Adatok
c_url
0 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lányom, hetek óta tépelődöm, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Nem vagyok biztos benne, hogy tudnod kell erről, de annyira átitatja a mindennapjainkat, hogy írnom kell róla. Édesanyád anyukája tavaly elhunyt. Egy kegyetlen betegség gyűrte le gyorsan, már azt sem tudhatta…..
c_url
2011.06.16 20:40:11
@kakaosbogre:
Igaz... szerintem biztosan maradtak meg sérelmek feldolgozatlanul, és egyszer majd benyújtják a számlát... köszönöm szépen, meg fogom keresni ezt a könyvet, annál is inkább, mert soha nem késő szembenézni ezekkel.
Még egyszer köszönöm! :)
Igaz... szerintem biztosan maradtak meg sérelmek feldolgozatlanul, és egyszer majd benyújtják a számlát... köszönöm szépen, meg fogom keresni ezt a könyvet, annál is inkább, mert soha nem késő szembenézni ezekkel.
Még egyszer köszönöm! :)
c_url
2011.06.18 18:59:38
@IrishOak:
Remélem, nem értem félre, amit kérdeztél... az én apám után csak szomorúság maradt... anyám roppant nagy átalakuláson ment át, de azt hiszem, attól sem tudott 'felnőtté válni', hogy három gyerekkel maradt özvegy fiatalon. A mai napig nem heverte ki, de inkább csak nem maradt senkije szegénynek, akibe kapaszkodhatott, aki a felelősséget vállalta volna helyette. Maga alá gyűrte a saját képtelensége, ezt iszonyú volt látni gyerekként, és szörnyű a mai napig is.
Hogy mi marad valaki után? Szerintem az, amit a saját életébe 'beletett'... az emlékek, amiket a családjára hagyott? A döntései? Az, ahogyan emlékszünk rá, bármennyire is megszépíti az idő a tetteit? A példa, amit mutatott a környezetének? Vagy pedig az, amit hinni akartunk róla.
Remélem, nem értem félre, amit kérdeztél... az én apám után csak szomorúság maradt... anyám roppant nagy átalakuláson ment át, de azt hiszem, attól sem tudott 'felnőtté válni', hogy három gyerekkel maradt özvegy fiatalon. A mai napig nem heverte ki, de inkább csak nem maradt senkije szegénynek, akibe kapaszkodhatott, aki a felelősséget vállalta volna helyette. Maga alá gyűrte a saját képtelensége, ezt iszonyú volt látni gyerekként, és szörnyű a mai napig is.
Hogy mi marad valaki után? Szerintem az, amit a saját életébe 'beletett'... az emlékek, amiket a családjára hagyott? A döntései? Az, ahogyan emlékszünk rá, bármennyire is megszépíti az idő a tetteit? A példa, amit mutatott a környezetének? Vagy pedig az, amit hinni akartunk róla.
Rendkívül ellenszenves típus, aki kitapétázza a facebook-os üzenőfalad a gyereke képeivel. Természetes élőhelyük a facebook. Néhány egyeddel a munkahelyeden is találkozhatsz, de szerencsére ott nem élnek meg sokáig, ezért a túlélés érdekében rejtőzködő életmódot…..
Férfinek semmi keresnivalója asszony helyett a gyerek mellett, ez a nő feladata, kötelessége, és felelőssége is egyben, bármit is mondjanak az idióta feministák. Egy családban mindenkinek megvan a maga feladata, de a férfié nem az, hogy munkaidőben pelenkát cseréljen. A…..
Csinálj gyereket, énekli az Anima Sound System. Csinálj. De készülj fel arra, hogy magadon segíts, mert az ország és aktuális kormányzata csak hátráltatni fog. Baromira családközpontú államunk van, papíron. Alapértéke a család, addig, amíg az szavazókat hoz. Hogy utána…..
Még mindig elég sokan hirdetnek az ingatlanbazár.com-on, aztán csodálkoznak, ha az ingyenes időszak után fizetési felszólítást kapnak. Minthogy a felhasználóknak emailezgetett dokumentum neve "díjbekérő", és nem számla, nyugodtan töröljék a spamekkel együtt:Pár…..
c_url
2011.05.09 17:00:32
C részleteket olvas fel a legújabb számból. Én röhögök. Kismama magazin, 2011. május, 37. oldal: Hétvégén intenzívebben voltunk együtt, most vittük Hannát először nagyobb kirándulásra kenguruban négy hónapos korában a Hármashatárhegyre. Hangosan…..
Minden megváltozik, és bár tudod, mit kell tenned, valami mégis hiányzik. Aztán belenézel a gyereked szemébe. Egy évvel ezelőtt ma reggel fél tízkor keltem volna, ittam volna egy kávét, intéztünk volna valamit C-vel, letettem volna az édesanyjáéknál, majd elindultam volna…..
c_url
2011.04.28 19:27:48
@IrishOak:
Köszönöm szépen a kedves sorokat és a biztatást! :)
És köszönöm Neked is, Bryan, hogy írod ezt a blogot, még ha néha nem is értünk egyet :) de sokszor van, hogy könnyeket csal a szemembe, amit írsz a kicsi lányról :)
Köszönöm szépen a kedves sorokat és a biztatást! :)
És köszönöm Neked is, Bryan, hogy írod ezt a blogot, még ha néha nem is értünk egyet :) de sokszor van, hogy könnyeket csal a szemembe, amit írsz a kicsi lányról :)
c_url
2011.04.29 05:42:51
@Bryan Beersworth:
Szó sincs megbántásról :)
Éppen az tetszett meg az írásaidban, hogy vállalsz mindent, amit gondolsz/érzel, és őszintén ki is mondod. Gondoltam, azért teszed közzé, mert érdekel mások véleménye, bennem pedig az írásaid nyomán ez fogalmazódott meg... ez minden :)
IrishOak látta jól: én értettem félre kissé, amit írtál, a magam részéről tanultam abból, amit elmagyarázott, és ezért nagyon hasznos volt :)
Szó sincs megbántásról :)
Éppen az tetszett meg az írásaidban, hogy vállalsz mindent, amit gondolsz/érzel, és őszintén ki is mondod. Gondoltam, azért teszed közzé, mert érdekel mások véleménye, bennem pedig az írásaid nyomán ez fogalmazódott meg... ez minden :)
IrishOak látta jól: én értettem félre kissé, amit írtál, a magam részéről tanultam abból, amit elmagyarázott, és ezért nagyon hasznos volt :)
Korábban mindketten dohányoztunk. Amikor kiderült, jön a gyerek, C azonnal leszokott, én nem, de azóta nem gyújtottam rá itthon sem. A várandósság alatt hozzá sem nyúlt, ez teljesen természetes, most, két héttel a baba születése után kért egy szálat. Mindez nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mást nem tehettem azon kívül, hogy elfogadtam, hogy olyan volt apám, amilyen. Sok dolgot persze nem tudtam még megbocsátani neki, de az idő nekem dolgozik :) Én úgy érzem, hogy ezt az is segítette, hogy már sok éve meghalt szegény... Mi értelme lenne gyűlölni annyi év után? Nekem nem kell nap mint nap szembesülnöm már vele, mint Bryannek, Ő ezért van most nehéz helyzetben, amit nagyon megértek, hiszen azért voltak hasonlóságok az én történetemben is.
Nekem még sajnos nem adatott meg, hogy legyen gyerekem, de ahogyan az életemet is merőben másként élem, mint a szüleim, bízom benne, hogy ha lesznek, a gyerekeimmel is képes leszek másként bánni.
Nekem fel se tűnt amúgy, hogy általánosság, amit írok :) pusztán a jó szándék íratta velem, és az együttérzés. Vigasztalni sem akartam senkit, hiszen nem az én dolgom... gondoltam, ha akad egy fél szó, ami segít másként látni a dolgot, már nem volt felesleges a sok szöveg. Én is egy napig töprengtem azon, amit IrishOak írt: "Mindenkitől azt kell kérni amit adni tud"! Hálás is vagyok érte :)