Regisztráció Blogot indítok
Adatok
H.Andras

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Publius Rasszistázás helyett 2011.03.20 13:24:00
Ami ma Gyöngyöspatán történik, az (igen, Budáról nézve is) hátborzongató. És nem csak azért, mert a közbiztonság szörnyű; nem csak azért, mert félkatonai szerveknek kell betartaniuk a rendet; hanem azért, mert egyszerűen nem lehet rá jó válaszokat adni.  Nézzük…..
H.Andras 2011.03.20 23:59:12
Kedves Máté,

1.pontosan kikre gondolsz baloldali-liberálisok címén? Ungár Klárára? Ő szerintem inkább csak liberális. Az LMP-s képviselőkre? Vagy esetleg Horváth Aladárra, a mai magyar közélet egyetlen országosan (el)ismert roma polgárjogi aktivistájára?

Jó lenne kicsit konkretizálni a dolgokat, mert ez a megfogalmazás úgy fröcsög az általánosítástól, mint Schiffer András liberálisozása. És éppen annyira visszatetsző is, hiszen végső soron magát minősíti. ("A cigányokról másképp" c. poszt nem baloldali-liberális hitvallás?)

2. naponta többször olvastam bele a hírekbe, de sehol nem találkoztam olyan videobejátszással, még a "balliberális sajtóban" sem, amiben előfordult volna, hogy helyi lakosokat rasszistáztak volna le.

3. "A gárdisták (ezt ne felejtsük el) nem öltek, nem alkalmaztak fizikai erőszakot, amennyire mi tudjuk. Ezt feltételezni bizonyosság nélkül teljesen alaptalan."

Nem találod ízléstelennek ezt a kijelentést azok után, hogy még mindig nem ítélték el a romák elleni gyilkosságsorozat gyanúsítottjait? Talán csak akkor van létjogosultsága a "vendég-polgárőrök" elleni tiltakozásnak, ha fizikai erőszak történik? Kedves Máté, ajánlom figyelmedbe az 1978. évi IV. tv-t! Nem csak fizikai erőszak alkalmazásával valósulhat meg bűncselekmény! És Uram bocsá', nem csak befejezett bűncselekmény elkövetését bünteti a törvény.

4. "Képzeljük már bele magunkat annak a helyinek szemébe, akit már többször megloptak! Ő csak annyit lát, hogy ez a Vona gyerek rendbe tette a falut, a budapestiek pedig lerasszistázzák őt azért, mert ezzel az állapottal ki vannak békülve. Elvárható-e tőle, hogy foglalkozzon bármi mással, mint a saját biztonságával? Nem. Aki erre a kérdésre igennel felel, az szerintem végtelenül őszintétlen."

Erről a pár mondatról is pont az a yuppie-hozzáállás tükröződik, amit te magad is kritizálsz. Attól még, hogy valaki egy kis faluban lakik nem cigányként, nem biztos, hogy megragadt a Maslow-piramis alján. Nem biztos, hogy nem tud azon továbbgondolni, hogy most éppen Vona Gábor "rendet tett".

5. "Miközben mi átaludtuk az elmúlt húsz évet, a civilizált élet lehetősége megszűnt létezni Gyöngyöspatán, és még ki tudja, hány faluban és városban."

Te jó ég!? Te talán jártál ott? Te talán tudod, mi az, hogy civilizáltan élni? Szegénység van? Igen. Kölcsönösen kiszolgáltatottak az emberek? Igen. Történnek vagyon elleni bűncselekmények? Igen. Neked ez már a civilizáció vége? Akkor szedd össze minden bátorságod és mozdulj ki a Kiskörúton kívülre!
Publius Szabadság.info 2011.01.24 16:00:00
Előre le szeretném szögezni, hogy ez az írás nem az új média-törvényről szól; írtak arról már elegen az elmúlt hónapokban. Ez az írás a szólásszabadságról szól. Arról az értékről, mely az egyik legszentebb érték egy liberálisnak, melyért ezrek haltak meg az elmúlt…..
H.Andras 2011.01.24 19:26:36
Tisztelt Szalai Máté,

a szólásszabadság értelmezése és a mindenkori kormány törekvéseivel kapcsolatos megállapítással egyetértek. Viszont van néhány kijelentése, amit eltúlzottnak és átgondolatlannak tartok.

Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni a véleményem. Előre leszögezem; nem értek egyet a holokauszt-tagadás és a kommunizmus bűneinek tagadáságának kriminalizációjával..

(Egyébként az egykori Harmadik Birodalom területén élnek ezzel a jog adta lehetőséggel, mégsem merném kijelenti, hogy pl. Németország kevésbé lenne jogállam mint mondjuk Magyarország.)

Én is alapvető értéknek tartom, a nyilvános közbeszéd alakuljon ki a különböző vélt vagy valós problémákról. De:

"Ha minden olyan korlátozásra kerülne, amely valamely közösség (lásd: többség vagy kisebbség) érzékenységét sérti, akkor gyakorlatilag mindent be kéne tiltani. Ráadásul mi alapon mondom én meg, hogy mi a normális, és mi nem az? Mi jogom van nekem arra, hogy szabályozzam, hogy ki mit mond, ki mit gondol? "

Amit túlzásnak érzek, az a következő: Ha jól értettem, a gondolati szabadságból vezeti le az abszolút szólásszabadságot, mivel a szólás alapja a gondolat, tehát ha szólást kriminalizálják, akkor a gondolatot is. Ez alapján teszi fel a kérdést, ki dönthetné el, mit lehet gondolni.

Az érvelés logikailag helyes, azonban - véleményem szerint - nélkülözi a társadalmi valóság figyelembe vételét. A gondolatai két végpont között működnek; a jogalkotó önkényes és öncélú kriminalizációja, amely a politikai "váltógazdálkodás" miatt még több indulatot szül, és a korlátlan/ abszolút/ értékekre tekintet nélküli szólásszabadság között.

Ez a fajta általánosítást csakis a karosszék-gondolkodók engedhetik meg maguknak.

Véleményem szerint (és talán Ön is így látja) nem a korlátozás az elsődleges probléma, hanem az, hogy az a pillanatnyi politikai érdekeknek megfelelően történik.
Nem, nem, szerencsére nem Önnek vagy bármely embernek egyedül kell megmondania, hogy mit korlátozzanak. Ezt egy közösség által delegált képviselőtestületnek kell megtennie.
Az Ön által erre a problémára adott válasz végtelenül pesszimista. Ha kis magyar valóságunkban nem tudjuk garantálni a törvényileg szabályozott és egyben igazságos szólásszabadságot (képviselőink adok-kapok játszmái miatt), akkor engedjük szabadjára indulatainkat, engedjük ki a gőzt, vezessük le a feszültségeket. Jobb kinn, mint benn.

Az én véleményem ennél optimistább. Remélem, hogy lesz olyan jogalkotó testület, amely konszenzuális kereteket használ fel a mindenkire kötelező normál megalkotásához. Talán naivitás, de szerintem nem a korlátozás ténye, hanem a konszenzus hiánya okozza a problémát. Attól még, hogy reménytelenül nem tudunk megegyezni, még nem az a megoldás, hogy kivonulok és mindenki tegye, amit jónak lát. Bánt a kurucinfó, akkor nem nézem meg?

Kisebbséget sérti? Mindent be kéne tiltani, ami lehetetlenség – mondja. „Az államnak tehát szerintem nem feladata paragrafusokkal szűkíteni a szólás szabadságát általánosan – ez a társadalom, illetőleg a közösségek feladata.”

A jogot mereven a társadalomtól távolállónak kezeli, ami szintén a jogalkotásra való befolyásolás esélyének hiányát gyászoló pesszimizmusát jelzi. A jognak magának kell lennie a társadalomnak, mert attól jog. Ha helyileg lehetséges konszenzusra jutni, miért ne lehetne országosan, egy delegált testületben?

