Adatok
TroyanXIII
150 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A frissen életre vágott náderdőben vérestalpakkal szaladva, örömittasan kurjongatvaa lángoló égboltnak vezetem a lázadó darvak szürke hadát.A távolba csapó kezem hegyén hurkotvet minden sólyom, ölyv és héja,felrebben a gödör mélyéről,iszapos csőrheggyel minden árvaflamingó, színbe fojtott…..
Búcsút int az áprilisi égboltnakegy aszfaltpehely,majd bőszen süvít alá,ahogy a Csapó utcaa Sztüx-folyóba omlik.Kharón kisöpria szeméből a port,s rázza az öklét,hogy:mi a faszom folyik odafentmár megint?!..
A rőt sorok között az ujjaimörök rabszolgaságban táncolnak,mert ott keresik a ritmust a tarkódtól a fejtetődig.Így zsibbadok bele ahajnalba a jobb karommal,így suttogom bele a parkoló autó fényszórójátólmegfestett pókhálós plafonomba,hogy:ez a szerelem az én bányámésez a szuszogás az én kormom,ahogy…..
Széthasadtam itt az orom alatt,vigyétek a szívem; olcsó,a tüdőm éppen most omlik össze,így lehelem ki,vérgőzben,itt van mindenem,a májam, a vesém,az üres gyomromésafelvidult,édes epém.Vesszetek a belekbe,lássatok beléjükszebbjövőt,szebbet,mintami nekem jutott...
Lenyúzott bőrömbe fogom a pokol minden melegét,hogy így emelkedjek a mennyek kapujáig,csillogó hússal, vörösen ragyogva a fellegek között,terítse be alattam a világot, minden mi belőlem méga végén itt kiszakad;vér, verejték, vizelet, szar és geci...
Az éveink porfelhőbe burkolt nyomábana szavaink is hátramaradtak,így zárultak össze az ajkaink,mert már nem álhattuk,hogy a panaszos szavaknyomán a fogainkonkeserű porszemek csikorognak...
Ahogy az utolsó lélegzet is kiszakad belőlem,kénytelen vagyok elismerni,hogy itt nevettem a legjobbakat,a lehetőségek tengerénekfura szerzetektől életre keltett, Napotalázó,iszapfényesalján...
The Bitter, the Sweet and the Feelgood
Leírom, mielőtt feleslegesnek tartanám...
2024.02.01 21:21:11
És egy eltévedt rőtgerincű sutagyűlölettel nézett rám,ahogya hegytetőről a völgyre ontottamegy óvatos lépekből fakadó,csordákat elnyelőlavinát...
Úgy indul, hogy az avara bokám magasságában megemelia hangját ésa levelek alatt felsírnak a férgek.És nekilódulok,ahogya dögszagúhátszéla tarkómtólindulvaatenyerébezárjaakoponyámat.Csakannyival vagyokgyorsabb,hogyne…..
És a kőbe vésett nevednek vetem a hátamat,mert belőled csak ennyi maradt,a hideg a gerincem mentén,a szemem sarkában egy árva művirág...
Az éjszakai égbolt állaalá szorult a hajnal.Az a szerencsétlen Uroborosz egy kocsma vécéjében a glory hole egyik oldalánmagába fulladt...
Tudom, hogy szembeszélben is nagy az arcom,de, amikor felrobban a város,legalább lesz megvetett ágya a repeszeknek.És ahol vér fakad ott öröm is,mert elértél hozzám,itt a küszöbön.- Gyere haza hozzám! -húzod a nyakamat,és dobod a lábaim aláaz utcákat,- ...mert már rég elnyeltelek...
A kocsonyás vízbemártom a kezemetésfelcsillan a mocsár szeme.Ennek az éjszakánakmár nincs többészükségeadalomra,Halkan suttogaz utolsó szentjánosbogár:ez nem koporsó,hanem hajó, hajó.....
Az Árpád téren a szélborzoltakék hajszálak között talánelfelejtetted, hogyhogyan is kell hazajutni,(vagy, hogy még mindigdolgozol, te fasz)vagy el is fogadtad,hogy ott haltál meg,a piros közbenitten, hogy írod,de ottan (is) nyelben-nyomban,szembefényben, kaparó torokkal,hanyagul, szerelemben,vagy…..
Egy idő utánfélretoltaa huzathideg ujjaitatarkómba szuszogotttestmeleg...
Bújj elő baszd meg, mert itt veszünkmindaketten,éstudom,hogy fáradtvagy,tudom,merténis.Talánittazidejeahalálnak,de...denincs energiámhozzá...
És talánmajdénekelekmindeneltáncoltnarancssárgalehetőségrőlazÁrpádtértől hazáig,mertaVároselragadakihúzottmacskaszemedtőlésahülyérefestetthajadtól,mertaVároscsakrákezd,hogy:táttá-tárárárá-ttá.....
Mély levegő-énekeltemhúsrólésfakéregről-denem vagyok itt-talánlassancsorgoklefelé,mint,akitegyálmoshajnalonazablakrafújtak.
..
Támaszkodj meg nyugodtana vállamon,denem ígérem,hogyamondandómvégén,majdnemakarszvelemegyüttbeledögleniebbe.Fújd ki magadésnézdaférgeket!Nem érimegtovábbmenni,nem...mindegymárúgyis rágnak...
Mert minden bánatomegyaranybavont,édesgyantacsíkaszámszegletében.És,ahogybeletörődtemabukásba,a fejszecsókjamellett,Felhasadt a kérgem,deanevedmárnemvésteodasenki,Hiába martam le az égből a hajnal elsőfényét,temégsem jöttél haza...
The Bitter, the Sweet and the Feelgood
Roland esete a hanyagul elfelejtett évtizeddel
2023.11.09 00:07:47
Kikaparom a szemem sarkából a csipát, felsóhajtok és a lapokat eonok sodorják, nem értem miért simogat minden mítoszépítéssel töltött perc, és tépik a hajam az évekkel elsodort csonthalmaz fésűujjai, és itt ez a hülye humorral pofánbaszott óra, alatta minden hanyag módon terelt másodperc, amit nem…..
Nincs itt már kit kimenteni,nem jut élelem,nem jut víz,nem fakad élet,csak keserűség,ha valahaisszerettél ittélni,térdenállvakönyörgök,hagyj mindentelpusztulni...Fogd be a füleidet,és hakellropogjonaküszködéstőlminden fog,nem maradtittegyatyánaksem egyigaz szava...A honvágy hazudik!Ne gyere haza!Ne…..
Tudom,hogynekedsem könnyű,amikorkényelmesazágy,de lángolnak azálmaidfelettagerendák.Otthonosabbnaktűnikahidegföld,mertezazotthonmárcsakfüstésparázs.Ezatorokkaparóbánatésharagkioltésfelemel.Szabad leszel,mertezmár nema tiéd:ezazotthonnakcsúfolt…..
Csak azért nézek magamba,hogy könnyebb legyen eldöntenem,hogy a végén mi fog megölni.Az biztos, hogy nem te,és abban is biztos vagyok,hogy nem ti,vagy ők.Én nemhinném,hogyén...Ó,hogyŐ...
Hiába rántott a mélybea barna,éstemetettela fekete.Hiába futottát azujjaimközötta legragyogóbbarany.Egy lángoló város fényébenmindenhamuszürkeemlékem haja vörös...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz