Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Szintaktika Szemantika

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jövőnéző a minap azon tűnődött, mi történne a tudatunkkal, ha az agyunkat merevlemezre mentenénk, most pedig Norman Károlynál olvasom, hogy a web - mint az ismeretek tárháza - megváltoztatja a műveltségről kialakult klasszikus nézeteinket. Korábban leginkább azt tartottuk műveltnek, aki lexikális…..
Szintaktika Szemantika 2007.08.05 20:23:29
Nem ama három dologra teszem, és nem én. Hangsúlyeltolódás mutatkozik az értékelésben a szellemei "tool"-ok (potens eszközök) mérlegelésében, a lexikális, korábban uralkodó értékmérőhöz képest, azért, mert a web hatékonyan használható, lexikális ismeretet pótló, demokratikusan mindenki számára elérhető infrastruktúrává nőtte ki magát. Ez egyszerűen szólva a lexikális ismeretek táguló körének digitalizálódását jelenti. De hogy én hogyan gondolom, arra hadd mondjak példát.
Tegyük fel, különbséget kell tenni a műérték és a giccs között. A lexikonfejű ember közismert művekkkel együtt a közismert értékítéletet is elraktározta, tehát az első kétszáz mű "giccs-e vagy értékes műalkotás" minősítésére képes. Bizonyos elemi, a félműveltséget jellemző minőségeket is felismer: tudja, hogy a holdfényben andalgó őz, a Fájdalmas Madonna kínja lila enteriőrban ciprusokkal, a gombolyaggal játszó égi tünemény, mit fest magának a boldogtalan - ezek tuti giccsek, valamint a keleti hegyi táj neonszínekkel és csillámló vizfolyástrükkel szintén. De arra már nem képes, hogy egy eddig általa még nem látott alkotást hibátlan ízléssel megítéljen. Az elegendő műveltség nem egyszerűen építi magába a látott műalkotásokat és csatolja hozzájuk a bárcáikat. Hanem: potens műértővé emel, aki a művészet szűkebb határain túlra tekint, a szociológia, a történelem, a lélektan, a szociálpszichológia irányába; sőt a festészeti technikákat is megismeri, s tudja, mely festékeket alkalmazza a művész, s milyeneket ügyes kezű kókler. Vagyis úgy lehet, egy művelt ember egyetlen ismert műalkotás adatbárcáját sem fogja tudni prezentálni, de amikor valaminek az értéke vagy talmisága tárgyában kell vélekednie, nagy biztonsággal az igazi szakavatott műítészéhez közeli véleményeket nyilváníthat. Helyettesítsd be: lehet szó zenéről, írásművekről, építészetről vagy akár tudományos-technikai ismeretről is. Még valamit: olyan művelt ember nincs, aki csupán mondjuk a festészeti giccsek körében tájákozódik átlag feletti biztonsággal, de az irodalom, az egészségügy, a számítástechnika vagy a temészetismeret tárgyában süket. Mégpedig éppen azért, amit korábban írtam: a műveltség határokon túlra tekint, s nem maradhat meg a kényelmes, elszigetelt "pszeudoszakbarbárság" mellett. Én egy művelt embertől elvárom, hogy ne legyen egyoldalú, bár ettől még nem fogom "reneszánsz elmeként" ünnepelni (merthogy az a sokoldalú alkotóknak jár ki).
Szintaktika Szemantika 2007.08.06 04:16:08
Végül: a pedagógia feladata tehát nem az egyes elemi készségek elszabadítása, hanem éppen az egységesség felé vezető út megnyitása, és éppen azért, mert mindenre elemi választ nem lehet egy gyerekbe építeni, az előre nem is látható lehetőségek számtalanok lévén, hanem olyasvalamit kell létrehozni (a "művelt embert"), aki a váratlan helyzetekkel szemben is elvárható szinten képes helytálllni. Ebből a nézőpontból az iskola az élet ama sajátságának modellje, hogy a gyereket váratlan terheléseknek teszi ki, s az ezekhez való alkalmazkodás intellektuális készségét építi fel. Nem igaz, hogy "nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk": az iskola maga az élet egy gyerek számára, s amit benne nap mint nap tennioe kell, alapszerkezetében egyezik azzal, amit egész életében fog kelleni tennie. A művelt ember nevű egység legalapvetőbb készsége éppen az, hogy váratlan helyzetekben is önmaga marad, meg tudja őrizni a szilárdságát. Érdekes ebből a szempontból a szocializmus: a világot előre eltervezhetőként menedzselve olyan emberekre volt szüksége, akik meghatározott, fix tulajdonságokkal és válaszokkal vannak fölszerelve (jó szaktudás az idők végtelenje számára, mert mindig lesz szénbányászat; olvasd el ezeket a könyveket, mert ez a tuti fix műveltséganyag az örökkévalóság számára stb.). Ez nem új társadalmi-pedagógiai ambíció, hanem a porosz és feudális örökség, az Örök Állam polgárának legyártása. Aztán az, hogy ki volt valóban művelt, kiderült, amikor kifutott a világ az ember alól. Merthogy ehhez képest a világ normális állapota a ki nem számítható változékonyság. A művelt ember morálisan, világnézetileg stb. nem rendült meg a rendszerváltással. Jól látható ez azokban a neves, művelt baloldaliakban, akik egész életükben következetesen azok tudtak meradni olyan radikális politikai változások közepette, mint 1939, 1945, 1948, 1956, 1989: Litván György, Göncz Árpád stb.
Miért akarnak a népek folyton szabályokat, ha aztán nem akarják megtanulni őket? Miért mondják a szabályokról – amiket nem tanultak meg –, hogy azok rosszak?Miért gondolják az emberek, hogy a helyes írás az, ahogy mások írnak (l. helyesírás-ellenőrzés Google-lal)? És…..