Regisztráció Blogot indítok
Adatok
buckoka

0 bejegyzést írt és 100 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.06.25. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mindennapi klasszikusok "Ilyen szíve csak Krisztusnak volt." 2013.03.27 07:45:31
A tegnapi Beethoven évforduló alkalmával a Missa Solemnisből az Agnus Dei került ki a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára: "'Szívből fakadt – bár a szívekig hatna' – írta a partitúra első lapja fölé, s bár Beethoven a katolikus miseszöveget zenésítette meg, valójában…..
buckoka 2013.03.29 15:22:45
@tnsnames.ora:

Szerintem inkább azzal van gond, hogy túlságosan metronómszerűre játssza az egész darabot -teszem hozzá, közel sem hibátlanul. Illetve a megfelelő hanghosszúságot sem találta meg. Van, amit túl hosszúra játszik, van, amit túl rövidre. A harmadik tétel tempója összességében tetszett, de tényleg nem volt benne sok zene. Illetve a rondótéma túl lett artikulálva, egy népdalrészletnek sokkal magától érthetődőbbnek kellne hallatszódnia.

Ha már itt tartunk, neked kinek a felvétele tetszik a legjobban? Az egyik kedvenc szonátámról van szó, és válogatós vagyok :P Arra is kíváncsi vagyok, hogy melyik tételt ki játssza legjobban (ha nem ugyanaz, természetesen).
Mindennapi klasszikusok Élménybeszámoló David Fray Bach-koncertjéről 2013.01.20 08:33:48
Fogadjátok sok szeretettel annagramma élménybeszámolóját, aki a http://rezfaszubagoly.blog.hu/ gazdája. Nem csinálok se gondot, se hiúsági kérdést (utóbbit egyáltalán mire is) abból, hogy egyes koncertek kevésbé (vagy alig-alig) maga a zene, inkább az előadó miatt…..
buckoka 2013.03.22 19:54:39
buckoka 2013.03.22 19:57:09
buckoka 2013.03.24 22:08:06
@tnsnames.ora:
Bachnál szerintem alapból kicsit nehezebben emészthetőek a moll művek, az ő polifóniájában sokkal kevesebb a dráma, a "történés", mint a klasszikusok moll darabjaiban, ezért is nehezebb fenntartani a figyelmet. A dúrban írt Bach-darabok külön kategória, nagyon sokban különbözik egy moll darabtól, sokkal inkább, mint Mozart darabjai egymástól.

Kottát akkor szoktam követni, ha "gyakorlom" a kottaolvasást, vagy ha valamilyen érdekes zenei fordulatot szeretnék ilyen módon szemügyre venni :) Vokális műveknél pedig szinte kivátel nélkül mindig.
Ennek a felvételnek csak egy kis részét hallgattam olvasva, inkább a háttérben szólt, mint intenzíven odafigyeltem rá, de így is átjött elég sokminden.
Mindennapi klasszikusok Mozart és az isteni egyensúly 2012.12.31 12:07:24
Ez 2012 utolsó bejegyzése; a decemberi MÜPA magazin Kocsis-interjújából egy részlet, ha már a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán az utóbbi napokban annyi szó esett Isten és a zeneszerzők kapcsolatáról. "Most vált világossá számomra, (...) ,hogy mitől annyira nehéz Mozart.…..
buckoka 2013.01.03 19:18:06
Mozartot előadni tényleg rendkívül nehéz. Nem is igazából a hangokkal van a baj, hanem inkább a ritmussal. Vagy nagyon sűrű, vagy eltolt/felelgetős, vagy unisono. Egyikben se fér el egy pici lassítás/gyorsítás sem.

Míg egy 4/4-es Bach fugánál általában a nyolcadokat tartom mérőnek (kicsit "lassítani" lehet fejben így a darabot, könnyebb megtanulni is), addig egy Mozart 4/4-es ütemnél célszerűbb egy nagyobb mérőt választani (minimum 2/4, egyes részeknél akár egész hang is lehet a ritmus alapja), 2/4-es ütemeknél pedig egy ütem egy ütés (természetesen minenhol legalább Allegro tempóra kell gondolni). Mozartot lehetetlen anélkül eljátszani, hogy tisztában lennénk a teljes darab zenei anyagával. Sokszor kell mindenkinek nagy (általában 4 4/4-es ütemnyi) ívekben gondolkodni, hogy a zenekaz egyben tudjon maradni, és inkább az érzetre, mint a számolásra hagyatkozni (sok próba segít). Főleg azért, mert Mozart rengeteg belépést súlytalan helyekre írt, és az egyik szólam gyakran egy másik folytatása valamilyen szinten.

A Bartókon hallottam a Klarinétverseny kapcsán, hogy sok helyen egyszerűen nem kell a zenének értelmet keresni, 8-16 ütemek szólhatnak csak arról, hogy az aktuális szólista milyen ügyes, Mozart hosszú ütemeken keresztül akkordfelbontásokat írt a szólistának, amibe a zenekar néha megszólaltat egy-egy akkordot. Lehet ez is egyfajta megközelítés.

tnsnamesora: Az előző posztok valamelyikéhez írt kommentre reagálva: több, kiküszöbölhetetlen ok miatt nem készülök zenei pályára.
buckoka 2013.01.08 20:55:28
A tempó kérdésköréhez:
Kik hallgattak mondjuk Vivaldit/Mozartot? Főurak, főpapok. Akik egyébként semmiben nem különböztek a mai emberektől, kb. kétféle típus volt: akik tényleg élvezték, meg akik azért hallgatták, mert kellett. Akik szerették, annak kb. mindegy volt, a többinek meg az volt a lényeg, hogy ne kelljen sokáig hallgatnia=>gyors tempó. Lehet, hogy hülyeség, amit írok, de ha más nem, egy poénnak nem rossz :)

Mozart:
Egész egyszerűen Mozartot lassan kényelmetlen játszani. Szétfolyik az egész, intenzíven lassul folyamatosan pont ezek miatt a felelgetések miatt, és mert nehéz egységekben gondolkodni (már korábban írtam erről, Mozartnál azonos technikájú előadások között az a jobb, ami logikusabban van frazeálva). Például a posztban linkelt zongoraverseny elején a karmester véleményem szerint szétcincálta a darabot (túl van frazeálva, vagy egyszerűen kisebbségi komplexusa volt a karmesternek), míg Kocsis szép íveket játszott, nem hangokat.
buckoka 2013.01.09 18:38:28
Mindennapi klasszikusok Adrian Mole és a Requiem 2012.12.14 19:06:38
Pár napja teljesen rácsavarodtam a Requiem-re, igazából semmi mást nem is akarok hallgatni, csak ezt. Még Brahms-ot sem, pedig ma este jön a tekasztorik.blog.hu gazdája azzal a határozott céllal, hogy hallgassunk együtt Brahms-ot. És a Requiem hallgatása mellett az íráskényszer:…..
buckoka 2012.12.17 16:55:08
Lehet, hogy kilógok a sorból, De nekem a Mozart-korstárs Michael Haydn Requiemje jobban tetszik abban az értelemben, hogy az érzelmek sokkal inkább kihallatszódnak, tényleg emlékeztet egy gyászmisére.

www.youtube.com/watch?v=ADYNeuS8P0k

Egy városi ünnepségen hallottam először, ahol nem tudták megmondani, mi szól, de a hangnemből (nagyon jellegzetes c-moll karakter), a szövegből és a keletkezési időből (sacc) ki tudtam guglizni :)
Ezt a művet állítólag Mozart is tanulmányozta saját műve megítása előtt.
buckoka 2012.12.19 20:42:00
Szoktam nézegetni az oldalt, de régóta nem is volt olyan bejegyzés, amihez érdemben hozzá tudtam volna szólni. A tömény Brahms nem az én stílusom :)

A Mozart-féle Requiemről még annyit, hogy meglepően magas szintű technikai tudás kell az előadáshoz, még a zenekar részéről is. Különösen a basszus és a köztes szólamok (2. hegedű, brácsa) megszólaltatása. A "zenélésről" nem is beszélve. Például a Recordare tételben szinte lehetetlen visszatalálni, ha valahol elmászol, annyira fel van borulva a ritmus. Mondjuk én csak max. 2 próbán vettem részt, amikor a zenekar ezt játszotta, de nem is az volt a cél, hogy kitúrjak valakit, mert megvolt a szólam, csak a zene szeretete miatt ültem be, és gyakoroltam ki a Domine Jesu tizenhatodmeneteit. Egyszer sikerült összesen normálisan eljátszani eddig :)
Mindennapi klasszikusok Brahms III. szimfóniájának III. tétele - A szerelem nem lehet életcél, de élni sem lehet nélküle 2011.10.15 13:18:00
Tegnap este a gyerekem gyöngyöt fűzött a kanapén, én meg olvasgattam: a polc legtetején lévő három régi Mozgó Világot lapoztam át. Az egyikben - 2008/03 - találtam egy írást Fáy Miklóstól: Semmi nem fölösleges (Brahms: 3. szimfónia. Berliner Philharmoniker, Herbert von…..
buckoka 2011.10.18 16:04:10
Nagyon érdekes és szerteágazó vita van itt kialakulóban :)

Izgalmas feltevés a laikus és a szakmai füllel való hallgatás. Az én meglátásom az, hogy a laikus és a szakmabeli nem ugyanabból az okból megy el egy koncertre. A laikus inkább azért megy el (most a sznobizmust tegyük félre) egy koncertre, mert érzelmileg kötődik a darabhoz, előadóhoz. Természetesen a kíváncsiság is szerepet játszhat, az ismeretlen felfedezése. Azonban úgy gondolom, van egy olyan csoport is, akik értni szeretnék a megszólaltatott zenét. ezt a réteget nem nagyon tudom elnevezni, ha valaminek megvan rá megfelelő szó, akkor írja meg, viszont nem nevezném laikusnak.

Számomra a laikus például a kórustag néni szomszédja, aki a nóta TV-n kívül nem nagyon hallgat semmiylen zenét, de elmegy ő is minden fellépésére a kórusnak. Miért? nincsen zenei előképzettsége, különösebben nem érdekli a zene mélyebb tartalma, viszont az előadóhoz, vagy egy adott műhöz érzelmileg kötődik. Ez a "laikus" az előadást teljesen más füllel hallgatja, mint egy szakmabeli. Lehet, hogy egy szakmailag nagyon gyenge előadás a "laikus" számára nagyobb értékkel bír, mint a pl. Lutheránia énekkar egy előadása. Ellenben a szakma nyilván a Lutherániás változatot hallgatná meg szívesebben az általában jobb felkészültség, jobb egyéni teljesítmények és a rutin megléte miatt.

Én azt vettem észre, hogy ennek a "laikus" rétegnek olyan zenét kell szolgáltatni, ami mindenki számára ismert (pl. operettslágerek, Kis éji zene...), és olyan előadóval, amihez érzelmi szálak fűzik. Persze előfordulnak kivételek, de nem jellemző.

A (neves előadókat felvonultató) koncertre járó rétegek, akit ti hívtok laikusnak, én annak a bizonyos középső réregnek, és a szakmabeliek általában. Nos, ezek között van meg az a bizonyos ellentét, hogy a szakmabeli (ugyanazt) vajon jobban élvezni tudja-e, mint emez a laikus. Emennek a laikusnak sincsen különösebb zenei előképzettsége, azonban igénye volna rá, valamelyest (talán) hasolnítani szeretne a szamabeliekhez. Ezért ő is próbálja ugyanolyan mélységben élvezni a zenét. Mondhatni, a (nehezebben érthető) zene gondolkodtató hatást fejt ki mindkét csoportra, ez tehát kipipálva. Az egyetlen, ami itt a bökkenő lehet, az a szép megértése, felismerése. Talán jogos, mondhatni vád, hogy a szakmabelinek már nem elsődlegesen a zene élvezétére koncentrának, hanem annak megértése, a véleményalkotás okoz élvezetet. Például nem tudom elképzelni, hogy egy zenekritikus ne élvezné sokszor az előadást. Pedig ír róla jót is, rosszat is. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de az interpretációt sokszor a(z apróbb) hibák teszik egyedivé.

