Adatok
Sl4ve
36 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Reggel felkelve kinézve az ablakon láttam milyen szép, hófehér dérlepte az összes fa, ami úgy fagyott rá mint ezernyi, apró kis virág. Azt mondhatná valaki, hogy ez nem normális az ilyen idő, pedig végre normális téli idő van. Én ilyennek képzeltem el a telet, ahogy sétáltam az…..
- szobám asztalától,ahonnét megszületett,- szobád asztaláról,ahol te olvasod ezt,- szobám asztalától,csak így a történet,- szobád asztaláról,csak kósza képzelet,- szobám asztalától,székétől, papírjától,- tolljától, a házától,,mindentől miattam írtózol,- szobám…..
amit érzek, megfékezem,nem vagyok ezzel divatban,gúnyosan nevetve,bölcsen mosolyogva,válaszolok, ha megkérded,de tudod, hogy nem igaz az,gúnyosan nevetve,bölcsen mosolyogva,félresöprik a falevelet,ha rossz helyre hullt korábban,gúnyosan nevetve,bölcsen mosolyogva,kiűzetnek a jó…..
ahogy a templom ablaküvegénmélán áttört a déli napfény.ahogy a házak közt az utcán,az üvöltő szél végig sétált.ott volt a szívekben,a bűntudat.ahogy összecsukta aktatáskát,pénzt kapott, mint altatótárs,ahogy ránézett, tudta már jól,hogy baj lesz, de jó az álom,ott…..
ezer vélemény, akarat,vérben futó jelszavak,maradjon legalább nekem,megvakuló két barna szemem,diktált elvek, demagóg,éles késük csontig hatol,maradjon legalább nekem,süketülő kagyló-fülem,pénzért élve, dolgozva,kezem ázva a mocsokban,maradjon legalább nekem,rozsdásodó acél…..
éjfél. néha még az utcánelszáguld egy autó, talán.álmosan ciripel elmenő busz,minként a sarkon továbbjut.tilosban állok, magasban,mögöttem a sötét falakbanrejtőzik a halál darabja,előttem a fény halk hangja,mormol bele az éj-kalapba...padokhoz; vas és fa csak,de kósza csókok…..
minél messzebb, minél távolabb,halld meg szavam, jó uram,messze vagyunk, mennyire?már senki sem mondja meg,kevés lettünk, egyedül,élő, mozgó, csak menekül,örömünk fásult, veszett,véget értek a nevetések,kezünkben a kávéskanál,néha, néha gyengén rotál,fájdalmaink halk…..
az őszi fák közt halkanlépdel el, morajtalan,sárgás avar lába alatt,zajt, semmit nem kavar,fehér és fekete táblák,nevét némán kiáltják,süket fülükkel hallják,vak szemükkel meglátják,csak néhány krizantém,- közhely, mégis csak szép, -hervad el, s lesz az ővé,hajunk vele…..
mint az egyszerű gyerek,próbálok járni egyet,lábam remeg, dőlök vele,végén a földön végzem.mint az egyszerű gyerek,úgy mennék, mennék veled,de valahogy csak nem megy,eltanyálok; sáros leszek.nekem mégis ez a sorsom,mennem és orra buknom,de meddig esek még el?egy hónap? év? egy…..
robbanás, és morajló sátrakból,hang tör fel az éjszakából,éj leple, bársony a támadónak,nem tudjuk, lőni honnan fognak,csak üvöltés, hörgés hallatszik,a bíbor vér sárral keveredik,újabb bomba. árokba esem veled,gránát hangjától összerezzensz,nem értem a harcot, ugrok,…..
folyton a fejemben jársz,mint esti eső hangja,ahogy a feketeségen át,a csepp üvegen koppan.folyton a fejemben jársz,ahogy írok, húrhoz nyúlok,minden halott szív-dobbanás,kárba vész, és ködbe foszlott.folyton a fejemben jársz,fáj, hogy én nem a tiedben,egyszerű dolgok talányok…..
fekete fátylával beborít az ég,Odakinn halkül az esti lövöldözés,S mintha kósza autó hallatszana,ha nem szólna a modern kor altatódala;Bömböl tévé, rádió e szép zenétől,Mélytől álomba ring hat-hét emberöltő,prelúdiumként néhány tampon reklám,a torkodon ezt ledugni…..
Úgy érzem, hogy ez a versem picit erősre sikeredett; ha bárki megsértődne rá, előre is elnézést kérek. valahol messze egy égi gépteremben,ott ül az isten, számítógép mellett,és írja a cépluszplusz mesterművet,amit mi csúfolunk nagy k-s életnek,madárcsicsergés, lomha…..
Tarts olajágatzöldes hölgyeményjobb olajáratmár te se reméljszívj cigarettátbűn-borsos áronmíg tüdőd bolyhátrágja e mámorigyál! Soron voltigazi kannásborki gyár-sorodból!félj az autóstohl!tántorogva tartsdátkozott gallyadhívd kérlek hazairakbol fiadPheater..
nézve tájat, élve életet,látni házat, ékes kék eget,csak arra vágysz, mint minden ember,lámpaoszlop, kinyílt kis kertek,benne madarak csiripelnek,jók és rosszak, zúgó világ,minden, mi rossz, innen kizárt,barna padra ülve séta után,szeretett asszonyod érted nyúl már,és szó…..
Ezt a verset istenfélő embereknek javaslom. Nekik sokat jelenthet, mert szerintem jól körülírja azt a érzést, ahogy az ember hisz valamiben, ami nem bizonyított - és nem is kell, hogy bizonyítva legyen. Aki pedig nem az, annak azért, hogy megismertessem vele ezt az érzést, habár…..
mit látsz te bennem?ember-bíróféle,miért vagy te velem,ezret hívó élet?ezret ezer fele hív,s merre mész, barátom?nem látod és halkan sírakit látsz a túlvilágon. megvet a szemed, és ezhidd el, nekem fáj,legyen keserű, vagy mézes:de itt az igazság.dőlnél te is gyakranhidak…..
egyedül vagyok, amennyire csak lehet.egyedül írok. egyedül képzelek. egyedül vagyok, mennyire nem bánom,hallgatani csak; életnek hitt álmom,egyedül vagy te is; hidd csak el,magad leszel csak csukott szemmel,egyedül vagy te is; nem tévedek,egyedül van az is, akit átölelnek,egyedül van…..
eltűnünk életekből,megkopunk, mint könyvek,s puszta félelemből,maradnánk itt örökre,emberek kezeikkel,hányszor öleltek, fogtak,ha erőnkből nem ment,ők helyettünk tartottak,hányszor mondták,"holnap tán látlak ismét"be nem tartották,oly csalóka egy ismérv,köszönsz…..
Vesse földbe el az, aki szerette, és vigyázzon rá, akit szerettek, mert meghal a virág, s többé sose lát. Írja, csak írja, ezt az érzést, ezt a felemésztő késztetést, és meghal a virág, s többé sose lát, Vágyni rá, tehetetlen; sose elérni, Napsugárban, holdfényben halkan…..
... s fut csak az árny, fut, fújtat, s zihál... üldöz vagy menekül, azt nem tudni már, suhan, szinte repül, az íjból kilőtt, száll, és dobog a föld alatta, mind kiégett, oda már, lábnyoma lángol, ég, avar helyett vörös parázs, kezében kardok, pengék, s csak fut, fut tovább,…..
Ezek a versek elég régen jöttek ki kezem alól. Mivel most találtam meg őket, lehet, hogy témájuk illetve stílusok nem lesz a tőlem megszokott; igen sokat változtam ezidő alatt. Nem érzem úgy, hogy javítanom kéne ezeken a verseken; habár némelyiken mégis megtettem. Álmodni…..
Elveszi, ami a tiéd, úgy érzi, hogy az övé, megissza a söreidet, kiszívja lassan véredet, rágja a húsod a bőrödről, érzed, ahogy fogaival őröl, a bőröd tépi széjjel, neki még a lelked is kell, belőled él ez a szörny, de igazán akkor győzöl, ha éppen elvesztesz mindent mi…..
emberkék, emberkék, szép pici emberkék, égjetek szépen, mint százas villanykörték, benne vagytok a foglalatban, sötétkék, belőletek fog áradni fény, sötétkék. emberkék, emberkék, csöppnyi apró lény, öldököl, pusztít, a lényegtelenért, és mégis így tartja számon…..
Soraink közt ott a lényeg, Mert más nem veszi észre, papírra vetem hát végleg, Ennél többet ér az élet, Sírhattok nekem, ti lények, Torkain ott van rég zsineg, Imádkoztok egy áldott kézhez, Hogy magának húzza azt meg, Elfed a föld, így ér véget, Lelkét kileheli a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tél üdvözlete
Fehér köntös takarja a dombokat
Sehol se lehet látni foltokat
Megváltozott minden mi volt
Szívembe a szépség markolt
Kimegyek és a közel múltba tekintek
Előttem apró lábnyomok, elég szelídek
Itt meg kerék nyomai
Most történt, mily korai!
Tovább lépek, cipő nyomok
És a sarkon befordulok
Cipőnyomok a boltból egy házba vezetnek
Újabb nyomok régieket temetnek
Két vékony vonal lefelé hajt
Nem hallok közel semmi morajt
Szánkó nyomok ezek, úgy hiszem
Nem kérdez, bírál, senki sem
Leérek a főútra, hol vége van
Fehér köntös helyett szürke paplan
Itt az ideje, vissza vonulok
S lépkedve rövid emlékeket hagyok.