Adatok
erdibalint
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Teljesen jó dolog egyedül kuporogva Radioheadet hallgatni. Elhiszed, hogy nincsenek igazi barátaid, és a világ egy nagyon fura hely, ahol minden lassan és vergődve haldoklik. Itt van nekünk ez a Thom Yorke, aki érzi minden paránkat, és közben érdekesen keveri a melankolikus gitárt az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Attól most eltekintve, hogy szerintem a Radiohead zsenialitása sokkal inkább megmutatkozik a "gitáralapú" (ha így tetszik : régi) számaikban, mint az utolsó három-négy albumon szereplőkben, ez messze nem perdöntő érv, viszont ez a produkció szerintem nem fesztiválra való. Akár tetszik, akár nem, ha adott mondjuk 30000 összepasszírozott ember, akkor ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, igenis kell olyan számokat játszani, amitől beindulnak, amitől emelkedik a hangulat. Aztán persze le lehet nyomni jó pár elszállosabbat, de itt, ha jól számoltam összesen három "keményebb" szám hangzott el (Just, Bones, Paranoid Android), nem csoda, ha számtalanszor ásítás tört rám, és kínosan feszengtem. A legnagyobb csalódás nekem még a búcsú volt, azt még valahogy lenyelném, hogy két szót összesen nem szólt hozzánk Thom Yorke, de az meglehetősen sokkolt, hogy a végére ott hagytak nekünk egy gépet, ami még 2-3 percig még duruzsolt nekünk, amíg talán az együttes tagjai már Ferihegy felé robogtak.
Persze mindennek az okfejtésnek csak akkor van értelme, ha a közönséget a művészek önkifejezése elé helyezzük, és e kettőt egymást kölcsönösen kizáró dolognak tartjuk. Arra, hogy ez koránt sincs így, viszont számtalan példát láttunk már a Sziget történelmében, legutóbb épp a fesztivál első napján fellépő Robert Plant and the Strange Sensation-t. Good bye Thom, good bye Radiohead.