Adatok
KD2007
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
32 évig dolgoztam egy helyen, 53 éves koromban úgymond lapátra tettek. Munkahelyem egy nemzetközileg is híres élelmiszeripari cég volt, amit a külföldi tulajdonosok, hogy az EU-tól sok pénz kapjanak, bezárattak. Ezzel több száz (közvetetten több ezer) embernek tették az életét…..
KD2007
2010.07.04 15:59:23
@_Molly: Köszönöm!!!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
53 éves vagyok, közel 35 éve folyamatosan dolgozom. Ebből az utóbbi időben 1 évig munkanélküli voltam, de folyamatosan és következtesen kerestem minden lehető formában, leginkább az interneten állást. Nagyon rosszak a tapasztalataim, bár engem néhányszor behívtak interjúra (egyetemi végzettséggel, 3 nyelvből felsőfokú nyelvtudással rendelkezem, na meg több mint 30 éves tapasztalattal). Végül egy "gagyi" internetes keresőben ráakadtam egy hirdetésre, ami a szakmámba vágott. Megpályáztam és csodák-csodája meg is kaptam az állást. Tudtam, hogy ez nagy dolog, bár a fizetés nagyon alacsony volt, a munkakörülmények rémesek, a főnök pedig - hamar kiderült - kicsinyes, hiú, befolyásolható ember, aki a döntéseit az ő szűk "tanácsadói" körével (= régi, hű csatlósok) való konzultációk eredményeképpen hozta meg. Néhány hónapos munkavégzés után (ottlétem alatt senki nem mondta, hogy bármit rosszul csinálok, másként kellene, szóval semmi kritika nem ért, csak a szokásos, "régi motorosok" fúrkálódásait kellett kezelni)azt javasolta, hogy mivel nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket, áttesz 4 órás állásba, majd amikor én ennek részleteit firtattam, közölte, hogy ha én így állok hozzá, közös felmondással váljunk el, 1 hónapot hajlandó kifizetni. Némi gondolkodás után közöltem, hogy ez számomra nem elfogadható. Másnap postán már kézhez is kaptam a kilépő papírjaimmal(ebből tudom, hogy rendkívüli felmondással éltek, mert a felmondást nem kaptam meg, ezért nem is tudom az indokot). Nos, nagy valószínűséggel ebből munkaügyi per lesz.
Kérdem én: miért nem becsüli ez a társadalom a tapasztalattal, tudással rendelkező, dolgozni akaró 50-eseket? Ahogy a történetíró is,én sem vagyok jogosult semmilyen segélyre, hiszen lakásom van, sőt, még autóm is! Nem fűzök vérmes reményeket egy új munkahely találásához, de nem adom fel, továbbra is próbálkozni fogok. Hiszek benne, hogy szükség van ránk, és hogy vannak tisztességes cégek, tisztességes főnökökkel.