Regisztráció Blogot indítok
Adatok
tarnics

0 bejegyzést írt és 27 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.04.22. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
apacsak1van Nyár 2010.05.23 14:00:00
A Balatonhoz megyünk idén. A gyerekek már nagyon készülnek (Bende is valami olyasfélét dörmögött az orra alatt, hogy zsír lesz...), viszünk bringát is, meg, persze, bízunk benne, hogy jó idő lesz...A nyári együttlét (mi négyen, fiúk) - tavaly már megtapasztaltam - nagyon…..
tarnics 2010.05.28 10:08:03
tarnics 2010.05.31 22:36:50
"Nemsokára megyünk a Balatonhoz." - hát ne siessetek, belefagytok.

A fejlődés alatt azt értettem, hogy kiléptél kényelmes azaz lusta hozzáállásodból a házasság/párkapcsolat terén, nem kívánod ugyanazt az állóvizet. Elnézek néha jól összeszokott, de egymást láthatóan halálosan unó párt - hát mit is mondjak: ennél talán többre vagyunk hívatottak. (Több nem egyenlő jobb. Csak jó esetben.) Így érted?
Becsülöm benned bátorságodat, hogy fel tudod vállalni kissé "cikis" vágyaidat és húzásaidat, megmutatod magad szemtől-szembe, belevágsz, találkozol, megpróbálsz szeretkezni. Én is regisztráltam még valamikor ilyen ismerkedős fórumokon, de semeddig sem jutottam. És teljesen ártatlan masszázsra sem bírnék elmenni gátlásosságom, szégyenlősségem miatt, nemhogy affélére. Így névtelenül írva nagy a szám - de néha szemérmetes apácanövendéknek érzem magam egyébként természetes helyzetekben is. Ezen is változtatnom kéne.

Kalákának inkább a felnőtt-albumait szeretem (Boldog, szomorú dal, Villon, Fekete e., Arany, Kosztolányi), Dinnyés hangja nekem kicsit túl éles, de a hangulata nagyon erős a zenéjének.
Írj a gyerekeidről! Kedves olvasni is, mégha van, ami küzdelem számodra.
tarnics 2010.06.03 21:44:13
apacsak1van Közbevetőleg 2010.05.23 13:52:00
Néha arra gondolok, hogy ha minden ennyire egy irányba mutat, az érzelmi erózió, a lelki lemorzsolódás, az entrópia irányába, vajon érdemes-e arra biztatnom a gyerekeimet, hogy bizalommal tekintsenek a jövőbe, szőjenek nagyívű terveket, higgyenek a sírig tartó szerelemben...Meg,…..
tarnics 2010.05.29 21:36:04
apacsak1van Kamaszkor 2010.05.14 00:01:00
Jaj, Bende nagyon kamasz.Volt egy csörténk a napokban, megpróbáltam rávenni, hogy tanulja meg a fizikaleckéjét, jól is haladtunk ezen az úton, amikor megemlítettem, hogy beszéltem az osztályfőnökével, aki beszámolt nekem néhány meglehetősen rossz jegyről, amelyekről Bende…..
tarnics 2010.05.18 10:42:28
Nem tudom, ki hogy van vele, én nem arról szoktam álmodni, amiről szeretnék. Esetleg ébren...

Kezdem irigyelni szabadságodat. Már a munkahelyeden kívüli életedet értendő. Igazad van, élni kell, részt venni, különben semmi értelme. Még az elején föltetted a költői kérdést: mi értelme az életnek. Feleltél is rá: kívülről nézve semmi, magunknak kell megtölteni. Ezek szerint nem tetted magadévá semelyik felekezet vagy ideológiai rendszer receptjét sem, ami kissé megnehezíti az ember életét. Mármint hogy nincs megmondva, merre hány méter. Én nem így nőttem fel, csak az utóbbi másfél évben erőlködöm a saját "világkép" kialakításán, felülbírálva a korábban axiomákként kezelt dolgokat, számtalan téren. Keresek, bedőlök, rájövök (vagy csak hiszem), töprengek. Nem tudom, jutok-e valamire, vagy tényleg a buddhisták végső kiüresedése a megoldás. Az azért egyelőre nem célom.

A kirándulásotokat is elmosta az eső, mint mindent mostanában, nálunk is. Ez van.
tarnics 2010.05.19 21:23:48
Melankólikus? Tudod, itt most épp ez történik: volt férjem megint kiakadt, a szomszéd szobában szó szerint és megint veri a fejét a falba, hátha megbolondul. (Egyszer, pár hónapja a gyerekek föl is ébredtek egy hangos koppanásra.) Próbálkozott ő már másfél év alatt a megfagyással (télen, mínusz sokban pizsamában), éh- és szomjhalállal (3 napig bírtam, akkor megígértem neki, amit kért, ő meg beszélni sem tudott a szárazságától), erei fölvágásával a kádban, de csak épp megkarcolta magát, ujjai levágásával a vágódeszkán, többször elindult este az erdőbe, hogy ott múljon ki, mint egy szerencsétlen állat, de legtöbbször a vonat alá akarta vetni magát. Megírta a búcsúleveleit szüleinek, főnökének, kitette az asztalára és elment. Vitt egy levelet annak, aki majd megtalálja a hulláját...Én eleinte keresgéltem őt zseblámpával, kiabálva, aztán csak itthon vártam, mi lesz, fél napokon át, igyekezve ezt az egészet titkolni a gyerekek elől. Tud normális is lenni, de néha nagyon félek. Nem attól, hogy engem bántana, hanem egyáltalán, mi jöhet még? Próbálkoztam már több orvossal meg lélekgyógyásszal - hiába. Mindez azért van, mert nem akarja, hogy elhagyjam, mert szeret, mert nélkülem nincs értelme az életének. Biztos viccesen hangzik ez az egész, talán nem is hihető - hát bár úgy volna. Én állandó lelkifurdalást érzek, hisz én teszem/tettem őt tönkre, mert el akarom hagyni - de nem bírom ezt így elfogadni, csak menekülnék minél messzebbre. És az állandó, kényszerű házasélet vele! Tulajdonképp nagy részben emiatt váltam el tőle, annyira utálom ezt csinálni. De eddig minden ugyanúgy folyik tovább. Ezt nem is lehet megmagyarázni, annyira képtelen helyzet...
tarnics 2010.05.22 06:39:22
Veszélyes vizekre eveztem, keresek egy "rejtettebb mellékfolyót".

Ezt nem írtad komolyan: 'Mindig azt gondolom, hogy nekem a legrosszabb a világon' - te nem ez az önsajnáló figura vagy. /Ja, képzeld, veled álmodtam! Persze így ismeretlenül magam kanyarítottam köréd valami külsőt - valószínűleg az alapján nem ismernélek fel. No nem történt sok minden, csak valahol mondtál nekem valamit, de mit? Hát ennyire vedd is komolyan!/

Általánosságban sajnos az a véleményem, több érintett fél tapasztalatát összegezve: a hosszabb kapcsolat könnyen kiszívja az igazi örömöt az asszonyka nemi életéből. Ennek semmi köze a szeretethez, de sajnos mi nők úgy teremtettünk, hogy a már nagyon jól ismert ember és forgatókönyv nem váltja ki belőlünk a kellő hatást. Ezt igaziból nem saját példámon okoskodtam ki, velünk sok minden más baj is volt a kezdetektől, de nőismerőseim vagy unják már a szexet és nemigen kívánják férjükkel, inkább aludnának helyette (hogy nálatok is lehetett), vagy 15-20 év házasságukat egy másik férfi fölbukkanása le is zárja, vagy titokban/a kölcsönösség jegyében szeretőt kerítenek. Ez talán nem csoda, csak szomorú. Ahogy írtad korábban: te azt gondoltad, ez a lemondás az ára a hosszú kapcsolatnak. Bár azt látom, a férfiak oldaláról nem ilyen komorak a kilátások, ők jó esetben sokáig fel tudnak lelkesedni csinos feleségük mellett is, de erről te tudsz többet, ha vannak őszinte haverjaid. Írd meg a tényállást!
