtunk el ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miért kapaszkodunk össz-társadalmilag a monogámia mítoszába, ha valójában látva látjuk, hogy nem működik? Legalábbis abban a formában, amelyet a mesék példaként elénk állítanak, vagyis,…..
Anna_Karenina 2011.09.08 15:42:17
Nem vagyok nagy Depeche Mode fun, de ez azért nem rossz:

www.youtube.com/watch?v=-4YEW8uibkY&feature=related

"Now I'm not looking for absolution
Forgiveness for the things I do
But before you come to any conclusions
Try walking in my shoes
Try walking in my shoes"

@Krapulax7: szerintem valami ilyesmin azért nem ártana elgondolkodnod egy picit... "Ritkán van 1 helyes megoldás!" Bár a matematikára ez általában annyira nem érvényes, de ez életre szerintem annál inkább. Fura volt olvasni, hogy kvázi kioktatsz itt embereket anélkül, hogy bármit is tudnál róluk, mintha te valami istenféle lennél (ki tudja, lehet, hogy az vagy... ;-) ), és mintha nehezedre esne azt mondani/írni: "rendben, elfogadom, hogy te így gondolod, te meg fogadd el, hogy én nem értek veled egyet..."

Szerintem (ezt már lehet, hogy egyszer fejtegettem is itt valahol) az a legnagyobb hátránya az internetes véleménynyilvánításnak (chat, kommentek, akár email...), hogy a mimika, a testbeszéd és a hangsúly hiánya miatt ritkán lehetsz teljesen biztos abban, hogy az írója hogyan is értette azt pontosan. Én nem gondolom, hogy itt bárki el akart kergetni, vagy hogy osztottak volna téged, @Krapulax7, mégis szinte minden választ valami heves támadásnak éltél meg. (Aztán lehet, hogy épp ezzel bizonyítom az elméletem, és pont én olvastam félre a por és kontra érvelők érzéseit...) :D (Gondolj csak bele, hányféleképpen lehet olvasni pl azt a szimpla mondatot, hogy "Menj haza!") ;-)

Ja, én nem képzelem magam sem különlegesnek, sem kivételnek, és az sem zavar, ha itt nyilvánosan boncolgatod a kapcsolatomat, mivel egyáltalán nem ismersz engem, így maximum gyárthatsz nekem/belőlem egy sztorit, de hogy aztán annak mennyi köze lesz a valósághoz... :-)
Anna_Karenina 2011.09.09 09:08:06
@susztertangó: És az mond valamit, hogy
"Akarsz-e játszani boldog szeretőt?"
(Kosztolányi Dezső:Akarsz-e játszani? Az egyik kedvenc versem... (-; )
Anna_Karenina 2011.09.26 16:00:17
@susztertangó: Igen, köszönöm a verscímeket, ismerem őket. :-)
Igazából az eredeti hozzászólásod kissé kioktatónak és gőgösnek tűnt ("Mond az valamit...?"), és én erre csípőből reagáltam anélkül, hogy elszámoltam volna 10-ig (vagy 100-ig... :D), pedig simán lehet, hogy egyáltalán nem úgy gondoltad, ahogy én értettem... :-)))
Mindegy, nem akarok belemenni ilyesfajta adok-kapok-ba, semmi értelme.
A nyitott kapcsolat ... Valószínűleg annyiféle, ahány pár kipróbálja. Egy dolog biztosnak tűnik: humorérzék nélkül ezt a műfajt nem lehet művelni. Sőt, ajánlatos nagy adagot raktározni ebből az életmentő tulajdonságból.  Mennyit áruljunk el a saját…..
Anna_Karenina 2011.08.28 10:30:12
@Lars.Lares: Miért érdekes az "engedély" időzítése?

Szerintem azért nem annyira könnyű azzal a tudattal élni, hogy rajtam kívül XY is aktívan jelen van a társam életében. (Talán az ember alapból így van kódolva, hogy annyira nem szeret osztozni.) De ha nem nevesítjük az illetőt, akkor pont a személytelensége miatt talán könnyebben elfogadható, nem?
Anna_Karenina 2011.08.28 11:18:27
@barbieds: :D
Biztos annak is eljön majd az ideje...
Akinek sose volt benne része, az hitetlenkedhet, de elég sok házaspár él úgy évekig egymás mellett, hogy vagy nincs szex köztük, vagy van, de az annyira csapnivaló, hogy még rosszabb, mint a semmi. Nem szokás erről nyíltan beszélni, naná, hogy nem. Hiszen az elvárás az, hogy a…..
Anna_Karenina 2011.04.03 21:18:38
@skarlát betű: Igen, azt hiszem, alapvetően én sem szeretném ezt a rendszert, bár hozzá kell tennem, hogy rendkívül utópisztikus a történet, és "természetesen" nagyon alapos vizsgálatoknak teszik ki az egyedeket, mielőtt szexjeggyel látják el őket. Vagyis mintegy jobban tudják, hogy mikor lesz kedve (és kivel) szexszelni az egyénnek, minthogy ő azt csak sejtené... :-)) De ez persze csak nagyon fikció...

Egyébként egyszer olvastam egy Ázsiában élő törzsről, akik még nem "fertőződtek meg" a civilizációval, és náluk a család nem a férfi+a nő+a gyerekek nyugati etalonja. Hanem a nő az anyjával és a testvéreivel él (legyenek azok férfiak és/vagy nők). Ha megtetszik a nőnek egy férfi, elkezdenek együtt járni, és akár csinálnak gyereket is, akit a nő az anyjával, nagyanyjával és a testvéreivel nevel fel. A férfiak így a lánytestvéreik gyermekeit nevelik és szeretik sajátjukként, az ő vér szerinti gyerekeiket pedig a gyerekeik anyjának "családja" neveli sajátként. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy egy férfi és egy nő pont addig legyen együtt, amíg minden, így a szex is tökéletesen működik. Aztán mind a férfinak, mind a nőnek megengedett, hogy új párt válasszon, nyilván akár többször is életében. Szerintem nagyon sok frusztrációtól óvja meg ez a rendszer az érintetteket, miközben a gyerekek (adott esetben) úgy nőhetnek fel, hogy nem kell a szülők marakodását végignézniük, stb.
Nyilván ennek a rendszernek is megvan a maga hátránya (pl. bizonyára nem mindig egyszerre unnak rá egymásra a felek), de azért első hallásra nekem sokkal szimpatikusabb szemlélet a fene nagy nyugati/civilizált verziónál...
Anna_Karenina 2011.04.14 14:11:14
@Oldalbordal: Bakker, le a kalappal előtted! Elkerekedett szemmel (talán pislogás nélkül) olvastam végig a történetedet, és a kommenteket. Ahogy próbáltam az én saját életemben ezt a szituációt elképzelni, hát elég fájdalmasan hangzik.

Azt hittem, én is az őszinteség híve vagyok. De most rájöttem, hogy nem. Mi a férjemmel már egy ideje beszélgetünk ilyesmi témákról (nyitott házasság, swinger klub, stb.). Én valahogy úgy képzeltem, hogy ha mindketten legálisan, a másik tudtával és beleegyezésével csináljuk, akkor nem lehet gond. Valamiért a férjem egyszer azt mondta, hogy ha vágyom arra, hogy kipróbáljam más férfival is (nekem ő volt az első, és sokáig az egyetlen), akkor tegyem meg, de ne mondjam el neki, mert azt nagyon nehezen viselné. A történeted alapján értem, miért.

A szívmegosztáson én sokáig agyaltam annak idején. 5 évvel ezelőtt biztos voltam benne, hogy egyszerre csak egyet lehet szeretni. Aztán feltűnt valaki a színen, és bebizonyította, hogy ez nem igaz, az ember képes "paralell" szeretni. :-) Sőt! Azóta már a 2. ilyen bizonyíték is megjelent. :-)))

Egyébként én imádom a férjemet, nemcsak partner, hanem társ és barát is. Gyerekeket akarok tőle, és vele akarok megöregedni, de most úgy érzem, szükségem van arra, amit ő szexuálisan nem tud megadni nekem. Megoldás? Szerető. Tudjon róla? Inkább ne! Mármint semmi konkrétat. Az talán jó, ha tudjuk, hogy a másik esetleg fizikailag nem feltétlenül hűséges, és ezt elfogadjuk, de azt hiszem, talán jobb nem tudni, a másik mikor, kivel, hol és hogyan....
Anna_Karenina 2011.04.14 15:30:32
@skarlát betű: "Szerintem, amikor nem éppen az erkölcsnemesítő hülyék támadásaival kell foglalkoznunk, akkor úgy működünk, mint valami terápiás csoport."

Felvilágosító és terápiás... :-) Egy csomó dologról azt hittem, hogy ilyen még a mesében sincs, és hogy velem megtörténik, az a szabályt erősítő kivétel... Ehhez képest az itt olvasott történetek apró darabkáiból már majdnem össze lehetne rakni az én saját történetemet is.

És - szégyen, nem szégyen - egy csomó dolog nekem innen, ebből a blogból lett egyértelmű... mint a mozaik darabjai, a helyükre kerültek.

És valóban terápiás is: messze nem érzem magam olyan elveszettnek, önzőnek és selejtesnek, mióta olvasom a blogot! Köszönet érte, SB! :-)
Ismét levelet hozott a postás. Alább Kater nevezetű olvasóm írását teszem közzé arról, hogy szerinte milyen előnyei vannak annak, ha az ember (mondjuk férfi) nem egy, hanem két-három szeretőt is tart. Biztos vagyok benne, hogy gondolatai vitát kavarnak majd, de szerintem érdemes…..
Anna_Karenina 2011.04.06 18:20:23
Szerintem a posztban ismertetett megoldás tök jó!

Igazából részese voltam egy ilyennek, persze "háremtagként". Csak sejtettem a többiekről. De még csak megtippelni sem tudtam, vajon hányan lehetünk. :-)))

Végül én léptem ki a dologból (vagyis inkább épp folyamatban van a dolog). De sok minden értelmet nyert a posztot és a hozzászólásokat olvasva, főleg dildozer leírásai nyomán raktam össze még néhány mozaikdarabot... (hála néked, dildozer és hűtlenség.blog :D)

Az a vicces a dologban, hogy a "háremtartóm" bazi nagy öngólt lőtt. Ugyanis lehet, hogy sok nőnél ez nem működik, de velem (mint szeretővel) pont akkor tudott volna hosszabb távon tervezni, ha elmondja, mi a helyzet. Főleg mikor rákérdeztem dolgokra, és ő meg sunnyogott, na azt nem kellett volna. Ha nyíltan elmondja, amikre kíváncsi vagyok, ha őszintén válaszol minden kérdésemre, akkor felfogom/megértem, hogy pl. miért csak havi egyszer találkozunk. És akkor azt érzem, hogy tisztel annyira, hogy nyílt lapokkal játszik, és megkockáztatom, barátként nézek rá. (Hangsúlyozom, enélkül is tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen nő, de még csak az egyetlen szerető sem az életében!)

