Regisztráció Blogot indítok
Adatok
tacelucretia

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.04.23. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Laudator temporis acti Mekkora lehet egy filosz pofája? 2010.07.18 14:54:00
Caligula-ügy II. Előző bejegyzésemben utaltam arra a cikkre, amely a Magyar Narancsban jelent meg, s szerzője - több más honi sajtómunkáshoz, illetve bloggerhez hasonlóan - Caligulához és Incitatus nevű lovához hasonlította Orbánt és Schmittet (jómagam ez ügyben itt fejtettem ki…..
tacelucretia 2010.07.19 15:37:12
tacelucretia 2010.07.21 13:45:48
@G.d.Magister: Jogos a két pont. De azért, hogy egy régebbi bejegyzéshez visszacsatoljak, jobb, ha tudjátok, hogy Denbráunt is Rómának köszönhetjük.
tacelucretia 2010.07.21 13:49:42
@Styxx: Hi-hi. Volt alkalmam néhány ilyen meccset végigélvezni Rómában, meg két VB-t...
Laudator temporis acti Változást a középiskolai latinoktatásban! 2010.05.01 13:17:00
  Már az előző posztomban is utaltam rá, majd kommentjeimben - egy másik kommentelővel, Cynarával vitázva - egészen határozott kijelentéseket tettem annak kapcsán, hogy a magyar latinoktatásban változás kell. Hadd idézzek hozzászólásaimból, mivel azokban már leírtam a dolog…..
tacelucretia 2010.05.10 15:55:15
Üdv mindenkinek! Amint a múltkori bejegyzés kapcsán említettem, a gyakorlatban próbákozom vmi hasonlóval, a jelen bejegyzéshez kapcsolódva a 3.2 pontban vázolt vegyes oktatással szórakoztatom magam és a közönséget.
1. A Huszty-féle Chrestomatián kívül még azért hozzáférhető szöveg: De dictis et factis Hungarorum (Idegen nyelvi kiskönyvtár, Bp., 1978! - a szerkesztő-lektor páros: Boronkai-Kapitánffy) - jobb középiskolai nyelvi szintnek megfelelő szövegek egészen 1526-ig, jegyzetelve.
2. A debreceni töri szakosok nyelvkönyve: Gesztelyi-N.Horváth - nem cicózik a nyelvtani gyakorlatokkal, de jó szövegeket használ - jobbára klasszikusokat, de azért oklevélrészletek, urbáriumok, egyebek is előkerülnek.
3. a közép- és neolatin szövegek oktatásában az a nehéz, hogy nem csak a jelentésváltozásokkal kell megküzdeni, hanem a hungarizmusok, akár mondat szerkesztésben, időhasználatban, esettanban stb megnehezítik a helyzetet. Nyilván itt nem a felkészült tanárra gondolok, hanem a befogadó közegre, aki éppen csak benyomta a fejébe a consecutio temporumot és akkor most mit kezdjen egy jó kis magyaros mondattal? Amikor még az aktív kutatók is vérre menő vitát folytatn(t)ak egy-egy okleveles mondat jelentésén, értelmezésén, vö. kellett-e Somogynak Koppány legyőzése után gyermektizedet adni Pannonhalmának?
Messzemenőleg egyetértek Iovianusszal, a latin piaci értékét csak úgy lehet növelni, ha el tudjuk hitetni a hallgatósággal és szüleikkel, hogy egyéb európai nyelvek tanulásában meeekkkooorra előnyre tesznek szert a latinnal barátkozók, ill. a másik tétel - még akkor is, ha nyilvánvaló a csúsztatás -, h a latin mindennek az alfája és ómegája, és órán lehet blöffölni, h mi mit jelent.
Engem a hideg ráz ki a konstruált szövegektől - nem találkoztam még értelmes szövegggel pl. a praes. imp. gyakorlására - tegyünk virtuális sétát Pannóniában v Rómában? Netán agricola arat? Agyhalál - tanítani is. A legelejétől kezdve sententiákkal, proverbiumokkal szórakoztatom a nagyérdeműt - elképesztő egyébként, h mennyire nem ismerik ezeket sem. Az imperativus kapcsán a Romanes eunt domus poén már évek óta nem hangzik el - nem látták, nem ismerik.
S, íme a másik nehézsége a közép- és neolatin szövegeknek: a kettős terheltség, tele vannak antik utalásokkal is, és ehhez sem, meg a középkori jelentés réteghez sincs túl sok közük.
A klasszikus kultúra túlhaladottságával kapcsolatban azonban vétót emelek, csak rajtunk múlik. Nem tartom szentségtörésnek, hogy az antikvitás bemutatását abból az oldalból kezdjük el, ami a mai fiatalságot megragadhatja, ami érdekli őket. Miért ne lehetne a görög újkomédia és a brazil szappanoperák között párhuzamokat keresni? Mi élettelibb, mint Alkaiosz "bordalai", mint egy-egy naturalista Catullus epigramma - el kell érni az ingerküszöböt! Hát, ha ez az, akkor felesleges Aeneas fatumával kezdeni.
tacelucretia 2010.05.10 16:56:46
Laudator temporis acti Vergilius vs. dolce vita 2010.04.18 15:55:00
Most néztem meg az asszonnyal az "Egy lányról" (An Education) c. filmet, amelyben a latinnak is jutott némi - persze méltatlan - szerep. Hogy az is értse, aki még nem látta (spoilerveszély nulla): van egy londoni kamaszlány, akit szülei Oxfordba szánnak, angol irodalom szakra (ez ugye…..
tacelucretia 2010.04.23 22:49:12
Üdv mindenkinek! Engem már beszippantott az erő sötét oldala, a katedra másik oldalán állok már egy ideje. A fenti bejegyzésben említett problémák kínoznak már évek óta. Ezért megosztanám veletek néhány tapasztalatomat.
1. A középiskolai latin oktatás nagyon nehéz helyzetben van már csak azért is, mert, amíg akár 10 évvel ezelőtt is a kisgimnazistákat le lehetett nyűgözni egy Kronoszos-kasztrálós sztorival, ma már a játékkonzolokon szocializálódott fiatalságnak ez már nem éri el az ingerküszöbét. Az alapműveltségbeli hiányosságokról nem is szóltam még - a rendelkezésre álló heti néhány óra kultúrtörire sem lenne elég, nemhogy leíró nyelvtanra.
2. Magam is kísérletezem évek óta azzal, hogyan lehetne a latin oktatását megújítani. Vannak csoportjaim, ahol csak magyar középlatin szövegekkel próbálkozom. Meg kell mondanom, piszok nehéz leíró nyelvtant tanítani nem klasszikus szövegekből kiindulva.
3. Hogyan lehetne vonzóbbá tenni a latint? A tapasztalataim azt mutatják, hogy az egyetemista korosztály egészen működőképesnek tűnik, abban az esetben, ha a két féléves kurzust - ami ugye, viccesen kevés bármire is - arra használom, hogy megtanuljanak szótározni. Azaz, nem kell szavakat magolni - egész őszintén teljesen felesleges 100-200 szót bárkibe beleverni, ha öt percen belül úgyis elfelejti -, hanem az első feladattól fogva szótárt kell használni a gyakorlatok, zh-k megoldásához. Az alaktan tanulása is így egy non-stop szótározási gyakorlat.Ui. idegrohamot kapok attól a közhelytől, hogy én annyira hülye voltam a latinhoz, hogy az igét is főnévként ragoztam.
Másrészről pedig a fent emlegett skanzen-gettót megpróbálom párhuzamba állítani jelen világunkkal. Tudom, sokszor sántítanak a globális világ és az antik Róma közötti összehasonlítások, de ezzel fel lehet kelteni a hallgatók figyelmét (vö. epilator rabszolgák, Apicius és a sztárszakácsok, Tiberius esete a pannoniai osztriga ellátmánnyal stb.).Ennek következtében rendesen nem tanulnak meg latinul - de két félév alatt ki lenne rá képes? -, de legalább úgy tűnik, hogy élvezik, és talán nem vágják rögtön a sarokba a latin szótárt, és szinte minden tanévben van valaki, aki azzal keres meg, hogy kedve lenne tovább foglalkozni a latinnal és szeretne nyelvvizsgázni. Ehhez képest az a kiábrándító valóság, hogy néhány éve az OM intézményi hatáskörbe utalta, hogy a főiskolák, egyetemek milyen nyelvvizsgákat fogadnak el a diplomához, sok helyen még töri szakhoz(!) sem fogadják el a latin középfokút, mondván, hogy nem élő nyelv. Így hogyan kérhetnénk számon a szülők hozzáállását?
Cynarához kapcsolódva még egy gondolat. Középiskolában harmadik nyelvként, heti két órában kezdtem a latint.Szerelem volt a lectio prima végére, de a tanár lelkesedése és egyénisége nélkül semmi nem lett volna belőle.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása