Adatok
progviktor
0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Édesanyám könyörgött, hogy beszéljek az orvossal, vegyék le a gépet, de az orvos fel se vette a telefont, majd félre tette. Délben meghalt megfulladt...
Tisztelt Praxis!Jó napot!Én panasszal élnék a deszki szanatóriummal szemben. Édesanyámat kezelték ott és a nagyon nem voltam…..
progviktor
2013.09.30 16:13:52
@zsázsika: Nem tudom, de nálunk valami iszonyatos hülyésdizés megy a meghalással kapcsolatban.
Mi az, amit látok?
Amig életerős vagyok (legalább is fizikailag olyan szinten, hogy félre tudom ütni az orvos fecskendős kezét), rendelkezhetek a sorsomról, ezzel szemben, amikor már teljesen magatehetetlen és saját létemben megalázott vagyok és csak a szavaim léteznek, egyszerűen egy munkadarabbá válok és semmi sem lényeges, csak a mások (orvos, hozzátartozó) valós vagy vélt érdeke.
Orvoséknak "könnyű".
Nem egy esetet tudok, amikor az orvos - ismerve a menetrendet - fecskendőt ragadott és átaludta magát a másik oldalra.
Meglehet, ugyanaz az orvos előző nap életre és kínra kényszerített egy ugyanolyan sorsú beteget.
Láttam orvost megváltozni: előbb szakmai okossággal győzködni a végét járó beteget és azt az arcát, amikor kiderült, hogy menthetetlen leukémiás. Még én bátorítgattam szegényt.
Nagy teher van az orvosokon, tudom. Kevés olyan van, mint aki felfedezte bennem a daganatot és a bódításból felébredve úgy tudta elmondani nekem a dolgokat, hogy ép eszemnél maradjak és el is higgyem, hogy van kiút.
De több, mint egy év gondolkodási időm volt és oda jutottam, hogy mindennek vannak attribútumai, az életnek is. Az egyik ilyen annak a minősége.
És én nem akarok egy darab ilyen-olyan megmunkálandó anyaggá válni - majd egyszer.
Mi az, amit látok?
Amig életerős vagyok (legalább is fizikailag olyan szinten, hogy félre tudom ütni az orvos fecskendős kezét), rendelkezhetek a sorsomról, ezzel szemben, amikor már teljesen magatehetetlen és saját létemben megalázott vagyok és csak a szavaim léteznek, egyszerűen egy munkadarabbá válok és semmi sem lényeges, csak a mások (orvos, hozzátartozó) valós vagy vélt érdeke.
Orvoséknak "könnyű".
Nem egy esetet tudok, amikor az orvos - ismerve a menetrendet - fecskendőt ragadott és átaludta magát a másik oldalra.
Meglehet, ugyanaz az orvos előző nap életre és kínra kényszerített egy ugyanolyan sorsú beteget.
Láttam orvost megváltozni: előbb szakmai okossággal győzködni a végét járó beteget és azt az arcát, amikor kiderült, hogy menthetetlen leukémiás. Még én bátorítgattam szegényt.
Nagy teher van az orvosokon, tudom. Kevés olyan van, mint aki felfedezte bennem a daganatot és a bódításból felébredve úgy tudta elmondani nekem a dolgokat, hogy ép eszemnél maradjak és el is higgyem, hogy van kiút.
De több, mint egy év gondolkodási időm volt és oda jutottam, hogy mindennek vannak attribútumai, az életnek is. Az egyik ilyen annak a minősége.
És én nem akarok egy darab ilyen-olyan megmunkálandó anyaggá válni - majd egyszer.
progviktor
2013.10.01 19:42:02
@zellerlevél: "De a soraid között ott van a betegség, halál el nem fogadása"
Egy túrót!
Pont a betegségem és az azzal való küzdelem tisztázta nálam a halál létét és elkerülhetetlenségét, ezzel együtt annak "bölcs" elfogadását.
Csak az odáig vezető út nem mindegy.
Nagyon nem mindegy.
És pont erről papolok: láttam olyan sorstárakat, akiknek az állapotát, életminőségét (életminőségtelenségét) nem óhajtom majd bevállalni azért a nyomorult pár napért.
Amikor azt hiszik a látogatók, hogy nem látják és leplezhetetlenül undorodnak a beteg eltorzult fejétől, szagától, puszta látványától, pedig egy-két hónappal azelőtt, amikor még emberként nézett ki, valódi szeretettel, aggódással vették körül, örültek, hogy van. Egy prűd kötelességtudattal harcolnak egy életnek nem nevezhető lét fenntartásáért és hazudnak maguknak is és a betegnek is.
A poén az, hogy mind a beteg, mind a hazudozó pontosan tudja/érzi az elkerülhetetlen valóságot, csak játsszák az ostoba elvárásnak megfelelő játékukat.
Hát persze, hogy a hozzátartozó nem fogja azt mondani, hogy jobb lenne már öregem mindenkinek, ha már nem kéne veled együtt szenvedni, hunyd le a szemed! Ott dolgozik az un. lelkiismeret, de a beteg tudja (nem tudni honnan, de tudja) az igazat.
A legjobb barátommal együtt lettünk betegek, ő elment egy félév alatt.
Több órát beszélgettünk az alatt a fél év alatt és ki nem ejtettük azt a szót, hogy halál, pedig mindketten teljesen tájékozottak voltunk a menetrendről. Soha emberrel még olyan megnyugtató beszélgetéseket nem folytattam életemben. Meg is állapítottuk: mi egy másik dimenzióba kerültünk.
Szóval: a halál nem egy nagy durranás és elkerülhetetlen. Az oda vezető út a macerás és nem kis feladat lenne az útnak azt a részét széppé, nyugodttá tenni.
A lekötözés (akár ezért, akár azért) meg nem az a megoldás.
Egy túrót!
Pont a betegségem és az azzal való küzdelem tisztázta nálam a halál létét és elkerülhetetlenségét, ezzel együtt annak "bölcs" elfogadását.
Csak az odáig vezető út nem mindegy.
Nagyon nem mindegy.
És pont erről papolok: láttam olyan sorstárakat, akiknek az állapotát, életminőségét (életminőségtelenségét) nem óhajtom majd bevállalni azért a nyomorult pár napért.
Amikor azt hiszik a látogatók, hogy nem látják és leplezhetetlenül undorodnak a beteg eltorzult fejétől, szagától, puszta látványától, pedig egy-két hónappal azelőtt, amikor még emberként nézett ki, valódi szeretettel, aggódással vették körül, örültek, hogy van. Egy prűd kötelességtudattal harcolnak egy életnek nem nevezhető lét fenntartásáért és hazudnak maguknak is és a betegnek is.
A poén az, hogy mind a beteg, mind a hazudozó pontosan tudja/érzi az elkerülhetetlen valóságot, csak játsszák az ostoba elvárásnak megfelelő játékukat.
Hát persze, hogy a hozzátartozó nem fogja azt mondani, hogy jobb lenne már öregem mindenkinek, ha már nem kéne veled együtt szenvedni, hunyd le a szemed! Ott dolgozik az un. lelkiismeret, de a beteg tudja (nem tudni honnan, de tudja) az igazat.
A legjobb barátommal együtt lettünk betegek, ő elment egy félév alatt.
Több órát beszélgettünk az alatt a fél év alatt és ki nem ejtettük azt a szót, hogy halál, pedig mindketten teljesen tájékozottak voltunk a menetrendről. Soha emberrel még olyan megnyugtató beszélgetéseket nem folytattam életemben. Meg is állapítottuk: mi egy másik dimenzióba kerültünk.
Szóval: a halál nem egy nagy durranás és elkerülhetetlen. Az oda vezető út a macerás és nem kis feladat lenne az útnak azt a részét széppé, nyugodttá tenni.
A lekötözés (akár ezért, akár azért) meg nem az a megoldás.
Szóval Tisztelt Prosztatával Bajlódók! Egy plusz vizsgálatot (kérdést) megér a dolog és ha tényleg más okozza a bajt, meg nem, de olcsóbban meg lehetne úszni a későbbieket.
Tisztelt Praxis! Előrebocsátom, hogy túl most már mindenen elsősorban nem vádaskodni…..
progviktor
2013.09.22 17:02:29
@karcsibácsi:
A héten megvolt az aktuális kontrollom, az eddig megismert eredményeim jók.
A gyógyuláshoz sajnos a poklokon keresztül vezet az út: sugár és kemoterápia, műtétek, meg ilyenek. Dantének könnyű volt, csak szemlélődött. Mit írt volna, ha be is próbálkozott volna a körökbe? Van elképzelésem róla.
Megint igazat írtál a PSA-val kapcsolatban.
Én úgy gondolom, hogy a közelsége és gyulladtsága miatt reagált a prosztatám úgy, ahogy reagált. Most meg nem reagál, mert nincs mire.
Értsd meg: fogalmam sincs, hogy hogyan működik ez a dolog, de azt tudom, hogy hónapokon és centimétereken múlnak dolgok. Egy centin múlt, hogy most hagyományosan és nem a hasamon keresztül, zacskóba tudok szarni (bocsánat!).
Szóval, ha valaki elmúlt X éves és ott az altájon valami probléma van (bármi) egy vacak colonoscopián - még ha pénzbe is kerül és nem egy népünnepély - már ne múljon a dolog.
Ja, és olyan lehangoló, hogy annyira "szakosodott" az orvoskodás, hogy a vizsgálatok eredményeit csak a szakmába vágó területig veszik figyelembe, pedig egy oldalpillantás talán elindíthatná a beteget a másik szakorvos felé.
Nem az urológusnak kellett volna természetesen felfedezni a bajt, de ha az ott kotorászása közben valami nem stimmelőt talál, egy odautaló mondattal terelni tudná a beteget például egy gasztro-miafene felé.
Tudni kéne, hogy a betegek sem hülyék, értenének a szóból.
A héten megvolt az aktuális kontrollom, az eddig megismert eredményeim jók.
A gyógyuláshoz sajnos a poklokon keresztül vezet az út: sugár és kemoterápia, műtétek, meg ilyenek. Dantének könnyű volt, csak szemlélődött. Mit írt volna, ha be is próbálkozott volna a körökbe? Van elképzelésem róla.
Megint igazat írtál a PSA-val kapcsolatban.
Én úgy gondolom, hogy a közelsége és gyulladtsága miatt reagált a prosztatám úgy, ahogy reagált. Most meg nem reagál, mert nincs mire.
Értsd meg: fogalmam sincs, hogy hogyan működik ez a dolog, de azt tudom, hogy hónapokon és centimétereken múlnak dolgok. Egy centin múlt, hogy most hagyományosan és nem a hasamon keresztül, zacskóba tudok szarni (bocsánat!).
Szóval, ha valaki elmúlt X éves és ott az altájon valami probléma van (bármi) egy vacak colonoscopián - még ha pénzbe is kerül és nem egy népünnepély - már ne múljon a dolog.
Ja, és olyan lehangoló, hogy annyira "szakosodott" az orvoskodás, hogy a vizsgálatok eredményeit csak a szakmába vágó területig veszik figyelembe, pedig egy oldalpillantás talán elindíthatná a beteget a másik szakorvos felé.
Nem az urológusnak kellett volna természetesen felfedezni a bajt, de ha az ott kotorászása közben valami nem stimmelőt talál, egy odautaló mondattal terelni tudná a beteget például egy gasztro-miafene felé.
Tudni kéne, hogy a betegek sem hülyék, értenének a szóból.
progviktor
2013.09.24 13:02:15
@karcsibácsi: "ún. neoadjuváns radio/chemotherapia előrehaladott rectumtumorok esetén is nagyon jó eredményeket ad"
Légyszi ne vedd el a kedvem a veled való társalgástól!
Ha figyelmesen olvastál volna, akkor kiderülhetne, hogy mindezeken már túl vagyok.
Volt 28 sugaram, az első és az utolsó 5 napon az 5-5 napos 5FU kemokezeléssel, egy négy és félórás műtét a tumorral és a májam gyanús részeivel és a további kemo, amit egy mellékhetásként jelentkező szívroham miatt fel kellett függeszteni.
Az ember vinnyog sokszor a kíntól, de hát erről szól a rákkal való küzdelem.
Képzeld, hogy nézhettem ki, amikor (napjainkban) a villamosra felszállva két fiatalember is felugrott, hogy átadja a helyét (még ha nő lennek, talán elhinném, hogy a nememnek szólt a dolog).
Szóval engem ne oktass a témában!
Ismerősként fognak majd üdvözölni a pokolban, mint egy visszatérőt.
Légyszi ne vedd el a kedvem a veled való társalgástól!
Ha figyelmesen olvastál volna, akkor kiderülhetne, hogy mindezeken már túl vagyok.
Volt 28 sugaram, az első és az utolsó 5 napon az 5-5 napos 5FU kemokezeléssel, egy négy és félórás műtét a tumorral és a májam gyanús részeivel és a további kemo, amit egy mellékhetásként jelentkező szívroham miatt fel kellett függeszteni.
Az ember vinnyog sokszor a kíntól, de hát erről szól a rákkal való küzdelem.
Képzeld, hogy nézhettem ki, amikor (napjainkban) a villamosra felszállva két fiatalember is felugrott, hogy átadja a helyét (még ha nő lennek, talán elhinném, hogy a nememnek szólt a dolog).
Szóval engem ne oktass a témában!
Ismerősként fognak majd üdvözölni a pokolban, mint egy visszatérőt.
progviktor
2013.09.24 16:19:22
@karcsibácsi: "Egyébként mi is ezzel a baj?
"neoadjuváns radio/chemotherapia előrehaladott rectumtumorok esetén is nagyon jó eredményeket ad"
Te nem ezt tapasztaltad?
"
Gól!
1:0 oda.
De igen, bár az életminőségem (saját kalkuláció) kb 50%-os lett.
Viszont - ahogy egy, a párját hirtelen elveszített kollégám mondta bölcsen - legalább vagyok. Végül is nem semmi.
"neoadjuváns radio/chemotherapia előrehaladott rectumtumorok esetén is nagyon jó eredményeket ad"
Te nem ezt tapasztaltad?
"
Gól!
1:0 oda.
De igen, bár az életminőségem (saját kalkuláció) kb 50%-os lett.
Viszont - ahogy egy, a párját hirtelen elveszített kollégám mondta bölcsen - legalább vagyok. Végül is nem semmi.
A rendőrök a lejárt és hiányos mentődobozok miatt büntetik az autósokat - állítják sokan. Önt is megbüntették? Egyáltalán, tudja, hol van a mentőcsomag az autójában? Kapcsolódó cikkünk kommentposztja..
progviktor
2012.04.25 17:19:25
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Igen, "gyógyult" rákbeteg vagyok és láttam egyet, s mást a kórházban, ami most nem is érdekes.
Viszont minden beavatkozás előtt két példányban alá iratott velem a radiológus, a sebész, az altatóorvos, a kemoterápiás és mindenki egy nyilatkozatot, hogy tájékoztatott és beleegyezek az adott beavatkozásba.
Gondolom, ha nem egyezek bele, nem végzik el a beavatkozást (sebész: nem fogom felébreszteni műtét közben, hogy csinálhatok-e stomát, vagy sem), pedig ugye az egész folyamat az életmentésről szólt rák esetében.
A bevezető hsz szerint a hölgy a halála előtt néhány órával még kommunikált.
Én is láttam beteget, aki csövekkel a testében állandóan ki akart kelni az ágyból, amit még betegként is megállapíthattam, hogy akkor neki annyi.
És szó se volt lekötözésről, hanem hoztak egy toldalékot az ágy szélére, amitől az egy felnőtt méretű gyerekággyá vált és a nővér 10 percenként megigazította.
A kés áll ki a hátból, meg a gyógyszeres öngyilkos rossz példa.
Igenis kell lenni (alkalomadtán majd ragaszkodni is fogok hozzá) egy olyan pontnak, amikor a beteg kimondhassa: ennyi, elég volt!