katjaba 2010.12.07 17:47:38

egyébként szerintem Felinek és Zellerlevélnek is igaza van a maga módján: tényleg nem lehetett semmi nagyanyáink generációjának, ugyanakkor a mai szerepelvárásoknak csak egy részének kellett megfelelniük. Nagyanyámtól nem volt elvárás, hogy jól nézzen ki vagy jó kis szakmai előmenetele legyen, tőle az időre elvégzett házimunkát és a gyerekek ellátását várta el a világ.
előjött a 2. gyerek vállalása téma, szerintem ez is komplex döntés azért általában (vagy csak nálunk?). épp az előbb emlegetett rengeteg szerepelvárás miatt is. ahol egy karriert félbe tud törni újabb pár év kiesés (és ezt nem csak a ma divatos értelemben mondom, hanem halál komolyan: lemarad és kimarad), ahol komoly anyagi gondot okoz, ha az egyik kereső fél évekig alig kap pénzt (vagy akár csak egy fél évig) stb., stb., annak a gyerekvállalásra újabb áment mondani nagyon sok és nyomós konzekvenciával jár. esetemben is, nálunk vastagon anyagi probléma (is) a dolog. egyszerűen nem tudnánk havi mínusz százezer forintot nélkülözni, lefaragható kiadásunk meg nincs.

katjaba 2010.12.07 20:15:16

@Felicitasz: Igen, köszi a pontosítást, nem a gyerek kerül 100 ezerbe/hó, hanem egyebek (lakáshitel stb.) Szerintem is sokaknak gond a gyed és a szokásos bevétel közti különbség, ami ugye a 6. hónaptól életbe lép. Tehát erre előre kell spórolni, ami sok időt vesz igénybe. Vagy úgy döntenek az emberek, hogy az anyuka is igen hamar visszamegy dolgozni.
Azt gondolom, hogy sok fiatal tényleg nem azért nem szül elsősorban, mert félti a szabadidejét. Ennél sokkal húsba vágóbb dolgokról van szó, főleg Magyarországon.
Még a szülésre gyorsan visszatérve: nem félek a hüvelyi szüléstől, csak egy 2. szülésnél már tudom, mi vár rám, ha és EZ még meg van spékelve azzal, h az első szülés után tönkrementek bizonyos részeim. Majd igyekszem olyan orvost találni, aki erre normális megoldást kínál. (A korábbi, akinél szültem, erre azt mondta, hogy "nem baj, majd a 2. szülésnél rendberakom lent" -- hát köszi). Más azzal a tudattal szülni indulni, hogy vajúdni fogok és más azzal, hogy na tutibiztos, hogy vágnak is és a jó ég tudja, hogy ezekután mi lesz a dolog végeredménye.

katjaba 2010.12.07 20:22:09

Ui: Nekem épp a sima hüvelyi szülésre nincs sok kilátásom abban az értelemben, hogy a gátam (az előzmények után) biztosan nem fog normálisan viselkedni egy 2. szülésnél (mert már nem tud szépen tágulni, mert összevissza forrt össze különböző okok miatt), és bizony nem tudni, mi fog történni vele. Engem ez eléggé nyomaszt, mert épp elég volt az első szülés után megbirkózni azzal, ami adódott, sokáig tartott és lelkileg is nagy problémát okozott. Nem is tudom, erre egyébként van-e jó megoldás.

katjaba 2010.11.26 21:49:59

Felicitasz: szerintem is remek a Halál ereklyéi 1., szuperül követte a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit csinál a rendező a hosszú sátorozós résszel, de nagyon frappánsan volt megoldva. Számomra sem vesztette el a varázsát a történet, ugyanolyan lelkesen mentem ma el erre a filmre, mint anno az elsőre. És azzal is mélyen egyetértek: ez igazi horrorfilm (már-már slasher jelenetekkel, l. az elejét).

katjaba 2010.10.28 13:22:18

Felicitasz: a Ranschburg-idézethez: ezeket csak újabban mondja R. (tudtommal), és Vekerdy is enyhített az utóbb 1-2 évben a 3-évig-otthon dogmán. Én is kedvelem amúgy mindkettőt egy sor dolog miatt, de egy sor más miatt meg nem (pl. Ranschburg hozzáállása a családon belüli erőszak témájához, Vekerdy beszólásai a gyereket bölcsibe-oviba adó anyáknak -- amiről fentebb esett már szó --, mintha ugye apja nem is lenne a gyereknek). Miközben én hallottam, hogy náluk hogy ment ez, és hát ugye kevés családnak engedhető meg az, ahogyan ők tudtak gyerekezni és dolgozni egyszerre.
Amúgy meg a "másutt hogy van" témához: értem én, h pl. másutt sem lehet azt választani, h a gyerek bölcsibe menjen és az anya dolgozzon, mert a bölcsi méregdrága, no de azért addig is valahogy az apa el tudja tartani a családot. Nálunk, pedig nem gondolnám magunkat szegénynek, csak olyan átlagos magyar családnak, konkrétan éhen halnánk, ha én nem dolgoznék, mert az egyikőnk fizetése nem elég a megélhetésre (és akkor még örülhetünk, mert momentán mindkettőnknek van állása). Ez azért elég nagy különbség a "más helyzet" meg az itthoni között (bár nyilván vannak Magyarországnál sokkal rémesebb helyek is).

katjaba 2010.04.05 17:00:44

Boldogabb vagy boldogtalanabb lettél-e, mióta szülő vagy?
Az ember folyton elemzi, ha gondja van szülőként, hogy mi okozza: a gyerek (temperamentuma), a szülő (temperamentuma), a helyzet (és persze mindezek együtt), de leginkább melyik?
Természetesen a gyerekemet és a hozzá kapcsolódó érzéseket, élményeket semmi nem pótolhatja, és ilyen módon az ember nincs mit megbánjon.
De amióta gyerekem van, nincs időm/módom azokra a dolgokra, amelyek korábban könnyen boldoggá tettek, és ez nyilván frusztrál. Mindig is
jól viseltem az időlimiteket, mindig gyors és pontos voltam, talán túlságosan is, de a kisgyerekes lét olyan extrém helyzetek elé állít
az időkezelés terén is, ami hosszú távon nagyon kimerítő. Most nemcsak a klasszikus első évekre gondolok, hanem arra, ami azokból sokáig megmarad: este 10 előtt nincs kettesben való lét a másikkal. Nekem ez nagyon hiányzik, és hát a gyerekhajkurászós nap utáni holtfáradtság
miatt már csak odarogyni lehet az ágyra, tehát nem lehetséges, hogy legalább este 10 és 12 között irtóra kihasználd az időt a másikkal.
Igen, nagyon hiányzik, hogy legalább az időm egy része felett én rendelkezzem (a délutáni alvás nem ilyen, hiszen afelett igazából nem
rendelkezel, ha nem alszik a kicsi vagy nem akkor vagy nem annyit, akkor nem Te rendelkezel afelett, meg amúgy is helyhez vagy teljesen
kötve, pl. nem sétálhatsz egyet, mert ki van az alvó kicsivel addig?). Nehezen viselem, hogy örökösen résen kell lenni, mi történik, az
állandó figyelés, a folyamatos hisztimegelőzés, az csak-anya-jó miatti állandó rendelkezésre állás, amíg csak a kicsi ébren van, a sorozatos
betegeskedések, ami miatt tiszta stressz az ember, hogy a munkájával hogyan lesz kész (az enyém olyan, hogy adott határidőre meg kell
lennie, ha beteg volt végig a gyerek azelőtt, ha nem és hát általában beteg).
Szóval a stressz-szint nőtt meg irtózatosan, amiről nyilván nem a gyerek tehet, de áttételesen hozzá kapcsolódik. És ezzel nem tudok mit
csinálni. Nyilván oldódni fog egy kicsit a helyzet, de már régóta várom, hogy oldódjon (amíg folyton beteg csecsemő volt a fiam, azt
vártam, hogy majd ha nagyobb lesz, jobb lesz -- jobb lett és egy kicsivel kevesebbet beteg, de most meg a munka miatt is aggódhat az ember).
Az is tény, hogy a férjemmel olyan munkánk van, ami igazából egész embert kíván abban az értelemben, hogy hosszan el kéne gondolkodni
dolgokon, és erre gyerek mellett semmi módunk igazából (vagy csak nekünk nem megy). Rohanunk a-ból b-be és vissza.

katjaba 2010.04.06 22:37:00

türkiz, nagyon köszönöm a kedves szavakat, ezek most tényleg segítenek! :-) (az már önmagában sok erőt ad, hogy más is ugyanezekkel küszködött -- és túljutott rajta). hát elég hajszoltak vagyunk. és magam sem merem elhinni, de még tervezünk gyereket. de nagyon sokat gondolkodom azon, hogy fogjuk bírni, ha már egy gyerekkel is levegőért kapkodunk... néma csodálója vagyok az utcán pl. 3 gyerekkel nyugodtan (!) közlekedő anyukáknak. hogy a csudába csinálják?! :-)
még egyszer köszönöm.