Adatok
Lujz
740 bejegyzést írt és 17 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Futás közben - ami elég gyakori - sokszor eszembe jut, hogy írnom kellene. Mert szeretek írni, mert van miről írni, csak nem jutok el odáig, hogy írjak is. Számtalan dolog foglalkoztat, nehéz és egyben izgalmas időszakot élek meg. Nem szeretnék konkrétumokat kijelenteni, mert egyrészt folyamatosan…..
Elveszíteni barátokat, csalódni a megszokottban, új ismerősökre szert tenni, fájdalommal küzdeni, élményeket szerezni, kimondani a tabut, sikereket átélni, kihívásokkal szembenézni. Örökös körforgás az élet!
A kötelességekkel nem haladok, halogatom, elodázom, pedig helyettem nem csinálja meg senki.…..
Aktualitás a magyar költészet napjára, örök kedvencemtől, József Attila tollából:
"Igaz-e, hogy érezlek most is, Amikor messzire vagy tőlem? Mért hagytál el, hogyha kívánsz, Ha bennem lehetsz csak ünneplőben?"..
Sok kérdés merül fel bennem mostanában. Nehéz megküzdeni a miértekkel, okokat keresni, választ találni. Hogy ki vagyok? Hát kivagyok! Semmi sem elég jó, elvárások, megfelelési kényszer, örökös nyomás. Szörnyű belegondolni, feldolgozhatatlannak tűnik, mégis átérzem. A hiánya nyomasztó, bűntudatom…..
Azt hiszed, hogy van valaki az életedben, akire mindig számíthatsz. Nem kell a napi szintű jelenlét, de tudod, hogy ott van és csak egy telefonhívás vagy egy üzenet és a segítségedre siet. Mindegy a távolság, a körülmények, amikor szeretnéd, hogy melletted legyen, támogat. Csinálhatsz hülyeséget,…..
Most már kiírom magamból. A szakdolgozat leadásával iszonyúan megkönnyebbültem, egy kisebb csoda, hogy sikerült összehoznom és utána felhőtlen boldogság töltött el majdnem egy teljes hétig. (Bocsánat, az iróniám.) De hogy ez nem tart sokáig, sejthettem volna. Folyamatosan rossz híreket kaptam,…..
József Attila: A halálról
Vas-öltönyben előttem állA szomorú, néma halál. Hideg csókja Nem izgatja Sóhajtó kebelem.
Dörrenés s nem él az élet, Futó ábránd, a multé lett. Nem marasztja, Már eladta Hevítő szerelem.
Előttem áll s torkon ragad! - Életmentő hát nem akad? - Tovább nem vár, S én? -…..
Úgy elfelejtette mindenki, de én azért kellően megajándékoztam magam. Másfél órába annyi minden belefért: hazaértem, átöltöztem, lefutottam a napi távot, ismét átöltöztem, ebédeltem (mérésssel együtt), elkészültem és mentünk a gyerekért a bölcsődébe, aztán hazavittük és meglátogattuk a családot. Ez…..
Nem a blogtól, csak a napi bejegyzésektől. Szép volt, jó volt, de jelenleg ennyire futotta. Szeretem vezetni, megosztani, visszaolvasni, mégsem fér bele ilyen szinten. Kicsit fáj érte a szívem, egy hónap alatt ismét szokássá vált, viszont most minden percre szükségem van. Ideiglenesen viszlát,…..
Eseménydús, kellemes és tartalmas, ezért megéri korán kelni és az izgatottság miatt keveset aludni. Az emberek jók, ez bebizonyosodott, csak eddig rossz helyen kerestem. Vezetés, lesz-e büntetés, rádió, adminisztráció, névtábla, labirintus, oktatás, segítőkészség, gyakorlat, tetőtől talpig fehérben,…..
Örömteli, hogy ilyen korán letudtam a másnapi jótettem egy éjjeli telefonhívás hatására a hajnali vezetéssel, ugyanakkor szomorú, amiért ennyire későn még ébren vagyok, pedig már este alig álltam a lábamon. Legalább a tennivalók listájáról is kihúzhatok néhány dolgot, átestem a holtponton és…..
Ha az edzéseken is lenne szurkolótáborom, fényévekkel jobban menne a futás. Tény, hogy szándékosan kihalt terepet választok, a futó ember pedig ritka kincs ezen a környéken, hiszen a földi halandó is különös látványosságnak számít. Ma viszont megtört az átok, egy kósza, fiatal biztonsági őr adott…..
Annyira csodás, hogy működik az, amiben hiszek és amiért teszek. Még bőven van miben fejlődni, örökös tanulás és ez így van rendjén, csak a megvalósítás is menjen. Csodálatos önigazolás és visszajelzés magamnak, másoknak és a világnak egyaránt, hogy megéri küzdeni, minden kitartás és akaraterő…..
Csak jobban szeretnék lenni és aludni, nem állatorvoshoz rohanni vérző fejjel, jelenleg ez minden vágyam...
Ma meggyűlt a bajom a kazánnal, a mosógéppel, a mosogatógéppel és a porszívóval, ez nem az én napom...
- Döntöttem a kezelésről, az első nap igazán pozitív volt, úgy szeretném, hogy működjön a mostani.
- Gyorsan fáradok, fáj a fejem, bizseregnek a lábaim, amit akaratlanul eltitkoltam, pedig ijesztő.
- Aggódom a mamáért, ez a rosszullét félelmetes, olyan makacs a betegség terén, mint én korábban.
-…..
Szégyenfutás. Először ezt a címet akartam adni a bejegyzésnek. Aztán mélyebbre ástam és rájöttem mennyi sikerélmény van mögötte. Futottam, közben volt lábtörés, egyéb műtét, újrakezdés. Aztán egyszer csak tönkrement az egyik térdem, ortopédia, gyógytorna, kinesio tape, krémek és rögzítők. Új…..
Szerintem alapvető és természetes, hogy nem szeretném: mindenki tudjon rólam. Túl sok az olyan ismerős, akinek bár az utcán köszönök és megállunk beszélgetni néhány percre, de nem kell tudnia az életemről részletesen, úgy gondolom, ennek is evidensnek kellene lennie. Mégis sokszor úgy érzem, hogy…..
Elmentem arra az alkalomra, amely már régóta foglalkoztatott és - leginkább gyávaságból - korábban mégsem mentem el soha. Egy évig halogattam, majd amikor elköltöztem a városból, még inkább csökkentek az esélyek. Már megtanulhattam volna, hogy milyen állapotokban nem szabad komoly döntéseket hozni,…..
Szinte minden porcikámban érzem a fájdalmat. Elfáradtam, jelzi a testem, hogy most pihennem kell, pedig a gondolataimban még erős a vágy néhány kilométerre, egy plusz feladatra, bármilyen tevékenységre. Minden megmozdulás emlékeztet arra, hogy élek, mert gyenge, fárad, fáj, bizsereg vagy zsibbad.…..
Visszadátumozott, elrohanós, spontán. Éppen kilépek a komfortzónámból, erről majd később mesélek...
Egyedül döntöttem, nem beszéltem meg senkivel, nem rágódtam rajta fölöslegesen (csak egy keveset). Jó érzés volt idő előtt kimondani a választásomat. Pro és kontra, prioritások. Csak magamra számíthatok, másra nem támaszkodhatok, ez az én életem, az én döntésem (a lehető legpozitívabb értelemben).…..
Kevés felemelőbb érzést tudok elképzelni annál, mint amikor a keresztlányod - nem számítva rád - meglát a bölcsőde ajtajában és odarohan hozzád széles mosollyal az arcán, hogy "Anya!". Hát majdnem. Néha nagy örömében, a meglepetés lendületével kicsúszik a száján ez az értékes szó és tudom, hogy…..
Eleinte úgy éreztem, fejest ugrok egy olyan medencébe, amelynek nem látni az aljáig, kétséges, hogy meddig töltötték fel vízzel. De legalább volt egy medencém és volt benne víz is, esély arra, hogy ez a lehető legoptimálisabb mennyiség számomra. Egyre jobban beleláttam és megbizonyosodtam arról,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz