Adatok
sodras
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Azt ajánlom, kedves kolléga, hogy írja ki magából a gennyet jó alaposan és mielőbb. Egyrészt az megelőzi a további üszkösödést, és akkor talán a csontok még megmenthetők. Másrészt meg ha lesz új médiatörvény és benne vélemény-helyreigazítás, akkor eljön az én napom.…..
Sorozatunkban azokat a munkákat mutatjuk be, amik a 90-es években, egy otthon lakó, a rezsiről csak elbeszélésekből értesülő középiskolás pöcs számára lazának tünhettek különböző (pornó)filmes élmények alapján. Videótékás: Egész nap csak ülni a seggeden és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kapitalizmus van. Meg demokrácia. Lehet alkoholt fogyasztani, dohányozni, pornót nézni, lakáshitelt felvenni. De NEM kötelező. Reklámozzák a szexet is, meg az italt, meg a pókert, de aki a Blikk-nél többet olvas, és egy kicsit néha elgondolkodik a csöndes szobában egyedül, az azért tudja, hogy teljes értékű ember lehet anélkül, hogy mindezeket meg(fel)venné.
Vannak olyan államok, ahol ezeket a kormány/egyház szabályozza, ott meg az a baj.
Most jönnek azok az érvek, hogy a márpedig a családnak lakás kell. Pont. Persze, meg autó, meg nyaralás, meg telelés meg minden alanyi jogon. Sajnos (vagy inkább szerencsére) nem így van. Mert ha így lenne, akkor nem lenne értelme továbbtanulni, törekedni, jobban dolgozni. Mint ahogy sokáig nem is volt.
Évről évre fogy a magyar. A lakás meg egyre több. A hatalmas lakásvásárlási láz előtt hol laktak az emberek? Nem hinném, hogy a híd alatt. Mindenki nagyobb, szebb, jobb helyen lévő lakást/házat akar, ez a természetes, ettől fejlődőképes az emberiség. De néha a hatalmas álomgyártás közben elő kell venni a fizetési papírokat, meg kell nyitni egy excel-t, és el kell kezdeni töltögetni a cellákat. 3 oszlopra van szükség: bevételek, kiadások, meg a kettő különbsége. És igen, bele kell kalkulálni, hogy mi van akkor, ha az egyik családtag elveszti a munkáját. Meg hogy vállaljunk-e újabb gyereket akkor, ha az egyik kereset kiesésével veszélybe kerülhet a családi költségvetés.
Sajnálom őket tiszta szívemből, de nem értem, hogy amikor a 3. hónapban sem tudták kifizetni a törlesztőrészletet, akkor miért nem gondolkodtak el azon, hogy eladják a házat, és elmennek egy olcsóbb albérletbe, amit tudnak fizetni (hogy miből? hát a hitel visszafizetés után maradt saját erőből)? Mert ez a tartozás nem 3, de nem is 5 év alatt jött össze.
Nem, ezek az emberek úgy gondolták, hogy majd csak lesz valahogy. Majd csak segít az állam, a zunió, vagy valaki.
Nekem is lakáshitelem van. Lehet, hogy elvesztem az állásomat, manapság sosem lehet tudni. De van egy tervem erre az esetre, amiben az szerepel, hogy ha 6 hónap alatt nem találok újabb munkahelyet, akkor eladom a lakást, és albérletbe költözöm. És akkor nem klakoltatnak ki, és nem bukok akkorát a már visszafizetett tőkerészből.
Bayer úr szerint mi lenne a jó megoldás? Nem kilakoltatni, nem visszavenni, hanem elengedni a tartozást? A jövő hónaptól a hitelesek fele nem fizetne. Hiszen úgysem tehetnek a szemét bankok semmit. Az a baj ezekkel az igazságosztó, könnyfakasztó irományokkal, hogy nincs mögöttük semmi. Megoldást nem kínálnak, még csak nem is sejtetnek. Üres beszéd.