...hiába, tavasz van!
apacsak1van Buliban 2010.05.02 21:33:00
Zozó 6 éves lett!Én is hivatalos voltam a buliba. Sanyi nem volt otthon, amit alapvetően nem bántam, bár azért bújkált bennek a kisördög, hogy milyen lenne... De jobb volt ez így. (Persze, így nem lesz olyan zaftos ez a poszt se...)Fura volt, mert valójában eljátszottuk a boldog…..
tarnics 2010.05.05 16:17:05
Néptánc? Hú, pár éve én is megszerettem, lányaimat mindjárt viszem "edzésre", én is járogatok így vénen, és nagyon sajnálom, hogy már sosem fogok igazán megtanulni. Pár éve a Gyimesi Táctáborba beszagoltunk egy napra, régebben a jobbágytelkibe. Népzenét is sokat hallgatok persze. Te mit csinálsz és melyik együttesben?

Nagyszerű színekben festetted le "előző életeteket", nem is értem, akinek ennyi minden összejön, miért akar mégis mást. /Feleségedre gondoltam./ Ügyesen vagy szerencsésen alakítottátok a baráti körötöket, nyilván ti is társasági emberek vagytok, jó környéken laktok. Ha én újrakezdhetném... Nem úgy, ahogy most fogom, egyedül, teljesen ismeretlen környéken 6-10 éves gyerekeimmel, hanem a 0-ról... Attól tartok, bizonyos dolgokat nem lehet helyre hozni. Talán az is hozzájárult: veled szemben én tökéletes családban nőttem fel, jószerivel semmiféle problémával nem szembesültem - ezért egyáltalán nem figyeltem, nem készültem az Életre ifjú koromban. Azt hittem, minden jön magától és persze rendben. Nem mérlegeltem, csak valamit gondoltam és durr bele. Ezt a szüleim számlájára írom. Voltak furcsa históriák körülöttünk is, de azokról mélyen hallgattak, 35 éves koromban derült ki a sűrűje, mikor az én házasságom csődbe jutott és anyukám kibillent az egyensúlyából. Azt hitték, így tesznek jót? Vagy nem akartak az élet nehézségeivel ők sem foglalkozni? Mindenesetre nem vált be ez a módszer.
Sajnálom keserű gondolataimat, de muszáj megosztanom őket veled. Azért vidám estét kívánok a gyerekeiddel!
tarnics 2010.05.12 08:32:52
Szia, kissé eltűntem. Pedig számomra módfelett érdekes dolgokat írtál legutóbb. Elsősorban a volt feleségedről festett képre gondolok: 26 évesen még annyira sem volt elképzelése, mit szeretne, mint nekem? Ha már főiskolás korotoktól együtt voltatok, lett volna ideje eldönteni, szívesen marad-e veled még jó darabig. Mert a gyerekvállalás azért általában ezzel is jár. És csak azért szült még kétszer, hogy "felülírja" az első, kellemetlen élményét? (A beöntést kifelejtetted.) Nem lehet, hogy kissé rosszindulatúan magyarázod viselkedését? Nem védeni akarom, csak nem tudok ilyen embert, hozzáállást elképzelni. Meg az is meghaladja "anyai szívem", hogy Bendét okolja a kényszerű együttlétek miatt. Mi volt férjemmel első gyerekünkkel a hasamban keltünk egybe, amit aztán eléggé megbántam - de a fiamra soha nem néztem úgy, mint bármiféle rossz eredeztetőjére. Ő valahogy sokkal jobban hozzám tartozik (és persze a másik 2 is), mint bárki más eddig, nem is tudok elképzelni ennél szorosabb kötődést. Pedig nem "készültem" az anyaságra, nem gondolkoztam előtte soha, milyen csodálatos meg fennséges meg rózsaszín lesz. (Persze nem is mindig olyan.) Olyan képzeted van gyerekeid anyjáról, mintha ő az embereket, akár gyerek, akár felnőtt, csupán saját boldogulása eszközének tekintené. Az esetleges következő kisbabáját is Sanyitól. Ez azért így durván hangzik.
Na ja, apává válni biztos nem egyszerű. Valaki azt mondta nekem egyszer, nagyon régen: a férfiaknak 35 éves koruk után születhetne csak gyerekük. Talán van benne valami. Nagyon nagy fájdalmat tud okozni egy érzéketlen, nemtörődöm apa a gyereke anyjának. A gyerek meg, ha ebben nő fel és fiú, jó eséllyel ugyanilyen lesz, ha lány, nehéz lesz megbarátkoznia a másik nemmel. Jó, hogy te még idejekorán kapcsoltál! Talán az segíthetne oszlatni aggodalmaidat Bende apaságát illetően, ha igyekeznél minél többet az ő szeme láttára lenni kisebb fiaiddal. Ha látná kedveskedésedet, érzelmeid kézzelfogható jeleit apa-gyerek viszonyotokban. A legtöbb fiú, férfi azt hiszi, az szégyellnivaló. De ez baromság. Inkább a helyes módját kell eltalálni, ne legyen csöpögős, nyálas, nevetséges az apa.
A Sanyi-féle típust nemsokára véleményezem.
tarnics 2010.05.13 09:51:38
apacsak1van Szülinap 2010.04.29 23:36:00
Ma volt a szülinapom.A legjobban alakult, a körülményekhez képest. Zozóval(6) voltam egész nap, nem ment oviba, bringáztunk. Ádi(8) új bicajt kapott, az öccse megörökölte az övét (ő is a szülinapjára, ami meg kedden volt...) Aztán elmentünk Ádiért az iskolába és hármasban…..
tarnics 2010.04.30 21:56:14
Isten éltessen a tegnap alkalmából! (Vicces így, még a nevedet sem tudom.)
Kis tüske ez benned: Bende szórakozottsága. Igen, az anyja is gondolhatott volna rá, figyelmeztethette volna. Apró dolgok, csak ne legyen belőlük túl sok egyszerre.
Ez új szín a palettán: volt anyós, após, folytatólagos és új nagyszülők. Azt hiszem, minden helyzet más, teljesen személyfüggő. Az én anyósom jelenlegi lakásunkban ittlétekor önkényes teljhatalmat gyakorol, bele nem egyezésemre. Szerencsére ritkán jön, 650 km-ről, de akkor itt van. Viszont az új lakásba nem akarom beengedni, esetleg egyszer, rövid időre. Ott már nem lesz az anyósom. Nagymama persze marad, és inkább csak én szállítom majd hozzá a gyerekeket.
Sanyi szülei hogy viszonyulnak a fiaidhoz?

Fogok kérni tőled tanácsot: hogy viseli a volt férj a legsimábban az elköltözést? Mire figyeljek, mit ne tegyek/mondjak/ígérjek és mit igen? Már amennyire általánosítani lehet. Most még tulajdonképp együtt vagyunk, bár közel sem normálisan. De egész más lesz, ha el is költözünk s ő magára marad, amit nagyon nem akar. Hagyjam békén és várjam, míg ő jelentkezik? Vagy éreztessem: azért nem tekintem őt attól fogva vadidegennek, próbáljam segíteni a mindennapokban? Ő egyáltalán nem olyan típus, mint te, nincsenek barátai, nem jár össze senkivel, a családját le se ..., csak a munkahelyére van, az ottani kapcsolatai. Néma magányban marad. Szorgalmazzam a találkozást a gyerekeivel? Vagy hagyjak mindent rá? Ettől egy kicsit tartok, mi lesz belőle. Nem kicsit, borzasztóan. Tulajdonképp nem is ismerem.
tarnics 2010.05.02 08:02:05
Szia. Maradjunk névtelenek.