Egyébként hivatalos formában kb. heti 3x találkozunk, és nagyon tud udvarolni, szavakkal és szavak nélkül is. És bizony nem egyszer jutottam el addig, hogy még egy lépés, és menthetetlenül beleszeretek. Hogy tudatosan, vagy csak ösztönösen-e, azt nem tudom, (talán nem is szeretném tudni), de ilyenkor mindig nagyon visszavett, és persze segített nekem, hogy ne szeressek bele. :-) Ez így utólag elég viccesen hangzik, de amikor fortyogtam magamban, eszembe sem jutott, hogy direkt csinálja. Főleg, mert nem olyan profi, mint dildozer, hogy nem mond olyan csacskaságokat, mint "Szeretlek" stb. :-)

Mindegy is. A lényeg, hogy szerintem ha magát az embert kedveled és jól kijöttök [az ágyban (is)], akkor bizony fennáll a veszélye, hogy előbb-utóbb az egyik beleszeret a másikba. Viszont ha ritkábban, de több emberrel osztod meg az ágyadat, akkor az esély is csökken talán, hogy valamelyikbe beleszeretsz.
Nekem tetszik! :-)
Anna_Karenina 2011.04.06 20:01:54
@dildozer: "ettől akarom megkímélni magamat, és a szeretőimet is."

Hát ezt nagyon jól teszed! :-) És szólj, ha üresedés van a háremedben! ;) :)))
Folyton azt szajkózzák körülöttünk, hogy a házasság válságban van. Nem csak a sajátunk, hanem úgy általában, az intézmény maga. Mert hogy régen milyen más volt. Persze ez a régen nagyon tág fogalom, ilyenkor kedvem lenne megkérdezni, hogy mikor volt az a régen, amelyre a…..
Anna_Karenina 2011.04.06 19:30:53
Abszolút nem értek egyet sem Lord_M-mel, sem biemmel.

Szerintem igenis a házassággal, mint intézménnyel alapvető problémák vannak. Az, hogy "régen nem volt válságban" (régen? az mikor volt?), na ez aztán pláne baromság. Az, hogy kevesebb volt a válás (még mindig, mikor is? ja, a statisztikák szerint egyre több a válás, tehát tegnap is kevesebb volt...), teljesen más okok miatt volt így. Félrelépés meg szerintem pont ugyanennyi volt.

A házassággal szerintem az a probléma, hogy a házasulandó felek nagyon sarkítva azt vállalják, hogy örökre szerelmesek lesznek egymásba, örökre csak egymást fogják kívánni stb. Ami józanul gondolkodva nyilván elképzelhetetlen. Kb. annyit ér, mint amikor a kisgyerek megígéri, hogy soha életében nem fog hazudni... Köszi!

De a felelősségvállalást ne kössük már a papírhoz. Van egy barátnőm, nem ment férjhez, de együtt élt a pasijával, és lett egy szép kislányuk is, meg lakáshitel és autó is. Egyszerűen úgy érezték, hogy nekik ez jó így is, nem kell hozzá állam bácsi. Tizenx év után, vagy inkább alatt tönkrement a dolog. Próbálták javítani, helyrehozni, csak még rosszabb lett. Aztán sikerült "elválniuk", mondanom sem kell, mindhárman nagyon megszenvedték. Mintha rendes válás lett volna, és abból is a rosszabb fajta...

A másik a gyerek kérdés. Lehet, hogy csak én vagyok szerencsés, és az én ismerőseim/barátaim/rokonaim ilyen különlegesek ad abszurdum intelligensek, de a hozzám legközelebb álló kissrácot az anyja zseniálisan neveli (egyedül, teszem hozzá). A kiskölyöknek könyvtárnyi könyve van, sportol, színházba, cirkuszba hordják, beszélgetnek vele, tv-t alig-alig lát, de nem is igényli, és csak nagyritkán néz valami mesefilmet. Szerintem szuper kis emberke lett/lesz belőle. És ez sem múlt papíron, az anyja maximálisan helyt áll papír nélkül is.
Igen, a kettős mérce még él. Nem ugyanúgy ítéli meg a társadalom (hülye szó, de most mit írjak ide?), ha a férfi lépeget félre, mint, ha az asszony. Minél hagyománytisztelőbb a berendezkedés, annál rosszabbra kell számítania a nőnek. Extrém esetben (és ebből jóval több…..
Anna_Karenina 2011.04.05 13:20:52
@levelibeka28: Valami hasonló velem is megesett: a férfiút, azt hiszem, teljesen vérig sértettem amikor közöltem vele, hogy megnyugodhat, nem baj, ha nem értünk egyet mindenben, hiszen nem akarok hozzámenni feleségül, nem akarok vele élni, és gyerekeket sem akarok tőle. Láttam az arcán, hogy enyhén szólva nem esik jól neki, amiket mondok. Pedig családos ember, és esze ágában sincs otthagyni őket, pláne nem egy olyanért, aki még gyereket akar...

Érezhetően utálja a férjemet, és mindig van rá 1-2 rosszmájú megjegyzése. Mondtam is neki, hogy pedig nagyon hálásnak kéne lenni a férjem iránt, hiszen ameddig vele vagyok, addig biztosra veheti, hogy tőle nem akarok semmi komolyabbat. Erre fennhangon elkezdte tervezgetni az esküvőnket a drága! :-)))

De legalább tudom, mivel lehet könnyedén rövidre zárni a kapcsolatot, ha már kezd terhes lenni a dolog: bejelentem a szeretőnek, hogy válni akarok, és megkérdezem, mikor költözhetek hozzá és mikor csinálunk kisbabát... :-)))
Aki volt már olyan emberrel, akivel a világ tudott lenni egy hotelszoba is, az csak hallgassa, és emlékezzen. És lehetőleg ne bőgje el magát :-) Motel - szobánk, Hitünk - csodánk, S ezer - üveg - szilánk. Titok - sziget, Enyém - tied, Lopott - idő - Veled. Refrén: S a…..
Anna_Karenina 2011.03.23 16:56:20
Ezt ismeritek?

hutlenseg.blog.hu/2011/03/19/egy_szoba_a_vilag_1#comment-form

Szöveg:

Bújjunk az ágyba és felejtsük el,
Hogy 35 perc múlva indulnod kell,
Egy másik lakásban már várnak,
S ott hazudnod kell.

Bújjunk az ágyba, mert sietni kell,
34 perc múlva indulsz te el,
És ha megérkeztél máris
Hazudnod kell.

De addig 32 percre még bújj mellém,
És hogyha szégyellnéd, ne is nézz rám.
30 vagy 32 percre még bújj mellém,
S ha bármit kérdeznék, fogd be a szám.

Addig még bújj velem ágyba és felettesd el,
Hogy kinn az utcán az eső szemel,
És ha elmész az eső ezt kopogja el.

Itt volt és elment, mert sürgősen hazudni kell,
Hogy idejét mivel is töltötte el,
Egy másik lakásban majd kérdik, és Ő igy felel:

Nő:

Tudod hát úgy jártam, útközben átfáztam,
Kissé eltévedtem, s jött az eső.
És tudod útközben még beleütköztem
Egy ismerősömbe, s ment az idő.

Még 12 percünk van, s máris hazudsz,
Mert fejedben az jár, hogy majd haza jutsz,
S ott a lakásba belépve nevetni tudj.

De addig 12 percig még ágyamban vagy,
12 percet még csak nekem adj,
Mert mindezt megérné most egyetlen jó pillanat.

Keressük kérlek még, kéne egy jó emlék
Mielőtt elmennék, egy jó pillanat.
Megérné egyetlen ünnepi felhőtlen pillanat,
Kérlek hát várjuk meg azt.

Keressük, várjuk meg, bármikor érkezhet,
Ha van még vagy 4 perced, az sok pillanat.
Mi mástól érné meg hazudnod és félned,
Ha még 30 percben sincs egy pillanat.

Na na na na na na na na na na
Egyik olvasónk, Quadrille Lobster kérdései alapján született a következő poszt. A kérdések jogosak, megpróbálok egzakt válaszokat adni. A kérdés tehát: Milyen a jó szeretőnek való pasi? (Természetesen magamból és a magamfajta, értelmiségi nőtípusból indulok ki, tehát a…..
Anna_Karenina 2011.03.23 13:38:52
Sziasztok!

Érdekes témát boncolgattok, tetszik. :-)

A jó test vs. lehengerlő egyéniséggel kapcsolatban van egy érdekes élményem.
Valami teljesen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag rámkattant egy nagyon sportos férfi (elképesztően jó teste van, pedig nem 20 éves...) annak ellenére, hogy én abszolút nem ilyen alkat vagyok (bár én is rendszeresen sportolok, de ez alig látszik rajtam) :-) Persze nem akartam elhinni neki, hogy tényleg rám vágyik. Aztán mégis beadtam a derekam. De azt a tekintetet, ami miatt belementem a dologba, soha életemben nem fogom elfelejteni. Úgy nézett rám, mintha már fájna neki a vágy, és napnál világosabb volt, hogy iszonyúan KÍVÁN engem és ENGEM kíván. Teljesen levett a lábamról. :-) Maga az aktus ezzel a férfivel álomszerű, egyszerre finom, gyengéd, vad, kreatív, amit csak el tudtok képzelni...De a kezdeti lelkesedése jócskán alábbhagyott. Mármint nem a szexben, hanem a körítés. A kezdeti teázások, közös reggelik, ebédek teljesen elmaradtak, és már nincs se telefonálás, se sms... De a szexet ugyanúgy elvárná. Egyébként ő nem az az ember akivel boldogan leélném az életemet. Igazából nagyon más emberek vagyunk, nagyon beszélgetni sem tudunk. Talán a szex az egyetlen, ami kiválóan működik kettőnk között.

Közben megismertem egy másik férfit. A teste meg sem közelíti az előbb emlegetettét. De olyan kisugárzása van! Ráadásul teljesen egy hullámhosszon is vagyunk. Így csak kicsit meglepő, hogy egy átmulatott éjszaka vége szexbe torkollt. :-) Ha csak tisztán a testiséget nézzük, nem volt rossz, de azért nem közelítette meg az előző férfit. Ha viszont a hozzáadott értéket is nézzük, gondolkodás nélkül ez utóbbi úriembert választanám! Vele órákon át tudok beszélgetni, bármikor képes megnevettetni, mellette nincs görcsös megfelelési vágyam stb.
(Hozzáteszem, egyikhez sem akarok feleségül menni, és ezt mindkettő tudja. :-) )

Uhh, ez jó hosszú lett, bocs. :-) Egy szó, mint száz: hiába a jó test és a kimagasló teljesítmény az ágyban, mehet a levesbe, ha a posztban felsorolt többi követelményben harmatgyenge... :-)
Futóblog Nike félmaraton 2010.09.10 14:31:47
Szeptember 5., reggel 8 óra 40 perc. A helyszín: Budapest, Városliget. Rajtszámfelvétel, átöltözés, barátok üdvözlése, bemelegítés, visszaszámlálás, rajt! A kép a verseny rajtjára készült. Ez az a táv, ami pár hónapos tudatos felkészüléssel bárki számára…..
Anna_Karenina 2010.09.14 20:55:51
@Robi, a hód: Köszi, utánanéztem, a könyvet is lehet, hogy megrendelem. Egyébként valami hasonlóval próbálkozom én is. :-)

@DaMartian: Tyű, ez volt aztán a lelkesítő beszéd! És olyan hatásos, hogy most gyorsan nevezek is Siófokra! :-)) Köszönöm!
Futóblog Paklis montázs 2010.08.02 15:55:07
Papp "paklis" Ádám fogyásásról már megemlékeztünk itt a blogon. A minap küldött nekem egy montázst, ahol jól megfigyelhető, hogy miből lesz a cserebogár. Paklisnál is a futás jött be, mint új "hobbi". Máshogy ezt nem lehet. Vannak még olvasóink…..