Adatok
Geldriia
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Őszintén együttérzek mindenkivel, akinek bármi köze is volt a tűzijátékhoz, a bombamestertől vagy kitől elkezdve az összes mindenkiig, aki már két hete építette a kilövőállásokat, a szervezőkkel és persze a nézőkkel, ekkora szopást elképzelni is nehéz, hogy tudniillik a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mondjuk nekem a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy igazából én már hazafelé tartottam a RedBull Air Race-ről, mert engem nem érdekelt a tűzijáték (nem vagyok oda érte annyira), és hosszú távon nem nagyon kultiválom a tömeget.
Viszont engem személy szerint nagyon meglepett két dolog.
1. a rakparton, mikor haladtunk a Batthyány tértől a Margit felé, akkor a tűzijáték előtt lekapcsolták a közvilágítást. Nem tudom, utána visszakapcsolaták-e, de mindenesetre elég fura. A párom, aki angol, teljesen fel volt háborodva, hogy miért lett sötét, hiszen ekkora embertömegnél ez életveszély. És akkor még sehol nem volt a vihar.
2. Mi pont akkor értünk fel a Margitra, mikor elkezdődött. Tudtuk, hogy akkor már tökmindegy, 3 másodperc után már úgyis vizes volt a bugyim is, ergo akkor menjünk, legalább haladunk. Tudtuk, hogy a hídon vagyunk, esélytelen a menekülés, akkor már próbáljuk meg kulturáltan megoldani. Igazából nekem úgy tűnt, hogy még az előttem haladó csaj volt az egyetlen, aki hasonlóan vélekedett a dologról (hozzá hasonlóan én is a kezemben tartottam a papucsomat és mezítláb vágtam neki a távnak). Az összes többi ember úgy viselkedett, mintha Godzilla jelent volna meg. Sikoltoztak, rohangásztak, amit mondjuk a rakparton még megértenék, nade a hídon, ahol aztán esélytelen menedéket találni, ott nem..... Fura volt, hiszen csak fel kellett volna ismerni, hogy igen, ezt becumiztuk, úgy kell nekünk, de most már mindegy, menjünk haza amilyen gyorsan csak tudunk, és próbáljuk meg nem elveszíteni a fejünket. Erre tessék. Káosz. Persze kisgyerekekkel más a helyzet, a rakparton megint más, amikor ráddől a fa, de a hídon akkor már mindegy volt.....
Ja, és a kedvencem a végén volt, amikor a hömpölygő tömeg haladt a körúton a Nyugati felé, mindenki ahol tudott, úton, járdán, futottak, sétáltak, volt már aki énekelt... Erre a kisutcákból kikanyarodni készülő zöldet kapott autósok elkezdtek dudálni, amiért nem tudnak kikanyarodni a tömegtől..... Én nem tudom, de szerintem azért itt nekünk is kéne tanulni némi kultúrát - mind autósként, mind gyalogosként egy ilyen időben.
Ja, és igen, én is teljesen átáztam, nekem is fájt a hátam az esőtől, nekem is rossz volt, én is féltem, de mégsem tapostam el senkit, mégsem pánikoltam. Pedig én nő vagyok...