Próbálok reagálni a fentiekre. most több nem megy.
1. Matrix - csak egyszer és rég láttam, tetszett, de nem a szerelmes szála miatt. Az valahogy annyira amerikaifilmesen elcsépeltre sikerült. És nekem a nő se tetszik. (Borzadok az ennyire tökéletesektől, mégha mesebeli szereplők is.)
2. Anyós, após székelyföldi, gyerekeim tehát félig székelyek.
3. Kösz a tanácsokat, nincs kapcsolatom hasonló helyzetű férfiakkal. (Ezért is csaptam le a blogodra.) Ezt jól észre vehetted: furdalhatja a lelkiismeret gyerekeid anyját, valszeg ezért nem kereste Bendét tavaly, nem tudta, mit mondjon. Minél nagyobb a gyerek, annál nehezebb a változást túlélni, hisz esetleg magyarázkodni kell, ő is mondhat fájó kritikát. De azért nem volt szép tőle, a fiú miatt.
Az a megsértődés minden bizonnyal a nő ösztönös megnyilvánulása volt, nem átgondolt válasz. Ami viszont rád nézve üdvös: férfinak tekint továbbra is, akinek számít a viszonyulásának jellege.
Nálunk egész más a felállás, végtelenül hosszú gyötrődés áll mögöttünk és előttünk is, történtek olyanok, amiknek az én fogalmaim (és a ptk vagy btk) szerint civilizált emberek közt nem lett volna szabad. De ennyire nyilvánosan ezekről itt nem írok.
4. Anyagiak... nagyon remélem, ilyen téren vitatkozásra sosem kerül sor köztünk. Én azt nagyon megalázónak tartanám. Ne értsd félre, nem a bőség beszél belőlem, ahogy levettem, mi sokkal szerényebb szinten élünk nálatok. De ez, ha rosszabb nem lesz, engem nem zavar.

Mennem kell, tájfutni fogunk ma is.
Hogy érezted magad otthon? Vagy hol is...
apacsak1van A jelen 2010.04.27 23:58:00
Elérkeztünk a jelenbe...Bende (15) és én albérletben lakunk, amikor elköltöztünk, a fiam azt mondta, nem is baj, hogy így alakult, mert itt jobb a tömegközlekedés és spécibb a számítógép... Nem tudom, mennyire gondolta komolyan...Ő néha rendkívül hallgatag. Nem tudom, mennyire…..
tarnics 2010.04.29 06:17:12
Jó reggelt.
Legnagyobb fiad veled lakik - ez valahogy nem esett le eddig. Ezek szerint te viseled gyakorlatilag is gondját? Főzöl, rendben tartod a ruháit, gyógyítod, ha beteg? Nem sok ilyen férfit ismerek.
Nevelési elvek... úgy fél éve foglalkoztat a kérdés: tényleg tökéletesek voltak-e a szüleim, vagy csak hihetetlenül jól belém vésődött a 10 parancsolat IV. pontja. Első gyerekem tíz éves - és már nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig homokba dugtam a fejem: szinte mindenben igyekeztem szüleim gyakorlatát folytatni. Magyarul: ők is követtek el baromi nagy hibákat, amiket én, mivel az volt számomra az etalon és abban nőttem fel, korábban meg sem kérdőjeleztem. Pedig talán jórészt azért tartok itt. (Sosem állítottam, hogy koraérett személyiség volnék.)