Oldják meg helyileg? Kamarákban? Akkor Borsodban cigányozni és zsidózni fognak, Pesten meg fasisztázni? Ez lesz a norma? Önrendelkezés, önkormányzatiság? Egyik állami iskolában megállapítják, hogy lehet káromkodni, a másik államiban meg nem. A gyerekek majd külön társadalomban fognak élni? Az egyik félnek érték, hogy kimondhatja azt, ami másra nézve indokolatlanul sértő, a másik fél pedig azt tanulja meg, hogy ilyet nem illik, de mivel bántják, csöndben marad?

Az állam és az alkotmány (alapnorma = értsd nem partikuláris = egész közösségre vonatkozó) feladata éppen az, hogy a maga erejénél fogva hatályán belül azokat is védelemben részesítse, akik a többséggel szemben állnak és nem képesek gondolataik, érdekeik artikulációjára. Ha mindenki azt mondhatna, amit akar, akkor egy olyan állapot térne vissza, amelyben az állam hatásköre csak a tettleges agresszióra terjedne ki.

Szólás korlátozása = a gondolat korlátozása?

A probléma az, hogy a gondolataival senkit nem tud megsérteni, egészen addig, amíg az a külvilágban nem realizálódik. Ez a különbség tehát a gondolat és a szólás között. És igen, mivel közösségben él – legyen az egy falu vagy egy közösségi oldal – meg kell felelnie olyan szabályoknak, amelyek korlátozónak hathatnak. (Egyébként pedig beszéd vagy írás nélkül is képes az ember gondolkodni.)

„Ettől kezdve az egész vita nem a szólásszabadságról szól, hanem arról, hogy hol van az a bizonyos határ, amit nem lehet átlépni.”
A jogalkotásban mindig - nem csak a szólásszabadságról szóló civakodásban – az a kérdés, hol kell meghúzni a határt? Mennyi legyen a minimálbér? Kik minősülnek családnak? Mi legyen a büntethetőség kor szerinti alsó határa? Komoly és nehéz kérdések.
De attól még, hogy hatalmas viták árán, érdekek sokfélesége feszül egymásnak, nem az a megoldás, hogy felállok és azt mondom, hogy minden megyei bíróság döntse el, ki kiskorú és beszámíthatatlan és ki nagykorú és büntethető.

Összefoglalva, egyetértek Önnel az egymással való kommunikáció fontosságát illetően és hogy siralmas a jogalkotó hozzáállása. Viszont nem értek egyet a korlátozottság nélküli szólásszabadságban.
Ha mindenki egyformán, egyenlő lehetőségekkel képes lenne véleményét kialakítani és azt a nyilvánosság felé közvetíteni, akkor igaz lenne, amit a korlátozással kapcsolatban ír. Viszont véleményem szerint nincs így.
A jog pedig nem valami idegen, társadalmon kívüli normarendszer, amely csak és kizárólag kényszerként feszülhet az Ön által külön értelmezett társadalomra, hanem a jognak magának kell a társadalom norma-rendszerének lenni. A cél tehát nem az, hogy bízzuk ezt mindenki saját kis közössége belátására, hanem az, hogy országos szinten is képesek legyünk megállapodni egymással.
Az államra ugyanez áll. Az állam nem egy távoli, túlmisztifikált erőszakmonopólium-központ, hanem az enyém, az Öné. Mindenki magáénak fogja érezni, ha megpróbál a működési szabályaira hatni.

Ui. a kurucinfót nem azért akarják betiltatni, mert így vagy úgy formál véleményt és tagad ezt vagy azt, hanem azért, mert olyan büntetőjog tényállásokat merít ki a működése, amelyek büntethetőségének érvényesítésére nem csak a Btk, hanem a nemzetközi jog, uram bocsá’ a humanitárius jog kötelezi az igazságszolgáltatást. És attól még, hogy becsukom a szemem és nem látom, tudom, hogy mi történik.

üdv
H. András