Folyt. köv.
buckoka 2011.10.18 21:53:28
Folyt.: Az is könnyen elképzelhető (mint ahogy foeni is megrezegtette), hogy a szakmabeliek élvezik az előadást, csak nem úgy. Most kedvem támad felemlegetni a híres-neves bugyis posztot (TOP 10 lélekre ható rongoradarab). Ez a gyűjtemény szerintem egészében a második kategóriába ("műértő közönség") tartozók zenei ízlését tükrözi, mert már nehezebben befogadható, mégis önmagukban is erős érzelmeket kiváltó darabok. A szakmabeliek ugyan nem ignorálnák ezeket az erős érzelmeket, azonban alapvetően más megközelítésben szemlélnék, mintegy háttérbe szorítanák a direkt érzelmeket. Ezt nehéz szavakba önteni, azt mondanám, magasabb rendű érzéseket hoz felszínre náluk, de csak egy igazán remek interpretáció képes erre. Ezért lehetnek sokszor csalódottak. (amit leírtam, inkább holmi találgatás, személyes vélemény, a valósághoz lehe, hogy semmi köze)

Szumma szummárum szerintem a szakértők nagy része is tudja élvezni a tökéleteshet közeli (apropó, rengetegféleképpen lehet egy előadás tökéleteshet közeli, hiszen nem mindig csak egyféle megközelítés létezik egy műnél, sőt, többnyire nem) interpretációt, csak máshogy élvezik, mint a "műértők". Ők a direkt hatást, a szakértők pedig az indirekt hatást tarthatják fontosabbnak.
Most jutott eszembe egy szeintem idevégó hasonlat: az ínyenc nem elsődlegesen az ételek ízét, hanem illatát "vizsgálja", és az egész aroma okoz neki élvezetet. Ha akár az íz, akár az illat hiányzik, vagy hibás, már nem okoz neki akkora élvezetet, holott egy éhes ember, aki szereti az adott ételt, minden további nélkül megeszi, még a tíz ujját is megnyalja.

Köszönöm a kiegészítéseiteket, a "zeneértés" fejlődésére vonatkozóakat különösen.

A hatásvadászatról is született már jónéhány komment. Az is felvetődött bennem, hogy az általatok említett előadók vanon miért lehetnek népszerűek. Mert alapvetően a tömegekhez képesek eljutni. Az általuk interpretált műveket a tömegkultúra szintjére minősítették. Azonban én sem hiszem, hogy ennek jótékony hatásai lennének magára az adott műre.
Az is felmerült, hogy vajon ezek az egyébként tehetséges és a megfelelő technikai tudást birtokló előadóművészek miért lépnek erre a pályára. Nyilvánvalóan a profit miatt, hiszen előadóművészetből sajnos szinte csak ebben a formában lehet megélni. Sajnos le kell ereszkedni a "laikusok" szintjére, hogy megfizessenek. Hiszen ők vannak többségben.

Néhány adalék a végére:
Előadóművészet (egyébként tényleg jó. www.youtube.com/watch?v=khN0rXFQu3A&feature=related )

Illetve egy a régi-új előadó-zeneszerző nemzetiségének párhuzamáról. Bryn Terfellel, akit mostanában szerettem meg. www.youtube.com/watch?v=GR4ed1FLnt0
Mindennapi klasszikusok Schiff András és az országimázs 2011.09.16 21:41:00
Ma reggel az alábbi posztot kaptam a Facebook üzenőfalamon, a küldő futura volt:"A 'Mindennapi klasszikusok' oldalt nem akarom terhelni, de muszáj megosztanom ma esti élményemet. A BBC Proms rendezvényei a kedvenceim közé tartoznak. Minden nyár végén egy igazi populáris, nagyon…..
buckoka 2011.09.18 18:36:11
buckoka 2011.09.18 18:37:20
@troll ellenpólus:

Nem hazudtoltad meg a nevedet :)
buckoka 2011.09.18 21:29:25
@tnsnames.ora:

Nemcsak a zongoristák ilyenek ázsiából (kis off következik), hanem nagyjából minden nem ázsiai eredetű zenét rosszul játszanak/játszottak régebben. A tanárom mindig mesél egy nemzetközi csellóversenyről (azthiszem Cremonában, de nem biztos), ahol egy ázsiai fiú játszott valami Vivaldit hihetetlenül tisztán, viszont mindenféle karaktert, ötletet mellékelve. Ezt én úgy mondanám, hogy olyan, mintha gép játszotta volna el a darabot, ami hiába tiszta, hiába van 110 %-ig kézben a darab, ha nincsen megformálva... Úgy kár a belefektetett munkáért... És még finoman fejeztem ki magamat.

A fentiért is ignorálok mindenféle kínai-japán-koreai Liszt- és egyéb felvételt, mert csak eljátszák a kottát... Az meg a enében nem szerencsés
Mindennapi klasszikusok Prokofjev első zongoraversenye 2011.08.07 19:33:00
Utólag beszúrt megjegyzés: a poszt írásakor nem voltam figyelmes, a lentebb olvasható részlet nem az első, hanem a második zongoraversenyre vonatkozik. A bejegyzést nem szeretném törölni, ezért írtam egy újabb bejegyzést Prokofjev első és második zongoraversenyéről, amely itt…..
buckoka 2011.08.09 23:40:13
Azért az orosz közönség mindig egy picit le volt maradva (úgy 30 évvel általában), ritkaségszámba ment a modern szemléletű ember arrafelé, főleg még a cári korszakban. ez a gondolat már a Richter-Liszt-féle bejegyzésnél is megfogant bennem. Hiszen milyen témákat dobáltak be a kehelybe (persze a film szerint, nem tudom, a valóságban így volt-e), és csak egy olyan volt (a ceremóniamester), aki az akkor arrafelé modernnek, majdnem futurisztikusna számító Glinkát ismerte, és szerette.

Liszt is nagyon sokat dolgozott a "modern," az akkori festészeri és irodalmi stílusitányzatoknak megfelelő zene kidolgozásán. A Villa d' Este szökőkútjai az egyik, ha nem a legelső impresszionista zenemű, és bizony a földhözragadt kritikusok nem tudtak mit kezdeni vele.

Voltak, vannak, és remélem lesznek olyan művészek, akiket a kritika nem ismer el széleskörűen, csupán azoknak a legjövőbelátóbb szellemű képviselői, akik felismerik az eredetiséget, az értéket a jelen, vagy a közelmúlt embere szemében csúnyában.

