Adatok
KovacsAdam (törölt)
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az alábbiakban Wojciech Bonkowski válasza olvasható a Magyar kórság című poszthoz érkezett kommentekre: Köszönöm az írásom kapcsán érkezett hozzászólásokat. A XI. Pannon Bormustrán bemutatott borok némelyikével kapcsolatos kritikai észrevételeim a magyar borok iránti őszinte…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Bár abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy barátommal közös pincénket a lusta mester úr évekig építette, és csak tavalyra gyűltek oda a mindenféle messzi pincékben tárolt palackjaink. Így most az igazán csúcson lévő 2000-res és 2002-es vörösöket kortyolgathatjuk, a fiatalból maximum a zweigelt, a kadarka, st-laurent vagy az oportó kerül a pohárba.
Szóval elmondhatom, az igazi magyar csúcsborok mostanában a 2000-es Vincze kékfrankos selection, a 2000-es Vesztergombi cabernet sauvignon, a 2000-es Tóth István Nagyeged hegyi kékfrankos, és az 1996-os Gál Tibor cabernet franc.
A régi villányiakról nem tudok jót mondani, az évekkel ugyanolyan ínyt összehúzón csersavasak és túlzottan hordósak, aztán egyszerre váratlanul megdöglenek, abban a korban, mikor mondjuk egy bordelais vagy egy kékfrankos elkezd finom lenni.
A behízelgős, fiatalon érettnek ható, alkohol-édes, Amerikában divatba került borok pedig a McDonald’s kosztra emlékeztetnek, a Gere, a Takler, a Sauska címkéjét ki lehetne cserélni egymással, a globalizált egyenízlést hozzák mind. A kor se használ nekik, a 2002 St. Andrea Merengő éppolyan, mint a 2007. Egy St-Émilioni kavicsmezőn termett cabernet franc-ban vagy egy Pessac-i homoki cabernet sauvignon-ban 12,5% a szesz, legyen Chateau-Figeac vagy 10 eurós társa. A vörösbor lényege a táj, amiből jön, a buké, a finesz, a hosszú lecsengés, az elegancia, az elegancia, meg az elegancia, ha ez nincs, akkor minek igyuk, annyira nem hosszú az élet… A szesz csak egy lágy, selymes kortyot ad, de cserébe elvesz mindent! Bár úgy látszik, a mai felgyorsult világban csak az első korty érdekes.