Adatok
3W
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Elod72 kisebbik lánya iskolaválasztás előtt áll és elgondolkoztak azon, hogy egy Waldorf iskolába íratják. Szimpatikusnak tartják, hogy rögtön két idegennyelvet tanulnak az elsősök és fontosabbak az értékelésnél a tánchoz, vagy képzőművészethez kapcsolódó képességek.…..
3W
2010.04.21 14:54:38
@kIára: Minthogy hiteles képet festettél a Waldorfról, szívesen olvasnám további szakdolgozataidat a felsorolt témákban. :)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A 3W a 3 Waldorfos gyerekemet jelöli.
Amikor az elsővel voltunk hasonló helyzetben mint most ti, olyan szerencsém volt, hogy éppen hívtak egy Waldorf-iskolába óraadó szaktanárnak. Kifejezetten azért vállaltam el, hogy belülről lássak egy ilyen iskolát és el tudjam dönteni magamban a kérdést. (Ilyen ritka szerencse persze nem mindenkinek adatik meg.)
Az első sokk akkor ért, amikor augusztusban osztálymegbeszélésre mentem, ahol az adott (11.) osztályban tanító tanárok ültek össze, hogy végigbeszéljék egyenként a gyerekeket, hogy ki-hol tart, mi történt vele a nyáron, miben szorul segítségre. Volt két gyerek akik éppen nehéz élethelyzetben voltak, - nem iskolai helyzetben! élethelyzetben! (válás, költözés, betegség). Több mint öt órát ültek együtt az őket tanító tanárok, hogy végiggondolják, kitalálják, hogyan tudnának nekik a legjobban segíteni. Több különböző általános- és középiskolában tanítottam, de sehol sem találkoztam megközelítőleg sem ehhez hasonló odafordulással, felelősségvállalással, vita- illetve problámamegoldó kultúrával, amit ott azóta is nap mint nap tapasztalok.
A tanév végére egyértelműen eldölt bennem, hogy waldorfosok leszünk.
(A gyerekeim azóta Waldorf-oviba-suliba járnak, én közben szültem, ezért csak egy évig maradtam.)
Beleolvasgattam a kommentekbe, érdekesek, Jól tükrözik az általános "waldorf-nem waldorf vitát". Tudd, hogy ha a Waldorf mellett döntötök, gyakran fogod hallani a nem-waldorfosok hasonló, többnyire sztereotípiákon alapuló véleményét, erre fel kell készülni. Ez a vita azért parttalan itt is, mert arról szól, hogy a Waldorf jobb vagy rosszabb-e azokban a mérhető dolgokban (főképpen ismeretátadásban) mint az állami iskola. Márpedig se nem jobb, se nem rosszabb, többnyire pont olyan, abban van csak különbség, hogy más ütemezésben kapják a tárgyi ismereteket. Arról ritkán esik szó, hogy a Waldorf mit ad még ezen kívül, mégpedig azért nem esik szó róla, mert akik ezt a rendszert nem, vagy csak másodkézből ismerik, azoknak erre nincs rálátsa, többnyire elmagyarázni is nehéz nekik, mert azok a fogalmak, amiket erre hétköznapi értelemben használunk, (kreativitás, önálló gondolkodás, közösségi felelősségvállalás, környezettudatosság, szociális érzékenység, tolerancia, saját értékek megtalálása, tehetség kibontakoztatása, művészi befogadásra és alkotásra való képesség kialakítása, életképesség, egészséges test-lélek-szellem egysége, hagyományőrzés, kezdeményező- és újítókészség stbstb) sem fedik le pontosan azt amit ezek a gyerekek (és a családok!) kapnak.
Waldorfosnak lenni életforma. Az ünnepkörökkel, a közös programokkal, az értékrenddel, a SAJÁT iskolánkal való folyamatos törődéssel és felelősségvállalással. Hogy ez nektek megfelel-e (azon túl hogy bírjátok-e az ezzel járó anyagi és közösségi terheket) ezt elsősorban zsigerből lehet eldönteni. Valóban oda kell menni minél többet, nézni, látni, szívni a "waldorfos-levegőt", táplál-e ez titeket, vagy megfojt. Waldorfba nem a gyerek iratkozik be, hanem a család.
Egy-két felvetésre reagálnék még:
"A Waldorf-iskolával az a baj, hogy utána nem Waldorf-élet következik" - írta az egyik kommentelő. Valóban nem. Sajnos. Kérdés, hogy meg vagyunk-e elégedve mai világunkkal, annak haladási irányával, vagy tudnánk-e jobbat elképzelni. Azt gondolom, olyan embereket kell nevelni, akik egyrészt meg tudják állni a helyüket a nem-waldorfos világban, másrészt jobbá, élhetőbbé tudják azt tenni. És teljes meggyőződéssel állítom, hogy a waldorfból döntő többségben ezekre képes emberek kerülnek ki.
Egy sztori: Waldorfos-gyerek vizsgázott első évben a Műegyetemen. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a tanult tétel felmondása helyett (vagy talán ahol abban elakadt) helyben rögtönzött, újszerű, kreatív megoldást vezetett elő. A vizsgáztató megkérdezte: "Maga honna jött, a Fazekasból vagy Waldorfból?"
A jó iskola-rossz iskola, jó tanár-rossz tanár témához:
Természetesn itt is vannak gyengébb tanárok, akikhez én sem szívesen járatnám a gyerekem. DE: 1. ezeket a Waldorf-tanári közösség igen hatákonyan gyomlálja ki a soraiból (sokkal hamarabb mint az államiban)
2. a Waldorf-tanárok másfajta képzésben (is) részesülnek, egészen más hozzáállásuk, felfogásuk, pedagógiai módszereik vannak, sokkal-sokkal nagyobb (waldorf) elvárásoknak kell megfelelniük, nagyobb a terhelésük, és általában sokkal több energiát kénytelenek a HIVATÁSUKBA fektetni, mint a legtöbb nem waldorfos pedagógus. Aki Waldorf-pedagógusként a gyakorlatban nem tud megfelelni az elvárásoknak többnyire még bőven "sztártanár" lehet máshol.
3. Minthogy ez egy egészen másfajta filozófiai és pedagógiai alapon működő rendszer, itt azon érdemes gondolkodni elsősorban, hogy ezt a RENDSZERT, ezt az ÉRTÉKRENDET választod-e.
Az antropozófia "zavaros filozófia" témához:
A Waldorf az antropozófia eszmerendszerén alapul, de azt nem kell feltétlenül magadévá tenned. Én sem tudok ebből mindent elfogadni, de még befogadni sem, sőt csendben vallom meg, hogy kezdetben Steiner nevének puszta említésére is a hátamon futkosott a hideg. Az elmélet olyan amilyen, sokhelyen idejétmúlt, és valóban vannak akik dogmatikusan próbálják alkalmazni (csekély sikerrel). De a gyakorlat JÓ, ezt biztosan állíthatom tanárként és szülőként is.
Mint minden eszmerendszer, ez is megszüli idővel a saját irányzatait. Vannak, igen, hardcore antrók, (tanárok között is, de főképp a szülők körében) akikkel nehéz. (Nekem legalább olyan intenzív vitáim vannak a lila, ködös antro-anyákkal, mint a waldorfot kivülről kritizálókkal.) De ez minden eszmerendszer esetében így van, meg lehet találni a számotokra elfogadható, egészséges középutat.
A mi életünknek az egyik legfontosabb, legbiztosabb és legmegnyugtatóbb alappillére a Waldorf-óvoda és -iskola. Nagyon jól érezzük magunkat benne, szülők és gyerekek egyaránt.
Kívánom nektek, hogy ti is találjátok meg a saját iskolátokat, a saját utatokat!