Csak sajnos átestünk a ló túloldalára, hogy annyira az eredetit hajhásszuk, hogy figyelmen kívül hagyjuk az eddigieket.

Az érzelmek nem hiszem, hogy kivesztek volna az emberekből, csak az akkori arisztokrácia nagy része a múltban élt, és szokás volt színpadiasan viselkedni előkelő helyeken (ugyebár elegáns késés, stb...), leginkább a közönség és az érzelmek kifejezésének módja változott egy kicsit emberiesebb irányba.

Bennem pedig ez a kérdés merült fel: tudta-e Prokofjev előre, hogy milyen fogadtatása lesz a darabnak? Valószínűleg igen. És elégedett volt-e akkor? Bizonyosan, hiszen miért adott volna "borravalót" a közönségnek? Kicsit persze venne volt a földhözragadt népek kigúnyolása. Nem hiszem, hogy mélyrehatóan foglalkozott volna azokkal, akik ócsárolják a darabját. Leginkább azok szavára adhatott, akik meglátták a mű értékét, ezektől negatív, de építő jellegű kritikát is szívesen hallott volna szerintem.
buckoka 2011.08.10 21:58:32
A kritika és a közönség elvárásai is megváltoztak. Most már minden kortárs műben az eredetit keresik (a kortárs zenével szimpatizáló közönség és kritikusok), ha ez nincs meg, az silány. Szerintem viszont nem szégyen a jó ötletekből táplálkozni, és abbólvalami olyat alkotni, ami már egyszer elhangzott (természetesen nem hangra ugyanolyat). Bartóknak volt a szokása, hogy egyfajta zenei fordulatot eenyészően kevés alkalommal használ fel, mindig újabb és újabb ötletei, megoldásai voltak.

Úgy gondolom viszont, hogy a mai könnyűzene nem képes újat alkotni mostanában. A téma igen egysíkú általában, néha a szöveg is szinte ugyanaz, a dallamok össze-összekeverednek (javítsatok ki, hogyha ti másnak látjátok), talán ez is lehet az oka, hogy a komolyzenében az eredetit hajhásszák. Vissza szeretné-e szerezni ezzel a komolyzene a régi tekintélyét? Bár lehet, hogy kicsit megfeneklett a gondolatmenet, de lehet alapja tudatalatt, vagy tudatosan is.

Nem biztos, sőt kizártnak tartom, hogy képes lenne a mai komolyzene olyat alkotni, amit mindenki értékként ismerne el most és 100 év múlva is. Az emberi értékekkel is van néha gond, nemhogy a zenei/művészeti értékekkel értékekkel. Ki tudja, hogy az a rózsaszín alapon türkizlila paca milyen értéket fog képviselni 100 év múlva (modern festészet). Meggyőződésem, hogy semmilyet, de ki tudhatja? Most sem látom benne a fantáziát, ilyennel egy 6 hónapos gyerek szokott szórakozni, hogy jéé, most ilyen alakja van, most olyan, és ez hasonlít erre, meg erre stb...
Mindennapi klasszikusok Mit csinálna Mozart a Szigeten? És a többiek? 2011.08.10 09:37:00
A hétfői Muzsikáló Reggelben arról folyt a vita, hogy jót tesz-e a klasszikus zene ügyének, hogy az MR2 Szimfonikusok ismert hazai pop és rock előadókkal lép fel a Szigeten, illetve a hallgatók mit is gondolnak erről?Ma reggel elképzeltem, hogy zeneszerzők és művészek közül ki…..
buckoka 2011.08.10 21:45:47
Mindennapi klasszikusok Séták a VII. kerületben és a Brahms balladák 2011.08.04 15:10:00
Egy időben a Károly körúton dolgoztam és a Damjanich utcában laktam. Rendszeresen gyalog mentem haza egy darabig, hogy munka után kiszellőztessem a fejemet a VII. kerület édeskés, nehéz és sűrű párájával. Az útvonal minden esetben így nézett ki: Károly körút - Dohány utca -…..
buckoka 2011.08.06 22:02:40
@_romanista:

Csupán ízlés kérdése. Nincsen olyan, hogy abszolút rossz felvétel (illetve van, de az a technikai tudás hiányából fakad...) Nem tudok olyat omndani, hogy egy előadás senkinek nem tetszik. Legtöbbször -mint ahogy a posztban te magad is leírtad- az első benyomás, az első előadás döntő abból a szempontból, hogy te milyennek képzeled el a művet. Én pl. Goulddal hallgattam először a Goldberg-variációkat, azóta is az a kedvencem (a későbbi felvétel), még a korábbi sem tetszik annyira, pedig a technika megvolt, de voltak lényeges különbségek, amiken nem lehet csak úgy átcsúszni.

Magam részéről nem bagyok kibékülve Brahmsszal, talán pont emiatt a jellemző mélabú miatt, amiről te is írtál.
buckoka 2011.08.09 23:08:09
Az első benyomás nagymértékben formálja azt a bizonyos belső hallásban létező elképzelést, a másik részét a saját stílusunk adja hozzá (ha magamból indulok ki). Ugyanígy van ez sok más dologgal. Például, ha előbb olvasunk el egy kritikát, mint hallgatjuk meg az előadást (a zenénél maradva), akkor észrevesszük azokat a dolgokat, amit a kritikában írtak, és hasonló véleményünk lesz, mint a kritikának (csak egyet olvastunk el kivételesen :). Azok felett a dolgok felett, amikről a kritikában esetleg nem esett szó, hajlamosak vagyunk elsiklani, pedig annak elolvasása nélkül észrevennénk őket.

Szerintem az előadás egyfajta "kritikája" a kottának. Valaki ezt, valaki azt olvassa ki belőle. Ha nekünk kell megszólaltatnunk a darabot, akkor az a saját véleményünk, "kritikánk." Ha már egyszer valakitől meghallgattuk, nagy valószínűséggel ahhoz közelít majd a mienk is. Ha már többet meghallgattunk, akkor a szívünkhöz legközelebb állóra fog hasonlítani, ami kétségkívül nagyon sokszor az első előadás, amit hallottunk. Talán az idő is közrejátszik benne (az idő megszépíti a dolgokat, az emlékbe már a saját gondolatainkis belevegyülnek).

Ha már a versenyeknél tartunk (legyen mondjuk a műkorcsolya, talán az egyik legjellemzőbb példa): egy elismert, régi versenyzőt nem biztos, hogy a jelenlegi teljesítménye alapján pontoznak, hiszen ismerik a legjobbat, amit nyújtott, minden zsűritag tudja, hogy mire képes, ha az most nem is jött össze. Ellenben egy új versenyzővel nagyon sokszor szőrösszívűen bánnak, mert nincs mi alapján felpontozni.

Nem vitatom, hogy az objektivitáshoz le kell győzni az első előadás élményét, de szerintem objektíven osztályozni a zenében utópia. Nem tudom, hogy egyáltalán szükség van-e rá, én úgy gondolom, nem nagyon (kisebb rangú zenei versenyeken ezért is tökéltes szerintem a dícséret-nívódíj, kiemelt nívódíj, stb. ennél jobban szerintem nem lehet felelősséggel megállapítani a sorrendet. saját magában egy ember el tudja dönteni akár 200 közül is a sorrendet, de ez nem jelent semmit. Nagyjából a helyükön maradnak a versenyzők, de a teljes sorrend sosem marad ugyanaz két embernél. Legalábbis elenyésző esetben.

A tetsziknél én nem a youtube-like-ra gondoltam, biztos van, akinek tényleg tetszik (ha másnak nem, akkor saját magának), számára ez a legjobb felvétel/előadás. Van, aki az extrémet, van, aki a ringatózó zenét szeretné kihozni ugyanabból a kottából. És a "rossz" előadásmód, ha másra nem is jó, de legalább az illető magának játszhatja, ha neki örömet okoz. Végső esetben pedig mehet elrettentő példának :)
Mindennapi klasszikusok Szvjatoszlav Richter, mint Liszt 2011.08.01 05:20:00
A Liszt-évforduló után Richter-évforduló: 1997-ben a mai napon - 08-01-én - hunyt el Szvjatoszlav Teofilovics Richter. Az alábbi videót a blog és a Facebook oldal rendszeres hozzászólója, foeniculum küldte el a Facebook oldal egyik megosztásánál hozzászólásként: "Most…..
buckoka 2011.08.01 11:27:51
Mindennapi klasszikusok Liszt Ferenc: A Villa d'Este szökőkútjai (Les Jeux d'eaux de la Villa d'Este) 2011.07.31 07:35:00
125 éve - 1886-07-31-én - hunyt el Liszt Ferenc. Az évfordulón a számomra legkedvesebb Liszt zongoradarabot szeretném megosztani, ez pedig a címben szereplő A Villa d'Este szökőkútjai (Les Jeux d'eaux de la Villa d'Este). Ez a mű a Vándorévek harmadik sorozatából (1867-1877) való.…..
buckoka 2011.08.01 11:25:05
@attilka87:

Liszt Ferenc valóban nem beszélt magyarul, de elsősorban magyarnak tartotta magát, gyerekei magyar állampolgárok voltak, mindenhova magyar útlevéllel utaztak - ahogy a kor számos neves arisztokratája/nemese, pl. Széchenyi István is - akit szerintem teljes joggal nevezünk ezzel együtt is a Legnagyobb Magyarnak.

@Pszt!:

Én ezt nem látom így, amikor meghallom Liszt Ferenc nevét, nem először Orbán Viktor, vagy Ferihegy jut eszembe. Voltak dolgok, amiket egyszerűen el kell raktározni, és ha nem tetszik, nem szavazni rájuk (de itt személy szerint be is fejezném a politikát, a poszt ennél azért többet érdemel).
Mindennapi klasszikusok Händel g-moll szvitjének Passacaglia tétele 2011.07.25 05:15:00
Úgy látszik, a vendégposztok időszakát éljük. A blog rendszeres hozzászólója és nagy mesélője, tnsnames.ora pár nappal ezelőtt küldött egy javaslatot a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára: a címben szereplő tétel átiratát, amelyhez olyan hosszú ajánlást fűzött,…..
buckoka 2011.07.26 12:39:10
Először a cselló módjára tartott hegedűre tennék egy apró megjegyzést:

A csellótanárommal erre mondjuk azt, hogy violincselló. Ti. olaszul a cselló violincello, a hegedű meg violino, tehát ez egy ilyen kis szójáték :)

Anagramma, szerintem nincs igazad, születtek nagyon jó átiratok, ami szinte jobb mint az eredeti. Nem kell messzire menni, itt van a csembaló-zongora párhuzam (a zongorás vezriókat én átiratként fogom fel, hiszen ritkán lehet ugyanazt az előadásmódot alkalmazni a két hangszeren, nagyon sokszor teljesen eltérő megközelítésre van szükség). Például Bach Goldberg-variációinak áriájánál a zongora megengedi a lassabb tempót (Gould 1982), a csembaló viszont nem (túl nagy lyukak lennének a hangok között, mert gyorsan elhal a hangja, inkább amolyan "ritmushangszer")

Illetve vannak olyan művek, amik csak átiratokban léteznek, mert eredetileg valamilyen zenegépre írták őket, tehát eredeti formájukban emberek számára játszhatatlan. Meglepő lehet, de Mozart (!) is írt zenegépre művet (zenélő órára-mechanischer Orgel), az (szvsz) egyik legérettebb művét, az f-moll fantáziát.

www.youtube.com/watch?v=t0xhx1Isgbc&feature=related

Ez egy orgonaátirat, de létezik szinte mindenféle hangszerre, hibátlan (referencia)felvételt még sohasem hallottam, talán ez áll a legközelebb az eredeti hangzáshoz. Az orgonisták inkább romantikus virtuozitással játszák, mint klasszikus könnyedséggel. És nagyon meg szoktak szenvedni vele a felvételek alapján.

Egy másik szerintem nagyon jól sikerült átirat a Beethoven VII. szimfónia 2. tételének orgonaátirata

www.youtube.com/watch?v=ojB_BqFZZN4

A variáció műfajában a barokkból és utánna is nagyon jó művek születtek (Bach Passacaglia például), én egy kevésbé ismertet, Pachelbel f-moll chaconne-ját (nem tudom, így kell-e írni, valaki franciás segítsen :) szeretném megosztani.

www.youtube.com/watch?v=VPkWBbmV2FE&feature=related
buckoka 2011.07.26 12:52:17
@tnsnames.ora:

A kérdéseidre válaszolva:

1) Zenekari táborokban, ha hozzám került egy hegedű, csak így tudtam értelmesen megszólaltatni, egyébként valamiféle nyekergés és macskanyávogás közti elnevezhetetlen zaj jött ki belőle, cselló módjára tartva viszont leégettem pár hegedűst :)

2) A hegedűt cselló módjára tartva:
- kényelmesebb (kevésbé görcsös, kitekert tartás)
- sokkal több karsúlyt lehet használni jobb kézben->teltebb hangzása lesz
- erőteljesebb vibratot lehet alkalmazni
- a fekvésváltás szerintem valamivel könnyebb, mert segít a gravitáció

Hátrányai:
- idétlenül néz ki (szerintem)
- zenekarban nem lenne praktikus, sok helyet foglalna
buckoka 2011.07.27 13:59:20
Zenekarban a csellistáknak általában gondot szokott okozni a helyhiány, főleg kisebb előadótermekben. A vonó nagyon gyakran összeakad, főleg ha valalki a pultban véletlenül eltéveszti a vonást, esetleg beledöfünk a másik hangszerébe (ez azért nem jellemjő). A hegedűsöknél nincs ilyen jellegű probléma, ott sokkal szabadabb a hangszerrel való mozgás (a csiga minden hegedűsnél a karmester felé néz), a vonóval a melletted ülő irányába történő mozgás magas húrokon játszva elhanyagolható. Cselló módjára tartva az alapvetően hosszabb hegedűvonóval elvileg több probléma lehet, de ez nem biztos, csak ahogy én elképzelem.
Közben eszembe hutott még valami: ha a hegedűt cselló módjára tartod, izgulsz és véletlenül összeszorítod a lábad, a hegedű reccsen egyet, nem sokat bír szegény, elég vékony a fája. A hangszernek is nagyobb igénybevételt jelent szerintem.

A Händel-szonátát ismertem, a feldolgozást azonban nem. Az Impossible-duet felvétel nagyon érdekes volt, a linkeltek közül bevallom, csak a Heifetz-Piatigorsky-felvételt hallgattam meg, szerintem az Impossible jobb volt.
A kamarazene alapvetően nagyon jó hallást igényel, előfordul (gyakori), hogy v
alami egyedül tisztán szól, ketten viszont hamis (pedig mindketten alapvetően tisztán játszák a szólamot). A felvételt én úgy képzelem el, hogy pl. eljátszotta vagy ötször hegedűn, ötször csellón, kiválasztotta a legjobbat mindkettőből, aztán (fejhallgatóval alátéve az előzőt) rájuk játszotta a cselló ill. hegedűszólamot, aztán kiválasztotta a jobbat. Tehát eléggé hosszú folyamat lehetett.
Mindennapi klasszikusok 1 éves a Mindennapi klasszikusok blog és a Facebook oldal! 2011.05.18 09:10:00
Minden tavaly tavasszal kezdődött, amikor még májusban is ítéletidő volt. Mi mástól is várna az ember vigasztalást rossz időben, ha nem a zenétől? Rákerestem a YouTube-on Beethoven Tavaszi szonátájára, meghallgattam a részletet, és ekkor jött az ötlet: kerüljön ki minden nap…..
buckoka 2011.05.18 22:09:24
Mindennapi klasszikusok Egyenlőtlen cselló rock and roll: élménybeszámoló Mischa Maisky és a Prágai Kamarazenekar budapesti fellépéséről 2011.03.22 20:10:00
... és Maestro Maisky a Prágai Kamarazenekar nyitánya után egyszer csak belibbent a színpadra. A szó szoros értelmében nyitányról beszélhetünk, hiszen Johann Christian Bach Lucio Silla operájának nyitányát adták elő a hangverseny első műsorszámaként. Micsoda remek…..
buckoka 2011.04.01 23:29:08
A koncerten nem voltam ott, de ezek alap

@csuszka1:

A zenéhez mindenki ért, legalábbis szerintem. Azt, hogy tetszik-e valami, vagy nem, azt mindenki meg tudja állapítani. Sőt, továbbmegyek, még azt is, hogy mi tetszett benne, és hogy mi nem. Na jó, ez egy kicsit le van sarkosítva, de lényegében erről szól.
Ez alól azért van kivétel, tehát nehezebb élvezni egy darabot, ha nem ismerjük alaposan a klasszikus zene alapjait, vagy netán többet (Mozart több műve jó példa erre, vagy a tsnamesora által valahová linkelt Paganini féle velencei karnevál), de ezen a koncerten nem nagyon hangzott el ilyen mű

Tudom, hogy ez nem egy chatszoba, de volt valaki a május 27-i Alexander Seredenko-Budapest Vonósok koncerten? Ami egyébként bámulatosan jól sikeredett szerintem. Ismét bebizonyosodott, hogy a darabok "élvezhezőségi faktorát" a KULTURÁLT KÖZÖNSÉG erőteljesen megnöveli... www.fidelio.hu/klasszikus/ajanlo/orosz_est_alexander_seredenkoval
Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp Vendégposzt - Nukleáris katasztrófák 2.0 2011.03.18 07:50:00
Ahogyan azt a történelem iránt érdeklődő lemilesek milliói tudják, a nukleáris izékkel nem kizárólag a jenkik szórakoztak. Papírzsepi sorozatának második részéből megtudjuk, hogy a szovjetek (ebből a szempontból) bizony sokszor überelték a Nagy Vetélytársat - és most nem…..
buckoka 2011.03.19 17:09:13
buckoka 2011.03.19 17:12:52
buckoka 2011.03.19 17:13:23
Mindennapi klasszikusok Egy bejegyzés utóélete 2010.08.23 10:30:00
A hétvégi bejegyzés - Ki játszik Beethovent a legjobban? - egyik kommentelője - tnsnames.ora - a kommentekben kialakuló beszélgetés nyomán három művet töltött fel a Youtube-ra: a szerinte legjobb előadásokat. Ezeket a műveket szeretnénk most megosztani, illetve elmondjuk, hogy…..
buckoka 2011.02.18 22:25:53
@tnsnames.ora:

