Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Stef78

2 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Harapj a narancsba Első 2011.01.16 02:47:19
Csak legyen mit bambulni itten kérem...
A szombati Fejér megyei riportot közöl kedvenc Vezérünkkel, Orbán Viktorral. www.fmh.hu/cimlapon/20100903_orban_interju"Bár a székesfehérváriakat a kommunizmusban jól megtaposták, ez nyomot hagyott," mondja. Nem tudom, hol élt OV.Nekem még úgy tanították, úgy éltem meg,…..
Tegnap olvastam először Török Gábor elemzését az ajánlószelvényekről: torokgaborelemez.blog.hu/2010/09/01/238_hogy_allnak_az_ajanloszelvenyekkelSzóval, látszik hogy a Jobbiknak azért elég sok helyen hiányzik a polgármester jelöltje.Köztük Fehérváron is....Itt vannak a…..
Stef78 2010.09.03 17:39:31
valasztas.hu

Ajánlom használni érdekes dolgok vannak rajta. Jelen állás szerint 5 polgármester jelölt van. Ebből Gál Péter Pál már nyilvántartásba van véve.

A Jobbik székesfehérvári alapszervezete önálló polgármesterjelöltet kíván állítani, és önállóan indul az őszi önkormányzati választásokon. Ezt dr. Kummer Ákos, a székesfehérvári alapszervezet alelnöke jelentette be sajtótájékoztatón, amikor bemutatta az alapszervezet által polgármesterjelöltnek javasolt Gál Péter Pált. Gál Péter Pál a Jobbik városi szervezetének alapító elnöke, jelenleg is önkormányzati képviselő, a vagyongazdálkodási bizot5tság elnöke. Ezt követően Gál Péter Pál tájékoztatta a sajtó megjelent képviselőit a Jobbik választási elképzeléseiről, és ismertette a „Szent István Program” néven készülő választási programjának sarokpontjait.

Csak pontosan elvtársak, csak pontosan. Előre a gyurcsányi úton, hazudni reggel, délben, este.
 Félreértés ne essék! Jártam Erdélyben, Felvidéken és beszéltem Prágában is magyarul, sőt még Burgelandban is. Dédnagyapám Burgelandból Sopronba költözött, a határ innenső oldalára! :-)MAGYAR vagyok, magyarul álmodok (Wass Albert), bár német és horvát vér (AB+)…..
fehéren feketén Jönnek 2010.08.26 20:05:00
Spiró György: JönnekJönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,csönd van. Senki se pisszen. Alantrólkevéske hűlt költő csontujja int.Ó, ha gyilkolni szabadna újra,csámcsogva, hersegve szívnák a vért -miért is? ki tudja.…..
Stef78 2010.08.27 01:33:41
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken.Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött, és felnyúlt egészen a hegyekig.

A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt, és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk.
Így élt az ember. Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.
Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak, és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.
Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. – Milyen apró, és milyen félénk – gondolta. – Éljen hát ő is, ha akar.
És telt az idő, és a patkányok szaporodtak.
Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: – Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót.
Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt.
Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok, és azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző. – Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. – Követeljük a szabadságunkat és a jogainkat!
És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.
Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.
Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között. – Szemtelenség, gyalázat! – kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. – Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább!
És föllázadtak. – Mienk a ház – hirdették ki maguk között –, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!
S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak – még a virágoknak is –, hogy a ház nem ember-ország többé, hanem patkány-ország, jog és törvény szerint.
S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra.
Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél.
És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.
Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.
Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.
Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.
Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!

(Wass Albert)
Harapj a narancsba Köszöntő 2010.07.26 00:55:19
Adjon az Isten ! Kedves látogató ezen a blogon találkozhatsz a székesfehérvári jobbik polgármester jelöltjével, önkormányzati képviselő jelöltjeivel. Megismerheted céljainkat a várossal kapcsolatos terveinkat, értesűlhetsz programjainkról. Véleményezheted…..
Tegnap találtam, és magamhoz is ragadtam az alábbi matricát: Lehet, hogy nem tudja, mit akar, aki ilyen ötletet talál ki?Legutoljára Magyarországon a Ratkó korszakban volt tilos az abortusz. A gyűlöletes '50-es években, amikor diktatúra dühöngött.Nem tudom, a mai fiatalok hogy…..
Stef78 2010.07.26 00:23:55