Regisztráció Blogot indítok
Adatok
beetlee

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Tegnap a Skype frissítette az AppStore-os alkalmazását, az új képességek között pedig a legfontosabb, hogy 3G hálózaton is videótelefonálhatunk egy Skype accounton keresztül. Már előre felkészültem, hogy mekkora egy használhatatlan szolgáltatást rak le az asztalra a Skype - mint…..
Ne mindig júzer meg üzleti oldalról nézzük a mobilplatformok küzdelmét. Legalább ilyen fontos, hogy mik a tapasztalatai egy olyan fejlesztőnek, aki mindkét platformra levarrta már a maga appját: Android’s platform and developer tools are excellent. Leveraging Java and the…..
beetlee 2010.06.24 10:07:37
Az Objective C szintaktikája valóban borzasztó. Az első 3 hónapban én is utáltam, mint a bűnt.

DE.

Ez a nyelv, annak ellenére, hogy még ősibb, mint a C++, valami hihetetlen jól eltalálta az átmenetet az alacsony szintű gépi kód és a magas szintű OO programozás között. Nincs az az állandó szenvedés a memóriakezeléssel, mint C++-ban - ha az ember egy-két konvenciót betart, alig kell odafigyelni ezekre a dolgokra. Név alapján történik a metódushívás, ezért nincs veszély pointer castoláskor, plusz lehet interface-eket csinálni. Nincs garbage collection, de cserébe nincs is kidebuggolhatatlan akadozás, ha pl. az ember görget egyet a képernyőn... A standard library is igen jól el van találva - pl. a run loop rendszer, meg a szálak közti kommunikáció.

Egyszóval én nagyon megszerettem az API-t, de ehhez idő kellett. Ugyanígy voltam magával a Mac-el is - szerintem kb. fél év után lehet elfogulatlan véleményt mondani, mert annyira más világ ez.

És ugyanezt gondolom az XCode-ról. Nehéz volt hozzászokni, de a refactor tool-on kívül szerintem minden benne van, ami kell. Csak egész elrejtett és kacifántos billentyűkombinációk vannak hozzá, mint Mac-en általában (pl. Ctrl-space helyett Escape - ki hallott már ilyet? :)). Egy dologban viszont nagyon nagyot üt: szerintem nincs még egy olyan mobilplatform, ahol ennyire tisztességesen megcsinálták volna a simulatort és az on device debuggert. Androidon is fejlesztettem (egy picit régebben), és össze sem hasonlítható az élmény.
Bulányi György piarista szerzetes, a „Bokor közösség” alapítója 2010. június 6-án 92. évében elhunyt. Magyar-német szakos tanárként végzett, és 1943-ban szenteltél pappá. Piarista gimnáziumokban tanított, majd 1945-ben Debrecenben hozzáfogott a „Bokor…..
beetlee 2010.06.17 10:18:06
Nekem egyetlen élményem van Bulányi atyával kapcsolatban: pár évvel ezelőtt egy idős bácsi jött be helyettesíteni Pákozdi atyát az egyetemisták miséjén, a piarista kápolnában. Nem érzem magam túlzottan aggályosnak a liturgikus szabálytalanságok terén (részt vettem én már olyan szentmisén is, ahol egy Lada hátulja volt az oltár, és a féklámpák a két gyertya :)), de amit ő ott előadott, az olyan szintű volt, hogy komolyan felmerült bennem, hogy ez a mise nemcsak teljesen szabálytalan, hanem talán még érvénytelen is volt.

Először csak az tűnt fel, hogy néha "érdekes" dolgokat mond a miseszöveg helyett, vagy mellé (ekkor még egyébként nem is tudtam, hogy ő kicsoda). Gondoltam, biztos már nem lát jól, esetleg időnként nem jut eszébe a szöveg, viszont személyessé akarja tenni a szentmisét, úgyhogy ilyenkor a saját gondolatait fűzi a hivatalos szöveg helyére.

Később azonban rájöttem, hogy nem erről van szó: a bácsi egyszerűen azokat a szövegeket mondja szabályszerűen, amikhez kedve van, vagy amikkel egyetért, és kihagyja / máshogy mondja, ha valami nem tetszik neki. Az a legkevesebb, hogy közölte, hogy Isten nem "uralkodik", úgyhogy ő a továbbiakban csak azt lesz hajlandó mondani, hogy "szeretve szolgál". (kicsit egyoldalú megközelítés, de szerintem még "belefér"). Sokkal jobban kiakadtam viszont, amikor az átváltoztatás szövegét - ami a legfontosabb az egész szentmisén, és nem véletlenül mondja 2000 éve ugyanazokkal a szavakkal az Egyház - teljesen "lenyelte", és helyettesítette valami saját maszlaggal (valami olyasmivel, hogy "itt vagyunk mi, és ismét megjelenítjük ezt a szent színjátékot" - szóval valami egész ütődöttséggel, amiből nem derült ki, hogy tulajdonképpen mi is történik igazán). Tapintatosan átugrotta az "Áldd meg Uram szolgádat, Benedek pápádat" részt (ezt nem csodálom, mert volt gondja Ratzingerrel, na dehát!...), és még volt egy-két ilyen megkérdőjelezhető "húzása". Úgyhogy a végére komolyan az volt az érzésem, hogy itt egy kedves, jóindulatú "megemlékezés" történt, de nem merném rámondani, hogy szentmise.

Nem gondolom, hogy ez megfelelő mintavétel lenne Bulányi atya egész életéről (meg hát már nagyon idős volt, úgyhogy nem tudom, mennyire volt szellemileg friss), de engem eléggé elgondolkodtatott a dolog: ha valaki egy ilyen, viszonylag kis súlyú dologban is teljesen a saját feje után megy, figyelmen kívül hagyva az Egyház hagyományát és időnként kifejezett előírásait (mit mondjunk, hogyan áldoztassunk), akkor vajon hogyan viszonyult ennél súlyosabb témákhoz, mint például az engedelmesség, vagy a pacifizmus? Mert ha ugyanígy (és van egy olyan érzésem, hogy igen), akkor szerintem teljesen érthető az Egyház reakciója, még akkor is, ha sok érték is volt az általa alapított mozgalomban.

Szerintem igenis érték az engedelmesség. Hozzám sokkal közelebb áll Bulányi atyánál Prohászka Ottokár, aki - sejtve ugyan, hogy csak féltékenység és rosszindulat áldozata - maga állt ki a hívek elé bejelenteni, hogy művei indexre kerültek, és azok olvasása a katolikus hívők számára ellenjavallott. Mennyivel nagyobb alázat és emberi nagyság kellett ehhez!