Regisztráció Blogot indítok
Adatok
FrankieFredericks

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Amióta bevezették az olimpiák esetében a kvótaszerzés rendszerét, már megszokhattuk, hogy általában a sportlövőinkkel kapcsolatban érkeznek az első jó hírek. A 2002-es sportlövő vb-n Igaly Diana elsőként, majd alig egy nappal utána Sidi Péter másodikként jutott athéni…..
A pekingi visszafogottabb szereplés (3 arany, összesen 10 érem) után sokan megkongatták a vészharangot a magyar sportban, mondván innentől kezdve újra kis olimpiai nemzet leszünk. Ehhez képest parádésan alakult a 2009-es év, legalábbis ami az olimpiai számok világbajnokságait…..
A közelmúltban volt szerencsém Barcelonába utazni, ahol a sportrajongók számára kötelezőnek számító olimpiai létesítmények megtekintése mellett természetesen az Olimpiai Múzeumot sem hagyhattam ki. A 2007. március 21-én megnyílt múzeum gazdag, ugyanakkor eléggé…..
FrankieFredericks 2010.04.27 17:10:05
Én tavaly nyáron voltam Barcelonában, és természetesen meglátogattam a múzeumot is. Ezek szerint annak köszönhetően, hogy még nem voltam Lausanne-ban, de én élveztem. Érdekesek voltak a sportereklyék is (a már említetteken kívül még kiemelném Wayne Gretzky egykori ütőjét), meg az olimpiai fáklyák gyűjteménye 1936-tól (bár gondolom, ez Svájc után nem lett volna újdonság). Illetve voltak még művészeti alkotások, például egy szobor, amely az öttusa mind az öt sportját mutatja be egyben. Az persze igaz, hogy nem túl rendezett volt a kiállítás.
Megdobbant az én szívem is Takács Károly fotója láttán, és magyarként tüntették fel Kubala Lászlót is, akinek az emlékét amúgy is szépen őrzik a katalán városban (lásd: 20 ezren voltak a szoboravatásán - Magyarországon meg szerintem minden 100. ember tudja, hogy ki ő, de ez már más téma).
Az a szeretet pedig, ahogy Samaranch emlékét őrzik, valóban kiemelendő, nekem is pont a múlt héten, a halálakor jutott eszembe az a nagy tisztelet, ahogy képei vagy emléktárgyai által megjelent a múzeumban (illetve volt egy fotómontázs is, amin 6000 képből volt kirakva a feje).

De a múzeumon kívül valóban nagyobb élmény volt látni például az olimpiai stadiont, ahol Carl Lewis távolugrott (vagy én 2 ezüstöt szereztem :)) illetve az uszodát, ahol Darnyi és Egerszegi voltak a hősök. Meg az az érzés, ahogy az egész városban, akármerre léptem, emlékek őrzik az olimpiát. Persze nekem ez új volt, hiszen ez volt az első olyan olimpiát rendező város, ahol jártam.

Ja és Barcelona Card-dal csak 2 euró volt a belépő, de nekem amúgy is megérte volna.
Magyarországon számos létesítmény, iskola, csarnok, utca és egyéb közterület van elnevezve sikeres sportolóról, így köztük természetesen olimpiai bajnokokról is. Most induló sorozatunkban megnézzük, hogy a külföldi olimpiai bajnokok emlékét vajon milyen módon őrzik…..
FrankieFredericks 2010.04.27 16:49:35
Sziasztok!

Már régóta olvasom a blogot, erre a cikkre viszont csak most akadtam rá, és felkeltette az érdeklődésemet. Így egy hónap után „nem kíméllek” titeket és megosztok pár stadiont, amit még találtam.

Főleg a közép-amerikai térségben szokás az ilyen névadás, a rangsort Trinidad és Tobago vezeti, ahol három olimpikonról elnevezett stadion is található: az ország egyetlen bajnoka, az 1976-ban 100 méteres síkfutásban győztes Hasely Crawford nevét 2001-ben vette fel a 27000 férőhelyes Port of Spain-i Nemzeti Stadion. A szigetország első aranyérmét egy nemzetközi versenyen Manny Ramjohn nyerte, mégpedig az 1946-os Közép-amerikai és karibi játékokon. Az 1948-as londoni olimpián megfordult hosszútávfutó nevét egy 10000-es stadion vette fel San Fernando városában. Szintén olimpiai érmes sprinter volt Ato Boldon, de Crawforddal szemben aranyérmet nem sikerült szereznie, „csak” egy ezüstöt és három bronzot, de ezzel is kiérdemelte, hogy a couva-i 10000 férőhelyes stadiont róla nevezzék el.

A Dominikai Köztársaságban is megbecsülik az ország első ötkarikás bajnokát: a 27000-es Santo Domingo-i Félix Sánchez Olimpiai Stadion a 2004-es athéni olimpia 400 m-es gátfutás győztesének nevét őrzi.

A szomszédos Haiti fővárosában, Port-au-Prince-ben is stadion viseli az állam legeredményesebb olimpikonjának nevét. Sylvio Cator (aki később főpolgármester is volt) 1928-ban szerzett ezüstérmet távolugrásban, és az elért országos csúcsa azóta (80 éve) is haiti rekord, amely az egész atlétika legrégebb óta fennálló nemzeti csúcsa. A 10500 főt befogadni képes stadion a 2010 januári földrengésekben részben megsemmisült, és egy sátortábort is felállítottak a területén.

Belize még nem nyert érmet az olimpiai játékokon, ám egy onnan elszármazó sportoló igen, többet is, igaz, azóta doppingolás miatt elvették valamennyi érmét: a 2000-es sydney-i olimpia először pozitív, később negatív hősévé váló Marion Jones-ról van szó, akinek nevét ennek ellenére viseli a 7500 férőhelyes belizevárosi stadion.

A Bahama-szigeteken többen is nyertek már olimpiai érmet, a nassaui 9100 nézőt befogadni képes stadion azonban nem róluk, hanem az 1956-1968 között 4 olimpián résztvevő sprinterről, Thomas Robinson-ról van elnevezne.

Végezetül egy jövőbeli elnevezés Közép-Amerikából: 2008-ban Irving Saladino nemzeti hőssé vált Panamában azzal, hogy távolugrásban megszerezte hazája első olimpiai aranyát. Hazaérkezésekor az ünneplés során Martin Torrijos panamai elnök bejelentette: a jövőben Saladino nevét fogja viselni egy sportlétesítmény.

Ázsiában egy olimpiai bajnokról elnevezett létesítményt találtam. Indiában, az Új-Delhiben található Dhyan Chand Nemzeti Stadion névadója egy háromszoros olimpiai bajnok (1928-1936) gyeplabdás. A 20000 férőhelyes Chand-stadion nem meglepő módon éppen gyeplabda-stadion, és 2002-ben vette fel mai nevét.

Európában is csak elvétve akad egy-egy olimpikonról elnevezett stadion. A németországi Drezda 32000-es stadionja például Rudolf Harbig Európa-bajnok atléta nevét viseli, aki a 4x400-as váltó tagjaként a hazai, berlini olimpián szerzett bronzérmet 1936-ban. Ebben a stadionban játssza hazai mérkőzéseit a Dynamo Dresden labdarúgócsapata.

A spanyol bajnokságban szereplő Getafe CF viszont már egy bajnokról elnevezett pályát nevezhet otthonának: a Coliseum Alfonso Pérez-t. Pérez a város szülötte, és tagja volt az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet szerző labdarúgó-válogatottnak. A 14400 ülőhelyes stadion annak ellenére vette fel Pérez nevét, hogy az sohasem játszott szülővárosa csapatában.

Egy olyan ország van Európában, amelynek egy aranyérme van a nyári olimpiákon: Luxemburg, amelynek bajnoki címér még 1952-ben, Helsinkiben szerezte Josy Barthel atléta 1500 méteres síkfutásban. Az ő emlékét őrzi a luxembourgi 8054 férőhelyes labdarúgó- és atlétikastadion.

A montreali McGill University egyetemi pályáját Percival Molson Memorial Stadiumnak hívják. A kanadai Molson a XIX. század elejének híres atlétája volt, aki 400 méteres síkfutásban és távolugrásban is részt vett az 1904-es olimpián St. Louisban, és bár ott nem szerepelt túl jól, voltak egyéb jó eredményei. 37 évesen, 1917-ben vesztette életét az I. világháború franciaországi frontján. Végrendeletében 75000 dollárt hagyott az egyetemre, hogy felépítsék a stadiont, ami végül 20200 fő kapacitású lett, és természetesen az adományozó hős nevét vette fel.

Maradva Észak-Amerikában, az Egyesült Államokban a két talán legnagyobb atléta nevét őrzi stadion: Az ohioi Columbus városában a helyi állami egyetem 10000 fős stadionja őrzi Jesse Owens, az 1936-os berlini olimpia négyszeres bajnokának, egykori hallgatójának nevét. A texasi Houston egyeteme is megemlékezik leghíresebb sportolójáról: a 6000-es atlétikapályát is magában foglaló sportközpontot Carl Lewis International Complexnek hívják.

Hát így nagyjából ennyit találtam. :) Remélem valaki még elolvasta, de ha nem, az sem baj, mert én élveztem a gyűjtést. :)