Adatok
Tom Chandler (törölt)
0 bejegyzést írt és 20 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Harmadik összeállításunk immár több, mint 20 évvel ezelőttre tekint vissza. Célja, hogy a '80-as évekről ne csak az ABBA, vagy a Boney M jusson eszünkbe. A listát különösen azoknak ajánlom, akik szerint az SF rövidítés San Franciscót takar. Star Trek rajongók…..
Tom Chandler (törölt)
2010.09.19 21:28:21
@Goompah:
Ezt inkább a lista összeállítójától kéne megkérdezned, hiszen a megállapítás tőle származik. A filmről írt értékelésében olvasható: „A barokkosan túlburjánzott cselekmény azonban gyakran nem vesz tudomást logikai és fizikai akadályokról, ami lerontja az összképet.”
Ezt inkább a lista összeállítójától kéne megkérdezned, hiszen a megállapítás tőle származik. A filmről írt értékelésében olvasható: „A barokkosan túlburjánzott cselekmény azonban gyakran nem vesz tudomást logikai és fizikai akadályokról, ami lerontja az összképet.”
Tom Chandler (törölt)
2010.09.20 08:54:47
@Patrick Bateman:
Most is egyetértek Veled. Jómagam az 1970-es években voltam gyerek, amikor filmeket csak a mozikban lehetett látni. Az egésznek más volt a hangulata, valahogy nagyobb respektje volt a mozgóképnek, mint mostanság. Nem számított olyan tömegterméknek, mint manapság egy zacskó chips. Videó, DVD, internet csak 10-20 évvel később jött, és ezek olyan kihívást jelentettek-jelentenek, amelyek nyilván gyökeresen megváltoztatják a filmnézési szokásokat, sőt az egész filmművészetet is. A jelenség nagy hátrányának én is a kommercializálódást, a tuti témák, az uniformizált stílus túlburjánzását tartom. Nem hallgathatok azonban az előnyről sem: a netnek hála, számos régi filmet láthattam, melyek sem akkor, sem azóta nem jutottak el Magyarországra semmilyen legális formában.
Most is egyetértek Veled. Jómagam az 1970-es években voltam gyerek, amikor filmeket csak a mozikban lehetett látni. Az egésznek más volt a hangulata, valahogy nagyobb respektje volt a mozgóképnek, mint mostanság. Nem számított olyan tömegterméknek, mint manapság egy zacskó chips. Videó, DVD, internet csak 10-20 évvel később jött, és ezek olyan kihívást jelentettek-jelentenek, amelyek nyilván gyökeresen megváltoztatják a filmnézési szokásokat, sőt az egész filmművészetet is. A jelenség nagy hátrányának én is a kommercializálódást, a tuti témák, az uniformizált stílus túlburjánzását tartom. Nem hallgathatok azonban az előnyről sem: a netnek hála, számos régi filmet láthattam, melyek sem akkor, sem azóta nem jutottak el Magyarországra semmilyen legális formában.
Milano Calibro 9 – olasz, 1972. Rendezte: Fernando di Leo. Írta: Giorgo Scerbanenco novellájából Fernando Di Leo. Szereplők: Gastone Moschin (Ugo Piazza), Barbara Bouchet (Nelly Bordon), Mario Adorf (Rocco Musco). 100 perc – olasz verzió.Utazók, útra fel! – Mit kell…..
Tom Chandler (törölt)
2010.09.10 17:06:03
@Beyonder:
Az idézett megállapítást jómagam egyáltalán nem tartom igaznak Tarantinóra, de természetesen elfogadom, hogy Te ezt másképp látod. Számomra ez a cikksorozat (Tarantino nyomában) is annak szemléletes bizonyítéka, hogy QT nagyon is odafigyel arra, hogy például a filmtörténeti utalásokkal is (melyek java szerintem nagyon is tudatos!) kellően művészi(es) és sokatmondó legyen. Ez persze nem feltétlenül baj, csupán azt nem értem, hogy miért is kiáltottak ki olyasvalakit a filmtörténet egyik legeredetibb alkotójává, aki ennyire szemmel láthatóan hozott anyagból dolgozik?
P. S.: Mindez persze csak laikus vélemény, elvégre nem vagyok se filmkritikus, se filmesztéta, csak egy néző a sok közül.
Az idézett megállapítást jómagam egyáltalán nem tartom igaznak Tarantinóra, de természetesen elfogadom, hogy Te ezt másképp látod. Számomra ez a cikksorozat (Tarantino nyomában) is annak szemléletes bizonyítéka, hogy QT nagyon is odafigyel arra, hogy például a filmtörténeti utalásokkal is (melyek java szerintem nagyon is tudatos!) kellően művészi(es) és sokatmondó legyen. Ez persze nem feltétlenül baj, csupán azt nem értem, hogy miért is kiáltottak ki olyasvalakit a filmtörténet egyik legeredetibb alkotójává, aki ennyire szemmel láthatóan hozott anyagból dolgozik?
P. S.: Mindez persze csak laikus vélemény, elvégre nem vagyok se filmkritikus, se filmesztéta, csak egy néző a sok közül.
Hát rossz sztorikból nekünk kijutott, ha kórházakról és ápolónőkről és orvosokról van szó. Édesanyám 76 éves. A 70. szülinapján még felfogta, hogy mit kapott a szülinapjára. Csak pár nap kellett a sötétséghez.A diabétesz és az érszűkület már csak a legkisebb bajunk. 6…..
Tom Chandler (törölt)
2010.08.27 13:48:57
@El Visco Stello:
Örülök, ha boldoggá tettelek. Már megérte ma felkelnem. Annak is örülök, hogy Neked ugyan nincs időd Háború és békét írni, de azért a pikírt hozzászólásokra még futja. Nyilván amikor az ember megírja a személyes történetét a legközelebbi hozzátartozójáról, akkor a legelemibb, legemberibb és kihagyhatatlan reakció, hogy a terjedelmet kell mindenáron szóvá tenni, nem elég olvasatlanul hagyni. Végtére is maga a szöveg az tényleg magánügy...
Örülök, ha boldoggá tettelek. Már megérte ma felkelnem. Annak is örülök, hogy Neked ugyan nincs időd Háború és békét írni, de azért a pikírt hozzászólásokra még futja. Nyilván amikor az ember megírja a személyes történetét a legközelebbi hozzátartozójáról, akkor a legelemibb, legemberibb és kihagyhatatlan reakció, hogy a terjedelmet kell mindenáron szóvá tenni, nem elég olvasatlanul hagyni. Végtére is maga a szöveg az tényleg magánügy...
Múlt héten került a mozikba a megtörtént eseményeken alapuló I Love You Phillip Morris, amelyben Jim Carrey és Ewan McGregor egy meleg szerelmespárt alakít. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy Piszkos12 rovatunkban összeszedjünk egy tucatot azokból a filmekből, amelyekben, így vagy úgy,…..
Tom Chandler (törölt)
2010.08.03 14:30:07
@Bukowszky:
Nagyjából egyetértek. Én azért nem látom sok értelmét a melegfelvonulásoknak („meleg büszkeség”), mert a homoszexualitás nem erény, amelyre büszkének kéne lenni, de nem is jellemhiba, amelyet szégyellni kéne, hanem egy állapot, amelyet el kéne fogadni melegnek és nem melegnek egyaránt. Egyik félnek sem könnyű a dolga! Megértem a melegeket, hogy nem akarnak örökké lehajtott fejjel járni az utcákon, elviselni a megaláztatásokat, és szégyenkezni olyasmi miatt, amit többségük nem önként választott. De megértem a nem melegeket is, hogy a fene nagy szabadságnak köszönhetően hirtelen egy olyan életforma zömmel külsőséges és szélsőséges megnyilvánulásai zúdulnak rájuk, amelyet nem tudnak azonnal a megfelelő módon a megfelelő helyre tenni. A 22-es csapdáját látom a jelenlegi magyarországi helyzetet illetően: a melegek azt szeretnék, ha a többi ember elfogadná, hogy ők is csak olyanok, mint mások, miközben valójában pontosan azt hangsúlyozzák, amiben nagyon is nem olyanok. Ez még kiegészül azzal a személyes meglátással is, hogy szerintem a melegek a média (és a politika?) részéről kicsit koncként lettek odadobva a tömegeknek, és sokan komolyan azt hiszik, azért nem megy jól nekik, mert egyre több meleg parádézik az utcákon (a média híradásai szerint), és „divat lett melegnek lenni”.
Nagyjából egyetértek. Én azért nem látom sok értelmét a melegfelvonulásoknak („meleg büszkeség”), mert a homoszexualitás nem erény, amelyre büszkének kéne lenni, de nem is jellemhiba, amelyet szégyellni kéne, hanem egy állapot, amelyet el kéne fogadni melegnek és nem melegnek egyaránt. Egyik félnek sem könnyű a dolga! Megértem a melegeket, hogy nem akarnak örökké lehajtott fejjel járni az utcákon, elviselni a megaláztatásokat, és szégyenkezni olyasmi miatt, amit többségük nem önként választott. De megértem a nem melegeket is, hogy a fene nagy szabadságnak köszönhetően hirtelen egy olyan életforma zömmel külsőséges és szélsőséges megnyilvánulásai zúdulnak rájuk, amelyet nem tudnak azonnal a megfelelő módon a megfelelő helyre tenni. A 22-es csapdáját látom a jelenlegi magyarországi helyzetet illetően: a melegek azt szeretnék, ha a többi ember elfogadná, hogy ők is csak olyanok, mint mások, miközben valójában pontosan azt hangsúlyozzák, amiben nagyon is nem olyanok. Ez még kiegészül azzal a személyes meglátással is, hogy szerintem a melegek a média (és a politika?) részéről kicsit koncként lettek odadobva a tömegeknek, és sokan komolyan azt hiszik, azért nem megy jól nekik, mert egyre több meleg parádézik az utcákon (a média híradásai szerint), és „divat lett melegnek lenni”.
Cruising, 1980. Rendezte: William Friedkin. Írta: Gerald Walker regénye alapján William Friedkin. Főszerepben: Al Pacino (Burns), Paul Sorvino (Edelstein), Karen Allen, Richard Cox, Don Scardino. Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla? A hetvenes évek elején zsinórban négy…..
Tom Chandler (törölt)
2010.07.22 19:10:06
@Orosdy Dániel:
Engem is meglepne, ha kizárólag csak szexjelenetek hiányoznának a filmből.
Egyébként olykor előkerülnek elveszettnek hitt jelenetek is. Erre épp Pasolini esetében van példa, mert a Médea kétlemezes francia kiadása elég sok kihagyott jelenetet tartalmaz, melyeket állítólag véletlenül találtak meg egy filmarchívumban. De említhetném a Bonnie és Clyde-ot, amelynek a kétlemezes változatát néhány hete vettem meg Londonban 5 fontért. Igaz, hogy csak két kihagyott jelenetet tartalmaz (ennél jóval többről lehet tudni), ezeknek a képminősége azonban pazar, és klasszisokkal jobb, mint a Magyarországon évekkel korábban megjelent kiadáson magának a filmnek a minősége!
P. S.: Apropó, Damiani! Régen nagyon szerettem az általa rendezett „társadalombíráló krimiket”, amelyeket Magyarországon is bemutattak: Mint a bagoly nappal, Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, A vizsgálat lezárult, felejtse el!, Miért ölnek meg egy bírót?, Goodbye és ámen, Félek. De aztán ezek a filmek eltűntek a süllyesztőben, vagyis nem jelentek meg DVD-n, nem sugározza őket egyik magyar tévécsatorna sem. Pedig szívesen látnám őket újra, már csak azért is, mert a könyökömön jön ki, hogy „régi nagy olasz közönségfilmek” címszóval állandóan Bud Spencer és Terence Hill filmjeit játsszák a hazai tévéadók.
Engem is meglepne, ha kizárólag csak szexjelenetek hiányoznának a filmből.
Egyébként olykor előkerülnek elveszettnek hitt jelenetek is. Erre épp Pasolini esetében van példa, mert a Médea kétlemezes francia kiadása elég sok kihagyott jelenetet tartalmaz, melyeket állítólag véletlenül találtak meg egy filmarchívumban. De említhetném a Bonnie és Clyde-ot, amelynek a kétlemezes változatát néhány hete vettem meg Londonban 5 fontért. Igaz, hogy csak két kihagyott jelenetet tartalmaz (ennél jóval többről lehet tudni), ezeknek a képminősége azonban pazar, és klasszisokkal jobb, mint a Magyarországon évekkel korábban megjelent kiadáson magának a filmnek a minősége!
P. S.: Apropó, Damiani! Régen nagyon szerettem az általa rendezett „társadalombíráló krimiket”, amelyeket Magyarországon is bemutattak: Mint a bagoly nappal, Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, A vizsgálat lezárult, felejtse el!, Miért ölnek meg egy bírót?, Goodbye és ámen, Félek. De aztán ezek a filmek eltűntek a süllyesztőben, vagyis nem jelentek meg DVD-n, nem sugározza őket egyik magyar tévécsatorna sem. Pedig szívesen látnám őket újra, már csak azért is, mert a könyökömön jön ki, hogy „régi nagy olasz közönségfilmek” címszóval állandóan Bud Spencer és Terence Hill filmjeit játsszák a hazai tévéadók.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Oké, értelek. Nekem egyébként tetszik a listád, még akkor is, ha nem minden tétellel és helyezéssel értek egyet.