Regisztráció Blogot indítok
Adatok
PaulWrigelyJr

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Ez a kérdés legutóbb a görög válságkezelés kapcsán merült fel. A gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy a németek és a görögök hiába osztoznak az eurón, semmiféle szolidaritást nem éreznek egymással a bajban. A válasz tehát a címben feltett kérdésre az, hogy nincs…..
PaulWrigelyJr 2010.05.14 00:17:38
"A válasz tehát a címben feltett kérdésre az, hogy nincs európai identitás." Ez nagy baj lenne. Azért mert a szerzőnek nem sikerült definiálnia az európai identitást attól még igenis létezhet. Más kérdés, hogy nem a középkorban, de még csak nem is Montesquieu-nél vagy éppen Napóleonnál kellene keresgélni, ők megragadtak a nemzetállamok egyesítésének gondolatánál. Részben Geremek is mellé lőtt, hiszen a vallás mostanra nagyrészt elveszítette identitásformáló szerepét.
"Az európai identitás – vagy nevezzük inkább a nemzetek feletti kulturális fejlődésnek – tehát részben a keresztény vallásban, részben a tudományosságban gyökerezik."
Nem értem, hogy miért kellene az európai identitást a nemzeti identitás fölé helyezni. Rá kellene ébredni végre, hogy az európai identitás sosem fogja átvenni a nemzeti identitás szerepét, hanem azzal párhuzamosan, adott esetben azt erősítve fog megjelenni. Nem véletlen a jövőidő. Az európai identitás valójában még csak születőben van. Hogyan is alakulhatott volna ki az európai identitás egy európai központú világban? Sehogy. Ahhoz, hogy az európaiak ráébredjenek európaiságukra ahhoz az kellett, hogy felismerjék egymásrautaltságukat a globalizált világban. Ez történik most. És nem a szimbólumok, de még csak nem is az ARTE fogja megteremteni az európai identitást. Az európai identitás - bárhogy is definiáljuk azt - a fejekben, a lelkekben fog megszületni. Méghozzá az új generációk lelkében. Azoknak a fiataloknak a lelkében, akik nyelveket tanulva, az interneten lógva, a fapados repülőkkel egész Európát bejárva, ösztöndíjakkal mindenféle európai egyetemeken megfordulva európai polgárokként fognak felnőni. És ehhez az európai intézmények is hozzá tudnak járulni.
Európai szolidaritás pedig igenis létezik. Való igaz, a német kormány a választópolgárok nyomására politikai megfontolásokból vonakodott segítőkezet nyújtani a görögöknek. De miről is volt szó ebben az esetben? Pénzről. Felelőtlenül elherdált pénzről, meghamisított államháztartási adatokról, jövőbemutató, nevelőcélzatú fegyelmezésről, ami ráadásul nem is csak Görögországnak szólt. Ha már az európai szolidaritást akarja valaki számon kérni, akkor miért nem mérte fel, hogy milyen gondolatok játszódtak le az európai fejekben, amikor a lengyel állami vezetés krémje lezúgott azzal a repülőgéppel, vagy amikor fél Európa a görög erdőtüzeket oltja, egy másik fele meg a magyar U20-as válogatottnak szurkol a Ghána elleni meccsen. Az nem szolidaritás? Dehogynem.
 Politikai unióról beszéltem az előző cikkben és sok jogos kifogás érkezett ezzel kapcsolatban. Ezért most röviden reagálnék ezekre. A hangzatos cím és a slendrián fogalmazás mögött valóban hiányzik annak a definíciója, hogy mit értünk, mit érthetünk politikai unión…..
  Egy periférikus, gazdasági és politikai szempontból is jelentéktelen ország csődje elég volt ahhoz, hogy végre mindenki számára világos legyen: egy ország nélküli pénz nem életképes. Az Európai Unió megpróbálta a politikai unió nélküli monetáris uniót létrehozni,…..
PaulWrigelyJr 2010.05.04 00:21:21
Cikkünk szerzője elköveti azt a jellemző hibát, hogy az EU-t pillanatnyi állapotában ragadja meg, figyelmen kívül hagyva annak több mint 50 évre visszatekintő dinamikáját. Az integráció egy folyamat, amely apró kövekből építkezik. Zajlik egy építkezési folyamat, amihez nincsenek kész a tervek, és nem is lesznek kész sosem. Hisz ki tudná megmondani, hogy mi az európai integrációs folyamat végcélja, és most éppen hol vagyunk az odavezető úton? Igen, az EU és különösen az eurózóna egy kétségkívül nehéz pillanathoz érkezett, de képes volt megoldást találni a problémára. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ez a megoldás mennyire jó, vagy éppen mennyire köszönhető az európai szolidaritásnak - mert bizony igenis létezik ilyen -, vagy az egyszerű jól megfontolt érdeknek. Ezt a kérdést persze számtalan más kontextusban is fel lehet vetni, ezek egy részére szerzőnk is utal cikkében: ott van például a közös költségvetés ugye. Tény, a költségvetés eltörpül az EU27 tagállamainak összesített költségvetéséhez képest, de miért is kellene ehhez mérni? Vagy miért is kellene több pénzt transzferálni a gazdagabb államoktól a szegényebbek felé? Melyik német adófizető fogja azt elhinni, hogy jobban jár vele, ha az adóeuróit a magyar aszfaltba nyomják és nem például a német felsőoktatás fejlesztésére? (Zárójelben jegyzem meg: utóbbival valószínűleg a magyarok is jobban járnak.) Egyébiránt azok a transzferek a fogadóállamok részéről egyáltalán nem tekinthetők jelentéktelennek.
A "görög válságnak" a hitelcsomaggal vége, a görögök megfizetik a tanulópénzt. Az EU foglalkozhat a valódi kihívásokkal. Abból is van bőven.