Frankye 2010.04.26 08:32:30

Volt annak az időnek egy szelíd bája, amikor (még ifjan és bohón) hittük, hogy ha nagyon akarjuk, lehet abból a világból egy jobb is. Ez erőt adott nekünk, kitartást, erkölcsre nevelt, megtanított bízni, küzdeni. Ha nem is mindig értettünk egyet a rendszer akkori uraival, de közösséggé kovácsolt minket. Mily érdekes: Nem volt akkor drogos, utcán csavargó gyermek, nem vertek tizenéves, anorexiás csitrik halálra taxisofőröket, nem volt annyi bűn és bűnhődés.
Mondhatjátok, hogy szentimentális vagyok, hogy az idő szépíti meg az emlékeket, de ha így is van, én szerettem az akkori világot. Jobban, mint a mait. Nem azért, mert megmondták, mit szeretnék, mit szeressek, de valahogy lelki békét, biztonságot nyújtott az, hogy nem kellett attól rettegnem, hogy holnapra melyik kiskirály bank viszi el a fejünk fölül a fedelet, mert - Uram bocsá'! - elmaradtaunk egy havi részlettel. A mai, vadkapitalista (sőt: egyre vadabb!) rend nagyon nem tetszik. Nem azért, mert ma "szabadon" kimondhatom, mit gondolok, hanem mert ha ki is mondom, nem történik semmi. Mondhatom egyedül, mondhatjuk ketten-hárman, tízen, százan, ezren is akár, akkor sem lesz semmi.
Talán Rockefeller mondta: A második milliót már törvényesen is meg lehet szerezni. Ma pedig egy szűk réteg a sokadik millióját (milliárdját) teszi zsebre, ami önmagában nem oly nagy baj, csakhogy azért mi (Te, én, és még néhányan, akik dolgozunk, termelünk) izzadtunk meg. Akkor mi változott?
Nem Úttörőszövetség van, nem KISZ, nem Munkásőrség, hanem van helyettük fiatalkori bűnözés, jobb esetben Cserkész Szövetség, esetleg Polgárőrség.
Mai Magyarország - én nem szeretem...

Frankye 2010.04.27 09:47:18

@k.kabai l.: Valóban, messze kerültünk a témától, és sajnálom, hogy a szavaimból nem az jött le teljeskörűen, amit ki szerettem volna hangsúlyozni.
Én sem a kádári gulyáskommunizmust sírom vissza, hanem azt a közeget, amely akkor körülvette a fiatalokat, minket. Azt, hogy volt valamiféle szerveződés, valami, ami összefogta a gyerekeket, ami célt, értelmet adott, ami biztosította, hogy a gyerekek ne kallódjanak el. A rendszer- (egyes vélemények szerint: gengszter-, mások szerint módzser-) váltás egyik, valóban nagy hiányossága az, hogy ezt a biztonsági hálót húzta ki a mai gyermekek lába alól. Nem maradt értelmes céljuk, így maradnak az "emós", a "plázacica", a "vadrocker" és hasonoló látszat-célok számukra, ami viszont - ebben minden bizonnyal egyetértünk - nem a "legszerencsésebb" számukra.

Frankye 2010.04.27 09:51:32

@kabaizoli: Az előző postom Neked is válasz: Egyfelől sajnálom, hogy elkeveredtünk az eredeti post-céltól, másfelől egyetértek, hogy a hiányzó űrt be kell(ene) tölteni, de a mai magyar mikrokörnyezet erre alkalmatlan. Biztosan bennünk is van hiba, a hirtelen jött nagy "szabadásggal" nem tudtunk (nem tanultunk meg) élni. (Természetesen: akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont igen, az öltözzön már fel végre belőle!)
Hasonló korú gyermekem lévén, mint gyakorló apa, látom a lányom osztálytársait, a szüleiket, és nem tetszik amit látok. De ez megint messze vezetne a témától...