Én pár hete hallottam Schuberttől a Bartókon a B-dúr (I.) zongoratriót, és nagyon megtetszett a darab (Rubinstein, Heifetz, Feuermann összeállításban).
Ez az összeállítás volt a legmeggyőzőbb de a youtube-on nincs fenn. Megvan neked a felvétel?
buckoka 2011.02.18 22:34:35
Mindennapi klasszikusok A zenetörténet egyik legnagyobb karmesteri mozdulata 2011.02.18 06:00:00
buckoka 2011.02.18 22:05:57
@Medencefűtés:

Nem tudom, játszottál-e már zenekarban, zenész vagy-e egyáltalán, de azt remélem tudod, hogy a hangok nem a karmesterre vannak írva. Az sem véletlen, hogy úgy ül be a zenekar, ahogy (félkörívben), mert így mindenki látja a karmestert (perifériás látás, a kottaolvasás közbe meg kell tanulni a pult fölé is figyelni. Karmesteri pálcára is azért van szükség, hogy sokkal látványosabbak legyenek a mozdulatai, ne kelljen malomkörzést csinálnia, hogy a rezes is lássa.

A karmester nem abból lesz, aki nem tud zenélni (a karmesterek már a szakmájuk műltha miatt is kénytelenek legylább zongozázni tudni, persze ez nem létfeltétel. Kivételes hallás és kreativitás kell hozzá. Na meg sok-sok türelem.

A demokrácia nagyon szép intézmény lenne, de sajnos zenakar nem működne vele. Gondolj csak bele: "Ezt a tételt milyen tempóban játsszuk? Ki szavaz a 91-es metrumra? És a 92-esre? ..." Ott alkotó munka folyik, szigorú hierarchia van. Az van, amit ő mond. Ha ő nincs, akkor az, amit a koncertmester. Ha ő sincs, akkor a szólamvezető. A kotta csak arra jó, hogy tudjuk milyen hangokat kell játszani, körülbelül milyen gyorsan, milyen hangszínnel kell játszani. Na ennek a megítésése a a karmester feladata.

A rosszcsont zenész problémája: Kíváncsi vagyok, hogy akármelyik sznob hallgató mikor tudná az egyszeri második hegedűsnek megmondani kapásból, hogy mikor kezdje el azt az ellenszólamot, amit soha nem hallani odakintről, csak az eslő hegedű vagy a fúvósók szárnyalását, közbe meg szegény szekundnak a nagybőgő pianissmója után kell következnie. Persze a basszust senki sem hallja :)

Ha már belekerülünk a nagy viccmesélésbe, íme egy gyöngyszem: (nem tudom, hogy megtörtént-e tényleg)

Az öreg fagottos már nagyon nehezen tud járni, sok a dolga otthon, nem jár be próbálni. bemegy a koncertre, a művet úgy-ahogy ismeri, van benne egy 500 ütenyi szünetes rész. Fene se fogja kiszámolni, gondolja. Szól a kürtösnek, aki ugyanakkor lép be, mint ő, hogy majd szóljon neki, ha játszani kell.

Beülnek, zenekar rázendít, elkezdődnek a szünetek. az öreg fagottos elszunyókál. A kürtös hirtelen felébreszti, odasúgja neki, hogy készüljön. A fagottos nádat nyálaz, melegíti a hangszert.

A kürtös beszámol neki:
-"Egy, két, há', négy, egy két, há', most!"
-"Most?"
-"Most."
Mindennapi klasszikusok Glinka f-moll noktürnje (La Séparation) 2011.02.15 10:47:00
A bejegyzés születésének története: tegnap este böngésztem a wikipediát, hogy milyen zenei eseménynek, születésnek, halálozásnak lesz ma - 02-15-én - évfordulója. Így találtam meg: 1857-ben a mai napon halt meg Mihail Ivanovics Glinka.A YouTube-on kifejezetten zongoradarabokra…..
buckoka 2011.02.16 19:44:28
www.youtube.com/watch?v=fjUijyeFMu0&feature=related

A hirtelen ötlettől vezérelve: Ami nálunk Erkel, az Glinka az oroszoknál. Én kifejezetten kedverem ezt a nyitányt, de az operát nem ismerem.
buckoka 2011.02.16 20:48:21
buckoka 2011.02.16 21:18:13
Mindennapi klasszikusok A bölcs hangszer és a majális: élménybeszámoló Natalia Gutman és a Nemzeti Filharmonikusok Dvorak estjéről 2011.01.18 19:09:00
Gutman is superb. Ha jól emlékszem, ez az egyetlen mondat áll a mellékelt CD hátsó borítóján, mint kedvcsináló. Sajnos ezt már nem tudom ellenőrizni, mivel a CD egy lakásbetörés áldozata lett sok más lemezzel együtt. Azóta sem szereztem be, annak ellenére, hogy az egyetemista…..
buckoka 2011.01.21 19:54:27
A kürtösök nekem is szúrták a fülemet, mondjuk csak azt nem tudom, miért mindig ők :)

Nagyjából így gondolom én is. A 3. sorból érdekes módon nagyon csakran soknak tűnt a basszus, pedig a szólista oldalán ültem. A második tételben meg anya kapott el egy szünetet. Szidtam is utána rendesen :) Főleg úgy, hogy apa volt olyan beteg, hogy alig bírt beszélni, de ő mégsem köhögött egyáltalán. A 4. tétel szerintem nem volt túl gyors, de magával ragadta az egész közönséget, nekem az volt az érzésem. Azért nem értettem többek közt Kocsis megjegyzését, mert a közöség visszafogott volt és mondhatni tisztelettudó. Vagy Kocsis valójában nem számított ekkora sikerre (?) A hegedűsöknek is volt pár szétcsúszása a tremolóknál, ami egyérteműen a próbák hiányát jelzi szerintem. De legalábbis a zenekar és a karmester nem igazán értette meg egymást.

Az e-moll szláv tánc szerintem sokkal jobban sikerült, mint a felvételen hallható, ott pont, hogy előny volt az erős basszus, ami még jobban erősítette a tánc jellegét.
buckoka 2011.01.21 20:37:09
Mindennapi klasszikusok A ráadás lélektana 2011.01.16 11:04:00
Jelen bejegyzés ötlete a blog rendszeres hozzászólójától, foeniculumtól származik, az írást is Ő maga jegyzi, a bloggazga csupán teret adott a gondolatoknak.Minden koncerten különleges csemegének számít a ráadás. Az előadó a közönség szeretetét, háláját viszonozza még…..
buckoka 2011.01.17 19:59:07
buckoka 2011.01.17 21:25:35
@tnsnames.ora:

Ez az ajándék-hasonlat nagyon tetszik nekem. tényleg van benne valami; egyedinek kell lennie, mégse úl hivalkodónak, olyasvalaminek, ami nem kötelességszerű (ezt te is írtad), hanem szívből jön, személyes és odaillő.

Senkitől nem lehet elvárni, hogy ráadást adjon, de aki ad, az akkor és olyat adjon, amilyen kell.

Szerintem két esetben kell a ráadás: ha a koncert maga borzasztó volt, de a zenekar meg akarja (és meg is tudja) mutatni, hogy többre is képes. Példa: www.youtube.com/watch?v=UHRl6u97VyY
buckoka 2011.01.17 21:29:02
Mindennapi klasszikusok 1876-ban a mai napon - 12-29-én - született Pablo Casals 2010.12.29 09:34:00
Múltkor Bachról kerestem írásokat, akkor botlottam bele ebbe az idézetbe itt:“Az elmúlt nyolcvan évben minden egyes napot ugyanúgy kezdtem. Nem afféle gépies rutin ez, hanem valami, ami nélkülözhetetlenül fontos mindennapi létemhez. Leülök a zongorához, és lejátszom Bach…..
buckoka 2010.12.29 21:06:34
Mindennapi klasszikusok 1980-ban a mai napon - 12-08-án - halt meg John Lennon 2010.12.08 05:30:00
Illetve ez így nem igaz: nem meghalt, hanem lelőtték. Ha most elkezdem összeszedegetni, hogy mit jelent(ett) nekem John Lennon, az egyik első gondolatom, de talán nyugodtan mondhatom, hogy az alapélmény Vele kapcsolatban: nekem Ő maga az értelmetlen halál. De haladjunk inkább…..
buckoka 2010.12.08 21:18:16
Mindennapi klasszikusok Tapintat és tapintatlanság: Jevgenyij Kiszin budapesti fellépése 2010.11.27 11:37:00
A szikár tények: 2010. november 17-én Jevgenyij Kiszin nagysikerű koncertet adott Budapesten a MÜPÁ-ban. A műsor:SCHUMANN: Fantasiestücke, Op.12 & Novelette, Op.21 No.8CHOPIN: 4 ballada (g-moll, Op.23; F-dúr, Op.38; Asz-dúr, Op.47; f-moll, Op.52)A három (!) ráadás…..
buckoka 2010.11.28 14:59:21
buckoka 2010.12.01 21:27:27
Az orgona legnagyobb szépsége, hogy nincs két egyforma hangszer. A templomi orgonakoncerteknek mifelénk, Salgótarjánban megvan az a családias jellege, hogy beülünk 20-30-an a plébániatemplomba, amit gyönyörűen kitölt az orgona hangja. Ráadásul az orgonistának a karzaton nincs olyan közvetlen kapcsolata a közönséggel, mint pl. egy zenekarnak.

Vannak olyan darabok, ahol külön jól jön, ha megszólal egy csecsemő (előfordul), különösen egyházi daraboknál. És mivel nálunk inkább az idősebb korosztály jár el leginkább koncertre (bár érdekes módon az utóbbi hónapokban a közönség "drasztikus" megfiatalodását vettem észre, bár lehet, hogy csak jobban körülnézek :)), náluk valahol megvan az az igény a csendre, ami a "műértő" közöségben gyakran nincs.
Mindennapi klasszikusok Amikor a tételek közötti tapsnak helye van, avagy északi visszafogottság a venezuelai karmester és a francia zongorista előadásában 2010.11.29 21:25:00
Eredetileg az előző bejegyzés hozzászólásainál szerettem volna megosztani egy linket, de ahogyan a gondolat elkezdett önálló életet élni, úgy nőtte ki magát a hozzászólás önálló bejegyzéssé. A "kiváltó" komment lényege röviden: illik-e, szabad-e tételek, balett…..
buckoka 2010.12.01 21:08:14
A hangemszimbolika nagyon érdekes dolog. Az idők során számos hangolási módszer volt érvényben, így az egyes hangnemek más-más karaktert haptak. Nagyon jó példa erre számos Bach-mű, pl. a g-moll fantázia és fúga, ahol van valahol egy akkordmenet, amiben középhangú temperálás szerint egyre tisztább hangközök következnek, aztán hirtelen egy brutálisan hamis f-moll akkord... Ezt kiegyenlített hangolással lehetetlen érzékeltetni.

A másik a Wohtemperiertes Klavier. Jóltemperált hangolásra íródott, minden hangnem játszható volt, de megmaradtak a karakterek, igaz, voltak vezérhangnemek, amik egyformán tisztán szóltak. De Pl az első kötet c-moll prelúdium és fúgája játszhatatlanul hamis kiegyenlített hangolásban a benne található hamis nagyterc miatt, ami a végén nagyon csúnyán kiszól (a prelúdium és a fúga vége is fortissimoról pianissimora visszahalkított C-dúr akkordra vezet, amiben az E hallhatóan magas).
Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp No comment: Így nyomoz az NNI (?) 2010.11.18 19:30:00
Nem tudom, hányan olvastátok ezt a cikket és láttátok már ezt a videót; én négyszer is megnéztem és még mindig nem hiszek a fülemnek/szememnek. Kérdések tucatjai tolulnak fel bennem, de végül korrekt módon visszafojtottam őket, mert nem szeretnék egykori fészkembe piszkítani.…..
buckoka 2010.11.19 21:11:47
@tucano:

Jól be kell kávézni kihallgatás előtt?

Ezzel a sztorival kapcsolatban hát elég vegyes érzelmeim támadtak. Összeesküvés-elméletek, szimpla idiotizmus és szakmaiatlanság, stb. Viszont ha egy "profi", aki kenőpénzbeszedéssel foglalkozik nem rúgja ki az emberünket fél perc alatt, akkor nem tudom, kicsoda.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása