Adatok
gébence
573 bejegyzést írt és 573 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
(Fekete Ibolya, 2015, Magyarország,Básti Juli, Ónodi Eszter)
Nagymamám, kecskeméti karosszékben, szebb világot álmodott, fehér hajjal, béna karral, telefonált, majd elgondolkodott, ha mi beszéltünk, oly jó sose voltam, mint milyennek láthatott, magában szinte megszentelt, pedig nem is…..
„Nem tudhatom, hogy a Star Warsba mit gondol bele más, nekem gyerekkorom e csillagoktól ragyás kis bóvli, messzeringó űrkosz bugyutasága.”
(Lackfi János: Nem tudhatom)
a Sztárwórszról már beszéltem, már nagyon nem is egyszer, de mindig hálás témának éltem, mert ráagott sok kegyszer,…..
(Martin Scorsese, 1982, EgyesültÁllamok, Robert de Niro)
Sohase lett meg a helyem az élet színpadán: nem is hajszoltam túl, de nem is engedtek tovább. Hiába próbáltam, nem lettem másik, víg vagány, későn láttam már, hogy elszalasztott a legkorább.
Mindig más volt menő, nagyarc, és…..
Sokszor eszembe jut az a tizenegy, évekkel ezelőtti nyári nap. Hol Makón, anyósomék konyhájában ülve, ahogy barátnőjével, Mónikával egyszer csak Párizst beszélik ki, mert utóbbi lánya, Blanka épp oda van. Én is tudnék sajátos párizsi útról beszélni, de nagyon hirtelen…..
Nincsenek már tartalék öt meg hat éveim. Legalábbis nem folytatódhatok ennyire. Asztalon tervek, nekik kell üljek, újra élve se lennék végükre érve, ím. De valami marad. Annak kell még mennie.
..
„Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat
ki érti meg?”
(Weöres Sándor: Filigránok – Önkarikatúra)
Ezt a versem is most többen írom, én, meg én, meg még az összes többi én, ahány szerepem rámsózni bírom, de csak egyetlent éljek le e földtekén.
Egyik apa, másik…..
Álmaimnak zárva tátong bosszús, bús, borongós télikertje,
Nem zörgetek ajtaján, hiába nézek a konok ablakon,
Csak csönd s sötét van ott, elhagyott, halk dohot szitál benn a pernye,
S itt hagytak a hóban engem is, s már nem is veszem igen zokon.
De néha, mikor szivem nem is számít erre,…..
Versemben most a Kopasz oszt,
s ez itt egy megafonos poszt.
..
,,Azóta a mi kenyerünk beles felét a Szegedi Napló adta. Én azt adtam érte a Naplónak és közönségének, amit lehetett. A szemem fényét, a szívem vérét, az erőm javát, az éjszakai álmomat és az írói álmaimat. Nem sokat ért az egész, de az utolsókat mégis sajnálom, hogy beleöltem az…..
Tóth ÁrpádEgy lány a villamosban
Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
Körötte durva, lármás…..
,,– Találkoztam tegnap a Horváth Ágival, biztos emlékszel rá, a Gosztonyi Nóra férjének a nővére... – Nem, nem tudom, ki az. – A Horváth Ági? – Sem a Horváth Ágiról nem tudom kicsoda, sem a Gosztonyi Dóráról vagy a férjéről vagy a nővéréről. …..
(mint a tavalyi Weöres-t, ezt is az antikváriumi átmeneti potyamelómnak köszönhetően)
Majtényi Erik
(Temesvár, 1922 – Bukarest, 1982)
Virágének
Megyek utánad,jössz utánam,csupasz a vállad,csupasz a vállam,s akár a bőrretapadó inget,cipeljük pőrekétségeinket,meg…..
Bizonyára idén is megeshetett nem egyszer, hogy elvethettem a sulykot, és csúnyább eshetett ki a számon a kelleténél, vagy olyat írhattam (főleg kommentelhettem) vagy akár csak gondolhattam, amit személy szerint nem érdemeltek volna meg és amit már aznap lefekve rögtön meg is bántam. Pedig…..
