Gusztáv Adolf 2010.11.07 10:11:57

Nagyon jó a képriport, de muszáj még egyszer felhívnom a figyelmet arra, hogy Lipcse házainak felújítását teljesen eltérő adottságok tették lehetővé (a Waldstrassenvierteles bejegyzésben már hosszasan elmélkedtem róla, most megspórolnám), így azt hiszem, kicsit méltánytalan kizárólag Budapest előző vezetését hibáztatni azért, amiért nálunk nem így néz ki a körút.

Az utolsó képhez lenne még hozzáfűzésem: a Kaufhaus Brühl szecessziós jellege igazából már a II. világháborúban nagyrészt megsemmisült, a sérült homlokzatot nem állították helyre, hanem a 60-as években egy nagyon karakteresen NDK, de igazából elég izgalmasan kinéző alumínium-borítással látták el. Az új bevásárlóközpont megépítése után az alumínium-homlokzat visszakerül, de egy kis szegmensét az eredeti szecessziósnak is helyreállítják (ez a még mindig álló homlokzat-darab a képen is jól látszik). Az épület roppant fordulatos történetéről jó összefoglalás: de.wikipedia.org/wiki/Blechb%C3%BCchse_%28Leipzig%29

Gusztáv Adolf 2010.11.03 12:27:10

@0x1D: Azt ne felejtsük el, hogy teljesen mások a tulajdonviszonyok, mint Budapesten. Lipcsében a rendszerváltás után tőkeerős befektetők megvásárolták a házakat, mert jó üzletet láttak benne. Relatíve olcsó volt, így még a műemlékvédelmi előírások betartásával is fel tudták újítani elviselhető összegért, hogy aztán kiadhassák. És mivel Németországban a lakásbérlés teljesen megszokott dolog, a lakások jó részét valóban ki is veszik (bár Lipcse gazdasági teljesítménye valóban nem lett akkora, amekkorára 20 éve számítottak, így viszonylag sok az üres lakás és a nyugat-németországi árszínvonalhoz képest sokkal kisebb a lakbér). Ráadásul a magántőke-alapú házfelújításokat a kormány, illetve az EU nyilván megtámogatta. Ahogy a fenti képeken is látszik, Lipcse elegánsabb részein is találni még felújítatlan házakat, ha nem is sokat - azokat, amelyek tulajdonjogával valami gond van, ezért a magánbefektetők nem tudták megszerezni, felújítani és a lakáspiacra bocsátani.

Pesten ezzel szemben a lakások nagy része a lakó magántulajdona, a ház pedig nem egy nagy vállalkozás tulajdonában van, hanem a lakók közös tulajdona. Olyan helyzet pedig nagyon ritkán áll elő, hogy a lakók mindegyikének éppen legyen annyi mozgatható pénze, amelyet éppen arra tudna szánni, hogy a házat (a bejárati ajtaján és az ablakain kívül eső részeket) kicsinosítsa. Viszont önrész hiányában az EU nyilvánvalóan nem támogat és a kormányzattól (akár az országostól, akár a budapestitől, akár a kerületitől) azt hiszem, erős túlzás lenne azt várni, hogy mindent saját költségvetésből újítson fel. Ha viszont magántőkét von be, akkor az nem lakóházat akar majd belőle csinálni (hiszen a lakásokat, Németországgal ellentétben, nem tudná kiadni, mert senki nem akar bérlakásban lakni huzamosabb ideig), hanem irodaházat, ami általában a régi letarolását és új ház építését jelenti. Úgyhogy amíg a budapesti lakosság egésze drasztikusan meg nem gazdagodik (hogy az általad megálmodott felújítás önrészét mindenki finanszírozni tudja), kérdéses, mit lehet csinálni. Abban ugyanis nagyon kevesen érzik magukat érdekeltnek, hogy finanszírozzák a szomszéd öregnéni erkélye kovácsoltvas korlátainak újrakalapálását. Mint ahogy, gondolom, még több adót sem akarna senki fizetni azért, hogy kormányzati szinten meg lehessen oldani a városkép szempontjából fontos utcák (az egész Belváros és csatlakozó részei) rendbehozását.

Gusztáv Adolf 2010.07.07 11:02:00

@bolletje: Tétlen les csak akkor van, ha a játékos nemcsak nem ér hozzá a labdához, hanem mindenki pontosan látja is, hogy nem fog. Mivel a kapus nyugodtan számíthatott (ahogy a mozgását látva számított is) arra, hogy van Persie beleér, hiszen fél centivel a lába mellett ment el a labda, ez olyan les volt, mint egy ház. Persze nem az első a vébén, és talán nem is az utolsó, ez benne van a játékban.