Regisztráció Blogot indítok
Adatok
qabar

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.04.16. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Önállóan Gondolkodó A cigányság helyzete Magyarországon 1. 2020.02.25 20:37:57
  Amit most Ön olvas, az egy több írásból álló sorozat első része. Nagyon régóta foglalkoztat a cigányság helyzete ma hazánkban, és az utóbbi időszak eseményei megadták a kezdőlökést, hogy elindítsam ezt a sorozatot. Jelesül az alábbi főbb gondolatok körül:  1. Értjük azt, ahogyan ők látják…..
qabar 2020.02.26 15:13:25
Dr.Szegedi László 2. Deja vu 2011.12.19 11:21:42
 Azt mondják, a történelem ismétli önmagát. 1848 tavasza, forradalom Pesten; 1848-49, szabadságharc; 1867, kiegyezés.Ezeket a számokat még a leggyengébb képességű tanulók is ismerik. A szabadságharc elbukása és a kiegyezés közötti nyomorúságos és apátiával teli…..
qabar 2012.01.08 00:25:32
Tisztelt dr. Szegedi László!

Blogbejegyzései láttán szívesen megismerkednék Önnel személyesen. Nem tudom, mi lenne ennek a módja, de itt most inkább nem osztanám meg személyes elérhetőségeimet a nagyérdeművel. Magamról most elég legyen, hogy a magyar közszférában dolgozom, az adott szakterület csúcsintézményében, voltam annak már középvezetője is. Eddigi bejegyzéseiből úgy ítélem, hogy sokban hasonló a gondolkodásunk. Úgy látom ugyanakkor, hogy a levelezőlistás véleménycserék, blogos értelmiségi szívküldik ideje lejárt, eljött a cselekvés órája. Erősen vágyom olyan szűkkörű, értelmes helyzetértékelő eszmecserékre, melyek keretében lehetőség nyílik az Ön által is előrevetített cselekvéstervek, programok megvitatására.

A történelmi párhuzamokhoz:

Barátaim körében évek óta terjesztem elméletemet, amely szerint ma Magyarországon a második kiegyezés korszakát éljük. Eszerint ami 1989-ben történt az nem rendszerváltás volt (azóta mindenki ugyanazt a posztfeudális rendszert működtette), hanem egy gyáva, gyomorforgató kiegyezés. Nem lehet nem észrevenni a két kiegyezés közötti párhuzamokat. 1867-ben a magyar elit jelképesen kezet nyújtott a (többek között) gr. Batthyány Lajos kivégzési parancsát aláíró Ferenc Józsefnek. 1989-ben a formálódó új magyar elit jelképesen kezet nyújtott a több száz 56-os felkelő kivégzési parancsát aláíró Kádár Jánosnak. (Hogy ezek az "aláírások" technikailag hogyan történtek, az most a kiegyezések lényeges társadalmi üzenetei szempontjából lényegtelen.) Erkölcsi szinten mindkét kiegyezés megsemmisítő csapást mért a magyar társadalom önbecsülésére. Az utóbbi két évtizedben az egész ország végignézte, hogyan koszorúznak Kádár legközelebbi munkatársai a 301-es parcellán. Egyéb ilyen jellegű példát is tudok említeni. A magyarság történelmének legnagyobb genocídiumát a török hódoltság 150 esztendeje során szenvedte el. Rég volt. Ideje megbékélni, igen. Mégis, keveseknek tűnt fel, mekkora arculcsapást szenvedett a magyar haza védelméért küzdő Zrínyik, Dobók, Balassik szellemi öröksége, amikor az ország egyik kultuszminisztere, egy bizonyos Fodor Gábor Szigetváron, a várhegy aljában ünnepélyes keretek között felavatta II. Szulejmán szobrát. Nem a magyar-török megbékélését, nem. II. Szulejmánét, a hadvezérét. A népirtás legfelsőbb szintű végrehajtójáét. (Khm, mennyi időnek kell eltelnie, hogy egy tehetséges német stratéga és hadúr, egy bizonyos Adolf Schickelgruber /Hitler/ szobrot kapjon mondjuk az Oswieczym /Auschwitz/ melletti koncentrációs tábor bejáratánál?)

Igen, el lehet mondani, hogy 1867 után egy fellendülő korszak következett, ugyanakkor az első nagyobb megrázkódtatás darabokra törte az országot. Most a tisztánlátás érdekében, a folyamatokat tudatosan leegyszerűsítve, csak a főáram történéseit tekintve úgy fogalmaznék, hogy az első kiegyezés árát a Petit Trianonban fizettük meg. (Khm,döntően ugyebár az önálló hadügy, pénzügy és külügy hiányának következtében.) A második kiegyezés árát ezzel szemben az ország maradék vagyonának szétrablásával, erőforrásainak elherdálásával, javainak idegen kézre juttatásával fizetjük. S mindez nagymértékben összefügg a tisztességes kárpótlást, a pártvagyon felszámolását, az államrendőrség névsorának nyilvánosságra hozatalát, a pártállam legfelsőbb vezetőinek a közügyektől való eltiltását, stb. magában foglaló rendszerváltás elmaradásával. A felsoroltak következtében a Magyar Állam (nevezzük akárhogy is) ugyanúgy lemondott szuverenitásának meghatározó eszközeiről, mint 1867-ben.

A helyzetelemzéseket még részletezhetjük, a "mi vezetett ide"-szemináriumokat még morzsolgathatjuk, az a tisztánlátáshoz szükséges, a jövő tervezéséhez elengedhetetlen. Az idő viszont most sürget. Menteni kell az országot az államtól.

A találkozás reményében

q.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása