Adatok
annn.zilahi
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mifelénk az elégedetlenkedés természetes velejárója az önsajnálat. Ezen egyikünk sem csodálkozik, hiszen jól tudjuk mindannyian, hogy mindig csak mi szívunk, mindig csak velünk babrálnak ki, és egyébként is, az egész ország szar. Éppen ezért ez már társadalmi elvárás,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az egész tulajdonképp arra fut ki, hogy a magyar társadalom híres önsajnálata mellett önkritikája elégtelen, csak siránkozni képes sanyarú sorsán, de többnyire a cikk is ezt teszi: halmozza a magyarokról élő toposzokat és közhelyeket egymásra. Ez még önmagában nem akkora probléma, hiszen a közhely a valóság leegyszerűsítése, de azon kívül, hogy hangzatos, még nem állít semmit.
Emellé társul egy cinikus beszédmód, ami akkor válna hitelessé, ha azon kívül, hogy a cikk írója T/1-ben beszél, valójában nem pozicionálná magát a kritizált társadalmon kívüli szemlélő szerepébe - azt írja, „mi", de érzésem szerint azt érti alatta, „ők".
És végezetül, itt, a lezárás előtt, még mindig azt gondoltam, hogy ez kifuthat valahová, de az „Afrikábanbezzegéheznek" szólamok totálisan beolvasztják a cikket a kritizált viselkedésmód tömegjelenségébe. Egyrészt szerintem a konklúzió hamis, nem a siránkozással van a baj, hanem a siránkozás hogyanjával: az kritikus gondolkozás hiányával, amely következetes értékrendszeren, belátáson és folyamatos önkritikán alapszik. Nemcsak a hangvétel, de a konklúzió is hipokrita, hiszen pont a cikk tétje, hogy önmaga is siránkozik azon, hogy mások csak siránkoznak... (persze, értem én, hogy paródia, de mint már írtam, szerintem akaratlanul önmaga paródiája is)
Szóval „Mondjuk, ha kicsit abbahagynánk az önsajnálatot és a másikra való mutogatást, továbbá letennénk a csőlátásunkat,", ott kezdődik el valamiféle szolidaritás, önreflexió, és végső soron önsorsrontás helyett a társadalom önmegértése, ami nem ahhoz a belátáshoz kell vezessen, (ami kissé az ezoterikus irodalom érveire hasonlít), hogy, légy hálás, mert neked relatíve, máshoz képest kevésbé rossz, hanem légy hálás, hogy lehetőséged nyílhat a megértésre, ami az első lépés a társadalmi felelősségvállalás felé (=szebb jövő?).
Szóval nem ártott volna némi együttérzés a kritizált társadalom iránt, nem elfelejtve, hogy annak a szerző is tagja. Vigyázat, a hübrisz nem alszik.