(Barátok közt hallgatnak a múzsák, azaz egy írás sok nem-írásról)
Úgy néz ki, ma este ismét Ady Endrére iszom magam. Vagy ezúttal inkább Petrire, vagy netán Ladányira. Bár fennköltség nem jön el, csak köröttünk métely-zörej, és eltölti komák közt a céda-nagy gőzös iszony agyam, hogy mit…..
Nehéz lesz belőni azt a bizonyos pár, utolsó szavam. Elvárás, hogy majd csavarosnak, megkapónak kéne lennie. Mint ajtóból Columbóként még egyszer kifordulva, mikor csatámból rég minden hátralék már úgyis vissza van. És pont én? Aki sose akart valaki más lenni ennyire.
..
„berendeztem én már a világom”
(Kispál és a Borz: Rezervátom)
Most, hogy itt köröttünk már mindenütt ugyanaz van, mindenki tudja a dolgát és szépen egyszerre lép, tartja a száját és elkullog bármi panaszban, hangjával csak hitet tesz, a bölcs és győztes rendszerért,
és ha így…..
Alszik egy kis koala odabenn, dunyhás babamelegben, hosszú út volt, elengedhet mindent, annak porát és nyűgeit, tévé nem ébreszti, halkan kíséri, míg a szussza berren, e morajban párat még gépelek, úgy őrzöm álmát ülve itt.
De kell is újratölteni aksiját, holnap új checkbox-pipák, új…..
Az a sok tapló telefonáló el sose fogy, és van úgy is, hogy a tanszéked is csak szétszívat. Hazaérve mindig van mesélned, min mosolyogj, de máskor többet hallgatlak, e könnyeid miatt.
De hát, ezért csináljuk. Meg „az élet nem habostorta”, mondják. Lássuk, mi van még ott: hűtőnk nem kezd…..
Rezzen a teló, értesít a rikkancs: új adást hoztak hangjuk hátán e hősök,lehet, lesz ez egy négy-öt óra hosszú, mint újravágott csata a DéCé-ben,bármi lett volna a tervünk, fülest be, ez időt a háttérben már velük töltsük,egyik jobbfej, mint másik, és együtt teljesek – jöjjenek mondjuk…..
* félig álmodott
Jó leszek, sír fel egy hős fogoly, kinek a sorsa ily mostoha, osztva Hawaii s környéke – már e tékozló fiúk sem a régik –, miket is műveltem, jaj, csak ne lássam vásznamon viszont soha, néha a józan ész láncait a vad szív lakatjai védik.
..
Varga Mihály (Kunágota, 1928 – Kecskemét, 2015)
Feléd kiáltok
Feléd kiáltok zokogó éjszakákon,Feléd kiáltok, ha a zöldelő ágonFeléd kiáltok, ha zöldellő ágonLátom: valami csúf darázs mézet rabol,
Feléd kiáltok, lásd, ha a VégtelenségÖrök-homályú, észbontó titka…..
Varga Mihály (Kunágota, 1928 – Kecskemét, 2015)
A Reggel köszöntése
Lidérces álmok rebbentek szerte,amikor halovány arcod felderengett...
A homálymolyrágta rongykénthull szét lépteid nyomán,jöttödre – látod? –fűszálak, fák, erdők, hegyekemelkedneka ködös homályból a…..
Varga Mihály (Kunágota, 1928 – Kecskemét, 2015)
Téged kereslek
Téged kereslek levelek mozdulásán,Téged kereslek a mohás tetők fölött.Téged kutatlak illanó felhők közöttA játékos égbolt lassú fordulásán.
Téged kutat szemem az emberek között.Téged kereslek az utca nedves…..
Varga Mihály (Kunágota, 1928 – Kecskemét, 2015)
Így szeretlek
Mélyrőljövően,mint a fák táplálkoznak a földbenkígyózó gyökerekkel,– így szeretlek.Virágokról, színekről illatokról,remegő, lázas ajakkalkellene szólnom a lángról,mi szívtől-szívigaz utat perzseli?Nem így szólok…..
„Mért nem telik erőmből nékem arra, hogy olyan költő legyek, aki tetszik,...”
(Ladányi Mihály: Szabályos költemény)
Bár lennék néha én is inkább kikérdezett, szakértő végre, valamiből, vagy szétment biszbaszokhoz szerelő, podcastbe vendég, filmről, könyvről, tán megmondja, azért ő,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz