TikTak 2010.03.16 21:43:47

Keressük először is az Isten szavunk értelmét és eredetét.
Balkányi Sz. Lajos „Magyar Ősmesék I.” könyvéből idézem az alábbiakat (eredeti írásmóddal):
„Isten szó értelme – véleményem szerint – a már önállólagos használatból ugyan kiesett, de igeképző gyanánt széltére használt ’eszteni’ szavunkban keresendő, mely tulajdonképen az ’az’ és ’tenni’ szavaink összetételéből alakult, ilyen formán: azítani, ezíteni, aztani, ezteni, hol már a z betű az öszszetétel miatt sz-nek hangzik, igy: asztani, eszteni. Eszteni, annálfogva valaminak azzá tevését, létrehozását, teremtését jelenti; p.o. fogyasztani = azt tenni, hogy fogyjon, növeszteni = azt tenni, hogy nővjön, nőjön, termeszteni = azt tenni, hogy teremüljön, teremjen valami.
A eszteni igének – mely tehát creare producere saját értelemmel bír – nagyobb bizonyságául annak, hogy valaha önállólag is használtatott, közhasználatban él mai napon is a részesülő jövője (participii futurum) igy: ’esztendő’, azaz produkálandó = termendő, mely itt sajátlag nem épen jövendőt jelent, hanem jelennel öszszekötött jövendőt, vagyis az időnek folytonosságát, tartósságát; mint e szavainkban: tisztelendő, imádandó, mely t.i. nem azt jelenti, hogy a pap, majd még csak ezután lesz tisztelendő, és az isten majd csak ezután lesz imádandó, hanem a tiszteletnek és imádatnak folytonos tartósságát, jövőrei is kihatását teszi ki.
Már ha van ’esztendő” szavunk, mely világosan az igének részesülő jövője, okvetetlen kell lenni részesülő jelenének (participii praesens) is, mely is ez: esztő = producens, creator, mit most teremtő-nek nevezünk; pedig a teremtő szó nem fejezi ki telyesen az esztő értelmét; mert az esztő mintegy semmiből hozza elő a lételre azt, a mi még nem létezett, teremteni azonban már a meglévőnek terültetését teremitését, és igy csak nagyobbá tevését jelenti a szónyomozás szerint.
Már az ’eszt’ (producit creat) gyököt an, en, any, eny szóképzőnkkel öszszetéve Eszteny vagy Eszten szó áll elő, mely tehát jelenti a mindenségnek semmibőli előállitóját, teremtőjét. – Ime, ez a legrégibb alakja ’Isten’ szavunknak, s valóban régi könyveinkben még látni hogy az Isten ’Eszten’-nek van írva. – Hogy pedig a kezdő E betű I-vé változhatott, erre mind amaz ős halotti beszéd, mind a közélet ezer példát ád. A moldvai csangó magyarok maig is Isztent mondanak Isten helyett. – Eszten helyett tehát Iszten, végre pedig Isten alakult, mert az sz-nek a betűveli felcserélése sem ritkaság; elég legyen ez egy példa, hogy viszelni helyett ma már viselni hangzik ajkainkon.
(…)”
Most pedig Varga Géza: Isten szavunk eredete c. írásából www.istenszavunk.extra.hu/ részlet:

„Az isten összetétel előtagja

Az ős szó mai alakja csak a XVIII. század második felétől igazolható, első fennmaradt alakváltozatai: ausi, esu, vsu, ise, vs, vus. Ha figyelembe vesszük a korabeli latin írásunk fogyatékosságait, akkor is azt kell gondolnunk, hogy az ős hangalakja és írásmódja us lehetett. Az előtag jelenik meg az asszír Assur „Ősúr”, az egyiptomi Ozorisz/Usziri „Ősúr”, és a kelta Esus „Ős“, a gallok ősi istene (velsz Oes „idős, ős”) nevében, valamint az etruszk eis/ais „divinita” szóban (amelyet Mario Alinei professzor azonosított a magyar ős szóval, 2005/49).
A nikolsburgi ábécében fennmaradt az ős hasonlóképpen régi szójele is, az „us” jelnévvel ellátva. Hogy ez valóban az ős szó jele, azt a jelforma képi tartalma és alkalmazása egyaránt megerősíti.
E szójelnek a székely írásanyagban csupán egyetlen alkalmazása ismert az énlakai unitárius templomból. Az énlakai rovásligatúra a „gy”, „us” és a „tn/nt” jelekből áll, s az „eGY USTeN” olvasatot adja.

Az isten összetétel utótagja

Az utótag nem képző, hanem a jelző nélküli, eredeti istennév. (…).
A ten kezdetben a mennydörgés hangját utánzó szó (vö. döng, dördül, dong, zeng, peng, pendül!), amely többek között a latin ton „hang” és a sumér ti, din „élet” szóval is genetikus kapcsolatban van. Istennévként szolgáló változatai a magyar Du, Dana, szkíta Thana, kínai tien, japán tenno, török tengri, szanszkrit deva, hellén deos, theos, latin deus, olasz dio, francia dieu, spanyol dios, oláh deu, litván diewos, lett dews, óporosz deiwos, perzsa dev, div, cigány devel stb.
A ten előfordul a tengely, tenger, tanító, tündér szavainkban is; összefüggésben azzal, hogy az ókori vallások egyes isteneit a világ forgástengelyével azonosították, a tanító istenek némelyike pedig a tengerből tűnt elő. Ez a magyar szóbokor az isten idegen nyelvből történő eredeztetését kizárja.
(…)
Azt, hogy a Ten valaha önálló istennév volt, amely az ős jelzővel csak később forrt egybe, a Marsigli-féle rovásnaptárban való önálló előfordulása is bizonyítja. Természetes, hogy erre a rendkívüli ősvallási jelentőségű fogalomra a vallásos fogalomjelekből kialakult székely rovásírásnak külön jele volt (a Nikolsburgi rovásábécében is előforduló nt/tn ligatúra, amelyet archaikus jelképeken alkalmaztak), hasonlatosan az óperzsa ékíráshoz, amelyben Ahuramazda nevének jelölésére szintén külön szójel szolgált.

Az isten összetétel jelentése

Az elemek jelentésének összegzésével nyilvánvaló, hogy az isten szó eredeti jelentése „ős Ten, ős dörgő, ős tenyésző”. (…)”

Itt pedig egy-egy részlet a www.yotengrit.com/yotengrit-egyhaz/yotengrit-ismertet oldalról:

„A Yotengrit „első istenséget” jelent, de „első világtengert” is. Az altáji nyelvekben ismert tengri = isten szóból képeztetett. Őseink hitvilágában, melynek gyökerei a (jeges) kőkorszakba nyúlnak vissza, a mindent magában foglaló ős-szellem neve, aki egyben ősállapot is.
(…)
Minden az istenség szellemanyagából van. Ezért isten bennünk, mink istenben. A természet isten teste – jó tehát az, ami nem természetellenes. (…) Őseink meggyőződése szerint, melynek alapja nem HIT hanem tapasztalat, nincs kollektív felelősség, ezért kollektív megváltás sincs. Ki-ki maga felel tetteiért. Az ember lelkének, szellemének „gúzsoldója” megváltója a belső megvilágosodás.”

Fentiekhez pedig annyit fűznék hozzá, hogy mivel Isten eredetileg TEN, és TENmagam önmagam vagyok, akkor Isten bennem van. Bennem teremt, általam teremt. Általa pedig én teremtek – bármit, ami körülöttem és bennem alakul.
TENmagad ugyanígy önmagad vagy, akkor Isten benned van. Benned teremt, általad teremt. Általa pedig te teremtesz – bármit, ami körülötted és benned alakul.
És ragozhatnám mindvégig, mert van szavunk rá, csak alig használjuk: TENmaga, TENmagunk, TENmagatok és TENmaguk is… Talán magyarázat ez is rá: ha valamit nem használunk, annak tudása kopik. De ha ezt felismerjük, akkor az ősi tengernyi tudás felbuzog bennünk.