Regisztráció Blogot indítok
Adatok
belvárosi47

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
moderatim LASSÚ TÁNC Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét, Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az…..
Márai Sándor (1900-1989) Kassán született, 1900. április 11-én. Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a Valahol Európában alkotója. A mindennapjairól,…..
belvárosi47 2010.06.13 09:58:24
Lk 7.36-8.3
Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő." Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!" "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek." A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!"
Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
---
Simon farizeus. Világa rendezett, mindennek megvan a maga helye, mindennek megvan a maga "fiókja". Simon számára első helyen van a Törvény betartása, Isten uralmát várja. Hogy Simon várakozása mennyire élő, mutatja, hogy meghívja magához Jézust, akiről az a hír járja, hogy próféta vagy talán több is annál. Jézus korában az együtt étkezés, asztalhoz ülni valakivel, együtt enni vele azt jelentette, hogy közösséget is vállalnak egymással. Meglepve látjuk, hogy bár a farizeusok általában mint Jézus ellenfelei szerepelnek, egy most mégis meghívta Jézust magához. És Jézus neki sem hányja a szemére (mint ahogy Zakeusnak sem), hogy képmutató, stb., nem vállal vele közösséget, hanem elfogadja a meghívást. Tehát Simon világa rendezett világ, és mindenki, aki kilóg ebből a rendből, kiszorul Simon világából, elhatárolja magát tőlük, mind fizikailag, mind lelkileg.

Az asszony: A többi evangéliumban is van egy hasonló történet egy asszonyról, aki Betániában könnyeivel mossa Jézus lábát, de azokban az asszony gesztusa Jézust a szenvedésre keni fel, a fejére önti a drága olajat.

Lukács története másról szól. Az asszony egy bűnös asszony, aki valamiért nagyon hálás Jézusnak. Mi lehet ennek a hálának az előtörténete, honnan bukkan elő, miért ilyen hálás? Ha az evangéliumokban keresgélünk egy valakihez lehet hozzákapcsolni a személyét, János evangéliumában találjuk a házasságtörő asszony történetét. Őt Jézus szava megmentette a megkövezéstől. Talán épp ő az, akit semmiféle társadalmi korlát nem tart vissza, hogy megköszönje Jézusnak a fizikai életét. De Jézus szavai ennél is többre utalnak: "Bűneid bocsánatot nyertek. A hited megmentett, menj békével". Hogy is bocsátotta el őt Jézus a megkövezés jelenetében: "Menj és többet ne vétkezzél!" Az asszony ezek szerint élni tudott a kapott lehetőséggel, nem folytatta régi bűnös életét, Jézus szava újjá szülte őt. De a környezet nem vesz tudomást erről, nekik csak a régi bűnös asszony marad. Sokszor mi magunk sem engedjük a vétkes másikat újra kezdeni, visszatapossuk őt a régi rosszaságába.

A bűnös asszony Simon számára ahhoz a világhoz tartozik, akiktől el kell határolódni. Most Jézusban ez a két világ mégis találkozik: a Törvényt és az előírásokat betartó, köztiszteletnek örvendő vallásos ember és a közmegvetés tárgyát képező, tisztátalan, bűnös asszony, aki normál körülmények között be sem tehetné a lábát Simon farizeus házába. Simonban ott az előítélet. Az ő rendezett világában az asszony a megvetett és bűnös emberek közé tartozik egyszer s mindenkorra, bekerült egy fiókba, és az kulcsra van zárva, nincs lehetőség a változásra.

Az asszony, ha valóban szereti Jézust és még bűnös, nem akarta volna megérinteni őt, mert érintése tisztátalanná tette volna. Az asszony azonban már új életet kezdett, érintése nem szennyezi be Jézust és Jézus, aki belelát az emberbe, tudja ezt. Simon, aki előítéletek és látszatok fogja, nem látja és nem is akarja látni ezt.

Jézus korában egy asszony nem mutatkozhatott fedetlen fővel (1 Kor 11,6.11), kibontott hajjal mások előtt. Felfedni a fejét, levenni a kendőjét a megszégyenítés egyik formája, szinte a mezítelenre vetkőztetést jelenti.

Az asszony önkéntes gesztusa, amikor maga teszi ezt meg és Jézus lábát a hajával törli meg, a teljes megalázkodás jele. Ő már túl van ezeken a konvencionális korlátokon: bűnös és megvetett előélete már rég megszabadította az önérzettől, a halálveszély megtapasztalása felnyitotta szemét és megmutatta az egyetlen fontosat számára.

Keleten, a nagy forróságban, ahol saruban vagy anélkül rótták a poros utakat az emberek, a vendégbarátsághoz hozzátartozott a vendég felfrissülésére szolgáló víz, kéz és arc leöblítése, a lábmosás, melyet idegen rabszolgák végeztek (zsidó férfinak nem kellett ilyen megalázó munkát végeznie, még ha szolga volt is).

Az üdvözlő csók csak közeli barátok vagy rokonok közt volt szokás.

A vendégbarátsághoz hozzátartozott az étellel-itallal ellátás, a védelem és a vendég elkísérése.

Az olajjal megkenés nem tartozott szorosan véve a vendégbarátsághoz, ezért ezzel kicsit bővebben foglalkozunk. Az olaj az örvendezés, az ünnep jele a Bibliában. Ebben a jelenetben az olajjal megkenés a pazarló, szertelen szeretet megnyilatkozása, amely az asszonyból felbuzog, amely válasz arra a nagy szeretetre, amelyet megismert, szintén az örvendezés, az ünnep jele.

---

A mai evangélium jellemrajzainak alakjait sokféle változatban fellelhetjük mindennapjainkban is...
  iugulum causae - a dolog lényegekép téma: Remete Szent Pál halála (Magyar Anjou Legendárium) Lássuk Uramisten, mire megyünk mi ketten...   EGYMONDATOS LÉNYEGKERESŐ KÍSÉRLET Alapötlet - nyersfogalmazás - ... majd kidolgozás ... Oly zsugori mintha örökké élne…..