Ők elkövették a klasszikus hibát: akkor örültek, ha az általuk elképzelt vonalon haladtam. Eleinte határozott iránymutatással terelgettek, aztán később érzelmi ráhatással: akkor örültek, ha azt hoztam, amit ők elvártak. Ha nem, annak előbb-utóbb súlyos lelkifurdalás lett a következménye (természetesen az én részemről). Ne ess ebbe a hibába! Ilyen kondíciók mellett képtelen a gyerek felnőni, önállóan döntést hozó, magabiztos emberré fejlődni! Ez a válás nálam főleg emiatt iszonyú kínlódás: tudom, hogy ők halálosan szégyellik, saját kudarcukként élik meg, csalódást okozok nekik. Hosszú hónapokon keresztül, hosszú órákon át bizonygattam lépésem indokoltságát - és szerintem nem győztem meg őket. Ez csak egy példa. A gyerekeim nevelését viszont igyekszem nem csípőből intézni, ami nehéz - és persze kihívás is - , de hátha jobban sikerül. Hagyd továbbra is rá a választást, de készülj fel: ő másik ember. senki sem akar pontosan olyan lenni, mint az apja vagy anyja.
tarnics 2010.04.30 22:11:42
Érdekes, mennyire különösnek tartod Bende időnkét megnyilvánuló zárkózottságát. Vagy nekem van nagy szerencsém? Bennem nagyon él saját gyerekkorom, akkori érzéseim, hangulataim, gondjaim. Talán emiatt elég könnyen rá tudok hangolódni a különböző korú gyerekekre, és nem lep meg fiadnak ez a változékonysága. Abban a korban még nem olyan egyértelmű: in- vagy extrovertált-e az illető, főleg saját apjával kapcs. Megél mindenféle végletet, pillanatok alatt magáévá tesz bármilyen eszmét, aztán könnyedén továbblép, nem jellemhibából, hanem mert alakul. Persze vannak maradandó vonások (és taknyos zsebkendők), de a gondolat és annak közlése szintjén szerintem alig van állandóság. Gyanítom, az iskolai teljesítmény is hullámzik. De legalább nem unalmas mellette az élet.
Vagy nagy hülyeségeket írtam? Mert közeli kapcsolatom nincs ilyen korú fiatallal, csak egy unokahúg.
salamandra Búcsú Konyitól, aki most már mindig velünk lesz 2010.04.30 16:35:00
“Remélem, elénekelhetem majd, ‘nincs már felettem más, csak a tiszta ég’ ”   Várkonyi László ezzel a Fonográf dalcímmel búcsúzott el egy üzenetben az Everestre utazása előtt. A Mount Everestről az 5300 méteren fekvő Alaptáborból egy hete telefonált, s azt mondta, hogy most egy kis időre…..
tarnics 2010.04.30 19:53:58
@www.BiSzex.hu: "tanulság: nem jó föld anyát kisérteni" - azt hiszem, nem érted ezen emberek lényegét. Az ilyen szintű profizmus nem vakmerőség. Attól persze nekünk még fájhat...
tarnics 2010.04.30 20:35:25
@DnP: Keresd meg a neked való blogot. Ez nem az. Vagy olvasd el egy Hegymászó könyvét.
apacsak1van Még egy kicsit a múltról...meg rólam... 2010.04.20 23:52:00
Nem akarok sokat foglalkozni a múlttal (annál többet a jelennel, no meg, persze, a jövővel...), de muszáj még néhány szó, csak hogy érthetőbb legyen a történet.Pont egy évvel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy - bár soha nem lesz úgy, ahogy eddig volt - a helyzet nem reménytelen:…..
tarnics 2010.04.25 16:16:23
Ez a feleségem-szeretőjének-feleségével - kaland annyira szappanopera-ízű, nem gondoltam, hogy a valóság is produkál ilyeneket...
Örülök a blogodnak, remélem, folytatod. Érdekes ilyen kirakat-házasságról olvasni olyantól, aki részese volt és most kritikusa. Tehát mégsem jó, te nem akarsz újra ilyet, noha az emberek java - már aki nem válik el, vagy addig - így él, ez a "normális", számos érv szól mellette. Egyik, a legfőbb éppen a gyerekek érdeke. S te pont azt emeled ki: nekik hazudtatok.
A szétköltözés után milyen kapcsolatot alakítottál ki velük? Milyen gyakran vagytok együtt? Haragudtál feleségedre, mert "elvette őket tőled"? Nekik lett másik apjuk? S te tudod, mit szeretnél, vagy ezen jelenleg inkább nem töprengesz, megfogadod a baráti jótanácsot?
Kapsz-e elég melegséget ilyen életformában? Vagy arról is gond nélkül le lehet mondani? Elég a sok haver, velük kirúgni a hámból?
Szoktál találkozni volt nejeddel?
tarnics 2010.04.26 14:48:38
tarnics 2010.04.27 01:09:16
Köszönöm.
11 körül megnéztem, írtál-e, aztán bánatosan kikapcsoltam a gépet. És ittam (magamhoz képest) sok Chivast, pedig utálom az ízét, mert pocsékul telt ez a nap. Aztán csak bámultam a képernyő asztal-képét: a nyáron készítettem egy csendéletet a Pádison, középső gyerekem és sok sátor a reggeli éles napsütésben. Aztán kikapcsoltam és ittam. Most visszakapcsoltam és örültem.
Nem is gondoltam, h óvodás gyereked is van, hisz 22 éve házasodtatok. Azt hittem, már jó nagyok. Nekem a legkisebb 6 és fél. Nagyon szeretem őket.

Rohadtul hiányzik a szex. Nekem most ez a fő bajom. Csaknem 11 éve siralmas a nemi életem - jó, ha nem fáj a kefélés. Eleinte áltattam magam: majd összeszokunk, ha rendbe jövök a szülések után, ha már nem szoptatok. Aztán győzködtem magam: nekem ez nem is olyan fontos, foglalkozzam mással, biztos más is van így - csakhogy azért nagyon be tudtam gerjedni erre-arra a környékemen fölbukkanó alakra (óvodástársak apukái, a falu jegyzője...). Persze titokban, mindent elfojtva, csak némán, rájuk gondolva maszturbálva kielégített, már alvó férjem mellett. Őrá képtelen voltam beindulni, és talán valahol ez vezetett a válásunkhoz: lassan rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretem, nem is csoda ez a frigiditás. 1 bő éve meg akartam csalni, pontosabban érezni akartam végre én is a gyönyört, hogy nő vagyok. Úgy éreztem: ha már éveken át engedem neki, holott én utálom csinálni és csak szívességből teszem, nekem is jogom van élvezni is valakivel. Nehezen sikerült, le kellett küzdenem katolikus neveltetésemet, szégyellősségemet és találni kellett valakit. Aztán csúfosan végződött: az illető, 20 évvel öregebb régi barát először letagadta meglevő barátnőjét - direkt megkérdeztem még időben, nem akartam kavarodást - , aztán nekem mesélte, milyen érdekes egyszerre kétfelé dugni. (A nő előtt titkolt engem.) Hát nem sokáig bírtam...
Ez már 11 hónapja volt. Olyanok a körülményeim, hogy nem áll módomban ismerkedni, nem találkozom csak mindig ugyanazzal a pár emberrel. Nem a külsőmmel van a baj: eleget mozgok, hosszúakat futok, a testem még nagyon is partiképes, sokan irigyelnek lányos alakomért. (Ezt ne vedd nagyzolásnak, sokat sportoltam gyerekkorom óta.) Libidóm egyre nő, néha félek magamtól, nehogy valami szégyenleteset kövessek el a nyílt színen egy jóképű és ismeretlen pasassal. Nem tudom, te már éreztél-e ilyet: szinte fizikai fájdalommá alakul a testi vágy az ölelés, akár az érintés után... Ezért félek a magánytól. Nem az egyedül éléstől (persze a gyerekekkel), hanem hogy soha senki sem fog testileg is kapcsolatba kerülni velem, hozzám érni, nem simogathatok már senkit, mint nő a férfit. Hisz én nem kezdeményezhetek.
Chivas. B+

Bocs a személyes vallomásért. Az esték mindig nehezebbek. Holnap normálisabb leszek. De ahogy írtad: nem feltétlen azért nyomogatom a billentyűket, hogy olvassák is -
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása